A Chelsea FC története a Bajnokok Ligájában és európai sikerei

A Chelsea Football Clubot 1905. március 14-én alapították a Rising Sun Pubban (ma: The Greene Room), a Fulham Roadon, a mai stadion bejáratával szemben. Ugyanazon év május 29-én fel is vették a csapatot a Division 2-be, ami akkor a másodosztálynak felelt meg. A Chelsea a Stamford Bridge-en játszotta hazai mérkőzéseit, mely addig atlétikai pályaként funkcionált. Hamar sikerült felkerülni az első osztályba, de a klubtörténelem első évei elég jelentéktelenek voltak. Bár 1915-ben a bajnok Evertont búcsúztatva bejutottunk az FA Kupa döntőjébe, a Sheffield United nyerte a trófeát. A kupaezüstöt egy 1920-as bajnoki bronzérem követte, de az ezt követő évtizedek sem hozták meg a várt sikert. A Chelsea első és mindeddig egyetlen bajnoki címét az 1954/55-ös szezonban szerezte, ezzel ünnepelve a jubileumi évfordulót. Mivel ekkoriban még nem létezett BEK-kupasorozat, így az európai megmérettetés elmaradt.

A hatvanas években alakult ki az a stílusos, elegáns focit játszó csapat, mely a hetvenes években ért fel a csúcsra. Ekkoriban igazi felkapott sztárcsapat volt a Chelsea, remek játékosokkal. Ezt az időszakot, az 1964-1972 közötti éveket tartjuk a klub aranykorának. A hatvanas évek elején a Division 1 alsóházában botladozott a csapat, sőt, az 1962/63-as szezont a másodosztályban töltötte. Szerencsére rögtön sikerült visszajutni, és a következő szezont már a Division 1 ötödik helyén zárta a Chelsea. 1967-ben ismét bejutottunk az FA Kupa fináléjába, de ezúttal a Tottenham bizonyult túl nagy falatnak. 1970-ben azonban végre sikerült megszerezni a hőn áhított trófeát a Leeds ellen, melynek köszönhetően a klub először bemutatkozhatott Európában.

Az első európai kupagyőzelmek és a Bajnokok Ligája előtti sikerek

Az FA Kupa-diadalnak köszönhetően a Chelsea a következő évadban a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) indulhatott. A Chelsea ekkor vált hagyományosan jól szereplő kupacsapattá, ugyanis 1971-ben megnyertük a klub fennállásának első európai kupáját is. A Real Madrid elleni, athéni KEK-döntő is csak két mérkőzésen dőlt el. Az 1-1-es első meccs után az újrajátszáskor 2-1-re nyertünk! Azonban a klubvezetést megszédítette a hirtelen jött siker. A Stamford Bridge-et teljesen fedett, modern arénává akarták átépíteni, azonban a pénz szép lassan elfogyott. A Chelsea kénytelen volt megválni legjobbjaitól, és a sikercsapat nagyon hamar szétszéledt. Az eladósodott Chelsea stadionját egy ingatlanfejlesztő-iroda vásárolta meg. Az 1974/75-ös szezonban kiesett a Chelsea a Division 1-ből, és az elkövetkező több mint egy évtizedet az első- és másodosztály között ingázva töltötte.

Ebben a közel sem biztató helyzetben tűnt fel a klub megmentője, Ken Bates, aki 1985-ben vásárolta meg a klubot, 1 fontért! Az 1988/89-es szezon óta a Chelsea folyamatosan tagja az első osztálynak (melyet közben 1992 nyarán Premier Ligává keresztelnek). Az új elnök harcba szállt a stadion tulajdonjogáért, és 1992-ben végleg vissza is szerezte azt. 1993 nyara fordulópontnak tekinthető a klub újkori történelmében - ekkor érkezett a csapathoz edzőként Glenn Hoddle. 1994-ben a Chelsea egészen az FA Kupa döntőjéig menetelt, azonban a Manchester United megállította őket (0-4). Mivel abban az évben az MU volt a bajnok, a kupa-ezüst KEK-ben való indulást jelentett! Csupán a későbbi győztes Zaragoza verte ki a csapatot az elődöntőben, ami az elmúlt évtizedek botladozásai után igen szép eredmény volt.

1995 nyarán igazolták le Ruud Gullitot, aki a Milan játékosaként igazi világsztárnak számított. A holland mester első szezonjában (1996/97) rögtön meg is nyerte az FA Kupát - a Middlesbrough ellen 2-0-ra nyertek -, így ő lett az első külföldi menedzser, aki begyűjtötte a rangos angol trófeát! 25 év után ez volt a klub első kupagyőzelme! 1998 februárjában azonban váratlanul menesztették Gullitot, és Vialli ült le a kispadra, játékos-menedzserként. Az olasz folytatta a megkezdett munkát, és már ő emelhette a magasba 1998 tavaszán a Liga Kupát és a KEK-et is. Az 1971-es diadal és az 1995-ös elődöntő után ismét remekül szerepelt a csapat az európai kupákban. A döntőt Stockholmban játszották, ahol Zola góljával 1-0-ra verték a Stuttgartot. Ekkorra már jelentősen átalakult a játékoskeret. 1998 nyarán a klub megnyerte az Európai Szuperkupát is - melyet a BEK és a KEK győztese vívott - a Real Madrid ellen.

