A Chelsea FC: Történelem, Stadion, Sikerek és Jövőképek

A Chelsea Football Club, röviden Chelsea FC egy profi angol labdarúgóklub, székhelye Nyugat-Londonban, Fulhamben található. Az 1905-ben alapított Chelsea Football Club egy angol profi labdarúgóklub, amelynek székhelye a nyugat-londoni Fulhamben található, a Stamford Bridge a klub otthona. A Premier Leagueben - az angol labdarúgás legfelső osztályában - versenyző klub számos sikert ért el, öt Premier League-címet nyert. London büszkeségeként a Chelsea FC az egyik legsikeresebb klub az összesített trófeák tekintetében. Ők az egyetlen klub, amely minden UEFA-trófeát megnyert, hat bajnoki címet, nyolc FA-kupát, öt Ligakupát és négy FA Community Shieldet nyert.

A Klub Alapítása és Korai Évei

A Chelsea Football Club néven alapították, 1905. március 10-én a Rising Sun Pubban (mai nevén The Butcher’s Hook), a Fulham Roadon, a mai stadion bejáratával szemben. A Chelsea Football Clubot 1905. március 14-én alapították a Rising Sun Pubban (ma: The Greene Room), a Fulham Roadon, a mai stadion bejáratával szemben. Ekkorr május 29-én a csapat helyet is kapott a Division 2-be, ami akkor a volt. Ugyanazon év május 29-én fel is vették a csapatot a Division 2-be, ami akkor a másodosztálynak felelt meg. A Stamford Bridge a klub hazai mérkőzéseinek helyszíne. A korábban atlétikai pályaként használt Stamford Bridge-en játszották a hazai mérkőzéseiket, az első játékosok a környék többi klubjától igazoltak a csapathoz. A klub első játékosai a környék többi klubjától igazoltak át.

1905. szeptember 2-án lejátszották első mérkőzésüket, az ellenfél a Stockport County volt. Hamar sikerült felkerülni az első osztályba, de a klubtörténelem első évei elég jelentéktelenek voltak. Bár 1915-ben a bajnok Evertont búcsúztatva bejutottunk az FA Kupa döntőjébe, a Sheffield United nyerte a trófeát. A kupaezüstöt egy 1920-as bajnoki bronzérem követte, de az ezt követő évtizedek sem hozták meg a várt sikert.

Az Első Nagy Sikerek és Az Aranykor

Az első bajnoki címet az 1954/55-ös szezonban nyerték meg, ezzel ünnepelvén meg a jubileumi évfordulót. Az első és mindeddig egyetlen bajnoki címét az 1954/55-ös szezonban szerezte, ezzel ünnepelve a jubileumi évfordulót. 1955 őszén indult el a BEK kupasorozat, de az angol labdarúgó szövetség arra hivatkozva, hogy a csapat nem tudna koncentrálni a csapat az angol bajnokságra nem engedte indulni a klubot. Mivel ekkoriban még nem létezett BEK-kupasorozat, így az európai megmérettetés elmaradt.

A hatvanas években alakult ki az a stílusos, elegáns focit játszó csapat, ami a csúcsra juttatta a csapatot a hetvenes években. Ekkoriban igazi felkapott sztárcsapat lett a Chelsea, remek játékosok alkották a keretet. Ezt az időszakot, az 1964-1972 közötti éveket tartjuk a klub aranykorának. A hatvanas évek elején a Division 1 alsóházában botladozott a csapat, sőt, az 1962/63-as szezont a másodosztályban töltötte. De rögtön vissza is jutottak, a következő szezont a Division 1 ötödik helyén zárták. Szerencsére rögtön sikerült visszajutni, és a következő szezont már a Division 1 ötödik helyén zárta a Chelsea.

