A Becsúszó szerelem: Egy roma lány és egy rasszista fociultra szokatlan szerelme
Magyarországon majdhogynem kőbe vésett szabály, hogy igazán nagy hazai filmsikert csak vígjátékokkal és romantikus filmekkel lehet elérni, és bár időről időre megcáfolja ezt egy-egy más műfajú film (A Viszkistől a Testről és lélekrőlig) erős fogadtatása, a komédiákban való hit még ma is annyira erős, hogy egymás után érkeznek az újabb meg újabb próbálkozások.
A film főszereplője ráadásul pont Ötvös András, akinek idén nyáron már bemutatták egy másik hasonló zsánerű filmjét, a Becsúszó szerelem címűt, amivel akkortájt mostohán elbánt a sors.
A Covid miatt többször is az utolsó pillanatban kellett elhalasztani a premier időpontját, és végül akkor került a vásznakra, amikor a magyar nézők még nem álltak tömegesen készen arra, hogy egy nagy teremben ülve, egymás társaságában mozizzanak.
A jobb sorsra érdemes film gyakorlatilag nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben, de, hála a Netflixnek, fél évvel a bemutatója után talán megtalálhatja a közönségét.
A film megérdemli a figyelmet, mert Nagy Viktor Oszkár (aki a rendező előző filmjéhez, az Apaföldhöz hasonló élményre vágyik, nagyot fog nézni) rendező nem éri be a puszta szórakoztatással: filmjének mondanivalója is van, bár kétségtelen, hogy ezt nem túl árnyalt formában próbálja közölni velünk, hanem direktben az arcunkba mondja, de nem azért, mert ne értene a dolgához, hanem azért, mert ezúttal a lehető legszélesebb rétegnek szóló filmet próbált készíteni.
Gyula lelkes fociultra, aki amúgy csendes, kispolgári életet él a barátnőjével, Mariann-nal, de amikor meccs van, akkor minden ideje és figyelme a csapaté, valamint a többi ultráé, akikkel rendszeresen vesz részt mindenféle balhékban.
A férfi már azt is nehezen dolgozza fel, hogy Mariann-nal nem lehet közös gyerekük, és az örökbefogadás elindítása is kisebb lelki sokk a számára.
Amikor a folyamat során kiderül, hogy a focis balhéi miatt a hatóság nem tartja őket alkalmas szülőnek, Mariann kiborul.
Egy nap egy fiatal roma lánnyal, az intézetis Lüszivel állít haza, aki éppen terhes, és mivel nem kívánja megtartani a babát, Mariann szerint magukhoz vehetnék és felnevelhetnék Gyulával, és így a hatóságok kihagyásával lehetne gyerekük.
Gyula azonban már a gondolattól is rosszul van, hogy roma gyereke legyen, és ha ő még el is fogadná valahogy, a rasszista haveri körében egy ilyen döntés megbocsáthatatlan bűnnek számítana.
Amikor ezt elmondja Mariann-nak, a nő azonnal elhagyja őt, az emiatt kétségbeeső Gyula pedig úgy dönt, hogy szerelme kiengeszteléséül magához költözteti Lüszit, és segít neki a babája születéséig, hogy aztán magához vegye.
Csakhogy Gyula és Lüszi között fellángol valami, amire egyikük sem talál szavakat.
Nagy Viktor Oszkár rendező ugyan tündérmesét mond, és az általa mutatott Magyarországban minden kicsit színesebb és egyszerűbb, mint a valóságban, de mégis olyan problémákkal foglalkozik, melyek valóban jelen vannak a magyar társadalomban.
A Becsúszó szerelem elsősorban a rasszizmusról beszél, és bár egyértelműen naiv üzenetet (a szeretet és a szerelem legyőzi a gyűlöletet, mert erősebb nála) közvetít, ezt jó szándékkal és tiszta szívvel teszi, így nem lehet haragudni rá.
A film azonban elsősorban egy kacagtató vígjáték, és amikor épp nem moralizál, akkor a nézők szórakoztatásában elég jó eredményeket ér el.
