Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság Svájcban és a házigazda csapat meglepő története
Az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokság egy olyan esemény volt, amely tele volt drámai fordulatokkal, emlékezetes mérkőzésekkel és olyan teljesítményekkel, amelyek beírták magukat a sporttörténelembe. Ebben a kontextusban különösen izgalmas a házigazda Svájc, és azon belül is a kapusuk, Schmied története, amely egy olyan mérkőzés krónikája, amely a mai napig mítoszokkal és legendákkal övezett.
A világbajnokság előzményei és lebonyolítása
Az 1954-es svájci világbajnokság 14 helyére (a címvédő és a házigazda alanyi jogon résztvevő volt) 45 ország nevezett. Európa 11 helyet kapott, Amerika kettőt, Ázsia egyet, az egyetlen afrikai indulót (Egyiptom) egy európai csoportba sorolták Izraellel együtt. A selejtezők legnagyobb meglepetése Spanyolország kiesése volt, a török válogatott a spanyolok kiütésével egyből kiemelt is lett. Az Aranycsapatnak Lengyelországgal kellett volna selejtezőt játszania, de a lengyelek nem álltak ki.
A sokat kritizált (és soha többet nem alkalmazott) lebonyolítás értelmében mind a négy csoportban a két kiemelt egy-egy meccset játszott a két nem kiemelt csapattal, így alakult ki a végső sorrend. Már a csoportkörben voltak meglepetések.
A házigazda Svájc a csoportkörben
A kétszeres vb-győztes olasz válogatott (Czeizler Lajos irányításával) kétszer is kikapott a catenacciót feltaláló Karl Rappan svájci válogatottjától. Mellettük a jugoszlávok és a németek jutottak tovább nem kiemelt csapatként.
A negyeddöntők drámája: Svájc - Ausztria
A negyeddöntőkben játszották a világbajnokságok történetének legtöbb gólt hozó meccsét. Az 1954-es torna öt feletti meccsenkénti átlaggal a gólokban leggazdagabb vébé volt. A házigazda Svájc 19 perc alatt hármat vágott, de a szünet előtt egy tízperces szakaszban öt gólt kapott Ausztriától, végül 7-5-tel az osztrákok mentek az elődöntőbe.
A mérkőzést rendkívüli körülmények között játszották, melyek mély nyomot hagytak a játékosokban, különösen a svájci csapat kapusában, Schmiedben. „Emlékszem, hogy a svájciak 3:0-ra vezettek, de utána minden kiesett a fejemből - emlékezett vissza Schmied kapus, aki 2007. december 9-én, 81 éves korában hunyt el. - Amíg a csapattársaim őrültként rohamozták a svájci kaput, gólt gól után szerezve, az orvosok a kapu mögött állva arra vártak, hogy bejöhessenek és ápolhassanak. Ha nem a mi térfelünkön volt a labda, akkor ezt meg is tették. A masszőr jeges borogatással kezelte lüktető fejfájásomat, és a svájciak támadásai során egyik kapufától a másikig ordítva irányított, miközben teljesen kába voltam. A szünetben a csapat orvosa injekciókat adott, ez tartott életben. Csere ekkor nem volt, nem lehetett lejönni. Utána mindenki arról áradozott, micsoda meccset vívtunk egymással. Senki sem akarta elhinni, hogy semmire nem emlékszem a találkozóból.”
Nem Schmied kapus volt az egyetlen, aki ezen a meccsen hőgutát kapott. A svájci csapat védője, Roger Bocquet is ugyanígy járt. „Lehetetlen volt játszani abban a hőségben. 3:0-ra vezettünk, és soha nem gondoltuk volna, hogy kikapunk - mondta Charles Casali. Pierre Benoit, a svájci szövetség akkori alkalmazottja a következőket jegyezte meg az emlékezetes mérkőzésről: - Az volt a baj, hogy a játékosok nem ittak eleget. Ma már nem fordulhatna elő ilyesmi.”