1967-ben ismét bejutott az FA-kupa döntőjébe, de a Tottenham legyőzte őket. 1970-ben viszont sikerült elhódítani a díjat. A Leeds ellen a döntő első mérkőzése, a Wembley-ben 2-2-es döntetlennel zárult, később az Old Traffordon megismételték a mérkőzést ahol 2-1-re nyert Chelsea. Az FA Kupa-diadalnak köszönhetően bemutatkozhattunk Európában is; a következő évadban a KEK-ben indulhatott a csapat. A Chelsea ekkor vált hagyományosan jól szereplő kupacsapattá, ugyanis 1971-ben megnyertük a klub fennállásának első európai kupáját is. A Real Madrid elleni, athéni KEK-döntő is két mérkőzésen dőlt el. Az első meccs 1:1-re végződött, utána az újrajátszáson 2-1-re nyert az angol csapat.

Pénzügyi Nehézségek és Új Kezdetek

A klubvezetést megrészegítették a hirtelen jött sikerek. Teljesen fedett új stadiont akartak építeni a Stamford Bridge-t, ám a pénz lassan elfogyott. A csapat meg kellett, hogy váljon a legjobb játékosaitól, a sikercsapat ezután szétszéledt. A stadionból csak az East Stand készült el, ráadásul az elszámított költségvetés is teljesen tönkretette a klubot. Nemhogy csapat, de még új stadion se lett. Az eladósodott klub stadionját megvásárolta egy ingatlanfejlesztő-iroda. Az 1974/75-ös szezonban kiesett a csapat a legfelsőbb osztályból, és közel tíz évig az első és másod osztály között liftezett. A „divatos és elegáns” Chelsea már a múlté lett, a csapatot ennek ellenére is sokan elkísérték.

Ekkoriban bontakozik ki igazán Angliában a futball-huliganizmus, ebben sajnos a Kékek tábora is élen járt. A hírhedt Headhunters (Fejvadászok) nevű szurkolói csoport volt, amit a legkeményebb bandának tartottak egész Nagy-Britanniában, ekkoriban a Chelsea neve összefonódott a balhékkal. Ebben a közel sem biztató helyzetben tűnt fel a klub megmentője, Ken Bates, aki 1985-ben vásárolta meg a klubot, 1 fontért! Az 1988/89-es szezon óta a Chelsea folyamatosan tagja az első osztálynak (melyet közben 1992 nyarán Premier Ligává keresztelnek).

Az új elnök harcba szállt a stadion tulajdonjogáért, és 1992-ben végleg vissza is szerezte azt. 1993 nyara fordulópontnak tekinthető a klub újkori történelmében - ekkor érkezett a csapathoz edzőként Glenn Hoddle. Az akkor 35 éves egykori Tottenham-játékos külföldi légióskodásból tért haza, és újfajta szemléletet hozott magával Európából. 1994-ben a Chelsea egészen az FA Kupa döntőjéig menetelt, azonban a Manchester United megállította őket (0-4). Mivel abban az évben az MU volt a bajnok, a kupa-ezüst KEK-ben való indulást jelentett! Csupán a későbbi győztes Zaragoza verte ki a csapatot az elődöntőben, ami az elmúlt évtizedek botladozásai után igen szép eredmény.

Külföldi Sztárok Korszaka

1995 nyarán igazoltuk le Ruud Gullitot, aki a Milan játékosaként igazi világsztárnak számított. Ruud Gullit első lépésként leigazolta a friss BEK-győztes Gianluca Viallit a Juventustól, így már két nemzetközi sztárja volt a csapatnak. A holland mester első szezonjában (1996/97) rögtön meg is nyerte az FA Kupát - a Middlesbrough ellen 2-0-ra nyertünk -, így ő lett az első külföldi menedzser, aki begyűjtötte a rangos angol trófeát! 25 év után ez volt a klub első kupagyőzelme! 1998 februárjában azonban váratlanul menesztették Gullitot - állítólag problémák voltak közte és a klubvezetés között -, és Vialli ült le a kispadra, játékos-menedzserként. Az olasz folytatta a megkezdett munkát, és már ő emelhette a magasba 1998 tavaszán a Liga Kupát és a KEK-et is. A döntőt Stockholmban játszották, ahol Zola góljával 1-0-ra vertük a Stuttgartot (KEK '98).

