A Chelsea példátlan átigazolási stratégiája és a pénzügyi mozgástér rejtelmei
A Chelsea vezetősége nagyszabású lépésekre készül, miután a klub az előző idényben lemaradt a Bajnokok Ligája-szereplésről, és ezzel jelentős presztízsveszteséget szenvedett el. Azóta, hogy tavaly nyáron a Todd Boehly vezette konzorcium megvásárolta a Chelsea-t, a londoni klub elképesztő ütemben költi a pénzt játékosokra. Fél év alatt többet költött a Chelsea játékosokra, mint más topklubok öt-hat szezon alatt.
Masszív költekezés és a fő célpontok
A Transfermarkt adatai szerint első nekifutásra 282 millió eurónál állt meg a mutató, amit a tél folyamán további 330 millióval sikerült megtoldani. Ez azt jelenti, hogy a klub vezetősége fél év leforgása alatt 611 milliót költött játékosokra, amely még a mostani piacon is irreálisan soknak tűnik, főleg a pénzügyi szabályozások mellett. Példátlan téli átigazolási időszakot zárt a Chelsea, amely számos rekordot megdöntve, 329 millió euró értékben igazolt új játékosokat januárban. Szám szerint nyolcat, zárásként a Premier League történetének legdrágább futballistája, a világbajnok Enzo Fernández csatlakozott Graham Potter keretéhez.
A kiszemelt első számú célpont Yan Diomande, az RB Leipzig 19 éves szélsője, aki az elmúlt szezonban robbanékonyságával és egyéni megoldásaival a Bundesliga egyik legkeresettebb fiatal játékosává vált. A Sport értesülései szerint a Chelsea kész megfizetni a német klub által kért 100 millió eurós vételárat, amellyel még azelőtt lezárná az üzletet, hogy más európai topcsapatok konkrét ajánlatot tennének. Diomande az előző idényben 32 tétmérkőzésen 13 gólt szerzett és 8 gólpasszt adott, ami különösen figyelemre méltó teljesítmény ilyen fiatal korban egy fizikailag és taktikailag is intenzív bajnokságban. A Stamford Bridge irodáiban úgy vélik, hogy a jelentős összegű befektetés hosszú távon térülhet meg, mivel Diomande érkezése ideális kiegészítése lehetne Cole Palmer játékának, és új dimenziót adhatna a londoniak támadójátékának. A RB Leipzig várhatóan kemény tárgyalópartner lesz, hiszen egyik legértékesebb játékosáról van szó, aki iránt Európa-szerte komoly az érdeklődés.
A Pénzügyi Fair Play (FFP) keretei és a Chelsea mozgástere
Az üzletek anyagi része a legérdekesebb, hiszen a klub nagyon rövid idő alatt költött el nagyon sok pénzt, miközben a pénzügyi egyensúly fenntartására számos szabályt hoztak az utóbbi években. Az európai sorozatokban szereplő klubok tevékenységét például az UEFA Pénzügyi Fair Play (FFP) előírása szabályozza, amely a bevételekhez köti az elkölthető pénz mennyiségét. Ezen kívül Angliában is van egy fenntarthatóságra vonatkozó előírás, ám ez sokkal kevésbé szigorú, mint az UEFA szabálya.
Az FFP értelmében egy három éves ciklus leforgása alatt a klubok 5 millió euróval költhetnek többet a bevételeiknél, és maximum 30 milliós mínuszt hozhatnak össze, amennyiben a veszteséget a tulajdonos teljes mértékben állja. Ha az UEFA vizsgálata során kiderül, hogy nem sikerült teljesíteni az elvárásokat, többféle büntetés elképzelhető: figyelmeztetés, pénzbüntetés, de akár az európai versenysorozatokból is kizárhatják az érintetteket.
