A család téma szerepe az óvodai játékos tevékenységekben és a rendszerszemléletű megközelítés

A család az év bármely részében aktuális téma lehet, remek választás az ismerkedős időszakra, de ünnepek, például karácsony apropóján is elővehetjük, és kihangsúlyozhatjuk a családon belüli szerepeket, érzelmeket, kötődéseket, feladatokat. Az óvodai nevelésben elsődleges szempont a család működésének megismerése és megértése, mely a gyermeknevelés szempontjából kulcsfontosságú. Nem kis feladat ez: ismerni és érteni is a család működését.

A család rendszerszemléletű megközelítése

A család rendszerszemléletű megközelítése a családterápiában vált elterjedtté, és a társadalomtudományokban széles körben használt paradigma. Kurimay Tamás tanulmányában fogalmazza meg, hogy a „rendszerelmélet, amelyet mostanában gyakran nevezünk a komplex rendszerek tudományának, fejlődő tudomány, ismeretelméleti filozófia, amely alkalmazható bármely - állandó paraméterekkel bíró, és egymással kölcsönös kapcsolatban lévő részekből álló - komplex entitásra.” A rendszerszemlélet lényege, hogy nemcsak a gyermeket, hanem a családot is „nézzük”, vizsgáljuk, és próbáljuk a szülők cselekvéseit megérteni.

A pszichológia a családot rendszernek tekinti, ahol az egyes tagok állandó kölcsönhatásban állnak egymással. „Valamennyi családtag része az egésznek, a családnak, ugyanakkor a család egésze többet jelent, mint az egyes családtagok összessége.” Vagyis a család nem csupán anya, apa, gyerekek, nagyszülők egymás mellett élése. Tulajdonságaik, jellemzőik, viselkedésük, érzelmeik, gondolataik nem pusztán csak összeadódnak, hanem egymást alakítják, így új jellemzők és tulajdonságok is kialakulnak, amik egyenként az egyénekben eredetileg nem voltak felfedezhetőek. Amikor a családi rendszert meg akarjuk érteni, akkor egy olyan csoportról beszélünk, amelynek tagjai együtt élnek, befolyással vannak egymásra, saját csoportjukat családnak tartják, és hasonló értékrendszerrel, hittel vagy meggyőződésekkel rendelkeznek.

A család alapvető funkciói és dinamikája

A család egyik alapvető funkciója az, hogy a benne élőket védje, biztonságot nyújtson, és ki tudja elégíteni a felmerülő szükségleteket. A családban élő személyek élethelyzetéből, életkorából, egészségi állapotából, lelkiállapotából következően nem lehet és nem is szabad mindenkinek az igényeit mindig egyformán figyelembe venni. Kell egy - folyamatosan változtatható - sorrend. Számtalan családtípust és családformát ismerünk. A családok különböznek, és folyamatosan - az idő haladtával - változnak is. A kisgyermekes és felnőtt gyermekes családok helyzete merőben más. Összehasonlításuk legközérthetőbben a funkcionalista szemléleten keresztül lehetséges.

„Minden rendszer jellemzője, hogy optimumon működve viszonylag állandó. Az egyensúly fenntartása a folyamatos változás révén a rendszer normál működésének része. Ezt elsőrendű változásnak nevezzük (a családi egyensúly tartalmi rendje nem változik).” Amennyiben a rendszer tartalmi jellege változik, másodrendű változásról beszélünk (a családi egyensúly tartósan megbillen). Erikson kutatta a családi életciklus változásait, és arra a következtetésre jutott, hogy ha a változás elmarad, a család megrekedhet, és valamilyen jellegű krízis jöhet létre. A rendszerszemlélethez a család megismeréséhez jó, ha felidézzük ezeket a szakaszokat, tudva, hogy nekünk a kisgyermekes családokkal van dolgunk.

