A Chicago Bulls aranycsapata: Michael Jordan utolsó tánca és a korszakváltás

Az 1996-os bajnoki címmel a Chicago Bulls megtette az első lépést a triplázás felé.

Hajszálon múlt azonban, hogy a nagy menetelés nem ért véget már a negyedik bajnoki diadalt követően. 1996 sokkal fontosabb mérföldkő volt az NBA történetében, mint ahogyan azt sokan gondolják.

A Chicago Bulls minden idők legjobb szezonját produkálta, az NBA-drafton minden idők (talán) legjobb újonccsapata kelt el, rendeztek egy atlantai olimpiát, ahol a Dream Team III varázsolt egy olyan kerettel, amit máig nem hiszünk el, és év végén bemutatták a Space Jam-et… Kell ennél több egy sportág és bajnokság népszerűségéhez? A második Jordan-korszak első szezonja 10 nappal a fent tárgyalt draft előtt ért véget. A Chicago Bulls akkor NBA-rekordot jelentő 72-10-es alapszakasz után a rájátszásban 15-3-as győzelmi aránnyal vonult végig a Miami Heat (3-0), a New York Knicks (4-1), az Orlando Magic (4-0) és a Seattle Supersonics (4-2) legénységén. Ez volt az alapja annak a csapatnak, melyet Michael Jordan, Scottie Pippen és Dennis Rodman triója alkotott Phil Jacksonnal a kispadon, és amely minden idők legjobb csapatának vázát adta.

Michael Jordan szerződései és a feszültségek

Michael Jordan 1996 nyarán szabadügynökké vált, s úgy érezte, ideje lenne, ha a fizetése igazodna a ligában betöltött szerepéhez. A kilencvenes évekre a játékosok bére az egekbe szökött, az NBA ikonja azonban kénytelen volt beérni évi 4 millió dollárral. Nem mintha filléres gondjai lettek volna. Csak az 1995-1996-os idényben 40 millió dollár folyt be a számlájára az „egyéb” bevételeiből.

Ő volt a Nike arca, az emberek megőrültek, hogy Air Jordan cipőt viselhessenek. Nem sajnálták a pénzt a 23-as számú Bulls-mezre, s ugyanúgy Gatorade-et akartak inni, McDonald's sült krumplit enni, Hanes alsóneműt viselni, mint bálványuk. Jordan lett az NBA aranytojást tojó tyúkja: 1984-es színre lépésekor a liga éves bevétele 150 millió dollár volt, ami a kilencvenes évek közepére évi kétmilliárd dollárra nőtt. Néhány nappal a negyedik bajnoki cím megünneplése után elkezdődtek az egyeztetések Jordan új szerződéséről, de közben az ügynöke felvette a kapcsolatot a New Yorkkal is, amely az 1995-1996-os idényre 18 millió dolláros rekordfizetést adott Michael jó barátjának, a center Patrick Ewingnak.

A Knicks döntős álmait a Bulls foszlatta szét; ez volt egymás után a második évad, amelyben a New York a Keleti főcsoport elődöntőjében bukott el. Az áttöréshez nagy szükség lett volna Jordanre. A New York-i ajánlat fölöttébb csábító volt. A klub 12 millió dollárt dobott be, az ITT/Sheraton Hotels 15 milliót áldozott volna az álomüzletre. A váltásra végül nem került sor, igaz, ehhez Jordannek ultimátumot kellett adnia Jerry Reinsdorfnak. Egy órát hagyott a klubtulajdonosnak, hogy döntsön a kéréséről: egyéves hosszabbítás 30 millió dollárért. Reinsdorf végül beadta a derekát, de keserű szájízzel tette. A chicagói menedzsment filozófiája az volt, hogy minden szerződtetési tárgyalásból „győztesen” kell kijönni, s a Jordan-megállapodás „vereség” volt a két Jerry, Reinsdorf és az általános menedzser, Krause szemében.