Mind a mai napig ez a labdarúgó-világbajnokságok leggólgazdagabb meccse, tele mítoszokkal és legendákkal. Sokan úgy vélik, hogy a rendkívüli időjárási körülmények (a meccs alatt 40 fokot mutattak a hőmérők) játszottak közre abban, hogy ezen az összecsapáson tizenkét gól esett. Arról kevesebb szó esik, hogy az osztrák csapat június 19-én játszotta le utolsó csoportmeccsét Csehszlovákia ellen, majd egy hetet pihenhetett. Svájcnak viszont az olaszokkal szembeni megismételt meccsére június 23-án, azaz három nappal a negyeddöntő előtt került sor.
Quarter-finals austria 7-5 switzerland 26 june 1954
Egyedülálló vereség: Svájc úgy kapott ki, ahogy azóta sem soha senki
A svájci csapatban Seppe Hügi három, Robert Ballaman két gólt szerzett. Mesterhármas és dupla. A mai napig egyetlen olyan csapat sem vesztett el vb-mérkőzést, amely ilyen teljesítményt nyújtott volna az adott meccsen. Ausztria kapusát nem tudták legyőzni a kimerült svájciak, akiknek a reakcióközpontja úgy romlott el, mint egy erőtlen telefonközpont, akiknek már csak akaratereje maradt, de engedelmes lábaik nem.
A Berni Csoda és az Aranycsapat tragédiája
A két nem kiemelt csatáján a németek legyőzték a kiváló jugoszláv válogatottat, a címvédő Uruguay pedig Angliát ütötte ki. A Brazília-Magyarország negyeddöntő a vébék történetének egyik legdurvább meccsét hozta. A berni csatában a magyarok Hidegkuti és Kocsis góljaival már a 7. percben 2-0-ra vezettek, amit a brazilok igen sportszerűtlenül viseltek. A folyamatos rugdosódást Bozsik a 71. percig bírta, a kiosztott pofon után a magyar fedezet és a brazil Nilton Santos is mehetett az öltözőbe. A meccs nem ért véget a pályán, a brazilok verekedést provokáltak az öltözőfolyosón, üvegekkel dobálták a magyar csapat játékosait.
A mérkőzés nem is okozott csalódást: a magas színvonalú, sportszerű összecsapáson a jól kezdő magyarok kétgólos előnyét a lefújás előtt kiegyenlítette Uruguay, de a hosszabbításban az Aranyfejnek (Cabeza d'Oro) becézett Kocsis bebólintotta a magyarokat a döntőbe. Az uruguayiak nem rugdosódtak, de a brazilok elleni verekedés és a világ második legjobb csapata elleni kiélezett meccs sokat kivett az Aranycsapatból, míg a németek a jugoszlávok kiverése után az elődöntőben Ausztriát lépték le 6-1-re.
A magyar válogatott útja a döntőig
Az Aranycsapat az egyetlen, többé-kevésbé hitelesnek mondható mérőrendszer, az Élő-pontrendszer szerint minden idők legjobb futballcsapata volt. 1954. június 30-án 2166 ponttal állt a világranglista élén, ezt azóta csak a 62-es brazil válogatott tudta megközelíteni. Az Aranycsapat 1950. június 4-től 31 meccsen maradt veretlen, a berni vereség után még további csaknem két évig nem kapott ki (összesen 42 győzelem, 7 döntetlen 1956 februárjáig). A magyar válogatott négy évig és egy hónapig tartó veretlensége megdönthetetlennek tűnik.
