A Crvena Zvezda jelentése és legendás történelme: A belgrádi Vörös Csillag legendája
A szerb labdarúgás, sőt az egész balkáni sportélet egyik legkülönlegesebb szereplője a Crvena Zvezda. Külföldön sokszor csak „Red Star Belgrad” néven ismerik őket. A csapat nevének jelentése Vörös csillag és a legnépszerűbb klub Szerbiában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Partizan Belgrad és a Crvena Zvezda a két legnépszerűbb klub Szerbiában. A felek közötti párharcok több sportágban is jelen vannak, így például a labdarúgáson túl a kosárlabdában, ahol szintén kemény harcok zajlanak a két belgrádi klub között. A csapatok közötti mérkőzések szinte mindig rangadónak számítottak.
A klub alapítása és a kezdeti sikerek
Mindkét együttest 1945-ben alapították, a Crvena Zvezda március 4-én jött létre. Előbbit az Egyesült Szerb Ifjúsági Antifasiszta Liga fiataljai hozták létre, így az elnevezés, amely „Vörös Csillag Labdarúgó Klubot” jelent, tőlük ered. Az 1945-öt írunk. A második világégés még mindig tart, amikor egy csoport fiatal tagjai, a szerb Egyesült Antifasiszta Ifjúsági Szövetség úgy döntött, hogy létrehoz egy ifjúsági testnevelő egyesületet. Ez volt a Crvena Zvezda. A klub elnökei sokat elmélkedtek arról, hogy a vörös csillag legyen-e a jelkép, míg végül egyezségre jutottak. Még aznap le is játszották az első meccsüket a KNOJ első zászlóalja ellen, amelyet 3:0 arányban nyertek. Öt nappal később hivatalosan is megalakult a klub.
1946-ban szerb bajnokságot nyertek, és kvalifikálták magukat a Jugoszláv Bajnokságba. A Zvezda gyakorlatilag az egykori SK Jugoslavija romjaira építkezett, amit a hatóságok feloszlattak, majd többek között annak stadionját az új csapatnak ítélték. Ezt követően az egyik legerősebb gárdává váltak és a sikerek is gyorsan jöttek, így hamar jelentős népszerűségre tettek szert. Az első manager, Dajics lett, aki egyben a klub első csatára és gólszerzője is volt. Az első bajnokságot csodával határos módon nyerték meg, jobb gólkülönbségének köszönhetően begyűjtötték fennállásuk első bajnoki címét!
Az '50-es évek a dominancia évei voltak, hiszen kilépett a klub Európa színterére, és az igazgatóság is megújult, pénz került a klubhoz, játékosok érkeztek, akik a címeket is hozták a klubnak. Nem kisebb játékosok játszottak ekkor a csapatban, mint: Beara, Durković, Stanković, Popović, Mitić, Kostić, Šekularac. Ez volt Doctor O (Aca Obradović) érája, aki kitűnő direktornak bizonyult. A Red Star játéka gyors volt és offenzív, ezért európaszerte kedvelték.
A Marakana és a sikerek újjászületése
A '60-as évek pont az ellentettje volt az előzőnek: Nem jött össze semmi, összesen egy bajnoki cím, helyezés nélküli idények. Mindezek mellett épült új stadion ezidőtájt: 1963-ban adták át a ma is használatos Marakanát.
1966-ban aztán jött a változás az új edzővel, Miljan Miljanić-csal, aki kicserélte a teljes keretet fiatalokra. Első évben ötödikek lettek, majd elindult a sikersorozat! Az új generációt Dragan Džajić vezette, aki hivatalosan is hazája legjobb játékosa. Zsinórban 3x nyertek ekkor bajnokságot, és minden gyermek tudta Jugoszláviában e neveket, úgy mint mi az Aranycsapat névsorát. Ekkorra már hírneve volt Európában a klubnak, és mintája a többi keleti klubnak, akik közül csak nagyon kevesen tudták követni a példájukat. A klub egyébként közvéleménykutatások szerint mai napig Szerbia legnépszerűbb klubjának számít, ami a lelátókon is megmutatkozik. A legendás Marakanát 2014 óta a belgrádi legenda után Rajko Mitic Stadionnak hívják és ma már nem férne el a létesítményben 110 ezer ember (a jelenlegi kapacitás 53.000 fő). Az egyik itt tartott meccs tartja az örök derbik rekordját is, 1976 novemberében kereken 100 000 ember foglalt helyet a lelátókon, ami félelmetes légkört eredményezett.