• Új családtag elfogadása
• Helyet csinálni a jövevénynek
• A család fiatal tagjai elismerik a változás értékességét
• A gyerekkel új, felnőtt viszonyulás kialakítása
• A pár/egyén az életkor előrehaladtával is fenntartja tevékenységét

Fontos hát, hogy a rendszer részeként ismerjük, a család most melyik ciklusát éli, volt-e, várható-e váltás a közeljövőben.

Cirkuláris okság és alrendszerek

A rendszerszemléletű megközelítésben nem lényegesek az előidézők, nem az a lényeg, hogy „ki miatt” történt az adott cselekvés. „Ehelyett arra figyelünk: hogyan történik mindez, hogyan járul hozzá a családtagok mindegyike a helyzet fennmaradásához? Ez a cirkuláris, körkörös okság.” Kiderülhet például, hogy az anya maga is próbál mindent a lehető legtökéletesebben elvégezni egy darabig, és nem is hagyja, hogy mások részt vállaljanak benne, majd amikor belefárad, a frusztrációját a közel lévőkön vezeti le, és őket vádolja.

A család-rendszer maga is sokrétűen tagolt, alrendszerekből épül fel. „Az alrendszerek saját szabályaik szerint működnek, kommunikálnak önmagukon belül, illetve egymással.” El szokás különíteni a házastársi/partneri alrendszert, a szülői alrendszert és a gyermeki alrendszert. A rendszerszemléletű megközelítés alapján elfogadjuk, hogy a rendszer, valamint az alrendszerek között is határok húzódnak, melyek kijelölik a család és környezete közötti kapcsolatok szabályait, módjait.

A gyermek születése után a kisgyerekes családban újra kell gondolni a szülői és a gyermeki alrendszer közötti határokat. Láthatóan a térhasználat változik, a babaágy és környéke szigorúan bizalmas terület. Ki léphet ide és mikor? Az anya szoptatja (eteti) a kicsit, mit vár el ő és a család? Az idősebb testvér, nagyszülő láthatja vagy talán „zavarja” a folyamatot? Mindenki kíváncsi, hogy táplálkozik a kicsi. Ki veheti a vállára, ki büfizteti? Mikor fürdethetem? Együtt alszik-e a szülőkkel? Sok-sok kérdés, melyekre új válaszokat kell keresni. A határok felállításával kapcsolatos viszonyrendszerek változása így vagy úgy, de bekövetkezik. Itt pedig szigorú autonómia-kérdésekre kell megnyugtató, ráadásul mindenki által elfogadható válaszokat keresni. Csupa-csupa segítőkészség, sok-sok jóindulatú tanács. Szó mi szó, a korábban felállított határok már nem érvényesek. Az elsőgyermekes család rászorul a külső segítségre. Mindenkinek igaza van, mégis határokat kell állítani, mert ha nem tesszük, a mindennapok cselekményei megteszik helyettünk.

„A család mint rendszer ugyanis nem elkülönülten kezeli az egyes kérdéseket, hanem mindig azt keresi, hogy hogyan illeszthető a működések és a kapcsolatok egészébe.” Itt van óriási szerepe az intézményrendszerünknek: dajkák, kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok, tanítók, tanárok segítik a gyermek, a család munkáját. Kérem, hogy értsük ezt jól: amit látunk, tapasztalunk, osszuk meg egymással, és ha a problémamegoldás a kompetenciahatárunkon túl van, akkor ahhoz a szervezethez, személyhez delegáljuk, ami, aki jogosult és képes eljárni. A családi rendszer, mint minden más dinamikus rendszer, a folyamatos változások közben is keresi a folytonosságot, a (jól-rosszul) működő kapcsolataik állandóságát. A változások - a legkisebbek is - bonyodalmat okozhatnak, az életciklusok változásai pedig maradandó (másodrendű) változást okoznak, melyeket be kell építeni a család további működésébe. Elkerülhetetlenek a konfliktusok a családban, ezek gyakran krízisekké alakulnak, mert nincs megfelelő megoldási készlet a családtagok részéről, nem képesek a vélt-valós problémát kezelni, rendezni. A legtöbb család azonban, ha sokszor döcögősen is, de veszi az akadályokat.