A Thuróczy Szabolcs által játszott ultravezérnek minden jelenete kincset ér, Hajdu Szabolcs pedig zseniális a szabadidejében az ultrák között balhézó, a mindennapokban pedig a példás ügyész szerepében tetszelgő fickó szerepében.
De örömmel fogunk visszaemlékezni a terhes tornás csoportot vezető Tenki Rékára is, aki annyira ragyogóan tolja túl, amennyire egy ilyen eltúlzott karakter esetében szükséges.
Persze hiába lennének kiválóak a mellékszereplők, ha a két főszereplő nem alkotna működőképes párost, de szerencsére mindketten nagyszerűek, és el tudják vinni hátukon a filmet.
Ötvös András mackós sármja valósággal beragyogja a filmet, Gombó Viola Lotti pedig egy olyan fiatal tehetség, akire érdemes lesz figyelni.
Ez az ambíciós romantikus vígjáték alaptézise, amelyben Ötvös András lesz előítéletes focidrukkerből hősszerelmes, aki még a közös zászlóégetésről is hajlandó lemondani!
Gyula (Ötvös) egy kisvárosi focicsapat fanatikus drukkere, a kicsi, de összetartó drukkergárda egyik alappillére, hivatását tekintve egy kórház biztonsági őre vagy portása, nehéz ezt így kapásból megmondani, és persze házas ember.
Ő és a felesége, Mariann (Stefanovics Angéla) gyereket szeretnének.
Csakhogy kiderül, a férfi meddő, és szurkolói tevékenységének hozadékaként az örökbefogadás lehetősége is elszáll, Mariann utolsó esélyként megállapodik egy roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy a hamarosan születendő gyermekét magukhoz vehetik.
Okosba’ persze, úgy csinálva, mintha a gyerek az övék lenne, ezért Lüszi titokban odaköltözik hozzájuk, Gyulának pedig innentől folyamatosan trükköznie kell, hogy ne bukjon le a masszívan rasszista haverok előtt - akik között ott van Thuróczy Szabolcs, Piller Ádám László, Orosz Ákos és Hajdu Szabolcs is, egyébként vicces társaságként.
A nagy kérdés, amit Nagy Viktor Oszkár rendező feltesz nekünk és önmagának is, nem az, hogy megvilágosulhat-e egy előítéletes focidrukker, hanem az, hogy lehet-e súlyos társadalmi kérdéseket boncolgatni egy romantikus vígjátékban.
Mert ugye nem szeretünk komoly dolgokon rágódni egy felhőtlen romkomban, de a súlyos kérdéseket sem szabad csak azért bedobni, hogy valamiféle vázát adják a történetnek.
Ami azt illeti, a Becsúszó szerelem inkább az utóbbi megoldás felé csúszik el, amiért aligha lehet elítélni: ha valaki közönségfilmet csinál, az kénytelen kompromisszumokat kötni mind tematikában, mind hangvételben.
Nagy Viktor Oszkár és a film becsületére mondva, azért belekezdenek mindebbe.
Az, amikor Lüszi beköltözik Gyuláékhoz, a srác meg úgy viselkedik vele, mint egy sültparaszt, erős rész, de pont Ötvös szerethetősége teszi nehézzé, hogy igazán sistergő legyen az a kölcsönös ellenszenv, ami majd a végén átfordul valami másba.
Ebből több is jöhetett volna, a szerintem vakvágányként működő terhestréningből pedig kevesebb.
Nem azért, mert ha valaki suttyomban akar gyereket szerezni, az nem jár előtte nyilvános helyre sok más ember közé, és ez a közeg valahogy nem is illik panelproli hőseinkhez.
Gyanítom, a készítők nem tudtak ellenállni a kínálkozó helyzetkomikumnak - akárcsak a nemrég bemutatott Hab esetében - amit egy ilyen terápiás helyzet nyújthat a maga különböző karaktereivel és a Tenki Réka vezette ezoterikus hülyeségeivel.
