A Chilei Labdarúgó-válogatott Történelmének Érdekes Rekordjai

„Szükségünk van a világbajnokságra, egyebünk úgysem maradt” - nyilatkozta a chilei labdarúgó szövetség elnöke az országot sújtó 1960-as földrengés után, mely a mai napig a világ legerősebb rengésének számít (9,5 Mw). Ez a nyilatkozat kiválóan tükrözte a nemzet elszántságát és a labdarúgás fontosságát a nehéz időkben. Chile a meglepetések és a brutális meccsek világbajnoksága volt.

Az 1962-es Világbajnokság: Chile Házigazdaként

Az 1962-es világbajnokságot Chilében rendezték, ami automatikus részvételt biztosított a rendező országnak, Brazília (címvédő) mellett. A selejtezőkön negyvenkilenc ország durálta neki magát, hogy megszerezze a tizennégy kiadó hely valamelyikét. A torna 32 mérkőzésén 89 gól született, ami 2.78-as gólátlagot jelentett meccsenként.

Helyszínek és Statisztikák

• Arica, Carlos Dittborn-stadion - 17.786 fő
• Rancagua, Estadio El Teniente - 18,000 fő
• Santiago, Estadio Nacional - 66,660 fő
• Viña del Mar, Estadio Sausalito - 18,037 fő

Gólkirályok

A torna gólkirályi címén hat játékos osztozott, mindannyian 4 góllal: Garrincha, Vavá, Leonel Sánchez, Dražan Jerković, Albert Flórián, Valentin Ivanov.

Csoportok

Chile a 2. csoportba került az NSZK, Olaszország* és Svájc társaságában.

1. Szovjetunió, Jugoszlávia, Uruguay*, Kolumbia
2. NSZK, Chile, Olaszország*, Svájc
3. Brazília*, Csehszlovákia, Mexikó, Spanyolország
4. Magyarország, Anglia*, Argentína, Bulgária

* = kiemelt csapatok

A „Santiagói Csata”: Olaszország-Chile (1962)

Ezen a néven híresült el az Olaszország-Chile (0-2) mérkőzés, amely a futballtörténelem egyik legbotrányosabb összecsapása volt. A hazaiaknak attól borult vérbe a tekintetük, hogy két olasz újságíró lekicsinylő cikkeket írt mind a csapatukról, mind az országukról, ők később rendőri őrizettel hagyták el Chilét. A chileiek pedig azzal mentek át ellentámadásba, hogy az olaszok Dél-Amerikából lopják/importálják a játékosaikat, aminek egyébként bőven volt alapja. A légkör izzott, a közönség tombolt, színvonal nulla, a bíró pipogya - minden adott volt egy oltári rugdosódáshoz.

A meccs 8. percében az olasz Giorgio Ferrini szétrúgta Honorino Landát. Aston bíró azonnal le akarta zavarni az olaszt, aki azonban nem volt hajlandó elhagyni a pályát. A chilei rendőrség alakulata bevonult, a játék megállt, Ferrini pedig úgy tett, mint aki semmit sem ért. Hosszú percek tanácstalansága után sikerült csak lezavarni őt, de ehhez tényleg a rendőrök beavatkozása kellett.

Innentől kezdve a bíró kezéből tényleg kicsúszott a meccs. Ken Aston kétségbeesetten nézte, mi történik. A játékosok ütötték-verték egymást, az, hogy valaki leköpte az ellenfelét, természetes dolognak számított ezen az összecsapáson. Így érkezett el a meccs 41. perce, amikor még 0:0 volt az állás. Ekkor az olasz Mario David lerúgta Leonel Sánchezt. A chilei felpattant és ököllel kiütötte az olaszt. A bíró semmit sem csinált. David elterült a földön, majd lehúzták őt az oldalvonal mellé és ott locsolták. Amikor magához tért, felpattant és visszament a pályára. Nem akart mást tenni, csak bosszút állni Leonel Sánchezen. A közelébe érve lendületet vett és egy repülő karaterúgással szinte kivégezte a chilei játékost. Ken Aston csak ekkor látott okot az újabb kiállításra. Az első félidő így 58 percig tartott.

A második félidő elején a nézők közül egyre többen akartak a pályára rontani, de ezt a hatóságok megakadályozták. Leonel Sánchez ekkor Humberto Maschio orrát törte el egy jól irányzott balegyenessel, de a bíró nem állította ki a chileit. A 60. perctől kezdve annyiban változott meg a játék képe, hogy Chile rájött: ha rúg egy vagy két gólt, akkor az olaszoknak semmi esélyük nem marad a pontszerzésre. Mire eljött a mérkőzés utolsó negyedórája, a teljesen megfélemlített itáliai csapat összeomlott, kapott is két gólt, amely a vereségüket és mint később kiderült, a kiesésüket jelentette. Az utolsó körben ugyanis hiába győzték le 3:0-ra Svájcot, az NSZK 2:0-ra megverte Chilét. Így a nyugatnémetek 5 ponttal végeztek a csoport élén, a második és még továbbjutó Chile 4 ponttal zárt, a 3 pontos olaszok mehettek haza - minden chilei nagy örömére.