Játék és tanulás az óvodai nevelésben

Ha pszichológiai értelemben közelítjük meg a tanulást, azt látjuk, hogy a tanulás megelőzi a játékot, majd pedig a játék lesz az a színtér, ahol legeredményesebb lesz a tanulás. A gyermek játéka olyan önként vállalt, szabad, örömteli és többnyire különböző vágykielégítő tevékenység, amelynek célja a játékon belüli, a játékban önmagában van. A kisgyermekeknek azért elsődleges (meghatározó) tevékenysége, mert nincs semmi olyan egyéb tevékenység ebben az életkorban, amely olyan mértékben volna képes hatni a gyermek szinte valamennyi pszichés, motoros és szociális személyiségkomponensére, mint a játék. Játékkal, játszás közben fedezi fel, ismeri meg környezetét, s ismeri fel önmaga lehetőségeit és korlátait is. Felfedező hajlama, kíváncsisága, tevékenységi vágya, a felnőtthöz való hasonlítás igénye, szocializációs indítékai a pszichikus szükséglet rangjára emelik a játékot.

Ez a meghatározás az óvodás korra akkor alkalmazható igazán, ha a tanulás minden mozzanatában játékos jellegű. Minden játék, de különösen a szabad játék a tanulással szemben a gyermek szabad elhatározásából születik és abban is ér véget. Az óvodapedagógus szerepe mindkét tevékenységi formában meghatározó. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről. A játéknak és a tanulásnak egyaránt szervezeti kerete az óvoda (csoportszoba, udvar, az óvoda közeli és távolabbi környezete).

A játékosság és az utánzás jelentősége

A játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában. Tehát egyfelől jelenti az óvoda egész légkörének, mint a különböző tanulási formák színterének játékos hangulatát, másfelől jelenti (a kezdeményezett /irányított/ tanuláshoz kapcsolódva) azoknak a belső és külső feltételeknek a megteremtését, amelyek révén a játékban megnyilvánuló képességek fejlődnek. Az utánzás az óvodás korban döntő meghatározója a játéknak és a tanulásnak. A két tevékenységbeli utánzás között néha nehéz különbséget tenni. Három éves korban megkezdődik a nemi szerepek utánzása, az identitás erősödése. Öt éves korban a gyermekek már kizárólag nemi hovatartozásuknak megfelelő szerepet vesznek fel. Mindkét nem szívesen veszi át a pedagógus játszó szerepét. A fiúk elsősorban a konstrukciós játékokat, az utazásos felfedezéseket kedvelik, amihez alkalmanként a lányok is csatlakoznak. A játékbeli utánzások egyben a tanulás alapjai is.

Problémamegoldás és gyakorlás a játékban

Ezen kívül vannak a tanulással összefüggő utánzások is. Ezek nem játékok, de játékos jellegűek. Probléma megoldási stratégiákat, magatartásformákat sajátíthat el a gyermek akár a felnőtt, akár kortársai tevékenységének megfigyelésével, utánzásával. A megfigyeléses tanulás lehet önálló tanulási forma, az utánzásos tanulás előzménye és kísérője, és a gyakorlati tevékenység része. A megfigyelés képességének fejlődése, fejlesztése több tényezőtől függ. Ezek mindegyikének helyet kell adni az óvoda mindennapi életében. A gyermekek sokat és szívesen szemlélődnek. A kisgyermek kérdései révén is kap választ és segítséget a környezetéből szerzett benyomásai, tapasztalatai megértéséhez, kérdései segítségével rendeződnek az őt ért tagolatlan környezeti hatások. A kérdések legtöbbször játék közben és a megfigyelések eredményeként fogalmazódnak meg. A kérdésekben a gyermeknek a kérdezett iránti bizalma fejeződik ki. Válaszaink közben rendkívül fontos a kapcsolat megőrzése és elmélyítése. A derűs légkörre a társakhoz intézett kérdések megfogalmazásához is szükség van.