Merthogy Ötvös András és Gombó Viola Lotti párosa remekül működik, tényleg megvan köztük az a bizonyos kémia - dolgoztak már együtt színházban, látszik, hogy könnyen megy a közös munka -, és azok a részek a legjobbak, amikor csak őket ketten látjuk.
Annak, amikor csak ők ketten vannak, van súlya, ugyanakkor van intimitása és humora is, és ez fontos.
„Az életben három dolgot nem lehet megvásárolni: a halált, a betegséget és a szerelmet. A szerelmet vagy kapja az ember, vagy nem, de az biztos, hogy aztat belülről kell érezni. Amikor gyerekek voltunk, szerettünk futballozni, de nem voltunk szerelmesek a futballba. Ahhoz tenni is kellett. Mint amikor meglátunk egy szép lányt: lehet, hogy tetszik, de igazából nem az a fontos, ami kívülről látszik. A fontos az, amit legbelül érzek” - vázolja a focihoz való viszonyát Mezei István, a Magyar Cigány Labdarúgó Válogatott alapítója és a Farkas János Alapítvány elnöke.
Farkas János pedig az angyalföldi betonerdőből, mélyszegénységből jött csodagyerek volt, a cigány fiú, aki olimpiai bajnok focista lett, sokak szerint ő volt a magyar Pelé.
1942-ben született, és fiatalon, negyvenhét évesen halt meg.
Neve és életútja - áll az alapítvány honlapján - sok-sok cigány srácnak ad reményt, jelent példaképet.
A nevét viselő alapítvány Grund Programjának egyik helyszínén, a Kaposvárhoz tartozó Toponáron mintegy huszonötnek.
Huszonöt fiatalnak, akik szintén a mélyszegénységből érkeztek a sportba.
A Toponár SE pályáján edzenek.
Családi házas, csendes övezet ez, az öltözőnek szolgáló kis ház is tökéletesen belesimul a környezetbe.
A csendet most felveri a harsány gyerekzsivaj.
Érkeznek a focisták, U14-es és U16-os korosztály, vagyis 12-16 évesek.
A cigánytelepről jöttek a legtöbben, ám a barna fiúk közt feltűnik egy-két szőke fej, a nem roma csapattagoké.
Itt a pályán - legalább itt - mindegy a bőrszín meg a származás.
Tódulnak a kisházba, magukra zárják a zsivajt.
Hamar öltöznek, büszkén hordják az alapítványtól kapott mezt és cipőt.
Erre biztosan nem telne, ha nekik kéne megvenni.
Még ebédre sem jut mindenkinek, ha nem az iskolában vannak délben.
Ma biztosan lesz mit enni: Mezei István - Pista bá’ - hozott nekik egy telipakolt óriási fazekat a kaposvári Corso étteremből.
A patinás, belvárosi éttermet tizenegy ó óta rohamozták a korán érkezők, akik konyhanyitásra már helyet akartak.
De mesés forgalom ide vagy oda, ma nemcsak rájuk főztek délelőtt, hanem a Grund programosokra is.
Ma is, máskor is, amikor edzés van.
Elég lesz mindenkinek az étel, csak túl sok se legyen, mert balhé van otthon, ha marad.
Összevesznek a családok, hogy kinek mennyi jut.
Jönnek ki az ajándék mezükben, vidámak és harsányak megint.
Pedig még a bő mezben is látszik, hogy néhányukra ráfér majd a foci után az ebéd.
De a pályán háttérbe szorul a nyomor, az éhségtől vékony lábakat is hajtja az erő.
Az erő, ami több mint puszta izom: maga a sziklaszilárd elszántság.
- A tehetség nem minden, mindig is voltak különleges tehetségek a magyar futballban, és nem csak Puskás Öcsi bácsi.
Öcsi bácsi azért volt más, mert benne nagyon erős volt az akarat.
A foci is olyan, mint a zene: csak rengeteg gyakorlással juthatunk előre.
