Csáth Géza válogatott novellái és a zseniális író világa
Száz évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Csáth Géza, aki a magyar irodalom történetének egyik legizgalmasabb figurája volt. Élete és művészete a mai napig lenyűgözi az olvasókat és a kritikusokat egyaránt.
Már egészen fiatal korában sejteni lehetett róla, hogy több területen is elképesztően tehetséges. Zenélt, festett, írt, és közben még az orvosi pálya is érdekelte. Kosztolányi Dezső unokaöccse, a zenerajongó orvos, aki az elsők között ismerkedett meg Freud tanaival, "átkozott írónak" ítélhette magát - joggal. Függőségeiről, nőkhöz való viszonyáról, érzékenységéről, pszichés problémáról egészen sokat lehet tudni, hiszen az egyik legismertebb írása maga a naplója, amelyben részletesen beszámolt minderről. Életének tragikus végkifejlete is hírhedtté vált: alig 32 évesen, súlyos morfinizmusa okozta delíriumában agyonlőtte feleségét, majd önmagával is végzett.
A novellista Csáth alakja és témavilága
Az utóbbi tíz évben Csáth-reneszánszról beszélhetünk: nemcsak a szakemberek, hanem a széles olvasótábor is felismerte a szabadkai szépíró zseniális tehetségét. Művei ma is élénk érdeklődésre tartanak számot, hiszen a bennük megjelenő témák időtlenek és mélyen emberiek.
A Csáth-novellák válogatásainak olvasása közben érezni lehet az egyes témák el-elmosódó határait - az utószó meg is magyarázza a felfűzés szempontjait, megnevezi a témákat. A kötetekből egységesen kirajzolódik a novellista Csáth alakja, aki mesterien boncolgatja az emberi lélek sötét bugyrait, a függőségeket, a halálvágyat és a valóság torzulásait.
Csáth novellái tartalmazzák az olyan emblematikus darabokat, mint az Ópium, A varázsló kertje, az Anyagyilkosság, A vörös Eszti, Találkoztam anyámmal, Déutáni álom, A béka. Emellett számos más, meglepetéseket tartogató írás is található a gyűjteményekben, mint például a komikus 1830. október 20., a megrendítő Apa és fiú, a titokzatos Egyiptomi József, a vészjósló Fekete csönd, vagy a kissé blőd Részletek Mariska naplójából.
A kulcsfontosságú novellák mélyén
A Fekete csönd: az őrület határán
A Fekete csönd című novellában az őrület témáját járta körbe és fordította ki Csáth. Az elbeszélő úgy mesél egy múltbeli családi traumájáról ebben a történetben, mintha a kezelőorvosának mondaná azt. A középpontban az öccse, Richard áll, aki egy nap váratlanul különös és megmagyarázhatatlan változáson ment át, gyakorlatilag közveszélyes őrültté vált. Közben valamiféle rejtélyes fekete csönd is jött vele „óriási denevérszárnyakon”.
A helyzet egyre kezelhetetlenné lett, így a történetet elbeszélő testvér úgy érezte, muszáj tennie valamit. Csakhogy a novella végére teljesen elbizonytalanodunk abban, hogy ki is volt az őrült ebben a családban, és mi történhetett a valóságban. Ez a vészjósló alkotás mélyen bemutatja az emberi elme törékenységét és a valóság szubjektív természetét.
A varázsló kertje: motívumok és atmoszférák
Hallottál már arról, kik laknak a varázsló kertjében? Ha nem, akkor a Vass fiúk neked is elmesélik. Ez a Csáth-novella tulajdonképpen csak két régi barát rövid látogatásáról szól, mégis az író egyik legerősebb atmoszférájú története, és ez adta az egyik kötetének címét is.
A városban sétálva az elbeszélővel és a testvérpárral együtt egy ismeretlen szűk utcában, egy festetlen, magas fakerítés előtt találjuk magunkat, ami már önmagában is sejtelmes hangulatot teremt. Halálvágy, nők, ópium, varázslat - ebben a novellában szinte minden olyan motívum megtalálható, ami fontos volt Csáth világában, és ami jellemző a modernista irodalomra. A fiatal, harmincon aluli varázsló hamvazószerdán haldokolni kezd egy lakoma közepette, majd családtagjai és egykori szeretői elkezdenek odajárulni hozzá, hogy elbúcsúztassák. A történet a leplezetlen belső küzdelmeket és a halálhoz való viszonyulást boncolgatja.
Apa és fiú: meghökkentő erkölcsi dilemma
Csáth egyik legmeghökkentőbb írása az Apa és fiú, amely egy orvosi egyetem anatómiai intézetében játszódik. Ez a megrendítő novella egy különös és kegyetlen erkölcsi dilemmát tár elénk. Ifjabb Gyetvás Pál azért fordul az ottani igazgatóhoz, mert a távollétében elhunyt az apja, és maradványai a tudta és beleegyezése nélkül az intézethez kerültek, ahol úgy döntöttek, csontvázat készítenek belőle a hallgatók számára.
A történet az emberi méltóság, a család és a tudomány határainak kérdéseit feszegeti, provokatívan mutatva be, hogyan ütközhet a személyes tragédia a tudományos pragmatizmussal. A novella arra kényszeríti az olvasót, hogy elgondolkodjon a kegyelet és az etika összetett viszonyáról.
Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek
Ópium: a valóság elől való menekülés
Egészen filozofikus és szép írás az Ópium, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi értelme van felkelni reggelenként, amikor „a dolgoknak ebben a formájában nincs semmi oka és célja”. Ez a gondolat sokak számára ismerős lehet, akik valaha is megkérdőjelezték a létezés értelmét. Az elbeszélő nem a választ keresi az élet értelmével kapcsolatban, hanem inkább menekülőre fogja, azaz inkább egy olyan gyönyörteli helyet választ magának, ahol ki lehet törni az idő és a tér béklyóiból. Ahogy a novella záró gondolata is kifejezi: „A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket."
Ez a mű Csáth saját függőségeivel való küzdelmének és a valóság elől való menekülésének metaforája is lehet, egyben mély betekintést enged az emberi vágyak és illúziók világába.
Csáth Géza művei ma is széles körben hozzáférhetők az olvasók számára, például online antikváriumokban vagy modern kiadásokban.
tags: #csath #geza #valogatott #novellai