Mindenfajta játék során előfordulhat problémamegoldásra váró szituáció. A felmerülő problémahelyzetek megoldásához néha szükség van az óvodapedagógus segítségére, ugyanakkor a problémahelyzetek kívánják meg a legtöbb önállóságot és a legnagyobb erőfeszítést a gyermektől. Ezért a gyermekeknek nyújtott segítés nagy szakértelemet és türelmet igényel az óvodapedagógustól. A gyakorlás szintén lehet egyfajta tanulási forma, amely a játék megnyilvánulási formája is egyben. Az óvodáskorú gyermekek közismerten a játékukba építik be az érdeklődésükre számot tartó élményeiket, tapasztalataikat - gyakorolva ezzel meglévő és alakuló képességeiket. Ezek lehetnek ismétlő, alkalmazó, és komplex gyakorlatok.

Játékba szervezett tanulás és képességfejlesztő játékok

Előfordulhat, hogy a szabad játék közben a gyermek részéről jelentkezik valamilyen konkrét problémafelvetés, amely a meglévő tapasztalatok kiegészítését, újrarendezését igényli, s olyan spontán módon keletkező tanulási helyzet jön létre, amelyet az óvodapedagógus a játék átmeneti felfüggesztésével tanulási célzattal "kihasznál". Ennek a játék közbeni intermezzónak a játék folytatása a célja, nem pedig az óvodapedagógus tanulási céljainak elérése. Ebből adódóan a szabad játék folyamatában nem oldhatunk meg direkt tanulási feladatokat.

Külön meg kell vizsgálnunk az úgynevezett képességfejlesztő játékokat. Először is abból indulunk ki, hogy az adott játékok is játékok, és nem olyan játékfeladatok, amelyek a játék alapvető jellemzőinek híján vannak (a játék az szabad, önkéntes, variálható, többféle megoldást tesz lehetővé, interaktív, kapcsolatra épül, örömszerzés a célja stb.). A különböző képességfejlesztő játékok is belső tartalmukkal és struktúrájukkal, szabályaikkal hatnak a gyermekekre. A képességfejlesztő játék is játék, éppen ezért a játszás folyamatában meg kell elégednünk azon spontán tanulási hatásokkal, amelyeket ezek a játékok önmagukban hordoznak, mellőzve ezzel minden további szándékos tanulási mozzanatot. Higgyük el, éppen elég tanulási lehetőség az, ami az örömmel végzett képességfejlesztő gyakorlás közben éri a gyermeket. Ezeknél a játékoknál sem beszélhetünk játékba szervezett tanulásról. A játékon belüli tanulás az is, amikor kialakul az egyéni vagy az óvodapedagógus által szervezett tapasztalatokra épülő közös játék. Ilyenkor a gyermekek minden változtatás nélkül fogadják el egymás ötleteit, az új játékot, vagy közös megegyezéssel hoznak létre közös játékot. Az ilyen játékokban több (spontán) tanulási elem, mozzanat is felfedezhető, mint pl.: a kezdeményező gyermek élménybeszámolója, mint motiváció, a cselekmény, esemény részekre bontása, majd transzformálása, csoportos vagy egyéni problémamegoldás, gyakorlás stb., vagy ott van pl. a késleltetett utánzás vagy begyakorlás is, mint tanulási forma. De a pszichikus és motoros tanulási alkalmak mellett a szociális tanulásnak is a legszélesebb és legintenzívebb színterei a képességfejlesztő játékok.

