Noskó Ernő és Solymosi Ernő: Két Híres Magyar Labdarúgó Pályafutása
A magyar labdarúgás aranykorának alkonyán, majd az azt követő évtizedekben számos kiemelkedő tehetség formálta a sportágat. Két olyan labdarúgó, akiknek neve máig fennmaradt a magyar futballtörténetben, Noskó Ernő és Solymosi Ernő, akiknek pályafutása egyaránt gazdag sikerekben és emlékezetes pillanatokban.
Noskó Ernő: Az Újpesti Védelem Alappillére
Noskó Ernő, az egykori újpesti védő, egyike volt labdarúgásunk egyik aranykorszakának meghatározó alakjainak. A hatvanas évek végén, majd a hetvenes években a játékrendszerből adódóan a középső védő mellett játszó beállós fogta az ellenfél középcsatárát. Később ez úgy módosult, hogy a csapatok „piócája" a legveszélyesebb támadót követte árnyékként.
Korai Évek és Az Újpesti Áttörés
Noskó Ernő 1945. május 26-án született Cserhátszentivánon. Pályafutását a Vasas Izzóban kezdte, ahol egészen 1964-ig csatárt játszott. Aztán mire a Tábor utcából átért a Megyeri útra, az Újpesti Dózsa színeiben, fokozatosan került egyre hátrébb a pályán. A lila-fehéreknél fedezetként kezdett, majd a gólok elhárításáért vált felelőssé, emellett jobbhátvédként sem mozgott idegenül. Akkoriban az is nagy szó volt, ha valaki állandó helyet vívott ki magának egy budapesti csapatban.
Noskó bemutatkozásának évében, 1965-ben Szusza Ferenc irányításával az Ú. Dózsa jó kezdés után a hatodik helyre esett vissza. A tavaszi szezont követően a vezetőség a szintén egykori újpesti játékos, Balogh Sándor kezébe adta a marsallbotot, az együttes pedig ősszel végül bronzérmes lett. Noskó a szerencse és a futballtudás együttesének köszönhetően tudott stabil játékosa lenni az Ú. Dózsának. Szusza Ferenc tette be a csapatba, és az első négy fordulót követően az első helyen álltak, ő pedig megvetette a lábát az együttesben. Később Baloghnál is csapattag maradt.
Pozíció és Játéktípus
Edzői feladata Noskónak a balfedezet posztja volt a klasszikus felállásban, míg az akkoriban divatba jövő négy-kettő-négyben a középhátvéd mellett ő volt a beállós. Le kellett vennie az ellenfelek legveszélyesebb csatárát a pályáról. Nem tagadta, hogy nem ment a szomszédba a keménységért, mert úgy volt vele, ha az itthoni legjobbakat megfogja, olyan nagy meglepetés a külföldiekkel sem érheti.
Pályafutása során olyan remek hazai futballistákat kellett lefognia, mint Tichy Lajos, Albert Flórián vagy Farkas János. A külföldiek közül Uli Hoeness-szel kellett megküzdenie 1974-ben a Népstadionban a Bayern elleni BEK-elődöntőben, Johan Cruyffot pedig egy spanyolországi tornán fogta.
Noskó Ernő a lelátóról szurkolt a csapatnak
Válogatott Karrier és Csalódások
Noskó Ernő tizenötször öltötte magára a válogatott mezt 1969 és 1971 között. Kétszeres válogatott volt, amikor Sós Károly szövetségi kapitány lecserélte a csehszlovákok elleni marseille-i mérkőzésen. Adamec lerúgta, rá sem tudott lépni a lábfejére, le kellett cserélni. Éppen Farkas állt be helyette. Ez a 4-1-es vereség nagy csalódás volt számára. Amikor Sós Károly ült a válogatott kispadján, ő csupán kétszer volt csapattag. Beállósként és jobbhátvédként is számításba vehető volt, de hátvédként klubtársa, Káposzta Benő játszott általában. Sós Károly, aki évekig volt az NDK szövetségi kapitánya, itthon szinte senkit sem ismert pontosan, sem a játékosok nevét, sem a posztjukat, amihez legendás történetek is fűződnek.
Edzői Kihívások és Emlékek
Noskó Ernő rengeteg egyéniség keze alatt dolgozott. Lakat Károlyt szellemes tanárembernek, Baróti Lajost talpig úriembernek tartotta. Szusza esetében a kitűnő futballistából közepes tréner lett, benne mégis pozitív emlékeket ébresztett. Mészöly Kálmánt is kiemelte, aki a másodosztályú Budafoknál nagyon jó edzéseket tartott, és remek meglátásai voltak.
Pályafutás Után
Az edzősködéssel sosem próbálkozott, mert nem érezte magában, hogy edzőnek kellene lennie. Játékosként eleget volt edzőtáborban, távol a családjától, trénerként ez sem hiányzott volna. Jobban érdekelte a vendéglátóipar. Nem bánta meg. A zuglói Csalogató igazi futballistatörzshely lett.