Az európai hódítás és az 1991-es csúcsév
Az '80-as évek a dominanciáról szólt, rengeteg híres labdarúgó fordult meg itt és a menedzsmentet is volt sztárfutballistákkal töltötték fel. A kispadra pedig egy olyan szerb edzőt (Velibor Vasović) szerződtettek, aki már a magasba emelte a legrangosabb serleget. A hazai bajnokságban brillíroztak, 4-szer nyertek zsinórban bajnokságot, ekkor kupadöntőt is játszottak mindig, de csak 1990-ben nyerték is meg. Otthon nem volt versenyképes ellenfele, olyan játékosokkal, mint Šabanadžović, Pančev, Savićević, Belodedić és Mihajlović.
A belgrádi csapat legnagyobb sikerét 1991-ben érte el, miután a Grasshoppers, a Rangers, a Dinamo Dresden, majd a Bayern München kiejtésével bejutottak a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe. A Bariban rendezett mérkőzésen a piros-fehérek a francia Marseille csapatával néztek farkasszemet. A meccs gólnélküli döntetlen után hosszabbítással, majd tizenegyesekkel folytatódott. A klub történetének legjelentősebb sikere. Ljupko Petrović irányította a gárdát ekkor az olaszországi döntőben. Mindkét csapattól nagy támadójátékot vártak, mégis 120 perc után 0:0 állt a kijelzőn. Jöttek a tizenegyesek: Az Aranycipő győztese, Darko Pančev belőtte a mindent eldöntő gólt, és megkezdődhetett az önfeledt ünneplés: 20ezer fanatikus lepte el a San Nicola gyepét, és milliók ünnepelték Szerbiában a vörös csillag csúcsraérését. Leírhatatlan érzés volt ez akkortájt Szerbiában, és a világ megtapasztalhatta a Crvena Zvezda nagyszerűségét.
Operation Tokyo: Szuperkupa döntő a Colo-Colo (chilei) ellen. 3:0-ra nyert a Red Star lehengerlő játékkal. 1991-ben megnyertek mindent, amit egy futballcsapat megnyerhet egy évben. A Zvezda abban az évben megnyerte a jugoszláv bajnokságot, valamint a BEK-et és az Interkontinentális Kupát is.
| Verseny | Címek száma |
|---|---|
| Szerb/Jugoszláv Bajnok | 25 |
| Szerb/Jugoszláv Kupagyőztes | 22 |
| BEK/Bajnokok Ligája | 1 |
| Interkontinentális Kupa | 1 |
A belgrádi „Örökrangadó” és a szurkolói kultúra
A szerb rangadó az egyik legkülönlegesebb ezen a kontinensen. A találkozók mindig egyedülálló hangulattal rendelkeznek a csapatok méltán híres szurkolótáborai miatt. A Crvena Zvezda mögött álló népes csoport a Delije néven ismert, ami tulajdonképpen erős és bátor emberekre utal. A Delije, amely a Delija szó többes száma, annyit jelent, hogy „hősök”. A szót először a nyolcvanas években használták a klub ultráira, amelyet hivatalossá 1989-ben tettek. A Delije mára a világ egyik leghíresebb szurkolói csoportja lett, amely a klub minden egyes szakosztályának lelátóin jelen van. Mottójuk: „A Zvezda az élet, minden más apróság”. A Delije talán nem csak a Balkán, de Európa egyik leghíresebb ultracsoportja. A belgrádi székhelyű klubnak szinte egész Szerbiában vannak testvércsoportjai, de Szlovéniában, Montenegróban, Boszniában, de még Macedóniában is vannak Zvezda szurkolók.
