A csíkos pólós angol bajnokság utolsó győzelmének története
A sporttörténelem tele van emlékezetes pillanatokkal, nagy győzelmekkel és ikonikus mezekkel. Bár a "csíkos pólós angol bajnokság" kifejezés specifikusan nem fordul elő a magyar sportkrónikákban egy magyar csapat győzelmeként, a "csíkos mez" és az "Anglia elleni győzelem" fogalma mindkét értelemben gazdag történelemmel bír. Ebben a cikkben két, egymástól eltérő, ám a győzelem és a nemzetközi sportkapcsolatok szempontjából jelentős történetet mutatunk be: a magyar labdarúgó-válogatott Anglia elleni utolsó győzelmét, valamint egy magyar sportoló, Török István részvételével elért bajnoki sikereket, ahol a csíkos mez is kiemelt szerepet kapott.
A magyar labdarúgó-válogatott Anglia elleni történelmi találkozói és az utolsó győzelem
A magyar-angol válogatott labdarúgó mérkőzések történelme 1908 óta íródik. A két csapat először 1908. június 10-án találkozott, Budapesten, a XIV. kerületben. A hivatalos adatok szerint 7000 néző látogatott ki a mérkőzésre, ám a vendég angolok 7-0-s győzelmet arattak a magyar válogatott felett, amelyben ott volt a korszak legnagyobb labdarúgója, a hétszeres magyar gólkirály Schlosser Imre is. Hosszú kihagyás után, 1934 májusában találkoztak újra a felek, és ezúttal az első magyar győzelem is megszületett. A IX. kerületben „2:1. Az angol futballmestereket legyőzték játékművészeink.”
Az Aranycsapat sikerei és a chilei diadal
Az évtizedben még egyszer, 1936 decemberében játszott egymással a két válogatott, a londoni találkozó sima, 6-2-es angol sikert hozott. A Himnusz első versszaka, államalapító királyunk személye, édesanyánk születési neve - ha az emberek nagy többsége valamivel tisztában van, akkor ezek mindenképpen ide tartoznak. Na, és még mi? Hát persze, az 1953. évi 78. „Csodálatos együttes a magyar. „Sokat lehet tanulni a magyaroktól, elsősorban csatárjátékot.”
Fél évvel később az angolok a revans érdekében Budapestre utaztak, remélve, hogy a magyar válogatott ezúttal nem tud akkora fölényben játszani ellenük. Az 1954. évi mérkőzést visszafogottabb érdeklődés kísérte, mindössze 8000 néző előtt játszották le május 31-én. A magyarok Tichy révén vezetést szereztek az első félidőben, az angolok aztán a második játékrészben büntetőből egyenlítettek, végül azonban Albert beállította a 2-1-es végeredményt. Így mindmáig a chilei vb-n elért 2-1-es eredmény az utolsó Anglia elleni magyar győzelem.
A legújabb kori találkozások
1962 óta tizenhárom alkalommal találkozott egymással a két alakulat, ebből két döntetlen mellett tizenegyszer az angolok örülhettek. Igen érdekesen alakult a magyar csapat 1982-es vb-selejtező csoportkörének végeredménye. Annak ellenére, hogy 1981-ben mindkét Anglia elleni meccsén kikapott a válogatott, csoportelsőként utazhatott a spanyolországi világbajnokságra. Ehhez kellett, hogy a norvégokat oda-vissza verje, a románoktól egyszer se kapjon ki a válogatott, míg az angolok Svájc, Norvégia és Románia ellen is vereséget szenvedtek egy-egy alkalommal. Júniusban Budapesten 3-1-re, míg novemberben Londonban 1-0-ra nyert Anglia, de ez a végelszámolásnál tulajdonképpen mit sem számított.