Bennem is annyi akarat volt, hogy aztat el nem tudom mondani - sommáz újra Pista bá’.
Futnak, ahogy a lábuk bírja, akkor is, ha csontsovány a láb, küzdenek, akár kimerülésig, a pályán.
Elragadja őket a hév és néha az indulat.
- Ne veszekedjetek! - szól rájuk Imre bá’, vagyis Keller Imre, az edzőjük.
Ebből aztán lesz egy kis polémia.
Baj az tulajdonképpen, ha vannak nézeteltérések?
Pista bá’ szerint nem.
Itt veszekedni is lehet, kiadni mindent, ami fáj.
Azért nem mindenkinek élet-halál harc ez, van, aki tudja magáról, hogy sosem lesz belőle focista.
De idejárni ő is szeret.
- A lényeg, hogy közösségben legyenek, megtanuljanak csapatban játszani, betartani a szabályokat.
Már az jó, hogy iskola után idejönnek, és nem a bokorba mennek cigarettázni - magyarázza Imre bá’.
Mert különben elkallódhatnának, céltalanul lófrálnának az utcán, cigiznének, „a többit hagyjuk is”.
- Itt meg egészségesen élnek, és ha még emellé focisták is lesznek, az már csak a bónusz.
A többség persze nagyon is vágyja azt a bónuszt.
Imre bá’ szerint nem is csoda, tizenéves fiúk ők, akik látják, mire vitte Ronaldo és Messi, és hát olyanok akarnak lenni, mint ők.
A fiúk is ugyanezt mondják, egyszerre és lelkesen magyaráznak.
Szívesen összeállnak egy fotóra is.
- Messi, Ronaldo - említik ők is a bűvös neveket, legalábbis ezek a nevek szűrődnek ki a kakofóniából.
- Vagyis focisták akartok lenni?
- Igen, focisták!
- Pincér és focista.
- Erdész és autószerelő.
- Bajnokok is voltunk, nézze meg a képet!
Megnézem az öltöző falát.
Tucatnyi boldog, büszke fiú mosolyog a fotóról.
A bajnokok mosolya már csak ilyen: átütő.
- Szentlőrincre jártam focizni, de Imre bá’ rám talált - jön egy újabb történet.
Imre hozza a fiúkat a tornákra is, ahová az egész megyéből érkeznek, még a Balaton környékéről is.
- Igen, itt jól tanítanak, jó a közösség, szeretünk idejárni - áll össze egy újabb mondat a hangzavarban.
- Az iskolát is szeretjük, négyes-ötös tanulók vagyunk.
- Én kettes-hármas.
Nevetés.
- Mennyire ért a focihoz?
- fordul felém Imre bá’ edzés közben.
Mond 5000, hogy semennyire, nem is járnék messze az igazságtól, de valójában kissé árnyaltabb a kép.
Az óvodás és kisiskolás fiaim fociznak, végignéztem már jó néhány edzést és Bozsik-tornát.
- Na, akkor ezt értékelni fogja.
Látja, hogy passzolnak?
Igaza van, tényleg értékelem.
Szabályos alakzatba rendeződnek, pontos passzokat adnak.
Kőkemény munka látszik ebben is.
Az elmúlt két évben két fiút is leigazoltak a Kaposvári Rákóczi FC-hez.
A Rákóczi vezetője és Imre bá’ el is mentek hozzájuk, egyik alkalommal a cigánysor legszélére, omladozó házhoz értek, ott él az egyik fiú.
Talán majd egyszer elköltözhet, ha minden jól alakul a Rákócziban.
És most az ő példája is motivál.
Kora tavasztól késő őszig hetente többször járnak edzeni, hétvégenként vannak a tornák.
Télen nehezebben megoldható mindez.
Itt nincs stadion, se fűtött műfüves pálya, az alapítvány forrásai végesek, nehezen tudják kinyögni a terembérletet.
Ez volt a szezon utolsó szabadtéri edzése.
Az időjárás kegyes volt, a talaj nem irreális, az edző szavaival élve.