Klasszikus példa erre az énekléshez és a mozgáshoz kapcsolódó játék. A külső világ tevékeny megismeréséhez kapcsolódó játékok elsősorban szabályjátékok, azok közül is inkább az értelemfejlesztő játékok, de sikerrel alkalmazható szimulációs játék is. A gyermekek által kezdeményezett játékok (gyakorló-, szerep-, építő-, szabályjátékok) igen sokoldalúan járulnak hozzá tanulásukhoz (tapasztalataik bővüléséhez, viselkedésformáik alakulásához, képességeik fejlődéséhez). A gyermek által megteremtett játékhelyzetek önmagukban - minden külső "megtámogatás nélkül" - hordozzák a tanulás lehetőségét. A nevelő által kezdeményezett játékok tanulási funkciója az elmúlt években felértékelődött. A kezdeményezett játékok azon csoportja, amelyben az óvodapedagógus részéről tanulási cél is megfogalmazódik, tartalmukat tekintve közelítenek vagy teljesen megegyeznek a tanulási tartalommal. Ezek a játékok adják a foglalkozások egy részét. Esetleg több játék ki is tölthet egy egész foglalkozást. A harmadik variációban a játék a tanulásban csupán elemeiben van jelen. Ez a játékosság kereteiben érvényesülő játékjellemzők jelenléte és a derűs, vidám hangulatos légkör feltételei mellett lehetséges.

Család téma a játékos óvodai tevékenységekben: gyakorlati ötletek

Ovis korban kezdik el megérteni a gyerekek a rokoni kapcsolatokat és felismerni azt, hogy másoknak is van anyukája, apukája, testvére, nagyszülei - vagyis mindannyian kisebb-nagyobb családban élünk. Nem rossz dolog, ha néha magunk is tudatosítjuk ezt, hiszen ez a legkisebb közösség mindannyiunk számára meghatározó.

Kérdések a családról

• Ti hányan vagytok a családban?
• Soroljátok fel a családtagok neveit is!
• Mennyi fiú és mennyi lány van a családotokban?
• Ki a legidősebb? Ki a legfiatalabb?
• Mi az, amiben hasonlítotok egymásra?

Kreatív és szerepjátékos tevékenységek

• Mánia játék: Üljenek a játékosok egy körbe. Egy játékost küldjünk ki a teremből. A maradék játékosok beszéljenek meg egy mániát, amit akkor kell csinálniuk, amikor válaszolnak egy kérdésre. Hívjuk be a kiküldött játékost. Ő egyenként elkezdi kérdezgetni a társait, és közben nagyon figyel.
• Családi házikó készítése: Hosszabb spatulákból állítsuk össze a házikót a képen látható módon. Ehhez 5 spatulára lesz szükség. A rövidebb spatulából annyi kell, amennyien vagyunk a családban. Egyet törjünk félbe, ez lesz az anya és az apa, a gyerekeké pedig legyen ezeknél rövidebb. Rajzoljuk, fessük meg a családtagokat. Ha elkészült, ragasszuk őket a ház aljára.
• Családi szerepjátékok: Bújjunk anya, apa, vagy akár a nagyszülők bőrébe, illetve, ha családban játszunk, akkor a felnőttek bújjanak a gyerekek bőrébe. Írhatunk kis cetlikre családban jellemzően elhangzó szavakat, vagy mondatokat. Mindenki kihúz egyet, és a szerepének megfelelő hangsúllyal olvassa fel. Írhatunk különböző helyzeteket, problémákat, feladatokat is cetlikre, amiket szintén a szerepek szerint kell eljátszani, megoldani.
• Családfa készítése: A fa törzsét vágjuk ki barna papírból, és ragasszuk egy vastagabb lapra. A lombkoronát zöld krepp-papír galacsinokból készítsük el. A fotókról vágjuk ki a családtagok arcát és helyezzük el a fa megfelelő részein. Ez a játék remek alkalmat nyújt arra, hogy megfigyeljük, mit gondolnak a gyerekek a családtagok különböző szerepeiről, feladatairól.
• Ki csinálja? játék: A terem három pontjára tegyünk ki egy-egy képet egy anyáról, egy apáról és egy gyerekről. Soroljunk különböző feladatokat, és a gyerekeknek ahhoz a képhez kell állniuk, akinek szerintük ez a feladata a családban.
• Kavics család kép: Válogassunk kisebb nagyobb kavicsokat a testrészeknek, és először csak állítsuk össze az embereket. Fessük meg a testeket, lábakat fejeket. Ha elkészült, ragasszuk rá egy vastagabb papírra, majd rajzoljuk meg a hiányzó részeket. A hajat fonalból is készíthetjük.
• Szerepcsere: Cseréljetek szerepet! Legyél te a kisgyerek, kisfiad/kislányod pedig az anyuka/apuka. Játszd el, ahogyan ők szoktak viselkedni, beszélni (nyafogni, hisztizni). Biztosan meglepődnek majd, de lehet, hogy te is csodálkozni fogsz, ha viszontlátod -és hallod saját magadat!
• Beöltözős játék: Öltözzetek be más szerepekbe, mint amilyet betöltötök a családban! Ovis kislányod lehet újra kisbaba, te pedig nagymamaként felköthetsz egy fejkendőt, vagy otthonkába bújhatsz!
• Kié ez a tárgy? játék: Gyűjts össze a családtagokra jellemző tárgyakat egy zsákba (tornazsák, vagy vászonszatyor)! Húzzatok ki egyet és találják ki a gyerekek, hogy ki használja ezt a tárgyat a családban és mire!
• Éneklés és zene: Zenevarázs - Túrót ettem - Csicseri borsó - Zöld paradicsom. Éneklési készség fejlesztése: helyes hangmagasság és tempó átvétele.
• Vizuális nevelés: Gemkapocsból nyaklánc készítése anyának, Családom (gyurma), Babaház dobozokból, Egy nap otthon - rajz, Az én családom - rajz, Önarckép - rajz.
• Játékok és tevékenységek: Óvodás lett a babám, Családi ebéd a babaszobában, Fényképek válogatása, A mi utcánk, házunk - építkezés, Találós kérdések, Képességfejlesztő játékok: Tüzes golyó, A család otthon, Keresem a családom, Séta az óvoda környékén (tágabb környezetünk), Látogatás a kórházba.