Júniusban az UEFA új szabályokat vezetett be, amelynek értelmében a teljes bevétel 70%-t költhetik a klubok fizetésekre, átigazolási díjakra és ügynöki jutalékokra, ugyanakkor a hároméves ciklusra lebontott veszteség felső határa 60 millióra emelkedett. A BBC által megkérdezett pénzügyi szakértő szerint a Chelsea 2021-ig bezárólag 5 millió fontos veszteséget írt le, vagyis bőven a határok között mozgott - részben ez magyarázza, miért van most nagyobb mozgástere az új tulajdonosi körnek.
A "könyvelési trükk": hosszú távú szerződések
Ez természetesen nem kielégítő magyarázat a mostani költekezésre, ellenkező esetben mindenki, aki hasonlóan rendben tartotta a költségvetését, követhetné a londoniak példáját az átigazolási időszakokban. Kieran Maguire szerint a trükk lényege a könyvelés logikájában rejlik: a kiadásokat rendszerint több évre - jelen esetben a szerződés teljes időtartamára - felosztják, miközben a bevételeket azonnal leírják nyereségként. Az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy egy 100 millió euróért megvásárolt játékossal 10 éves szerződést kötnek. Ez azt jelenti, hogy egy év leforgása alatt csak 10 millióval (plusz a fizetésével) növeli a kiadásokat, amit sokkal könnyebb menedzselni, mintha a teljes összeggel kellene számolni. Ebben persze nagy újdonság nincs, hiszen a klubok ezt hosszú évek óta így csinálják, a Chelsea elsősorban a szerződések hosszával változtatott a megszokott módszereken.
Az európai futballban egy új játékossal általában öt évre írnak alá, a londoniak azonban jóval hosszabb távra kötötték le az új szerzeményeket. Benoît Badiashile 7.5, Mykhaylo Mudryk és Enzo Fernández pedig 8.5 évre írt alá a klubhoz - ezt azt jelenti, hogy a két legnagyobb téli szerzemény együttesen is csak 22,5 millió eurós kiadásnak számít papíron. Az más kérdés, hogy a most megkötött üzletnek 2031-ben is nyoma lesz a könyvelésekben, pont ezért ódzkodnak ettől a klubok.
Bár a FIFA szabályzata kimondja, a szerződések időtartama legfeljebb öt év lehet, de abban az esetben el lehet ettől térni, ha az összeegyeztethető a nemzeti jogszabályokkal. Az elmúlt hónapokban szerződtetett játékosokban szintén közös, hogy rendkívül fiatalok, szinte kivétel nélkül 18-22 évesek.
| Játékos | Szerződés hossza |
|---|---|
| Benoît Badiashile | 7.5 év |
| Mykhaylo Mudryk | 8.5 év |
| Enzo Fernández | 8.5 év |
Kockázatok és ígéretes jövőkép
Az igazolások ugyanis mindig nagy kockázatot hordoznak magukban, amit néhány évvel ezelőtt az egyik előadásában Ian Graham, a Liverpool elemzői részlegének vezetője szemléltetett érzékletesen. Vagyis közel sem annyira jó, mint azt gondolták. Ilyen szintű kiadás mellett a Chelsea szempontjából az 50%-os hatékonyság nem lenne kielégítő, különösen a hosszabb időre lekötött játékosok esetében.
Az utóbbi időben számos példa volt arra, hogy egy játékos kvázi eladhatatlanná vált a magas fizetése miatt, és ha a szerződésbontásról sem sikerült megállapodni, akkor a padon/lelátón ülve is kitöltötte a kontraktusát. Maguire szerint ezzel a megoldással fennáll annak a veszélye, hogy akár négy-öt olyan játékos is legyen a keretben, aki boldogan elüldögél a lelátón, a klubnak pedig kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt megpróbál leigazolni valakit a helyükre.
A másik kockázat, amely az ehhez hasonló befektetésekben rejlik, az az eredménykényszer: a klub ugyanis nem engedheti meg magának hosszabb távon, hogy ne legyen ott a Bajnokok Ligájában. A mostani szezonban ez már elúszni látszik - kivéve, ha a Chelsea idén megnyeri a sorozatot - ami a következő idényben nagyobb terhet ró az egész csapatra. Láttunk már példát arra, hogy egy klub ráfázott, amikor arra építette fel a stratégiáját, hogy majd úgyis bejut a BL-be.