Az első Bajnokok Ligája szereplés és az Abramovics-éra kezdete

Az 1999/2000-es szezonban a klub története során először a Bajnokok Ligájában játszhatott, a megemelt létszámnak köszönhetően. Több emlékezetes mérkőzés után a Barcelona ellen estek ki a negyeddöntőben. 2000 tavaszán újabb FA Kupa-győzelmet ünnepelhettek (Di Matteo góljával 1-0 az Aston Villa ellen). Vialli utolsó trófeája a 2000 augusztusában, a Man Utd ellen elhódított Charity Shield volt. Alig telt el pár forduló a 2000/01-es szezonból, amikor menesztették a kopasz edzőt.

Ekkor érkezett a klubhoz az olasz Claudio Ranieri, aki korábban olasz és spanyol csapatoknál dolgozott. A szimpatikus mester négy évet töltött a Chelsea-nél, és bár nem sikerült trófeákat nyernie, sikerült megszerettetnie magát a szurkolókkal. A kétezres évek elejére a klub a folyamatos túlköltekezés miatt közel 80 millió fontos adósságot halmozott fel. A külföldi sztárok fizetése, a stadionépítés és az aréna mellé épített hotel fenntartása komoly pénzt igényelt.

Még Ranieri edzőssége alatt, 2003 nyarán vásárolta meg a klubot egy orosz milliárdos, Roman Abramovich. Érkezésével egy csapásra megoldódtak a problémák, és az adósság törlesztése mellett számos új sztárjátékost is igazoltak. A 2003/04-es évadban a csapat ismét a BL-ben szerepelt, és még tovább jutott, mint az első próbálkozáskor. A negyeddöntőben hatalmas csatában kiverték az Arsenalt, de az elődöntőben nyerő állásból buktak el a Monaco ellen.

2004 nyarán Ranierit menesztették, és az elmúlt években feltűnt, friss BL-győztes portugál José Mourinho ült le a kispadra. Mourinho azzal hívta fel magára a figyelmet Angliában, hogy előbb az Old Traffordon bemutatta híres sprintjét, majd egyik sajtótájékoztatóján a szerény „Special One” becenévvel illette magát. Az Abramovics által biztosított pénzügyi háttérrel és Mourinho vezetésével a Chelsea szilárd alapokra építkezett, megerősödve tért vissza az európai futball elitjébe.

Fontosabb igazolások a 2004/05-ös szezonban Mourinho irányítása alatt:

A szezon végére persze megtérült a befektetés, hiszen bajnokok lettek. 38-ból 29 meccset nyertek, csak egyszer kaptak ki, illetve mindössze 15 gólt kaptak a bajnokságban. Mourinho vezetésével a Chelsea rekordok sorozatát döntötte meg: legtöbb győzelem, legtöbb idegenbeli győzelem, legtöbb pont, legtöbb kapott gól nélküli meccs és a legkevesebb kapott gól egy Premier League idényben. A 2005-ös bajnokcsapat pedig az egyik legjobb Premier League-együttes, amit valaha láttunk. A Chelsea és Mourinho egy évvel később duplázott, mielőtt 2007-ben a portugál elhagyta volna a londoniakat. Ezen időszakban nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját, de a klub európai jelenléte jelentősen megerősödött.

A 2012-es Bajnokok Ligája-diadal: Történelmi siker Münchenben

2012. május 19-én a Chelsea története során először hódította el a Bajnokok Ligája serlegét, méghozzá a Bayern München otthonában, az Allianz Arénában, drámai körülmények között. Az első perceket enyhe Bayern-mezőnyfölény és néhány feledhető lövés jellemezte, a németek igyekeztek az ellenfél térfelére áthelyezni a játékot, komolyabb helyzetet azonban így sem tudtak kialakítani. A félidő legnagyobb helyzete döntő előtt tizenkét gólig jutó Mario Gomez előtt adódott, a negyvenkettedik percben jól rázta le magáról védőjét, a kapuval szemben tiszta helyzetből viszont csúnyán fölé lőtt.

Csere nélkül folytatódott a mérkőzés, egy eladott Chelsea labda után rögtön a német csapat veszélyeztethetett. A Bayern folytatta azt, amit az első félidő elején jellemezte játékukat, a szélekről felépített támadásokkal igyekeztek veszélyeztetni. Az ötvenhetedik percben Robben lövése után az üresen álló Ribery elé került a labda, aki néhány lépésről ugyan a kapuba pofozta a labdát, de les miatt érvénytelen volt a gól. A második felidő derekára a londoniak megint beszorultak, a müncheni csapat pedig egyre tanácstalanabbul rohamozva próbálta feltörni az ellenfél védelmét, kevés sikerrel. Végül Müller találta el a kaput a nyolcvankettedik percben, ezt még Cech védte, rá egy percre egy beívelés után a támadó földre fejelt labdája viszont már a lécről a gólvonal mögé vágódott.