Az 1996-1997-es szezon és a „The Flu Game”

Az 1996-1997-es bajnokság előszezonjában a Bulls Las Vegasban játszott edzőmeccset, s ez újra alkalmat adott rá, hogy a sajtó felmelegítse a Jordan szerencsejáték-szenvedélyéről szóló sztorikat. Dennis Rodman is állandó témát kínált a bulvárlapoknak: New Yorkban menyasszonyi ruhát öltve saját magát vette feleségül, hogy népszerűsítse Bad as I Wanna Be című önéletrajzi könyvét. De a Bulls a pályán is lehengerlő volt, mindössze eggyel több vereséget könyvelt el az alapszakaszban, mint az előző idényben (69-13). Jordan elképesztő formában kosarazott: decemberben 30 pontot dobott a megfiatalított Lakersnek, majd február közepéig 45 pontot szórt a Clevelandnek, 51-et a New Yorknak, 45-öt a Seattle-nek és 47-et a Denvernek.

Az alapszakaszt 29.6-os átlaggal zárta, kilencedszer lett pontkirály. Az 1997-es All Star-hétvégén beválasztották az 50. születésnapját ünneplő NBA történetének ötven legjobb kosarasa közé. A Bulls két meccset vesztett a playoffban, s újra döntőbe jutott. Jordan azt remélte, a Nyugati ágról a Houston jut a fináléba, s végre szembekerülhet Hakeem Olajuwonnal, akit előtte draftoltak 1984-ben, és aki Michael baseballkalandja idején kétszer is bajnoki címre vezette a Rockets gárdáját. A „rakétákat” azonban a Utah hatástalanította, s a Jazz a fináléban is szívósan küzdött: négy mérkőzés után 2-2-re állt a csata. Az ötödik összecsapás The Flu Game néven került be a történelemkönyvbe. A Salt Lake City-i mérkőzés előtti éjjel Jordan pizzát rendelt, amelyet egymaga be is falt, majd nem sokkal később a padlón fetrengett a fájdalomtól.

Ételmérgezés. Teljesen legyengült (a sajtó influenzát tippelt), másnap mégis 44 percet játszott, és 38 pontot szerezve vezette győzelemre a Bullst. A hatodik összecsapásra visszaköltöztek Chicagóba, s a párviadal hollywoodias lezárásaként Jordan öt másodperccel a vége előtt, 86-86-os állásnál kiosztotta a győztes gólpasszt Steve Kerrnek.

Az utolsó tánc: az 1997-1998-as szezon

Az ötödik bajnoki cím sem feledtethette azonban a klubon belül egyre növekvő feszültséget. Jordan és Jerry Krause viszonya végérvényesen megromlott. A „főbika” sohasem titkolta a menedzser iránti ellenszenvét. Előfordult, hogy a csapatbuszon hátrakiabált: „Hé, Jerry Krause! Gyerünk horgászni! Ne aggódj! Ha nem fogunk semmit, a csalikat megeheted.” Máskor meg azt mondta: „Hé, Jerry Krause, ez a busz tegnap gyorsabban haladt a kövér segged nélkül.” A játékosok rendszerint dőltek a röhögéstől (bár Jud Buechler egy alkalommal odasúgta Kerrnek: „El tudod képzelni, hogy a Lakersnél James Worthy így viselkedjen Jerry Westtel?”), a stábtagok meg összeszorított ajkakkal hallgatták főnökük cikizését.

Jordan 1997 nyári szerződéshosszabbítási tárgyalása simán lezajlott. Újabb egy évre kötelezte el magát 33.1 millió dollárért. Jackson viszont keserves harcot vívott Krause-szal. Végül júliusban abban egyeztek meg, hogy a tréner kap 6 millió dollárt, de ez lesz az utolsó idénye akkor is, ha 82 győzelemmel zárják az alapszakaszt. Jordan rögtön jelezte: „Ha Phil Jackson megy, én sem maradok.” Ha mindez nem lett volna elég, Jerry Reinsdorf visszadobta Scottie Pippen fizetésemelési kérelmét, noha Jordan „szárnysegédje” a Bullsban is csak a hatodik volt a bérlistán, az 1997-1998-as idényre 2.8 millió dollárt kapott.

Pippen azzal vágott vissza, hogy az előző bajnokságból áthozott sérülését csak a nyár végén műttette meg, azaz az új alapszakasz elejére sérültet jelentett. Ilyen előzmények után a novemberi 6-5-ös mutató nem volt meglepetés. A hetedik győzelem is csak úgy jött össze, hogy Jordan 49 pontot szórt a Clippers elleni, kétszeri hosszabbításos meccsen. Úgy volt vele, ha már ez az utolsó tánc, legalább élvezze a játékot. Mind a ketten nagyot játszottak, de Michael a 36 pontjával jelezte, egyelőre nem adja át a trónját (Kobe 33 pontig jutott). Jordan még ebben a hónapban felkapaszkodott a pontöröklista harmadik helyére. Januárban a Milwaukee-nak és a Knicksnek is 44 pontot szórt, a Houstonnak 45-öt.