Ekkorra már jelentősen átalakult a játékoskeret. Az angol futballisták (Spencer, Stein, Rocastle) helyett légiósok érkeztek. A helyzet odáig "fajult", hogy a Chelsea volt az első olyan csapat, melynek kezdőcsapata 11 külföldiből állt. 1998 nyarán a klub megnyerte az Európai Szuperkupát is - melyet a BEK és a KEK győztese vívott - a Real Madrid ellen. Az 1999/2000-es szezonban a klub története során először a Bajnokok Ligájában játszhattunk, a megemelt létszámnak köszönhetően. Több emlékézetes mérkőzés után a Barcelona ellen estünk ki a negyeddöntőben. 2000 tavaszán újabb FA Kupa-győzelmet ünnepelhettünk (Di Matteo góljával 1-0 az Aston Villa ellen).

Az Abramovics-éra és a Csúcsra Érés

A kétezres évek elejére a klub a folyamatos túlköltekezés miatt közel 90 millió fontos adósságot halmozott fel. A külföldi sztárok fizetése mellett, a stadionépítés és az aréna mellé épített hotel fenntartása komoly pénzbe került. A kétezres évek elejére a klub a folyamatos túlköltekezés miatt közel 80 millió fontos adósságot halmozott fel. Még Ranieri edzőssége alatt, 2003 nyarán vásárolta meg a klubot Roman Abramovics. Érkezésével megoldódtak az anyagi problémák, és az adósság törlesztése mellett több új sztárjátékost is a klubhoz igazoltak. Érkezésével egy csapásra megoldódtak a problémák, és az adósság törlesztése mellett számos új sztárjátékost is igazoltunk.

2004 nyarán Ranierit menesztették, és az elmúlt években feltűnt, friss BL-győztes portugál José Mourinho ült le a kispadra, aki hozott magával egy kis portugál különítményt. A „légiós-Chelsea” képe lassan a múlté lett, az alapemberek között számos angol játékos kap helyet. A klub 2005-ben lett 100. éves, a klubvezetés a következő, 2005/06-os idényt nevezte ki Centenáriumi Évnek. Ötven év után a klub 2005 ismét bajnok lett. 2006-ban megvédte címét a csapat. 2005-ben és 2007-ben begyűjtötték a Ligakupát, 2007-ben az FA-kupát is elhódították a kékek. Murinho 2007 őszén közös megegyezés után távozott a Stamford Bridge-ről.

Utódjával, az izraeli Avram Granttal 2008-ban először sikerült bejutni a Bajnokok Ligája döntőjébe. 2009-ben már Guus Hiddinkkel lett FA-kupa-győztes a csapat. Gyors edzőcserék után 2009 nyarán valószínűleg hosszútávra szerződtette a klub Carlo Ancelottit, a BL-győztes olasz menedzsert. Az Abramovics-éra alatt egyértelműen a Premier League egyik élcsapata lett, amelyet 5 bajnoki cím és egy Bajnokok Ligája-győzelem is fémjelez.

Tulajdonosi Váltás és Jövőbeli Kihívások

Tavaly nyár óta téma, hogy Roman Abramovics megválna a Chelsea-től. Ennek hátterében két fontos ok is áll, egyrészt a Chelsea tulajdonosa és a brit hatóságok közötti huzavona nem járt eredménnyel, az orosz milliárdos állandó vízumát ugyanis nem hosszabbították meg. A másik érv, ami az eladás irányába mutat, hogy az üzleti ügyei sem alakultak jól. Az orosz származású üzletember komoly veszteségeket szenvedett el és a vagyona látványosan csökkent, a korábbi 23 milliárddal szemben „már csak” 14 milliárd felett diszponál. Tavaly ősszel a Bloomberg arról számolt be Abramovicshoz közelálló forrásra hivatkozva, hogy 3 milliárd fontért (kb. 3,3 milliárd dollárért) megválna a klubtól, azt követően, hogy a milliárdos állítólag visszautasított egy 2,3 milliárd dolláros ajánlatot.