Werner Liebrich szétrúgta Puskás Ferenc bokáját, Öcsi egészen a döntőig egy meccset sem játszott. A magyar válogatott az NSZK elleni berni döntőre veretlenül készülhetett (1952. május 27. óta). A magyar válogatott a 2. csoportban 9-0-ra ütötte ki Dél-Koreát (ez sokáig vb-rekordnak számított, 1982-ben Salvador 10-1-es legyőzésével épp a mieink döntötték meg), és 8-3-ra győzte le az NSZK-t. Így a magyar csapat két győzelemmel és négy ponttal, csoportgyőztesként jutott az egyenes kieséses szakaszba. A magyar válogatott a negyeddöntőben - Puskás Ferenc nélkül - 4-2-re győzött története első dél-amerikai ellenfelével, Brazíliával szemben. A legjobb négy között aztán együttesünk hasonló arányban a címvédő Uruguayt fektette két vállra hosszabbítás után.
A berni döntő
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjére Bernben került sor 1954. július 4-én. A NSZK és Magyarország közötti mérkőzés 3-2-es nyugatnémet győzelemmel zárult, és a német futballtörténelembe „berni csoda” néven vonult be. Ez volt a magyar labdarúgó-válogatott 311. mérkőzése. A magyar válogatott a mérkőzést megelőzően utoljára 1950-ben szenvedett vereséget. A döntőre Bernben, a Wankdorfstadionban került sor és az ellenfél a csoportkörben korábban már legyőzött NSZK gárdája volt.
A csapatok összeállítása és a meccsmenet
A csapat szakvezetője, Sebes Gusztáv a döntő előtt némileg felforgatta a csatársort. Bár ennek oka máig nem tisztázódott, szerepet játszhatott benne, hogy az előző két mérkőzést kihagyó Puskás ismét játékra jelentkezett. Puskás beállítása is vitatéma a mai napig a szakemberek és a szurkolók körében, mivel többen is azon a véleményen vannak, hogy a legendás balösszekötő a mérkőzés előtt még nem volt teljesen egészséges. Sebes Gusztáv több helyen változtatott az elődöntőhöz képest, visszakerült Puskás Ferenc, aki kihagyta a brazilok és az uruguayiak elleni meccset. A csapatkapitány Palotás Péter helyett került be, míg Sebes kivette az Uruguay ellen remekül futballozó Budai II Lászlót és berakta Tóth Mihályt, így pedig Czibor Zoltán lett a jobbszélső. A zseniális kapitány, Sebes Gusztáv néhány furcsa taktikai húzást talált ki a döntőre, az Uruguay ellen parádézó szélsőpárosból az élete formájában futballozó Budait nem játszatta, Czibort átvitte a jobb oldalra, és bekerült a csapatba az a Tóth Mihály, aki Sebes rokona volt.
A német szövetségi kapitány, Sepp Herberger hat helyen változtatta meg csapatát a 8-3-as meccshez képest.
A döntő résztvevőinek összeállítása:
| NSZK | Magyarország |
|---|---|
| Turek | Grosics |
| Posipal | Buzánszky |
| Liebrich | Lóránt |
| Kohlmeyer | Lantos |
| Eckel | Bozsik |
| Mai | Zakariás |
| Rahn | Czibor |
| Morlock | Kocsis |
| O. Walter | Hidegkuti |
| F. Walter | Puskás |
| Schäfer | Tóth M. |
A mérkőzés nagyszerűen kezdődött a magyaroknak: a 7. percben Kocsis Sándor lövése levágódott a védőről, a labda Puskás elé került, aki az ötös sarkáról ballal kilőtte a bal alsót (0-1). Pillanatok múva a nyugatnémet kapus kiejtette a labdát a kezéből, arra Czibor Zoltán csapott le, majd öt méterről az üres kapuba gurított (0-2). A 11. percben Helmut Rahn baloldalról laposan érkező beadását Zakariás József nem tudta felszabadítani, így Morlock a kimozduló Grosics mellett a magyar kapuba pöccintett (1-2). A 19. percben Rahn távoli lövése után a labda a kapufáról vágódott be (2-2). Az első félidő közepén Hidegkuti Nándor jobbal a jobb alsó kapufát találta telibe a tizenhatos vonaláról. Az 57. minutumban Tóth Mihály jobb oldali átadásából Kocsis fejelt és a labda a felső lécen csattant. A 84. percben a röviden kifejelt labda Rahnhoz került, a nyugatnémet játékos megcsinált egy cselt, ezt követően jobbal kilőtte a jobb alsót (3-2).