Februárban anélkül járt le az átigazolási határidő, hogy a Bulls elcserélte volna Pippent, aki visszatért a sérüléséből, a Chicago pedig harcba indult az utolsó trófeájáért. Bárhol játszott, tömegek mozdultak meg - százak, néha ezrek szorultak ki a csarnokokból. Viszont Krause megint bombát robbantott azzal, hogy a Chicago Tribune-nek megerősítette: Jacksonnak ez az utolsó idénye, szertefoszlatva a reményt, hogy a klubvezetőség esetleg átgondolja a döntését. „Krause szerintem Michael, Phil és nélkülem akart még egy bajnokságot nyerni, csak hogy elmondhassa, ő az aduász” - kommentált utóbb Pippen.

Jordan is átkokat szórt, mire Reinsdorf nyilatkozatstopot rendelt el, remélve, hogy végre mindenki a hatodik gyűrű megszerzésére összpontosít. A 62-20-as alapszakasz után a Keleti főcsoportdöntőben csak a hetedik meccsen sikerült legyűrni az Indianát, s a fináléban megint a Utah jött szembe. Az első öt találkozó után 3-2-re vezetett a címvédő, ám a hatodik, Salt Lake City-i meccsen Pippent olyan erős hátfájdalmak gyötörték, hogy mérkőzés közben az öltözőbe kellett kísérni kezelésre. De visszatért, s noha csak 8 pontot dobott, jelentős erőket kötött le, miközben Jordan a hátán vitte a Bullst: 45 pontot dobott, és 5.2 másodperccel a vége előtt ő jegyezte - Byron Russellt elfektetve egy testcsellel - a mindent eldöntő duplát (87-86). A záró dudaszó pillanatában a levegőbe ugrott, majd hat ujját a magasba emelve ünnepelte a második triplázást!

A tündérmese vége és Michael Jordan második visszavonulása

A tündérmese ezzel visszavonhatatlanul véget ért. Pippent elcserélték a Houstonnal Roy Rogersért és egy 2000-es második körös draftjogért, lelépett a színről Phil Jackson is, aki egy évre felhagyott az edzősködéssel (hogy aztán további öt bajnoki gyűrűt nyerjen a Lakersszel). Jerry Reinsdorf tett egy kísérletet, hogy 36 millió dolláros ajánlattal visszacsábítsa Jordant, ám ő másodszor is visszavonult. A lockout miatt hivatalosan 1999. január 13-án jelentette be „99.99 százalékban végleges” döntését.

A Chicago Bulls másodszor is triplázott, de a klubvezetőséget ez sem hatotta meg, hagyta széthullani az álomcsapatot. A mágikus Chicago Bulls hat NBA-címig jutott, azután a klub vezetősége nem marasztalta Michael Jordant sem.

Michael Jordan visszatérése a Washington Wizards színeiben

Michael Jordan a második visszavonulása után még egyszer visszatért, immár a Wizards színeiben. A ligától nem akart elszakadni, a Milwaukee-ban próbált üzletrészt szerezni, de a tulajdonos Herb Kohl az utolsó pillanatban kihátrált az egyezségből. Ezután a Washingtonra fókuszált, mert a Wizards azzal kecsegtette, hogy idővel főtulajdonos lehet; 2000. január 19-én szakmai igazgatóként csatlakozott a fővárosi klubhoz. Először azt mondta, a visszavonulása után felszedett pluszkilók miatt áll újra edzésbe, ám amikor kinevezte a Wizards edzőjének korábbi chicagói trénerét, Doug Collinst, már sejteni lehetett, ennél többről lehet szó. Valóban: három évvel a hatodik chicagói gyűrű után, 38 évesen újra a pályán volt.