Most úgy tűnik, hogy befuthat a várt összeg, a Financial Times ugyanis kedden arról írt, hogy egy amerikai milliárdos, Todd Boehly megadhatja a kért összeget. A vevőjelölt az amerikai pénzügyi világból érkezik, hiszen a Guggenheim Partners befektetési társaság korábbi elnöke. Roman Abramovics 2003-ban a csődtől mentette meg a Chelsea FC-t, akkor ugyanis ma már aprópénznek tűnő összegért 140 millió fontért vásárolta meg a klubot. Más kérdés, hogy ezt követően irdatlan összegeket fordított a csapat szakmai és anyagi megerősítésére, egyes információk szerint ez az összeg megközelítette az egymilliárd fontot. Amennyiben a tulajdonosváltás létrejönne, úgy a Chelsea lenne az a csapat, amelyért a legtöbb pénzt kifizetik. A jelenlegi csúcstartó a Manchester United, amelyet még 2006-ban 790 millió fontot fizetve vett meg a Glazer család.

A Forbes nyáron megjelent 50 legértékesebb sportklubot felsoroló listáján 8 fociklubot szerepeltetett, köztük a Chelsea FC-t is. A 32. legértékesebbként rangsorolt csapat értékét 2,58 milliárd dollárra becsülték akkor. Az adás-vétel alapján ugyanis 4,8 milliárd dolláros a labdarúgó csapat értéke, amelyben továbbra is az Abu-Dhabi székhelyű befektetők birtokolják az ellenőrző tulajdonrészt. Érdemes megemlíteni, hogy az új tulajdonos számára a csapat vételárán túl is komoly anyagi terhet jelent a Chelsea új stadionjának felépítése. A klub ugyanis kinőtte a jelenlegi arénáját, a 41 ezer férőhelyes Stamford Bridge ugyanis csak a kilencedik legnagyobb angol stadion. A korábbi tervek arról szóltak, hogy az egyik elegánsnak számító londoni negyed, Fullham mellé költözne a csapat egy új 60 ezer főt befogadó létesítménybe, ennek költsége viszont 1,3 milliárd dollárra rúghat. Ebbe viszont tavaly végül nem kezdtek bele, miután Roman Abramovics vízuma nem rendeződött.

Stamford Bridge: A Kékek Otthona

A klub hazai mérkőzéseit alapítása óta a Stamford Bridge-n játssza, mely 41 837 férőhelyes. A stadion 1877-ben nyitotta meg a kapuit, de az első 28 évben szinte kizárólag a London Athletic Club használta, atlétikai versenyekre. 1904-ben a Mears testvérek megvásárolták a területet, futballcsapat alapítása céljából. A stadiont eredetileg a Fulham számára ajánlották fel, de ők visszautasították. Ekkor került a képbe az akkoriban éppen megalakult Chelsea FC. Az eredeti arénát Archibald Leitch tervezte. A keleti oldalon egy 110 méter hosszú, 5000 fős lelátó kapott helyet, körben egy hatalmas betonteknő további 95000 embernek biztosított helyet. Ezzel a Stamford Bridge a második legnagyobb aréna lett az országban, a Crystal Palace stadionja után.

A Stamford Bridge névnek régi története van. A mai East Stand mögött futó vasútvonal helyén régen egy Stanford Creek nevű patak csordogált. A patakot pedig két kis híd keresztezte a közelben: a Sanford Bridge és a Stanbridge. Valószínűleg ezek összegyúrásából, és egy apró betűcserével alakult ki a stadion mostani neve. Az első komolyabb építkezés a híres Shed End 1930-as felhúzása volt. A Shed utolsó meccse az 1994. május 7-i, Sheffield Utd elleni volt. 1939-ben épült a North Stand, eltérő szerkezete révén teljesen más volt mit a lelátó már álló részei. 1975-ben átépítésre került sor. A mai Stamford Bridge 42.522 néző befogadására alkalmas, és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.