Közben Pista bá’ indul vissza Pestre, körbeállják a fiúk.
- Hálásak vagyunk neki, annyit segít - mondja Imre, de nem is kell ezt szavakba önteni, minden mozdulatból átjön a tisztelettel vegyes szeretet, amit éreznek iránta.
A jó tanár továbbadja, amit tud - vallja Mezei István.
És ő aztán tudja, mert igazán jó tanár.
Már elmúlt hetven, de - úgy fest - a fociszerelmet nem kezdi ki a kor.
Nem meglepő persze, de ő maga, mióta az eszét tudja, focizik.
Éjjel-nappal rúgták a bőrt a gyöngyöspatai általános iskolában és a település szélén, a cigánytelepen.
Nem épült ott sem stadion, kavicsokon szelídítették a labdát.
Mert a labda olyan, mint a vadló, meg kell szelídíteni - toldja meg a futballfilozófiát.
- Sokszor azért fociztunk, hogy ne legyünk éhesek - idézi fel.
Akár ma is hallhattam volna ezt, Toponáron.
Újrázik a történelem.
Volt azért olyan időszak is, amikor nem nélkülözött.
Nyolcévesen már napszámba járt, lovakat legeltetett - a lovaglás volt egy időben a másik szerelem -, istállót takarított vagy épp a szőlőben dolgozott.
A pénzből pedig még mozira is futotta.
Félárvának mondja magát, pedig volt apja, és ismerte is.
- De nem kellettem neki.
Utálta anyámat és a két testvéremet is.
Nem törődtem vele, ott volt a nagyapám, aki a példaképem volt, számomra az isten.
Kereskedett, az anyja zsidó kereskedőknél szolgált, sikerült neki.
Úgy is néztek ki, mint a zsidók.
Piálni mondjuk piáltak, de a zenét is szerették.
Akkor még volt jó cigányzene.
Mára elfelejtettek zenélni a cigányok.
Tinédzser volt, amikor az utcán megpillantotta, majd nem sokkal később megszöktette a családjától álmai nőjét.
Azóta is együtt vannak.
Húszévesen már többgyerekes apukaként építkezett.
Hajnalban kelt, éjjelig gürcölt a gyárban, hogy előteremtse a pénzt.
És persze focizott mindig, NB1-ben is.
Tizennégy évesen csatlakozott a felnőttcsapathoz, amihez külön engedély kellett.
Egyik iskolai tanárával mentek fel Pestre, hogy kijárják az engedélyt.
1994-ben aztán bekopogott a Magyar Labdarúgó Szövetség akkori elnökének, Benkő Lászlónak az ajtaján.
Benkő csodálkozva nézte az ajtajában álló, hozzá képest apró cigány férfit.
Aki, mint kiderült, nagyon tudta, mit akar.
Megszerettetni a focit, kiutat adni a hozzá hasonló cigány fiúknak.
Nem sokkal később Puskás Öcsivel közösen megalakították a Magyar Cigány Labdarúgó Válogatottat.
Igalon a Farkas János utca mellett haladunk el hazafelé menet.
Szerencsére nincs nagy forgalom, kényelmesen visszaérek Budapestre, nem késünk a fiaim fociedzéséről.
Jönnek előbb az U7-es, majd az U9-es gyerekek, vidámak és harsányak ők is, mint azok a társaik, akikre nem mosolygott úgy születésükkor a szerencse.
Világsztárok mezeiben játszanak, Ronaldo itt is tarol.
A győzelem a cél, persze, de itt azért nem vérre megy.
Örömfoci ez inkább.
Sokszor csokit kapnak edzés után az edzőtől.
Jólesik az édesség, de persze ennyi mozgás után a vacsora is elkel.
Mindjárt hazaérnek, s majd otthon jóllaknak.
175 kilométerrel és egy világgal vagyunk arrébb a toponári grundos fiúktól.
Igazi magyar masszavilágot ken a vászonra egy új magyar film, a Becsúszó szerelem.