Az óvodai program értékelése és a szülők bevonása

Az óvodai intézmények a közeljövőben elkezdik áttekinteni és értékelni saját óvodai programjukat a helyi programhoz kidolgozott minőségbiztosítási szempontok alapján. A vizsgálathoz több módszert érdemes együttesen alkalmazni. A leghatásosabb és legeredményesebb módszer a megfigyelés lehet, amely kiegészül a kérdőív, az interjú, az attitűdskála készítésével, valamint a dokumentum elemzés módszerével. A vizsgálat célzottan egy-egy óvodai csoport óvodapedagógusára, óvodapedagógusaira vagy akár az egész óvodai testületre kiterjedhet, amennyiben a helyi program játék - és tanulásfelfogása érvényesülésének áttekintését tűztük ki célul.

A gyermekek megkérdezése, ill. megfigyelése, továbbá a szülők megkérdezése lehet teljes körű vagy mintavételes. Mintavételes vizsgálat során célszerű a kiválasztásnál a véletlenszerűség szempontját betartani. A megfigyeléshez célszerű időtervet készíteni, s a megfigyelés részterületeihez témasorrendet felállítani. Az időpont tekintetében ajánlatos a délelőtt preferálása, tekintettel arra, hogy az un. szervezett, irányított tanulás inkább a délelőtti időszakra esik, továbbá a gyermekek is fogékonyabbak, jobban aktivizálhatóak. Fontos a megfigyelés előre eltervezett időtartamának rögzítése is. A megfigyelés helyszíne lehet mind a csoportszoba, mind pedig az óvoda udvara, sőt a kirándulás, séta és egyéb élményszerzés alkalmával az óvodán kívüli környezet is.

A szülők és a pedagógusok bevonása az értékelésbe

Attól függően, hogy a vizsgálat kiterjed-e az egész óvodára vagy csak egy-egy óvodapedagógusra, a kérdőívet vagy az egész óvodai testület vagy csak a kiválasztott óvodapedagógus(ok) tölti(k) ki. A kérdőív az önértékelés lehetőségével párosulva vizsgálja elsősorban az óvodapedagógusok játék és tanulásfelfogását, a játékosság értelmezését, a játék és tanulás kapcsolatának az országos, ill. A vizsgálatba érdemes a szülőket, mint fogyasztókat is bevonni. Érdekesek és fontosak lehetnek azok az információk, amelyeket ezen kérdőív segítségével szerezhetünk a vizsgálat során.

