Chilei labdarúgás: A Primera División és a nemzeti válogatott története
A Primera División a chilei labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése 1933 óta. Dél-Amerika harmadik legidősebb bajnokságát 1933-ban alapították.
1997-ben vezették be első alkalommal az Apertura-Clausura rendszert, melyben a bajnoki szezonokat két sorozatban játsszák le a csapatok és mindkét sorozatban bajnokot hirdetnek, viszont a Clausura bajnoka nevezhető az adott év bajnokának.
A főváros, Santiago dominál a bajnokságokban, a Colo-Colo az egyetlen csapat, akik még sosem estek ki a Primera División-ból és 31 bajnoki címével a legsikeresebb egyesület.
A chilei labdarúgó-válogatott
A chilei labdarúgó-válogatott, vagy "La Roja", kilenc világbajnokságon vett részt. Legjobb eredményük az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon elért harmadik helyezés, amelyet hazájukban rendeztek. 2015-ben megszerezték történetük első Copa América győzelmét, amit egy évvel később, 2016-ban megvédtek.
A chilei labdarúgó-szövetség, a Federación de Fútbol de Chile, a második legidősebb szövetség Dél-Amerikában, melyet 1895. június 19-én alapítottak Valparaísóban. Chile egyike volt a négy CONMEBOL alapító tagállamnak, és az 1930-as világbajnokság tizenhárom tagú mezőnyének is tagjai voltak.
Az 1962-es chilei világbajnokság
Az 1962-es chilei világbajnokság a harmadik volt, amelyet Dél-Amerikában rendeztek. 1960-ban az országot a Richter skálán mért 9,5 erősségű földrengés rázta meg, ami a valaha mért legnagyobb földrengés volt. A természeti katasztrófa ellenére a vb szervezése folytatódott.
A világbajnokság helyszínei a következők voltak:
- Arica, Carlos Dittborn-stadion - 17.786 fő
- Rancagua, Estadio El Teniente - 18,000 fő
- Santiago, Estadio Nacional - 66,660 fő
- Viña del Mar, Estadio Sausalito - 18,037 fő
A torna 32 mérkőzésén 89 gól esett (átlagosan 2.78/meccs). A gólkirályi címet Garrincha, Vavá, Leonel Sánchez, Dražan Jerković, Albert Flórián és Valentin Ivanov osztották meg, akik egyaránt 4 gólt szereztek.
A chilei csapat szereplése az 1962-es vb-n
Az első mérkőzésükön Svájccal találkoztak és 3-1-re nyertek. Ezt követően Olaszországot is 2-0-ra legyőzték. A mérkőzést az angol Ken Aston vezette, akinek nem ez volt élete meccse. Az olaszok közül két játékost állított ki, holott a pályán végig ment az adok-kapok, és a végén a csapatok csak rendőri kísérettel hagyták el a játékmezőt. Később Chile meglepetésre legyőzte az Európa-bajnok Szovjetuniót és ezáltal az elődöntőbe jutott.
A világbajnoki címvédő Brazília válogatottja volt az ellenfelük az elődöntőben, ahol 76 000 néző előtt 4-2-es vereséget szenvedtek. Az összecsapásról kiállították a braziloktól Garrinchát, a chileiek részéről pedig Landát.
A harmadik helyért rendezett mérkőzésen 1-0-ra legyőzték Jugoszláviát.
A "Santiagói csata"
Az Olaszország-Chile (0-2) mérkőzés a "Santiagói csata" néven híresült el. A hazaiaknak attól borult vérbe a tekintetük, hogy két olasz újságíró lekicsinylő cikkeket írt mind a csapatukról, mind az országukról. A chileiek pedig azzal mentek át ellentámadásba, hogy az olaszok Dél-Amerikából lopják/importálják a játékosaikat.
A légkör izzott, a közönség tombolt, a színvonal nulla volt, a bíró pipogya - minden adott volt egy oltári rugdosódáshoz. Ferrininek hat perc is elég volt, hogy kiállíttassa magát, de makacs fajta volt, a rendőröknek kellett levonszolni a pályáról. Az első félidő végén Toro és Tumburus rögtönzött pankrációt. Néhány perccel később a földön fekvő chilei L. Sanchezre kétszer-háromszor is alaposan rátapintott David. Mintegy válaszként, Sanchez derékból indított szabályos horogütést helyezett el David állcsúcsán, amitől az colostokként csuklott össze. Aston semmit sem ítélt.