Hát még, ha egy roma lány és egy rasszista fociultra kibontakozó szerelmét kell elszenvednie a stadionok vérgőzös szélsőségeseinek.
Nagy Viktor Oszkár filmje nem csak merész és fontos, de jó is.
Jó, mert égetően fontos társadalmi témákat vet fel.
Aztán azért is jó, mert bizony a magyar (és nem magyar, vannak hasonszőrű szlovákok is) „drukker" rögvalóságáról szól.
A Becsúszó szerelem sztorija pont olyan sovány, mint a benne szereplő derék ultrák élete, de éppen ezért izgalmas a kívülállónak.
Itt van nekünk a főszerepet játszó, szétgyúrt szekuritis Gyula, Ötvös András emlékezetes alakításában.
Külön-külön amúgy egészen normális emberek, de együtt vérgőzös vadak.
Mit ad isten, a vádat képviselő ügyész roppant megértő velük szemben.
De minden nem lehet olyan kerek, mint az ultrák labdája.
Gyulának kevés a spermiumszáma, pontosabban nulla, így egy újabb kisultra nemzésről szó sem lehet.
Egy nevelő intézetből a családi fészekbe viszi a terhes roma lányt, Lüszit, akit Gombó Viola Lotti alakít.
Megdöbbentő, helyenként megrendítő hitelességgel.
Gyula az ötlettől, meg a lánytól szabályosan elszabadul.
„Mit mondjak a haveroknak, ha megszüli? Azt, hogy megfogta a nap?".
A film szórakoztató, poénokkal teli, a szereplők egytől egyig remekelnek.
Amikor kiderül, hogy az ultrák között alapembernek számító Gyula roma lányt szeret, azonnal kiközösítik.
„Azt mondtad Alex, hogy egy család vagyunk.
2015. február.
A magyarországi cigányválogatott immár több mint húszéves múltra tekint vissza: 1994-ben Mezei István kezdeményezésére, Benkő László akkori MLSZ-elnök támogatásával és Puskás Ferenc segítségével alakult meg az akkor már működő Farkas János Alapítvány keretein belül.
- Megalakulásakor az volt a célunk, hogy a cigánygyerekek inkább futballal töltsék az idejüket, hiszen így embert és sportolót nevelhetünk belőlük - mondta a kezdetekről Mezei István, aki azóta is a szívén viseli a csapat sorsát, és gondoskodik arról, hogy a legtehetségesebb cigány származású amatőrfutballisták rendszeresen pályára léphessenek nemzetközi mérkőzéseken.
A Fővárosi Cigány Önkormányzat (FCÖ) roma szépségversenyének döntőjét Menyhért Vivien nyerte.
Egyedülálló kezdeményezésként és példamutató összefogással roma szépségversenyt rendezett a Fővárosi Cigány Önkormányzat.
A verseny szlogenje Több mint egy verseny... Légy te a Kezdet!
A nyertes lány az FCÖ szépségnagykövete lesz.
A verseny célja az volt, hogy a lányok a szépségükön kívül tudásukkal és kisugárzásukkal együtt mutathassák meg sokszínűségüket és azt, hogy egyenjogú tagjai a társadalomnak.
A győztes Menyhért Vivien szépségkirálynő (k) Kiss Hajnalka (b) és Virtyó Alexandra (j) udvarhölgyekkel a Fővárosi Cigány Önkormányzat (FCÖ) roma szépségversenyének döntőjén, a budapesti Európa hajón 2012. december 16-án.
A középdöntőbe bejutott 26 lány közül 13 lány került a döntőbe.
A felelősség nagy, hiszen a nyertesnek képviselnie kell közösségének kultúráját és sokszínűségét, valamint fel kell vennie a harcot a kirekesztés és az előítéletek ellen.
A győztes Menyhért Vivien udvarhölgyei: Kiss Hajnalka és Virtyó Alexandra lettek.
A verseny döntőjét a budapesti Európa hajón tartották, a rendezvényen az énekes Molnár Ferenc Caramel is fellépett.