A 2001-2002-es idényben térdsérülése miatt csak 60 meccset játszott, de 22.9 pontos átlagot jegyzett. 2000. december 29-én 51 pontot szórt a Charlotte-nak, s ezzel ő lett a liga történetében a legidősebb, félszáz pontig jutó kosaras. A következő idényben már 82 meccset vállalt, 20 pontos átlagot hozott, s részt vett karrierje 14., egyben utolsó All Star-meccsén. A 2002-2003-as bajnokságnak már úgy vágott neki, hogy tényleg az lesz a hattyúdal. A búcsú 2003. április 16-án jött el a Philadelphia ellen, a publikum háromperces vastapssal, állva búcsúztatta. Amikor 2009-ben, 46 évesen a massachusettsi Springfieldben beiktatták a sportági Hall of Fame-be, azt mondta: „Egy nap talán majd azzal szembesülnek, hogy ötvenévesen újra játszani látnak. Kérem, ne nevessenek!” Senki sem nevetett.

Az 1996-os NBA draft és más történelmi események

Az 1996-os NBA-draft, amelyet ma 23 éve tartottak, minden idők egyik, ha nem a legerősebb újoncfelhozatalát hozta a ligának. Ezért a címért 1984, 1996 és 2003 verseng. „B…d! Milyen nevek? Most nézem. Allen Iverson, 1. Marcus Camby, 2. Shareef Abdur-Rahim, 3. Stephon Marbury, 4. Ray Allen, 5. Antoine Walker, 6. Kobe Bryant, 13. Peja Stojakovic, 14. Steve Nash, 15. Jermaine O’Neal, 17. Zydrunas Ilgauskas, 20. Akárhogy nézzük, ez a névsor erősen meghatározta az NBA következő 20 évét, és igen nagy szerepe volt abban ennek a keretnek (is), hogy akik Michael Jordan „regnálása alatt” beleszerettek az NBA-ben, azok a visszavonulásai utáni időszakban sem pártoltak el tőle. Ez az, amit nem is lehetett ledönteni, amíg együtt volt a Jordan, Pippen, Rodman, Kukoc, Harper féle tengely.

Olimpiát is rendeztek Atlantában július 19. és augusztus 4. között, amelyen immár másodszor részt vettek az NBA-s kosarasok is. Összeállt a Dream Team III, amely a szereplést nem vállaló Michael Jordant leszámítva tényleg a legjobbakból állt. Meg merném kockáztatni, hogy a teljes 12-es keret jobb volt a barcelonai különítménynél. A 96-os olimpián tényleg kizárólag a csúcson lévő sztárok voltak a 12-es keretben, az évi MVP-szavazás első 12 helyezettjéből 10-en pályára léptek Atlantában (csak az MVP Jordan és Shawn Kemp nem). Ugye az megvan, hogy a Space Jam-et is 1996-ban mutatták be a mozik Amerikában? Tehát aki nem volt már addig is kosárlabda-fogyasztó, az is találkozott a film plakátjaival, az előzetesével, vagy belefutott valamelyik filmslágerbe az MTV-n (ebből is volt bőven, és azokat a premier előtt már jóval játszották a tévék és a rádiók).

Ráadásul a Looney Tunes-szal egy elég jó célcsoportban lett ismert és közkedvelt Michael Jordan, a kosárlabda és persze az NBA: a fiatal gyerekek körében. Azt gondolom, az 1996-os események nélkül nem tartana ott az NBA, ahol ma tart. Azt pedig még ide sem írtuk, hogy azon a nyáron állt össze a Shaquille O’Neal-Kobe Bryant-páros a Lakersnél (három bajnoki cím együtt), illetve akkor ősszel lett Gregg Popovich a San Antonio Spurs vezetőedzője (a mai napig az, és 5 bajnoki címet szerzett azóta a csapattal). Óriási volt az érdeklődés a "The Last Dance" című dokumentumsorozat iránt, amely elvileg a Chicago Bulls 1997/98-as, a klub eddigi utolsó bajnoki címét hozó szezonját dolgozta (volna) fel, de lényegében a Michael Jordan-féle Bulls teljes történetét felelevenítette - egy bizonyos szemszögből.