A Chelsea nyerte a Bajnokok Ligáját
Azonban, amennyiben a komoly összegért a klubhoz csábított labdarúgók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, a hosszútávú szerződések védőhálót jelenthetnek, hiszen vagy szép karriert futnak be a klubnál vagy csak abban az esetben távozhatnak, ha kivásárolják őket. Ráadásul, ahogy telnek az évek, a fizetések egyre csak magasabbak lesznek, így egy 2023-ban aláírt szerződésbe foglalt fizetés 5-6 év múlva nagyon jó üzletet jelenthet a klubnak.
Itt rögtön érdemes megjegyezni, hogy a 2024-től érkező Bajnokok Ligájában sokkal egyszerűbb dolga lesz egy európai szinten sikeres klubnak kvalifikálni, ugyanis a koefficiens-pontok is számítanak a top 4-ről lemaradók esetében. Valószínűleg tehát azt is szem előtt tartja a Chelsea vezetősége, hogy akár már a következő szezontól is jóval biztosabb bevételi forrást jelent majd a Bajnokok Ligája, és ha elég jól szerepelnek az európai sorozatokban, szinte garantálható a részvételük.
Boehly fejében vélhetően a matek is másképpen néz ki, és már most számol azzal, hogy a jövőben tovább növekednek majd a klub bevételei (korábban sokszor hangsúlyozta, hogy a Premier League-ben még ennél is nagyobb potenciál van). Hasonló felfogásban működnek az amerikai franchise-ok is, csak épp ott a költségvetési plafon várható növekedését kalkulálják bele a szerződésekbe - nagy különbség azonban, hogy az európai piacon ez jóval nagyobb kockázatot jelent. Tehát, ha működik a módszer, jelentős anyagi és szakmai sikereket hozhat, fordított esetben viszont jelentősen lelassíthatja a klub fejlődését. Ennek egyik fontos feltétele, hogy közben ne maradjanak le a Bajnokok Ligája-indulásról sem. A Premier League-tabella 10. helyéről nekivágva a tavasznak azonban ez nem lesz könnyű feladat.
Játékoseladások: a bevételi oldal fontossága
Van azonban még egy szempont, amit figyelembe kell venni: ez pedig a játékosok eladása. 2020 és 2023 között a londoniak 169 millió fontot gyűjtöttek össze játékosok értékesítéséből, a két saját nevelésű futballista, Tammy Abraham és Fikayo Tomori eladása például 77 millió fontos pluszt jelentett. A londoniak működésében hosszú ideje nagy szerepe van a viszonylag olcsón megvásárolt/kinevelt tehetségek eladásának, amiből sokszor komoly profitot tudtak elkönyvelni. Egy-egy ilyen üzletnek óriási jelentősége lehet, mivel a bevételeket akkor is egyben számolják bele a költségvetésbe, ha maga a kifizetés több részben megy végbe. Ne nagyon csodálkozzunk tehát, ha a most bezsebelt játékosok egy részét pár év elteltével csinos profittal értékesítik a költségvetés érdekében.
A tágabb piaci kontextus
Könyvelési trükk, egy kis hazárdjáték - ezek a legfontosabb elemei a Chelsea nyári és téli költekezésének. A januári átigazolási időszak, leszámítva a Chelsea példátlan aktivitását, ezúttal jóval visszafogottabban alakult, mint amit a Premier League szurkolói megszokhattak. Több klub - köztük a Newcastle - egyértelműen jelezte, hogy nem kíván megválni kulcsjátékosaitól; Sandro Tonali esetében például határozottan cáfolták az Arsenal érdeklődéséről szóló híreket. A januári átigazolási időszak így, a Chelsea extrém költekezésétől eltekintve, nem a nagy nevek és az utolsó pillanatos fordulatokról marad emlékezetes, hanem a megfontolt döntésekről és a nyári piacra való tudatos felkészülésről.
tags: #chelsea #teli #igazolasa