A Santiago-i csata Utóélete: A Lapok Bevezetése

Az Olaszország-Chile összecsapást botrányosan vezető Ken Aston felvetésére vezették be a sárga és a piros lapok használatát a nemzetközi futballban. Az 1966-os vébén az angol-argentin meccs botrányba fulladt, és a FIFA úgy érezte, világos, színes figyelmeztetésekkel talán elejét lehetne venni az ilyen csúnya jeleneteknek. Az 1970-es világbajnokságon használták először a színes lapokat, de akkor még senkinek nem sikerült kiérdemelnie a pirosat.

Carlos Caszely - Az Első Piros Lap és Egy Nemzeti Hős

A chilei Carlos Caszely vonult be a történelembe, mint a vébék első piros lappal kiállított játékosa. Ez az 1974-es világbajnokságon történt, a nyugatnémetek elleni nyitómeccsen. A 67. percben a meccs török játékvezetője, Dogan Babacan Berti Vogtsot is figyelmeztethette volna, de végül csak Carlos Caszelynek mutatta fel a pirosat, akinek már az első félidőből is volt egy sárgája.

Caszely Karrierje és Politikai Állásfoglalása

Carlos Caszely 1950-ben született Santiago de Chilében. Már kölyökjátékosként a város és az ország legnépszerűbb és legsikeresebb klubjához, a Colo-Colohoz került. 17 évesen bemutatkozott a Colo-Colo felnőttcsapatában, amelynek csatársorát a következő 18 évben csak egy ötéves spanyol kitérő kedvéért hagyta el. Az alacsony és tömzsi, robbanékonyságával, cseleivel Maradonára és Messire hasonlító Caszely gyorsan kiérdemelte a hülye, ám kedves „el rey del metro cuadrado”, a „négyzetméter királya” becenevet. 288 meccsen 171 gólt szerzett, a Colo-Colo történetében ennél többre csak egy ember, az a Francisco Valdés volt képes, akivel Caszely nemcsak az 1974-es vébén játszott együtt, hanem az előző években klubcsapatában is.

Carlos Caszely amellett, hogy világszínvonalon tudott cselezni, egy pillanatig sem félt kimondani, hogy mi a véleménye Pinochet fasisztoid rendszeréről. Az 1973. szeptember 11-i puccs után Pinochet legényei 1974 elején elrabolták és megkínozták édesanyját, Olga Garridót. Caszely máig nem tudta magának megbocsájtani, hogy minden bizonnyal az ő nagy szája miatt égették és verték össze az anyját. Az 1974-es vébé nyitómeccsén Caszely elvesztette a fejét az egyébként őt az egész meccsen faragó Berti „Terrier” Vogts-szal szemben, és megkapta a tornák történetének első piros lapját. A hazai propagandasajtó azonnal rászállt, még azzal is megvádolták, hogy direkt állíttatta ki magát, hogy ne kelljen pályára lépnie a következő csoportmeccsen keletnémet elvtársai ellen.

A kudarc után a rezsimnek meglett az indoka Caszely mellőzésére, akit éveken át nem hívtak meg a chilei válogatottba, és ki kellett hagynia az 1975-ös és az 1977-es Copa Americát is. A Pinochet-diktatúra konszolidálódásával aztán 1978-ban hazatérhetett, természetesen a Colo-Colóba, és egy évvel később már a válogatottba is visszahívták. A puhuló chilei diktatúrában kevés népszerűbb ember volt, mint Carlos Caszely, akit nemcsak mint az ország egyik kiemelkedő sportolóját, hanem a nagyon kevés nyíltan Pinochet-ellenes hírességet is szerettek.

A népszavazáson „nem”-re buzdító kampány egyik legerősebb eleme az a tévéhirdetés volt, amelyben az idős Olga Garrido beszélt arról, hogy vele olyan kegyetlenségeket követtek el Pinocheték, amiknek egy részét a gyermekei és a férje miatt inkább nem szeretné elmondani. Majd megjelent mellette fia, Carlos Caszely, és közösen buzdítottak a nem szavazatra, a demokráciára, a szabadságra, a gyűlölettől mentes jövőre. A vesztes népszavazás után megkezdődött a Pinochet-korszak vége és a chilei rendszerváltás évtizedes folyamata, aminek a hajlíthatatlan Carlos Caszely valóságos hőse lett.