Dávid Kornél útja a Chicago Bullshoz

„Michael elment mellettünk, mi pedig mentünk utána. Tudni akartam, mitől ennyire jó.” - mondta Dávid Kornél, akit az utolsó keretszűkítésnél tettek szabadlistára, így nem volt a bajnokcsapat tagja. Nem úgy tűnt eleinte, hogy Kornélból kosaras lesz, hiába játszott az édesanyja az egyetemen és a testvére is fiatal korában, mert a későbbi klasszis először a futball iránt érdeklődött. 1993-ban nem kelt el a drafton, de az 1993/94-es szezonban bajnoki címet nyert a fővárosiakkal, majd az Alba Fehérvárhoz igazolt. "Soha nem gondoltam arra, hogy az NBA-ben fogok kosarazni." - mondta, de Jerry Krause 1997 nyarán felhívta őt, miután európai kapcsolataitól hallott Kornélról. Krause egy mini-edzőtáborba hívta Kornélt, akinek mindent magának kellett fizetnie, az utat, a szállást, mindent, de belevágott. Elutazott Illinois-ba, majd a Berto Centerben kiharcolta magának, hogy meghívják Salt Lake City-be a Rocky Mountain Revue-ra, hogy játsszon a Bullsnál. "Boldog voltam, de egyben ideges is." - mondta.

A Bulls edzőtáborának első napján Dennis Rodmant leszámítva mindenki összegyűlt a Berto Center videoszobájában - a szokásoknak megfelelően mindenkinek be kellett mutatkoznia. Sokaknak nem volt túl sok mondanivalójuk, és nem is kellett sokan mondaniuk, hiszen ismerték egymást - a Chicago 1996/97-es bajnokcsapatából 12-en ott voltak a felkészülés kezdetén. A magyar kosaras emlékei szerint Jordan nem nézte ezt túl jó szemmel, mondván „már megint egy nem amerikai játékos” - mint ismert, Toni Kukoc még az NBA-be érkezése előtt kivívta Jordan és Pippen ellenszenvét azzal, hogy Krause már szinte Pippen utódját látta benne, ezért úgy tekintettek rá, mint Krause emberére. Ettől függetlenül Kornél rengeteget tanult arról, Jordan hogyan állt hozzá a kosárlabdához és a pályán kívüli dolgaihoz. Akármilyen verseny volt, büntetődobás, 3-3 vagy kártyajáték a csapat repülőgépén, MJ mindig nyerni akart, Kornél elmondása szerint pedig látszólag minden olyan könnyedén ment neki.

Az edzések megmutatták Kornélnak, hogy mekkora különbség van még mindig az NBA és a világ többi része között - Magyarországon sztár volt, Chicagóban viszont mindent ki kellett hoznia magából. Kornél azonban megtanulta a Triangle alapjait, így lehetőséget kapott, hogy ennek keretein belül bizonyítsa képességeit. "Nem éreztem úgy, hogy kívülálló lennék. A csapat tagja voltam, egy újonc." - mondta. Bár egy bokasérülés miatt nem utazhatott el Párizsba a Bullsszal, pályára léphetett Allen Iverson Philadelphia Sixerse ellen a Dean Dome-ban, a North Carolina Egyetemen. "Olyan volt, mint egy Beatles-koncert." Kornél megfigyelte, hogyan kezelte a két lábon járó példakép a hírnevet, hogyan koncentrált továbbra is a soron következő feladatra, és hogyan érte el, hogy ne szálljon a fejébe az egész világ rajongása. "Megtanultam, hogy mindegy, hol tartasz a pályafutásodban. Akár sikeres vagy, akár nem, motiváltnak kell lenned."