A verbális szurkoláson, valamint egy hangosbemondón utasításokat adó főszurkoló révén skandált rigmusokon kívül különböző kisebb-nagyobb zászlók, molinók és változatos koreográfiák kísérik a Delije tevékenységét. A klub az 1990-es évek végén a Delije szektorában található székekre ráfestette a csoport nevét, egyfajta tiszteletként.
Delije áttöri a hangfalat (Zvezda vs CSKA)/2016
A másik belgrádi klub rajongóit csak Grobari néven emlegetik, ami magyarul Sírásókat jelent. A fura elnevezés eredetére több elmélet is van, de a legismertebb szerint ezt a nagy rivális szurkolói aggatták rájuk a klub fekete-fehér színei miatt. Az is előfordulhat viszont, hogy a stadionjuk utcája miatt alakult így. Hazai meccseiket a Partizan Stadionban játsszák, amely a Humska utcán található, az utcanév viszont sírhalmot jelent, bár valójában a középkori Hum földjéről nevezték el. Eddig a csapatok a kupameccseket és a bajnokikat összeszámolva 211 mérkőzést játszottak le egymás ellen, ám mindössze 17 alkalommal fordult elő, hogy nem született gól. A többi találkozón mindig betaláltak valamelyik oldalon, néha pedig gólzáporos csata alakult ki, olykor jelentős különbséggel. Legnagyobb riválisuk, a szintén belgrádi Partizan és annak szurkolói, a Grobari, de nincsenek jóban a horvát és albán szurkolókkal sem. Ellenben baráti viszonyt ápolnak a görög, Olympiakosz és az orosz, Szpartak Moszkva ultráival.
Politika és a délszláv háború árnyéka
A '90-es évek nem indultak jól a bajnokság számára. Ismert politikai események hatására a Jugoszláv Bajnokságból kivonultak a horvát és a szlovén csapatok. A kilencvenes években Jugoszlávia szétesése, valamint a kirobbanó háború miatt a belgrádi vörös csillag jó időre eltűnt az európai topfutball térképéről. Bár hazája bajnokságában dominált, nemzetközi szinten nem nagyon sikerült megközelítenie a régi sikereket.
Az egymás elleni heves csaták főként a klubok elődei miatt bontakozhattak ki. A '80-as évek végére a szurkolócsoport igen erős nacionalizmust öltött föl, és szerintük a Red Star a világon a legfontosabb dolog, minden fölött áll, még a politika fölött is. "Természetesen" a harcok mindennaposak a Partizán szimpatizánsok, a horvát klubok és a muszlim klubok között. Ezekben a harcokban a Delije "legjobb legénysége" nem veszített soha. Jó példa erre az 1990. május 13-i Dinamo - Red Star találkozó. A zágrábi Maksimir Stadionban Dinamo-Crvena Zvezda mérkőzést rendeztek. A meccsre 3000 belgrádi piros-fehér fanatikus utazott el. A belgrádi és a zágrábi ultrák (a Bad Blue Boys) a városban is többször összecsaptak, de a pokol a stadionban szabadult el. A lelátón vágni lehetett a feszültséget, a szerbek Tudjmant gyalázták, a horvátok Milosevicset, repültek a kövek és a feltépett székek, majd a Zvezda-szektorból megindult az attak, a belgrádiak átjutottak a hazai szektorokba, a horvát kemény mag tagjai meg a kerítést kidöntve a pályára. És a meccs még alig kezdődött el. Onnantól a pályán rendőrség-Bad Blue Boys, a lelátón meg horvát-szerb csata folyt. És vér.