Vitatott pillanatok és utóélet
A döntőt felázott talajon, esőben rendezték, ez a németeknek kedvezett (csak Fritz Walter-időjárásnak nevezték), különösen azért, mert Adi Dasler egy újfajta, cserélhető stoplit talált fel, ami jobban tapadt a nehéz talajon. A magyar válogatott gyorsan kétgólos előnyt szerzett, de a fáradt csapat ellen a németek egyenlítettek. A győztes góljuk egyértelműen szabálytalan volt, a lefújás előtt nem sokkal pedig Puskás lőtt gólt, amit les miatt nem adtak meg. Egy 2002-es dokumentumfilmben egy német cserejátékos elmondta, hogy vonalban ült, és nem volt lesen Puskás, de ez már igen keveset számított 48 évvel a döntő után.
Közvetlenül a mérkőzés után olyan pletykák láttak napvilágot, hogy a német csapat teljesítményfokozó szereket használt. A német csapat öltözőjében a mérkőzés után injekciós tűket találtak, a játékosok C-vitamin injekciókat kaptak (a vébé után a komplett keretet sárgaság döntötte le a lábáról), és néhány elvadult pletyka még Sebes Gusztávot is látni vélte egy új Mercedes vezetőülésében a világbajnokság után. A csapat több tagja sárgaságban megbetegedett, feltehetően egy szennyezett tűtől. Emiatt petíció is indult 2021-ben, hogy doppingvétség vádjával vizsgálják felül a német csapat világbajnoki címét.
A 3-2-es vereség után úgy kellett hazacsempészni a játékosokat, akiket leszedtek a vonatról, és kocsival juttattak vissza Budapestre, mert tartottak a feldühödött tömeg haragjától. Németország első világbajnoki győzelme abból a szempontból is óriási fegyvertény, hogy a játékosok papíron mind amatőrök voltak. A vereség után a labdarúgással kapcsolatban megváltoztak a dolgok Magyarországon. Az elveszített finálé miatt a II. világháború után és az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt először tört ki utcai zavargás Budapesten. A világbajnoki címet rengetegen biztosnak vették, a Magyar Postánál például kétmillió emlékbélyeget nyomtak, amely a magyar vb-aranyéremnek állított volna emléket.
Farkas Mihály és Sebes Gusztáv pozíciója meggyengült, a szövetségi kapitányt 1956 nyarán menesztették is. A Népstadion építését sohasem fejezték be, illetve politikai bizottsági döntés született a pártban, hogy a játékosok „kiváltságait” megszüntetik, sztárallűröket visszaszorítják és szükséges a „szerény, szocialista sportemberek” nevelése. Grosics Gyulát 1954-ben letartóztatták csempészés vádja miatt, majd a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól és a Budapesti Honvédtól Tatabányára száműzték. Czibor Zoltán kocsmai verekedés miatt szintén letartóztatták.
A két csapat játékosai jó barátságot ápoltak egymással. Puskás megbocsátotta Liebrichnek, hogy lerúgta őt a csoportmeccsen. Fritz Walter az 1956-os forradalom után pénzt küldött a külföldön maradt magyar futballistáknak. Majd a rendszerváltást követően többször találkoztak (a döntő évfordulóin, Fritz Walter születésnapján).
Ami a magyarokat berni tragédiaként élte meg, azt a németek berni csodaként. A győzelem visszaadta a németeknek a második világháború miatt elvesztett önbecsülésüket. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése.
tags: #charlie #svajci #csapat #kapusa #1954