Kornél Boris Gorenccel, Dante Calabriával és Rusty LaRue-val együtt az utolsó keretszűkítésnél esett ki. Nem volt hely a chicagói állományban, és ezt lehetett tudni már előtte is. Krause viszont próbált felkészülni arra, hogy ha egy komolyabb sérülés üt be, akkor tudjon kit bevetni, ezért felajánlotta mindenkinek, hogy menjenek a Continental Basketball Associationbe (CBA), ami lényegében a mai G-Liga elődje volt, egy alacsonyabb osztályú bajnokság. "Jerry azt mondta nekem, hogy 'Kornél, játszanod kell, meg tanulnod kell a kultúrát, a nyelvet, az itteni játékot. Maradnod kell, mert soha nem lehet tudni, mikor kapsz meghívást a csapathoz.'" A magyar játékos a Rockford Lightninghoz került, de a CBA óriási kultúrsokk volt számára - hosszú buszutak, iparvárosok, a játékstílus, mind nagyon messze volt attól, amit Chicagóban tapasztalt. Számára is csábító volt, hogy újra csatlakozhat a Bullshoz, de miután végigcsinálta a Lightninggal az edzőtábort, világossá vált számára, hogy nem sok lehetőséget fog kapni. Alig pár percet játszott a Rockford első meccsein, és miután a magyar csapatok nagy erőkkel csábították haza, úgy döntött, elhagyja a CBA-t. Ha Kornél egy kicsit tovább maradt volna a Lightningnál, lehet, hogy őt hívták volna vissza a Bullshoz, amikor Steve Kerr bordasérülést szenvedett 1997 novemberében. LaRue kapott így meghívást, aki egyedüliként a CBA-ben volt még az edzőtáborba meghívottak közül. Kornél is bajnok lett, Magyarországon az Albacomppal, viszont úgy tűnt, hogy ez az NBA-karrierjébe került - Krause nagyon megharagudott rá amiatt, hogy nem maradt Amerikában, és azt mondta, hogy soha többé nem akarja hallani a nevét. Kornél azonban vissza akart térni, és ügynökén keresztül sikerült elérnie, hogy Krause adjon neki még egy esélyt. Újra bizonyítania kellett a Nyári Ligában, megtette.

Teljesen más tapasztalatokat gyűjthetett a magyar kosaras ezúttal, tekintve hogy az egész csapat kicserélődött, az 1999-es szezon pedig sok szempontból mélypont volt a klub történetében. A Bulls dominálta a 90-es éveket, de erre az idényre gyakorlatilag felismerhetetlen lett az együttes. Az 1997/98-as 75.6%-os alapszakasz-mutató 26%-ra csökkent 1999-re, ami a harmadik legrosszabb mérleg volt. Kornél számára azonban mérföldkő volt a lockout miatt rövidített idény - bár hivatalosan újonc volt, magabiztosan érkezett az edzőtáborba, és ismerős volt neki a környezet 1997 őszéről, Kukoccsal, LaRue-val, Ron Harperrel, Randy Brownnal, Keith Boothszal és Dickey Simpkinsszel már ismerték egymást. Kornél a tapasztalt veteránok jelenléte ellenére kivívta helyét a csapatban: mind az 50 mérkőzésen játszott, 6-szor volt kezdő, 14-szer jutott el legalább 10 pontig, és két dupla-duplája is volt. Mindemellett testközelből láthatta játszani európai hősét, Kukocot. "Egészen fantasztikus volt, ő volt a csapat vezére." A sok vereség azonban rányomta a bélyegét mindenkinek a játékára.

Kornél a nyarat Chicagóban töltötte, hogy minél többet eddzen, hátha nagyobb szerepet kaphat, de még kevesebb lehetőség jutott neki. A Bulls a drafton Elton Brandet, Ron Artestet és Michael Ruffint vitte el - csupa olyan játékost, akik hármas és négyes poszton voltak bevethetőek, így mind Kornél posztjaira érkeztek. "Csapdába kerültem." 32 mérkőzésen lépett pályára, majd kitették a keretből. Két 10 napos szerződést kötött a Cleveland Cavaliersszel, majd visszatért Magyarországra a szezon végére. 2000 nyarán a Toronto Raptors edzőtáborába kapott meghívást, szerződést is adtak neki, de 2001 februárjában a Detroit Pistonshoz cserélték. "Stackhouse egy igazi vadász volt." Egyik említett sem tudott végül felnőni Jordan szintjére, de azt a sztenderdet közel lehetetlen volt elérni bárkinek, még MJ-nek is, akivel Kornél még egyszer összefutott pályafutása során: 2001-ben a Washington Wizardsnál. "Más volt." Sokat dolgozott, hogy formába hozza magát. Chicagóban a bajnoki cím volt Jordan célja, míg a fővárosiakat a PO-ba akarta vinni, miután több mint egy évtizede nem hozott nagyobb eredményt a Wizards. Kornél nem került be végül a Washington alapszakaszkeretébe, de Jordan megismerte. "Odajött hozzám, és azt mondta, '3-3-azzunk'."