Az első félidő röpke 58 percig tartott.
A magyar válogatott szereplése az 1962-es vb-n
A selejtezőkön Hollandia és az NDK volt Magyarország ellenfele, és bár ránézésre magabiztosan jutottak tovább, messze nem volt ez ilyen sima. A csoport érdekessége, hogy a politika durván beleszólt a küzdelmekbe, az NDK válogatottját egyszerűen nem engedték beutazni Hollandiába, és mivel a magyar csapat mindenképp csoportgyőztes volt, ezt a meccset végül le sem játszották.
A felkészülési meccsek sem kecsegtettek semmi jóval a VB-t illetően. A magyar csapat kerete a következő volt: Grosics Gyula, Ilku István, Szentmihályi Antal (kapusok), Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Sárosi László, Solymosi Ernő, Sipos Ferenc, Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté, Sóvári Kálmán, Ihász Kálmán, Nagy István, Menczel Iván, Farkas János, Rákosi Gyula, Monostori Tivadar, Kuharszki Béla, Bödör László (mezőnyjátékosok).
Az angolok ellen mutatkoztak be. Bár az angolok az esélyesek voltak, Magyarország 2-1-re nyert. A nemzetközi sajtó el van ragadtatva a magyarok játékától. A második körben félelmetes játékot mutatott be a csapat a bolgárokon, tizenkét perc elég volt ahhoz, hogy feltöröljék velük a gyepet (4-0), a második félidő már könnyed játszadozás volt (6-1).
A negyeddöntőben a magyar csapat egybehangzó véleménye volt, hogy számukra a csehszlovákok lennének a legkedvezőbb ellenfelek. Ez abból a szempontból mázli volt, hogy ők is így gondolták, eszük ágában nem volt az angolokkal játszani, így utolsó csoportmeccsükön szívfájdalom nélkül kikaptak Mexikótól (3:1), csakhogy a magyarokkal játszhassanak. Egyszerű volt a képlet, ők a védelmükben bíztak, a magyarok a csatáraikban. Nekik lett igazuk, és emiatt kár is lenne az elfajzott Latisevet okolni a lecsalt Tichy gól miatt, Baróti Lajos szerint csak az első félidőben három meccsre való ziccer herdáltak el. Magyarország - Csehszlovákia 0-1.
1990-es labdarúgó világbajnokság csoportköreinek gólösszefoglalója
Triviák az 1962-es vb-ről
- Az Olaszország-Chile összecsapást botrányosan vezető Ken Aston felvetésére vezették be a sárga és a piros lapok használatát a nemzetközi futballban (1970-ben használták először).
- Ez volt az első világbajnokság, ahol a gólarány döntött pontazonosság esetén.
- Ez volt viszont az utolsó olyan VB, amit a TV nem közvetített Európában. A Magyar Rádió százezer devizaforintot fizetett a helyszíni tudósításokért.
- Marcos Coll rúgta a VB-k történetének első és mindmáig utolsó olimpiai gólját, ami a szögletből direkt módon elért gólt jelenti (Kolumbia - Szovjetunió 4-4).
A chilei labdarúgó-válogatott későbbi sikerei és szereplései
A chilei válogatott az 1966-os angliai világbajnokságon 1 pontot szerzett és a csoportjukban a negyedik helyen végezve kiestek. Az 1974-es világbajnokságon egy csoportba kerültek a házigazda és későbbi világbajnok NSZK válogatottjával, akik ellen 1-0-s vereséggel kezdték meg a tornát. A maradék két mérkőzésükön döntetlent értek el az NDK (1-1) és Ausztrália (0-0) ellen.