A Chilei Válogatott és Rekorder Játékosai

Iván Zamorano

Iván Luis Zamorano Zamora nevelőegyesülete, a Cobresal után a Trasandino együttesében rázta meg először alaposan magát, ennek jutalma egy svájci szerződés lett. Mivel a St. Gallenben sem ment neki rosszul, svájci gólkirályként 1990 nyarán a Sevilla vette meg, innen két idény és 21 bajnoki gól után ötmillió dollárért a Real Madridhoz került. A spanyol fővárosban nőtt világklasszissá: 26 góllal mutatkozott be, majd 1995-ben 28-ig jutott, és ez Aranycipőt jelentett számára. A fejes góljairól és elképesztő súlypontemelkedéséről közismert „Bam-Bam" nem sokkal a királyi klub Bajnokok Ligája-sikerei előtt az Interhez igazolt. „Rettegett Iván" a chilei válogatottban 69 alkalommal szerepelt, 34 gólt elérve. Az 1998-as világbajnokságon egyetlen gólt sem szerző Zamorano 2000-ben részt vett az olimpián is, amelyről bronzéremmel és gólkirályként térhetett haza.

Marcelo Salas

A chilei nemzeti csapat gólrekorderét (37 gól 71 fellépésen) tisztelhetjük az 1974 végén napvilágot látott Salasban, akinek első nagyobb egyesülete az Universidad de Chile volt. Mivel itt nagyipari mértékben termelte a gólokat, 1996-ban a River Plate-hez igazolhatott, és oroszlánrészt vállalt a klub sikereiben. 1997-ben Dél-Amerika legjobb játékosának választották, az 1998-as vb-n négy mérkőzésen négyszer volt eredményes, így 17.5 millió dollárért lecsapott rá - fél Európát megelőzve - a Lazio. A világbajnoki bronzcipős a rómaiaknál 19, 12, majd 18 bajnoki gólt szerzett, ezért is adott érte 2001 nyarán a Juventus 25 millió eurót. Némi kárpótlásképpen odahaza második virágkorát élhette meg, hiszen kevés híján minden második bajnokiján betalált, mielőtt 33 évesen fel nem adta a harcot örökös sérüléseivel.

Leonel Sánchez

84 szereplésével a chilei válogatott pályára lépési rekordere az 1936-ban született Leonel Guillermo Sánchez Lineros, aki karrierje zömét az Universidad de Chilében töltötte. A hétszeres chilei bajnok bal oldali középpályás két világbajnokságon is megfordult: 1962-ben, odahaza hat mérkőzésen négyszer is bevette ez ellen hálóit (a svájciak ellen duplázott, emellett a szovjeteknek és a braziloknak is betalált, és ez éppen elegendő volt a torna társgólkirályi címéhez, többek között a mi Albert Flóriánunkkal karöltve); négy év múlva viszont már nem ment neki ilyen jól. Bár többször is hívták a vén kontinensre idegenlégióskodni „Nagy Leonelt", rendre nemet mondott kedvenc klubja kedvéért, pedig a Milan sok követ megmozgatott megszerzéséért anno. A válogatottban 23 gólt szerző Sánchez 1973-ban vonult vissza, a Palestino együtteséből. Pályaíve során 495 tétmérkőzésen 189-szer volt eredményes.

Nelson Tapia

A jól megtermett kapuvédő 73 alkalommal szerepelt a chilei nemzeti 11-ben, ennél több fellépéssel csak Sánchez dicsekedhet. Az 1966 nyarán, Molinában született Nelson Antonio Tapia Ríos igazi vándormadár volt. 1994-ben, a franciák ellen mutatkozott be a válogatottban, és rá is ragadt az 1-es mez egészen 2005-ig. 1998-ban kezdő volt a franciaországi világbajnokságon, és kulcsszerepet játszott a 2000-es olimpiai bronzérem megszerzésében is. Hosszú pályafutása során négy Copa Américán szerepelt, és nem kevesebb, mint 41 világbajnoki selejtezőn vett részt!

Clarence Acuña

Az 1975-ös születésű Clarence William Acuna Donoso az egyik legkarakterisztikusabb chilei középpályás, és még napjainkban is aktívan futballozik. 1995 és 2004 között 61-szer szerepelt a válogatottban az aprócska, de igen agresszív, sokat futó és hősiesen harcoló középpályás. Sikerei csúcsán a Newcastle United 1.4 millió fontot adott az egy világbajnokságon és három Copa Américán is szereplő fáradhatatlan szűrőért.

Manuel Pellegrini

Manuel Luis Pellegrini Ripamontit játékosként nem sorolták a világklasszisok közé, igaz, nem találunk Chilében minden utcasarkon olyan középhátvédet, aki 451 tétmérkőzésen lépett pályára az Universidad de Chile színeiben (1973-1986). Gólerősnek nem volt éppen nevezhető, hiszen egyetlen gólt ért el ezeken a fellépéseken, de ugyanennyiszer magára húzhatta a címeres mezt is. Edzőként jóval sikeresebb volt, a spanyol Villarreal élén szép sikereket ért el.

