Eltávozott Csapó Gábor, a magyar vízilabda legendás alakja
Hetvenkét esztendős korában elhunyt Csapó Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, kilencszeres magyar bajnok játékos. A Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) honlapjának közlése szerint a sportág legendás alakja vasárnap hajnalban halt meg. Csapót november elején szállították kórházba, és helyezték lélegeztetőgépre, gyógyíthatatlan betegségben, légzési elégtelenség miatt szenvedett. Az MVLSZ a saját halottjának tekinti dr. Csapó Gábort.
Életútja és pályafutásának kezdete
Csapó Gábor Budapesten született 1950-ben. A vízilabdázást kilencévesen kezdte. Mielőtt a vízilabda mellett elkötelezte magát, kipróbálta az asztaliteniszt, a teniszt és a focit is, hiszen minden sportágat szeretett, amelyikben ott volt a labda. A focit azért hagyta abba, mert egy edző a kicsiket előrevezényelte, a magasakat hátra, ő pedig a kapu előtt érezte jól magát, nem hátvédként.
Pályafutását az Újpesti Dózsában kezdte, ahol 1972-ig játszott. Ekkor egy focimeccsen figyelt fel rá Gyarmati Dezső, és meg is kérdezte tőle, aki a kapu előtt ilyen jól feltalálja magát, az miért csak bekkel az Újpestben. 1972-től egy évig Szegeden, a SZEOL AK csapatában játszott.
Felemelkedés a válogatottban
1970-ben Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó hívására került a magyar válogatottba. Az 1972-es olimpiára nem vitték ki, pedig már akkor ott volt a válogatott közelében. Ahogy Gyarmati lett a kapitány, számított rá, és az 1973-as világbajnokságon úgy is kellett neki, hogy akkor jogi tanulmányai miatt éppen a másodosztályú Szegeden játszott. A rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, kiválóan úszó újonc nemsokára főszereplővé lépett elő.
Az 1973-as belgrádi világbajnokságon győztes vízilabda válogatott "csodafegyvere" lett, amikor a szovjetek elleni sorsdöntő mérkőzésen ötből három gólt lőtt. Az 5-4-re megnyert összecsapáson legalábbis meghatározó teljesítménynek számított. Ezt követően több mint egy évtizedig kirobbanthatatlannak számított a nemzeti csapatból, amelyben 1970-től 1983-ig 272 alkalommal szerepelt.
Olimpiai és világbajnoki sikerek
Pályafutásának csúcsát az aranyéremmel zárult 1976-os montreali olimpia jelentette. De tagja volt az 1980-as moszkvai olimpián harmadik helyezett együttesnek is, ahol bronzérmet szerzett. Éremgyűjteményét három világbajnoki ezüstérem (1975, 1978, 1982) egészíti ki a világbajnoki arany mellett. Az akkori magyar csapat félelmetes menetelést mutatott be ebben az időszakban: 1976-ban, Montrealban olimpiát nyert, 1974-ben és 1977-ben Európa-bajnok, 1979-ben Világkupa-győztes, plusz 1975-ben és '78-ban vb-ezüstérmes, végül 1980-ban, Moszkvában olimpiai bronzérmes lett.
Európa-bajnoki diadalok
Szerepelt a Bécsben (1974) és Jönköpingben (1977) Eb-nyertes válogatottban is. Ezenfelül egy Eb-ezüstérem (1983) is gazdagította gyűjteményét.
Klubkarrierje és edzői munkássága
Szegedről nem Újpestre, hanem a Vasashoz igazolt a visszatérésekor, mert ott az olimpiai bajnok Rusorán Péter volt az edző, akit nagyon tisztelt. Úgy tartotta, hogy ő csak szereti a pólót, Rusorán viszont egyenesen imádja, és napi 24 órán át képes róla beszélni egyfolytában. A Dudinak becézett Csapó több mint egy évtizeden át volt a Vasas vízilabdacsapatának centere, Szívós István mellett.
A Vasassal rendkívül sikeres időszakot élt meg: kilenc magyar bajnokságot (1975-1977, 1979, 1980-1984), két Magyar Kupát (1981, 1983), világkupát (1979) nyert, valamint két BEK-győzelmet (1979, 1984) aratott. Az 1975 és 1984 közötti időszakban a Vasas tízből mindössze egyszer, 1978-ban nem vitte el az aranyérmet a bajnokságban. A Vasasban kötött örök barátságot Faragó Tamással, akinek a kapu előtti kiszolgálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A többszörös gólkirály 1985-ben egy KEK-győzelemmel búcsúzott el a piros-kékektől, mielőtt Olaszországba igazolt.