Klub Címerek és Mezek Evolúciója

A klub ötféle címert használt, és mindegyik keresztülment kisebb változtatásokon. 1905-ben a legelső címeren egy nyugdíjas szerepelt, erről kapta a csapat az egyik becenevét. A címer csak a programfüzeteken jelent meg a mezeken nem, a címert egészen 1952-ig használták. Ted Drake 1952-ben menedzser lett, és átformálta a klub imidzsét; eltávolíttatta a régi címert a programfüzetekből, és egy teljesen újat szeretett volna bevezetni. Az új címerben egy hátranéző, álló kék oroszlán volt látható, ami egy pálcát tartott, körülötte vörös rózsák és focilabdák voltak. Az oroszlánt, gróf Cadogan címeréből vették, ő volt akkor a klub elnöke a pálca a Westminsteri apátságot jelképezi, a rózsák Anglia nemzeti szimbólumai. Ez a címer, már a mezeken is látható volt.

1986-ban új címerre váltott a csapat, mikor a klubnak új tulajdonosa lett. Az új címerben megmaradt az oroszlán, de ez már sokkal egyszerűbb, és életszerűbb volt, valamint a CFC felirat is látható volt kék helyett sárga vagy volt piros változatban volt látható az oroszlán. A 2005-06-os szezonban a klub fennállásának századik évfordulóját ünnepelte, a jubileum tiszteletére új címert vezettek be, ebben visszatértek a Ted Drake által terveztetett címerhez, a kék pálcatartó oroszlánhoz és a körülötte levő rózsákhoz, labdák, ezek a szezon elején arany a szezon végén ismét vörös színűek voltak.

Kezdetben a jelenleginél világosabb árnyalatbúb kék mezt hordtak, a maival ellentétben fehér nadrág és sötétkék zokni tartozott a felszereléshez. A színt a klub akkori elnökének, Earl Cadogan-nak a lovaglóruhájáról mintázták. A világoskék mezt, 1912 körül felváltotta a királykék változat. Tommy Docherty az 1960-as évek eleji menedzseri kinevezését követően, ismét megváltozott a mez: a nadrág kék, a sportszár fehér színű lett. Ezek a színek egyedülállóvá tették a csapatot, mivel egy nagy klub sem használta ezt a színösszeállítást.

Menedzserek és Híres Játékosok

A Chelsea történetében eddig 30 edző játszott szerepet. Az alábbi táblázat néhányat közülük összefoglal:

Több híres játékos is magára öltötte az oroszlános mezt. Az 1960-as és 1970-es években kiemelkedőek voltak Peter Bonetti, Charlie Cooke, David Webb, John Hollins, Peter Osgood, Gary Locke, Ray Wilkins, Micky Droy és Tommy Langley. Az 1980-as években pedig olyan nevek, mint Clive Walker, Petar Borota, Mike Fillery, Joey Jones, Pat Nevin, David Speedie, Eddie Niedzwiecki, Tony Dorigo és Graham Roberts hagyták nyomukat a klub történetében.

A Chelsea Ladies Football Club

A Chelsea Ladies Football Club, vagy más néven Chelsea Ladies a Chelsea FC fél-profi angol női labdarúgó csapata. 2002-ben alapították. 2005 óta az angol női labdarúgásban az első osztályban szerepelnek a Premier League National Division-ben. 2010-ben tagja volt annak a nyolc alapító csapatnak, akik létrehozták a Women’s Super League-t, az első szezonját 2011-től kezdte meg. 2004 júniusában kérték fel a Chelsea FC vezetőségét, hogy a klub vegye az irányítása alá a női csapatot, a pénzügyeivel együtt. A klub vállalta azzal a kikötéssel, ha a csapat megnyeri a Southern Division-t ennek a csapat eleget is tett.

A 2006-07-es szezonban a csapat a nyolcadik helyen végzett. A 2007-08-as szezon közbeni átigazolási időszak alatt a világbajnok Lorrie Fair -aki a világ egyik legjobb női középpályása- csatlakozott a csapathoz, szezon végén a csapat az ötödik helyet szerezte meg a bajnokságban. A 2008-09-es szezonban új menedzser a korábbi Arsenal Ladies tartalék csapatának edzője, Steve Jones érkezett a csapathoz. 2008. július 2-án az Arsenal Ladies-ből aláírt a Chelsea-hoz igazolt három Arsenal Ladies játékos Lianne Sanderson és Anita Asante és a veterán Mary Phillip. A csapat a szezon végén a harmadik helyet szerezte meg az Arsenal és az Everton mögött.