Magyarország és Chile: Történelmi Összecsapások

Hazánk legjobbjai 1967. december 12-én Chile A csapatával találkoztak Santiagóban. Illovszky első kapitányi időszakának utolsó válogatott meccse volt a szóban forgó santiagói mérkőzés. Ezen tizenkét chilei futballista játszott azok közül, akik egy hónappal korábban, 1967. november 8-án 3:1-re legyőzték Argentína legjobbjait. Ötvenezer néző előtt a következő összeállításban fogadta a magyarokat a hazai csapat: Juan Olivares - Hugo Berly, Alberto Quintano, Victor Adriazola (helyette Manuel Rodriguez), Eduardo Herrera (helyette Humberto Cruz) - Ignacio Prieto, Roberto Hodge - Alberto Fouilloux, Carlos Reinoso, Osvaldo Castro (helyette Nelson Torres), Leonel Sanchez. A magyarok a távoli túrán nélkülözték a sérült Mészöly Kálmánt, Ihász Kálmánt és Albert Flóriánt, de szintén a legelső garnitúrával vonultak fel.

A hetedszer Dél-Amerikában járó Farkas fejesével, valamint Dunai lövésével negyedóra múltán 2:0-ra vezetett a magyar csapat, ám Leonel Sanchez, aki máig a chilei válogatottsági öröklista kilencedik helyén áll, szabadrúgásgóllal szépített, majd akcióból egyenlített. Farkas éles szögből megint előnyhöz juttatta hazánk fiait, aztán Reinoso egalizált, de a félidő végén Farkas ismét hálószilárdsági tesztet tartott, 4:3. Farkas János 1966-ban négyet vágott a franciáknak (4:2), hármat az osztrákoknak (3:1), 1967-ben újfent hármat a keletnémeteknek (3:1), mindháromszor a Népstadionban. Vendégségben viszont először ért el mesterhármast a válogatottban. Nagy pech volt, hogy a 49. percben megsérült, és le kellett cserélni, mert ki tudja, hányszor rongálta volna még Olivares kapus amúgy is erősen megtépázott idegeit. Dunai Antal 1969 májusában, a csehszlovákok elleni vb-selejtezőn (2-0) debütált a válogatottban, és ő szerezte az első gólt. Amennyiben viszont az MLSZ közben jár, és sikerre jut a chilei meccs hivatalossá nyilvánításában, úgy az 1967-ben 36 góllal európai ezüstcipős csatár már hatvanhéttől válogatottnak mondhatja magát utólag. A mérkőzés gólszerzőinek listája: Farkas (4., 32. és 44. perc), Dunai II (15.), Sanchez (17., 35.), Reinoso (40.).

További Érdekességek a Chilei Labdarúgás Történelméből

• Amikor a negyeddöntőben a chilei Rojas betalált a szovjeteknek az 1962-es VB-n, a boldogságtól eszét vesztve Lev Jasint kezdte ölelgetni.
• Az 1962-es volt az első világbajnokság, ahol a gólarány döntött pontazonosság esetén.
• Ez volt viszont az utolsó olyan VB, amit a TV nem közvetített Európában. A Magyar Rádió százezer devizaforintot fizetett a helyszíni tudósításokért.
• Marcos Coll rúgta a VB-k történetének első és eleddig utolsó olimpiai gólját, ami a szögletből direkt módon elért gólt jelenti. (Kolumbia - Szovjetunió 4-4)
• Igor Nettó kérésére érvénytelenítették a szovjet csapat egyik találatát Uruguay ellen, mert a labda az oldalhálón keresztül került a kapuba Csiszlenkó lövése után.
• A világbajnokságon remekült szerepelt a magyar Dorogi Andor, aki játékvezetőként egyszer, partjelzőként háromszor kapott lehetőséget.
• 1973. november 21-én a Chile-Szovjetunió interkontinentális pótselejtezőt abban a santiagói Estadio Nacionalban kellett volna lejátszani, ahol Pinochet hentesei gyilkoltak és erőszakoltak, de erre a szovjetek nem voltak hajlandóak, és semleges helyszínt követeltek. A FIFA és a chileiek ebbe nem mentek bele, a szovjetek pedig nem utaztak el Santiagóba. A „meccs” így csak egy kezdő sípszó után az üres kapuba gurított labdából állt, ami után nem volt aki elvégezze a középkezdést, és a játékvezető így lefújta a meccset.

tags: #chile #valogatott #rekorder

Népszerű bejegyzések:

• Hogyan alakítja át a Real Madrid a futballvilágot?
• Részletek a Manchester United és a Crystal Palace összecsapásáról
• A magyar kosárlabda meghatározó alakja
• Rugalmas kosárlabda palánk megoldások
• Kézilabda szabályok