Amennyire a semmiből jött a Bayern vezető gólja, annyira nem volt benne a játékban a Chelsea egyenlítő találata. Egy szöglet után a kékek színeiben talán utolsó meccsét játszó Didier Drogba szép fejese hozta vissza a meccsbe a londoniakat két perccel a vége előtt. A kilencvenharmadik percben aztán a gólszerző Drogba akasztotta Riberyt a tizenhatoson belül, a portugál bíró rögtön a tizenegyespontra mutatott. A jogosan megítélt büntetőt Robben nem tudta értékesíteni, gyenge lövését kivédte Cech. A folytatásban a csapatok megkímélték az izgalmaktól a nézőket, ismét a küzdelem dominált, jöhetett a hosszabbítás és a fordulás.

A németek a 108. percben alakították ki legközelebb komoly lehetőséget, egy beívelést az ötös sarkáról Olic kotort vissza a kapu elé, de Van Buyten nem kapcsolt. A büntetőpárbajt a Bayern kezdte. Lahm berúgta, Mata lövését azonban Neuer védte. A második sorozatot Gomez nyitotta, eredményesen, a Chelsea-től David Luiz is bevarrta. Harmadik körben meglepetésre Neuer rúghatott, a kapus eredményes volt, majd Lampard is magabiztosan értékesítette a tizenegyest. Olic a negyedik körben kihagyta, Ashley Cole viszont berúgta. Schweinsteigeren volt a sor, ő viszont a kapufára rúgta, így a Chelsea részéről Drogba dönthetett, az elefántcsontparti pedig a sarokba helyezte, így története során először ünnepelhetett Bajnokok Ligája-győzelmet a londoni klub.

A második Bajnokok Ligája-trófea: A 2021-es diadal Portóban

A Chelsea nyerte a labdarúgó Bajnokok Ligáját 2021-ben is, ezzel a 2012-es diadala után másodszor hódította el a legrangosabb európai klubtrófeát. A londoni csapat a szintén angol Manchester Cityt múlta felül a portói döntőben 1-0-ra. A győztes gólt Kai Havertz szerezte a 42. percben. A londoniak a következő felállásban játszottak: Mendy - Azpilicueta, Thiago Silva (Christensen, 39.), Rüdiger - R. James, Jorginho, Kanté, Chilwell - Mount, Havertz - Werner.

A csapatok kifejezetten jól ismerik egymást, ugyanis az idényben már negyedszer találkoztak egymással, ennek megfelelően nem is óvatoskodtak az elején, azonnal egymásnak estek. Az első lehetőség egy hosszú indítás után a Manchester City előtt adódott Sterling révén, a gólhoz viszont a Chelsea állt közelebb, mivel az első negyedórában Timo Werner háromszor is ígéretes helyzetből próbálkozhatott, ám először nem találta el a labdát, másodjára Ederson védett, harmadjára pedig az oldalhálóba lőtt.

A játék ezt követően is kifejezetten lüktető maradt, azonban helyzet már kevesebb adódott, inkább csak ígéretes akciókat vezettek az együttesek, befejezésig viszont nem jutottak. A folytatásban a hátrányban lévő Manchester City irányította a játékot, de ez csak labdabirtoklási fölényben nyilvánult meg, helyzetekben nem, mivel a londoniak szervezetten futballoztak, így minden támadást hatástalanítottak. Ráadásul az angol bajnok is elvesztette sérülés miatt az egyik kulcsjátékosát, méghozzá a játékot szervező Kevin De Bruynét.

A Chelsea már nem erőltette a támadásokat, inkább a labdát próbálta többet birtokolni. Az utolsó húsz percre fokozódott a nyomás a londoniak kapuján, ugyanakkor egy gyors ellentámadás végén a csereként beállt Pulisic eldönthette volna az összecsapást. A hajrában is hiába szorította be a Chelsea-t a Manchester City, egyszerűen nem talált rést az ellenfél védelmén. A londoniak ráadásul amikor labdát szereztek, viszonylag hosszú ideig eldugták azt, vagy szabálytalanságot kényszerítettek ki, így pörgetve az órát. A Chelsea végül 1-0-ra nyert, elhódítva a trófeát.

Robert Cooper, 56 éves City-szurkoló ugyan csalódottan nyilatkozott, de elismerte a Chelsea teljesítményét: „Apám és én először láttunk élőben BL-döntőt, óriási, hogy elhódítottuk a trófeát. Amikor Havertz a gólt lőtte… hihetetlen…. fantasztikus volt a hangulat és a Chelsea végig nagyon határozottan és elszántan játszott, a szurkolók pedig ott voltak a csapat mögött.”

tags: #chelsea #bajnokok #ligaja

Népszerű bejegyzések:

• Kézilabdás sikertörténetek Dorogon és Budakalászon
• pihenés a Duna partján az esztergomi Rugby Club Hotelben
• 2009-es női kézilabda világbajnokság
• Az új DVTK stadion átadása Miskolcon
• Nike focilabdák