Chelsea FC és Magyarország Kapcsolata

A Chelsea FC eddig hat alkalommal lépett pályára magyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken. 1906 májusában, Európai túrán vett részt a Chelsea FC, három mérkőzést játszottak Budapesten. A BTC ellen 4-0-ra, a MAC ellen 6-0-ra, míg az FTC ellen 3-1-re nyertek. Először 1954 decemberében látogatott a Stamford Bridge-re a Vörös Lobogó, (MTK). A meccs 2-2-re végződött, a gólokat Stubbs, Bentley, illetve Hidegkuti és Palotás lőtték. 1963. augusztus 14-én, a Népstadionban, 30.000 néző előtt 3-1-re nyertek a londoniak. A Chelsea FC felnőtt csapatában eddig még nem szerepelt magyar játékos. A Győri ETO grúz válogatott légiósa, Rati Aleksidze. 2000-2002 között volt a Chelsea felnőtt keretének tagja, ez idő alatt 3 meccsen lépett pályára, mindháromszor csereként.

Klubrekordok és Statisztikák

A Chelsea FC történetében számos emlékezetes rekord és statisztika található:

• Legnagyobb győzelmi széria: 10 meccs (2005. november 19 - 2006. január 15.)
• Legnagyobb vereségi széria: 7 meccs (1952. november 1. - 1952. december 20.)
• Legtöbb egymás utáni döntetlen: 6 meccs (1969. augusztus 20. - 1969. szeptember 13.)
• Leghosszabb veretlenségi széria: 40 meccs (2004. október 23. - 2005. október 29.)
• Leghosszabb nyeretlenségi széria: 21 meccs (1987. november 3. - 1988. április 2.)
• Legnagyobb bajnoki győzelem: 9-2, a Glossop ellen (Division 2, 1906. szeptember 1.)
• Legnagyobb kupameccs-győzelem: 13-0, a Jeunesse Hautcharage ellen (KEK, 1971. szeptember 29.)
• Legnagyobb bajnoki vereség: 1-8, a Wolverhampton ellen (Division 1, 1953. szeptember 26.)
• Legnagyobb kupameccs-vereség: 0-6, a Sheffield Wednesday ellen (FA Kupa, 1913. február 5.)
• Legtöbb pont a bajnokságban (3 pont/győzelem): 99 (Division 2, 1988-89)
• Legtöbb gól a bajnokságban egy szezonban: 103 (Premier League, 2009/10)
• Legtöbb bajnoki gól egy szezonban: 41 (Jimmy Greaves, 1960/61)
• Legtöbb bajnoki gól összesen: 164 (Bobby Tambling, 1958-1970)
• Legnagyobb hivatalos nézőszám: 82 905 néző (1935. október 12., Arsenal ellen)
• Legnagyobb becsült nézőszám: 100 000 feletti (1945. november 13., Dinamo Moszkva ellen)

A csapat indulója a Blue Is The Colour. Ez az 1972-es kupadöntőre írtak meg. Ugyanebben az évben az angol kislemezlista 5. helyét foglalta el. A csapatnak igen nagy a szurkoló táborral rendelkezik, több nemes színész és közéleti személy is a csapat szurkolói között található, sokan kísérik a csapatot idegenbe is, a mérkőzések jó hangulatúak a drukkerek kitartanak a csapat mellett. Nemcsak Angliában, hanem több országban is egyre több szurkolója van a csapatnak.

tags: #chelsea #klub #felepitese

Népszerű bejegyzések:

• Az MLSZ Adatbank részletei Nagy Olivérrel
• A játék megszakításának részletes áttekintése
• Részletek a magyar-angol selejtezőről
• Élmény a San Siróban és az Olimpicóban
• Az amerikai futball ünnepe