Noskó Ernő Pályafutásának Főbb Adatai
| Adat | Leírás |
|---|---|
| Született | 1945. május 26., Cserhátszentiván |
| Csapatai | Vasas Izzó (1964-ig), Újpesti Dózsa (1964-1974, 261 bajnokin lépett pályára), Budafok (1974-1978), Chinoin (1978-1982) |
| Válogatottság | 15 mérkőzés (1969-1971) |
| Eredményei | olimpiai bajnok (1968), hatszoros bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes (Újpesttel), BEK-elődöntős (1974), VVK-döntős (1969) |
Gondolatok a Jelenlegi Magyar Labdarúgásról
Noskó Ernő véleménye szerint jelenleg csak három olyan csapat van Magyarországon, ahol stabil a háttér: a Debrecen, a Videoton és a Győr. Csodálkozik azon, hogy a Videoton Paulo Sousa erőlteti a légiósokat, és nem hiszi, hogy magyar csapatoknál járható út, hogy szinte az egész együttes légiósokból áll. Egyetért Détári Lajossal, aki azt nyilatkozta, ha két egyforma tudású futballistája van, nála a magyar kap helyet. A válogatott kapcsán pedig az bántja, hogy nem a saját kezükben van a sorsuk, bár díjazza, hogy támadófutballt játszanak.
Solymosi Ernő „Pixi”: A Diósgyőri Tehetségtől az Újpesti Bajnokig
Solymosi Ernő, becenevén „Pixi”, egy másik kiemelkedő Ernő a magyar labdarúgásban, akinek pályafutása szintén gazdag volt sikerekben és emlékezetes pillanatokban. Solymosi Ernő (1940-2011) Diósgyőrött született, és a grundon kezdett el futballozni, mint oly sokan abban az időben. A vasgyári csapatnál korán felfigyeltek a tehetségére, és 1952-től már a klub játékosaként szerepelt az ifjúságiaknál.
Gyökerek és Első Lépések
A „Pixi” becenevet testvérétől kapta, aki a Mágnás Miskában a Latabár Kálmán által megformált karakter után nevezte el így. Alig volt tizennyolc éves, amikor a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott. 1958-ban a DVTK a Ferencvárossal játszott a Népstadionban, ahol ő és a Fradiban bemutatkozó Albert Flórián voltak a mezőny legjobbjai. Miskolcon hamar bekerült a kezdőcsapatba, csupaszív, megalkuvás nélküli játékát szerették a szurkolók. Ráadásul még a gólszerzésben is jeleskedett. A vasgyári csapat története során először az 1959/1960-as idényben lett a vidék legjobbja.
Válogatottság és Klubbeli Változások
Az 1960. évi nyári olimpiai játékokon, Rómában három mérkőzésen lépett pályára, tagja volt a végül bronzérmes magyar gárdának. Első válogatott mérkőzése a lengyelek ellen volt a Népstadionban, ami felejthetetlen élmény maradt számára. Összesen 38 mérkőzésen 7 gólt szerzett a válogatottban, számos B- és ifjúsági válogatott mérkőzés mellett ötszörös olimpiai válogatott volt, és olimpiai bronzérmes is.
Az 1960/1961-es idényben a Diósgyőr kiesett az NB I-ből, és Solymosi távozott a bajnokság végén. Az utolsó bajnoki mérkőzésen mesterhármassal köszönt el a diósgyőri közönségtől. A vasgyári csapat színeiben összesen 64 mérkőzésen lépett pályára az NB I.-ben, ezeken 7 gólt szerzett. A népszerű „Pixi” átigazolása nem ment simán. Először az FTC-nek írt alá, de miután anyaegyesülete, a DVTK nem adta ki - a diósgyőriek a Csepelnek „szánták” -, Újpesten jelentkezett, ahol természetesen örömmel fogadták.
Noskó Ernő a lelátóról szurkolt a csapatnak
Újpesti Évek és Sikerek
Az Újpesti Dózsában több mint kétszáz alkalommal (232 mérkőzésen 64 góllal) játszott az élvonalban. Háromszoros bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970/1971), kétszeres kupagyőztes (1969, 1970), VVK-döntős (1968/1969), KEK-elődöntős (1961/1962) volt. A Dózsában szerzett harmadik bajnoki aranyérem megszerzése után közölték Pixivel, hogy nem tartanak rá igényt, így még egy évet egy másik Dózsában, a pécsiben játszott.
Búcsú a Pályától és Civil Élet
Búcsúmérkőzésére Diósgyőrött került sor, 1974. május 1-jén. 4500 néző látta utoljára játszani a népszerű Pixit, aki mindkét csapatban (DVTK és az Újpesti Dózsa) is pályára lépett. A látványos mérkőzés döntetlennel (3-3) ért véget. Solymosi Ernő a civil életben is megállta a helyét, a Belügyminisztériumban a kormányőrség tisztjeként dolgozott.
tags: #csaki #erno #labdarugas