Az ikonikus fotó, amelyen Zvonimir Boban, a Dinamo játékosa páros lábbal beleszáll egy horvát szurkolót csépelő rendfenntartóba, bejárta a világot. A szerb rendőrök rárohantak Bobanra, elkezdték ütlegelni, de a horvát ultrák gyorsan körbevették, így az egyenruhások többé nem fértek a közelébe. A mérkőzés természetesen félbeszakadt, több mint egy órába tellett, mire sikerült kiüríteni a háborús állapotba került stadiont. A horvát középpályás hat hónapos eltiltást kapott, így nem vehetett részt az 1990-es olaszországi világbajnokságon. Hazájában viszont nemzeti hőssé vált. Az AC Milannal Bajnokok Ligáját nyerő Zvonimir Boban akkor vált végleg Horvátország héroszává, amikor az 1998-as francia vb-n csapatkapitányként bronzéremig vezette társait. Aki viszont valaha megemlékezik pályafutásáról, soha nem felejti el karaterúgását a Maksimir Stadionban. A horvát Vecernji list lap 2005-ben ezt írta a mérkőzésről: „(...) az az összecsapás volt a hazafias háború első csatája.”
Az események a sport ilyen-olyan szereplőit is magukkal sodorták… Vagy épp a felszínre dobták. A későbbi visszaemlékezések közös pontjaként gyakran szerepel a megállapítás, hogy a Delije vezetője Zseljko Razsnatovics volt, Arkan nem a lelátón, hanem a vendégcsapat kispadján tűnt fel mint a Zvezda biztonsági főnöke. „A játékoskijáróban futottam össze a Zvezda küldöttségével. Hidd el, nem voltam nyugodt, amikor a biztonsági emberük, Arkan félrehúzta a zakóját, és két pisztoly volt alatta. Ezt a jelenetet sohasem fogom elfelejteni” - emlékezett vissza a zágrábi Kujtim Sala.
A 90. Zvezda-Partizan napja sem indult másként 1992. március 22-én, mint korábban: utcai összecsapások a városban reggeltől meccskezdésig, a vörös csillagosok stadionjában, a Marakanában is a szokásos forgatókönyv szerint zúgtak a kölcsönös gyalázkodó nóták és rigmusok, aztán történt valami szokatlan az első félidőben. A VIP-teraszról fekete egyenruhás csoport indult meg a Zvezda-ultrák, a Delije törzshelye, az Északi kanyar felé. Amikor a szektorba értek, hatalmas közlekedésitábla-utánzatokat emeltek a magasba egymás után; az első felirata: Vukovar 20 km, a másodiké: Vukovar 10 km, a harmadikon ez állt: Welcome to Vukovar! Négy hónappal korábban foglalta el a Jugoszláv Néphadsereg szerb félkatonai egységek segítségével a szerémségi horvát várost véres harcok árán. A stadion pedig szinte felrobbant, a korábban egymást válogatott szitkokkal gyalázó Zvezda- és Partizan-tábor együtt zúgta: Szrbija! Szrbija! Az eksztázis csúcspontján egy terepszínű egyenruhás, fekete barettet viselő férfi lépett a VIP-terasz korlátjához, akit óriási tapsvihar köszöntött, és nemcsak „északon”, hanem „délen”, a Partizan-hívek szektoraiban is. A „nemzetegyesítő”, Zseljko Razsnatovics, ismertebb nevén Arkan „kapitány” - akinek emberei, a Tigrisek azokat a táblákat a magasba emelték - úgy érezhette, a csúcsra jutott. Igor Todorovics szerb futballkommentátor így emlékezett a 90. „Szinte ironikus ilyet mondani a belgrádi derbi kapcsán, de akkor az eredmény nem számított. Sem előtte, sem azóta nem fordult elő, hogy a két tábor együtt szurkolt.