Az óvoda-iskola átmenet zökkenőmentessé, zökkenőmentesebbé tétele nagyban függ a két intézmény kapcsolatától. Az óvoda külső kapcsolataiban így jelentős az az információáramlás, pedagógiai konzultáció és tapasztalatcsere, amely az óvoda és az érdekeltségi körébe tartozó iskola között kialakul. A tanítóknak összeállított kérdőív többek között arra keresi a választ, hogy a tanítók hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról, mit preferálnak, milyen igényeket fogalmaznak meg az iskolába lépő gyermekkel szemben stb.

A gyermekek megkérdezése lehet teljeskörű vagy mintavétel szerinti. Az interjú helyéül nyugodt, csendes, ismerős helyet válasszunk. Fontos, hogy ismerős személy vegye fel az interjút (óvodavezető, másik csoport óvodapedagógusa stb.), segítve ezzel a biztonságos környezeti feltételek megteremtését a gyermek megnyilatkozásához. A spontán játék tanulásértékét a kérdezett területen az előbb felsorolt számokkal lehet jellemezni.

A megfigyelés adataival összevetve megállapítható, hogy mennyire reális az óvodapedagógus önértékelése. Az óvodapedagógus lehetőleg félévenként egyszer minden gyermeket megfigyel a táblázatban szereplő szempontok szerint. A megfigyelés mellett megjelölt igen, nem részben vagy néha válaszok az adott jellemző meglétét, hiányát, ill. részleges meglétét jelenti. Az egyes tanulási formákról összegző értékelést is tudunk készíteni a részmegfigyelések adatainak felhasználásával. Az összegzésből kitűnik a tanulási formák jellemző jelenléte, s néhány szempont alapján megvalósulásuk sikere. A téma természetéből adódóan az adatok akkor hitelesek, ha folyamatos (napi pedagógiai tevékenység) és többszöri megfigyelés során gyűjtöttük azokat.

Szülői értekezletek, fogadóórák, nyílt napok

A szülői értekezletek témaválasztásával a pedagógusok vegyék figyelembe a szülők igényeit. Célja, hogy a szülő megismerhesse az óvoda feladatait, tartalmi életét, a gyermekcsoporttal kapcsolatos feladatokat, aktuális célokat. Minden óvodai csoportban egy nevelési évben három szülői értekezletet tartunk, melynek időpontjáról az értekezlet előtt 10 nappal a faliújságon kapnak tájékoztatást a szülők. Témákat az éves munkaterv feladataival összhangban az óvónők csoportonként dolgozzák ki. A tématerv a csoportnaplókban is rögzítésre kerül. A fogadóórák célja reális és diszkrét tájékoztatás a gyermek fejlettségéről, valamint segítségnyújtás egyéni nevelési problémák megoldásában. Tanköteles korú gyermekek szüleivel fogadóórák megtartása november 30-ig. A nyílt napok célja, hogy a szülők megismerkedhessenek az óvodában folyó nevelőmunkával, szokásokkal.

Vizsgálati módszerek és kérdések az óvodai környezetben

A tanulási formák megvalósulásáról és jellemző előfordulásukról a megfigyelés alkalmával gyűjtött adatokat vessük össze az óvodapedagógus önértékelésével. Ezzel a módszerrel felderíthetjük a megegyezéseket és az eltéréseket. A tanulási folyamatról, illetve a tanulási helyzetekről készítsünk feljegyzéseket a felsorolt gyermeki jellemzők megfigyelésével, amelyek figyelembe vételét az 5 fokozatú skálán minősítsük.

tags: #csalad #tema #az #ovodai #jatekos #tevekenysegben

Népszerű bejegyzések:

• Gubik János, a röplabda mestere
• Stílus és teljesítmény az Adidas műfüves cipőkkel
• a liga legsikeresebb kosárlabda-dinasztiája
• Kosárlabda-sérülések megelőzése
• Megyei szintű labdarúgó fizetések Magyarországon