Kornél utoljára a 2003-as Reebok Pro Summer League-ben próbálkozott az NBA-be kerüléssel, a Boston Celticsnél. Azon a tornán összefutott egy fiatallal, akiről azt mondták, hogy Jordan utódja lehet - a neve LeBron James volt. "Nagyon izgatott voltam, hogy játszhattam ellene." Négy NBA csapatban is megfordult, így olyan karriert futott be, amiről nem is álmodhatott Magyarországról indulva. Európa legjobb csapataiban szerepelt ezt követően, de mindenhol bizonyítania kellett. "Nem vagyok litván, orosz, szerb vagy spanyol, nem egy kosárnagyhatalom játékosa vagyok. Magyarországon születtem, úgyhogy mindenhol egy magyar voltam." A rövid válasz az, hogy a sikert. Litvániában bajnoki címet nyert a BC Zalgirisszel, a kontinens egyik legeredményesebb csapatával. Spanyolországban egymás után kétszer is bejutott az Euroliga négyesdöntőjébe a Tau Ceramicával, amelynél több későbbi NBA játékos is szerepelt: Tiago Splitter, Luis Scola, Andres Nocioni, Pablo Prigioni és Jose Calderon. "Mindig azt kérdezték tőlem, milyen az NBA-ben?" - mondta Kornél. Tudni akarták, milyen fizikális a világ legjobb bajnoksága, mekkora hatása van annak, hogy messzebb van a triplavonal, és milyen életet élnek az ottani játékosok a pályán kívül. Kornél már játékospályafutása alatt gondolt a jövőjére: a Taunál töltött második évében elvégzett egy online játékosmegfigyelői tanfolyamot.

Tartotta a kapcsolatot az ismerőseivel és a barátaival az NBA-ben, és miután 2008-ban visszavonult, a Cavaliersnél kezdett scoutként. Másfél évet töltött Clevelandben, majd a Phoenix Suns nemzetközi játékosmegfigyelője lett. "Mindenki hallott róla, de senki nem látta játszani, mivel nem volt utánpótlás válogatott, és nem is volt szem előtt - nem lehetett látni korosztálya legjobbai ellen." - mondta Kornél. 2012 őszén Athénba utazott, hogy megnézze, mire fel ez a nagy felhajtás. Ő volt az egyetlen NBA játékosmegfigyelő a teremben, hogy megnézze Giannis Antetokounmpót. "Vékony volt, magas, és jól kezelte a labdát. Sokkal jobb volt a többieknél, de szerénynek tűnt, és keményen dolgozott." Télen is visszatért Görögországba, de akkor már legalább 3-4 csapat képviselőjét látta a teremben - "Nehéz volt titokban tartani". A Milwaukee Bucks a 15. helyen választotta ki a görögöt a 2013-as drafton. Mire a szupertehetség megérkezett a wisconsiniak edzőközpontjába, már Kornél is a Bucks alkalmazottja volt, a draft után csatlakozott az együtteshez. Azóta Budapestről figyeli Giannis felemelkedését. "Gondoltam, hogy különleges játékos lehet belőle, de hogy mikor kerül erre sor, mennyi időre lesz szüksége, azt csak találgatni lehetett." Miután a Bullsnál pályára lépett az alapszakaszban is, Magyarországon is komolyan felkapták Kornélt. "Mindenhol ott voltam a médiában, állandóan hívogattak, plakátokra akarták tenni az arcom. Nagy dolognak számított akkor. Eljutottunk arra a pontra, amikor már nem tudtam kilépni az ajtón, mert mindig odaléptek hozzám, és kértek tőlem valamit." 2000-ben megalapította a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiát, ahol a fiatalok kosárlabda képzése mellett a tanuláson is nagy hangsúly van. 2017-ben a SportTV Kornél On Tour címmel dokumentumfilmet forgatott róla, és saját életéről könyv is készült. Volt az Alba Fehérvár elnöke, későbbi tervei között pedig egy NBA csapat vezetése is szerepel.

A Chicago Bulls elismerései az NBA-ben

Az alábbi táblázat a Chicago Bulls tagjai által az NBA-ben elnyert díjakat és elismeréseket mutatja be.

tags: #chicago #bulls #aranycsapat

Népszerű bejegyzések:

• Sportolók rejtélyes halálesetei az NFL világában
• CS:GO játékosok keresete
• póker stratégia és tudás
• a kulcsfontosságú elitkörös mérkőzés
• Útmutató a ZTE V967S mikrofon javításához