1986-ig játszott a válogatottban, utolsó évében már a Palermo játékosaként. Az aktív sportolást 1986-ban fejezte be klubszinten is. A válogatottól egy 1993-ban lejátszott, világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza.
Jogi végzettség és edzői szerepek
A vízilabda mellett 1972-től 1973-ig a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd 1973-tól a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogot hallgatott. 1977-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. A szakedzői iskolát a jogi egyetemmel párhuzamosan végezte el. Sokáig jogászként dolgozott, és jogi végzettségét kamatoztatta.
Edzői pályafutását Olaszországban, a Syracusa Palermónál kezdte, ahol 1990-ig vezetőedző volt. Itthon 1992-től 1993-ig a Vasas vezetőedzője volt, együttesét 1992-ben bajnoki döntőig vezette. Később Faragó Tamással 1994-ben pólósulit indítottak, ahol a később olimpiai bajnok testvérpár, Varga Dániel és Varga Dénes is bontogatták a szárnyaikat. 2001-től ismét edzősködött, először az UTE, majd 2003-tól az FTC vízilabdacsapatánál, ahol Bíró Attila volt a segítője, aki most a női válogatott kapitánya. A 2000-es évek elején hagyta abba az edzősködést.
Személyisége és öröksége
Csapó Gábort 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. 1986-tól a Vasas örökös bajnoka, 2000-ben aranygyűrűvel tüntették ki. 2008-ban edzői munkásságát a Főváros Pro Urbe Díjjal jutalmazta.
Civil életében is komoly sikereket ért el. 1979-ben szerepelt Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről? című filmjében, Tarján Györgyi és Gálffi László mellett, amelyben főszereplő volt. Az alakítása Sándor Pálnak is megtetszett, de más szerepet nem vállalt ezután. Az edzői és a jogi munkáján kívül sokat szerepelt a televízióban is különböző műsorokban. Szenvedélyesen szeretett kártyázni, a römi és a bridzs voltak a kedvencei. Egy kártyaparti közben javasolta Benedek Miklósnak, miért nem viszi el a fiát, Tibort vízilabdázni.
Csapó azt vallotta, hogy a vízilabda reformra szorul, kisebb labda, kisebb pálya és kevesebb játékos kellene, mert így a sportág veszít a jelentőségéből. Nála jobban kevesen értettek a labdarúgáshoz, és azon belül az olasz focihoz, hiszen hosszú évekig vízilabdázott Itáliában, és az 1990-es olaszországi világbajnokság idején a helyszínről tudósította a Nemzeti Sportot.
„Egy újabb legendát veszítettünk el, aki nem csupán azokban a csapatokban számított kiemelkedő játékosnak, amelyekben játszott, de aki egyéniségével, tudásával, karizmájával meghatározó módon formálta is a sportágat. Ő egyike azoknak, akik miatt a magyar vízilabda azt a súlyt képviselheti a magyar sportban, sőt, a világ sportjában, amit képvisel, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozik, hogy megkerülhetetlen tényező” - mondta az MVLSZ elnöke, Madaras Norbert. „Több jött ki belőlem pólóban, mint amennyi bennem volt, technikailag nem voltam különleges, de jófejű gyerekként tudtam előre gondolkozni” - ezt a hetvenedik születésnapján mondta. Zsófia lánya, aki az Egyesült Államokban él és a Coloradói Egyetemen közgazdasági jogot tanít, ismert élvonalbeli teniszező volt.
2006-ban jelent meg Szerelmeim című könyve, amelyet még a nyolcvanas évek közepén, olaszországi légiós időszaka alatt kezdett el írni, majd 2005-ben folytatott. Az anekdotákban gazdag könyvben a póló mellett helyet kapott többek között az angoltanulás, a tenisz és a futball is, amely szintén nagy szerelem volt Csapó Gábor életében. Az utolsó két évtizedben már sokkal kevesebbet lehetett őt látni az uszodákban - a Hélia szállóban viszont bármikor meg lehetett találni, ahol a szaunában vagy a kártyaasztalnál bárkivel szívesen beszélgetett bármiről, így vízilabdáról és futballról is; igazi egyéniség volt, karakteres véleménnyel és elronthatatlan jókedéllyel.
tags: #csapod #jatekos #meghalt