Az 1982-es világbajnokságon mindhárom mérkőzésüket elveszítették. Ezután egy hosszabb időszak következett vb szereplés nélkül. Legközelebb az 1998-as franciaországi tornára sikerült kijutniuk. Első mérkőzésükön 2-2-t játszottak az olaszokkal. Marcelo Salas két gólt szerzett, amire Christian Vieri és Roberto Baggio válaszolt tizenegyesből. Chile a következő találkozóján 1-1-re végzett Ausztriával, majd az utolsó csoportmérkőzésén szintén 1-1-es játszott Kamerunnal. A csoportból továbbjutva Brazíliát kapták ellenfélként a nyolcaddöntőben, ahol sima 4-1-es vereséget szenvedtek és kiestek.
A 2000-es nyári olimpiai játékokon bronzérmet szereztek, Iván Zamorano pedig a torna gólkirálya lett. Bár 1992 óta U23-as csapatok vesznek részt az ötkarikás játékokon, ettől függetlenül ez a bronzérem Chile legjobb eredménye az olimpiák történetében.
A Kolumbia elleni idegenbeli világbajnoki selejtezőn 4-2-re győztek, és ezzel eldőlt, hogy Chile kijut a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra. A H csoportba kerültek. Első mérkőzésükön Jean Beausejour találatával 1-0-ra legyőzték Hondurast. Ez volt az első győzelmük azóta, hogy 1962-ben megverték Jugoszláviát.
A 2014-es tornán Brazíliában, már 2 mérkőzés után bejutottak a nyolcaddöntőbe. A csoportkörben Ausztráliát 3-1, a címvédő Spanyolországot pedig 2-0 arányban győzték le. A nyolcaddöntőben a házigazda Brazíliával találkoztak. David Luiz góljával megszerezték a vezetést, amit Alexis Sánchez nem sokkal később kiegyenlített.
A 2015-ös Copa Américát Chilében rendezték. A tornát az Ecuador elleni 2-0-s győzelemmel kezdték. Ezt követően 3-3-as döntetlent játszottak Mexikóval, Bolíviát pedig 5-0-ra verték. A negyeddöntőben Uruguayt 1-0-ra, az elődöntőben Perut 2-1-re győzték le. A döntőben Argentínával találkoztak. Egy évvel később a 2016-os Copa Américán második tornájukat nyerték.
A 2015-ös Copa América győzelemnek köszönhetően részt vettek a 2017-es konföderációs kupán. Első mérkőzésükön Arturo Vidal és Eduardo Vargas góljával 2-0-ra legyőzték Kamerunt. A folytatásban Németországgal és Ausztráliával 1-1-es döntetlent játszottak. Az elődöntőben Portugáliával találkoztak és büntetőkkel jutottak tovább.
A 2018-as világbajnokság dél-amerikai selejtezőiben a hatodik helyen végeztek és lemaradtak a pótselejtezőről is. Peruval azonos pontszámmal zártak, de a rosszabb gólkülönbség miatt Chile lett a hatodik helyezett. A világbajnokság előtt a világranglista 9. helyén álltak, amivel a legmagasabban rangsorolt hiányzónak számítottak.
A 2019-es Copa Américán két győzelemmel és egy vereséggel a második helyen jutottak tovább a csoportjukból. A negyeddöntőben Kolumbiával találkoztak. A rendes játékidőben és a hosszabbításban sem született gól, így a büntetőrúgások döntöttek, amiben 5-4 arányban Chile bizonyult jobbnak.
A 2021-es Copa Américán a csoportkör déli zónájában (A csoport) Argentínával és Bolíviával 1-1-es döntetlent játszottak, Bolíviát 1-0-ra legyőzték, míg Paraguay ellen 2-0-ra kikaptak.
Stadionok és mez
A chilei labdarúgó-válogatott hazai mérkőzéseit az Estadio Nacionalban játssza, amely a fővárosban, Santiagóban, a Ñuñoa nevezetű városrészben található. A stadion építése 1937 januárjában kezdődött és 1938. december 3-án nyitották meg. Befogadóképessége eredetileg 65 000 néző, de előfordult, hogy akár 75 000-en tekintették meg az aktuális mérkőzést.
A chilei labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése vörös mez, kék nadrág és fehér sportszár. A váltómez pedig fehér mezből, fehér nadrágból és kék sportszárból áll.