Arkan 1990 végén - erős állambiztonsági hátszéllel - megalapította a Szerb Önvédelmi Gárdát (közismertebb nevén: Tigrisek), parancsnoknak természetesen magát nevezte ki kapitányi rangban, alvezéreit pedig a Delije legkeményebb legényei közül válogatta ki. A kiképzés még ezeket a kemény fiúkat is próbára tette, napirenden volt a fizikai és pszichés agresszió, amit aztán a gárdisták a háborúban vezettek le. A Tigrisek Kelet- és Nyugat-Szlavóniában, a Baranya-háromszögben és Boszniában vettek részt a harcokban, de főleg a horvát és bosnyák lakosság elleni etnikai tisztogatásban „jeleskedtek”. Szinisa Mihajlovics szerb édesapja és horvát édesanyja ugyanis a Vukovár melletti Borovóban élt, nagybátyja pedig a horvát hadsereg tisztjeként harcolt a szerbek ellen. A játékos megkérte mentorát, keresse meg a szüleit, és helyezze őket biztonságba - a Mihajlovics házaspár nem sokkal később sértetlenül megérkezett Belgrádba, és a katonatiszt nagybácsinak sem esett bántódása. „Mindig is hálás leszek neki, amiért megmentette a szüleim és a nagybátyám életét. Kívülről könnyű elítélni, ujjal mutogatni rá, de Arkan megvédte a szerbeket, akiket egyébként lemészároltak volna.
A Crvena Zvezda napjainkban
Talán most jött el az idő, amikor a boldogság pillanatai visszajönnek a klub és a szurkolók számára. 1999-ben befejeződött a NATO agresszíó, és új éra kezdődött a klub számára: Slavoljub Muslin vette át az edzői teendőket, és rögtön bajnokságot is nyertek. Az utánpótlásképzés azonban nem állt le, a belgrádiak legfiatalabb csapatkapitánya volt például Dejan Sztankovics, aki később 231 mérkőzésen lépett pályára az olasz Inter színeiben. A csapat 2014-ben hét év után bajnok lett, a régóta vágyott nemzetközi áttörés pedig 2018-ban jött el, amikor eljutottak az Európa Liga kieséses szakaszába. Ettől függetlenül a szerb fanatikusok rendre olyan hangulatot teremtenek, amitől még a legnagyobb sztárok lába is megremeg. A Crvena zvezda összértéke jelenleg 53 millió euró, legértékesebb játékosuk a 8 millió euróra taksált Mirko Ivanics. A csapatban a rutinos hazai játékosok mellett rendre szerepet kapnak a fiatalok, akikre a nyugati klubok gyakran lecsapnak. A Crvena zvezda az idei szezonját tiszteletet parancsolóan kezdte.
A Crvena zvezda (vagyis a „Vörös Csillag”) a belgrádi sportélet egyik legismertebb neve, és a kézilabdában is komoly múltat tudhat magáénak. A szerb Szuperligában stabilan az élmezőnyben szerepelnek, idén 9 mérkőzésből 8-at megnyertek és 1 döntetlent játszottak, tehát a hazai bajnokságban még veretlenek, vezetik a tabellát. A tavalyi idényben elért bajnoki címükkel vívták ki az indulási jogot az Európa-ligában. A belgrádiak a második selejtezőkörben a svájci SPONO Eagles csapatát kettős győzelemmel búcsúztatták, most pedig a 3. selejtezőkörben a MOL Esztergommal mérkőznek meg. A Crvena Zvezda kapuját egy igazi klasszis őrzi: Katrine Lunde, világbajnok, olimpiai bajnok és Bajnokok Ligája-győztes norvég kapus. A támadójátékban Mia Nedeljković viszi a prímet, Sara Garović pedig a csapat egyik legmegbízhatóbb gólfelelőse.
A csapatnak olyan emberek is szurkolnak, mint a híres szerb teniszező, Novak Djokovics, vagy a szerb miniszterelnök, Alekszander Vucsics.
tags: #crvena #zvezda #jelentese