A vb-selejtezők után rögtön az Eb-selejtező alkalmával, 1983-ban is szembekerült egymással a két válogatott, ám az több szempontból is keserűbben sikerült, mint a két évvel korábbi mérkőzések. Az 1983-as vereségek óta Magyarország egyszer sem játszott tétmérkőzést Anglia ellen, barátságos találkozókból viszont annál több jutott. 1988-tól kezdve egészen 2010-ig jószerivel három-négy évente találkoztak a felek, két döntetlen és öt angol győzelem született. 1999. április 28-án a Népstadionban 40 ezer néző gyűlt össze, hogy megtekintse az 2000-es Eb selejtezőiben már javában viaskodó csapatokat, ám ezúttal mindössze egy felkészülési meccs erejéig. Anglia a 22. percben Alan Shearer büntetőjéből vezetést szerzett, az angol előny meg is maradt a mérkőzés 76.
2006 májusában Manchesterben lépett pályára a két fél, ez volt mindössze a második olyan alkalom, amikor nem Budapesten vagy Londonban játszottak egymás ellen. Az angoloknál a kezdőben kapott helyet többek közt Rio Ferdinand, John Terry, David Beckham, Frank Lampard, vagy éppen Steven Gerrard is, míg a magyar csapatban ott voltak az olyan külföldön is jól csengő nevek, mint Király, Dárdai, Gera, vagy Szabics. Anglia 2-0-ra vezetett, amikor a Hertha BSC jelenlegi edzője, a korábbi magyar szövetségi kapitány Dárdai Pál átvette Tóth Balázs lapos passzát, majd Hrutkánál is távolabbról, jobb lábbal a felső sarokba vágta labdát.
Dárdai Pál " Hogy is mondják lenyugszunk a pics*ba és akkor nyugi van
A legutóbbi felvonás a két nemzet több mint 110 éves közös múltjában a 2010. évi londoni barátságos találkozó volt, 2010. augusztus 12-én. A magyarok egy angol öngóllal szereztek vezetést a 62. percben, ám az öröm nem tartott sokáig, Steven Gerrard érkezett, négy perc leforgása alatt kétszer is talált a hálóba. Bár az angol bajnokságban közvetlen magyar győzelmet nem jegyez a történelem, az Anglia elleni válogatott mérkőzések mindig kiemelt jelentőségűek voltak a magyar sportéletben.
Csíkos mezben a portugál rögbi bajnokcsapatban: Török István története
Az angolszász területeken kialakult rögbi sportág Európa más részein is teret hódított, és ezzel együtt számos magyar sportoló hagyott nyomot a történetében. 1927-ben a portugál rögbi alakulása után nem sokkal szerepelt a Sporting rögbicsapatában egy sok sportágban érintett magyar - Török István. A „Nyugati Sport” című sportlap 1924-ben már beszámolt Lelovich Gyula szombathelyi újságíró futballedzői pályafutásáról Portugáliában, ami a magyar sportemberek nemzetközi jelenlétének korai példája volt.
Török István jött, látott és győzött Lisszabonban. A lisszaboni Sporting CP színeiben versenyzett, három sportágban, igen eredményesen. Az úszással sem hagyott fel Portugáliában, egyéniben és csapatban klubjával számos versenyen bizonyított. A jókötésű, ügyes magyar sportoló a rögbicsapatban is emlékezeteset alkotott.
1926-ban megalakult a lisszaboni rögbiszövetség, megrendezték az első hivatalos regionális bajnokságot, amelyet a Sporting nyert meg, sőt, a klub zsinórban négyszer lett Lisszabon rögbibajnoka. Külön érdekesség, hogy 1926 decemberében Török is pályára lépett abban az együttesben, amely a klub története során első ízben húzta magára a klasszikus, ma ismert zöld-fehér csíkos mezt. Úgy tűnik, Török az 1930/31-es szezon után visszavonult az aktív sporttól. 1931. július 4-én klubjától komoly kitüntetést kapott. Nem ez volt az egyetlen kitüntetés, amelyben részesült; 1934-ben Estoril „Bátorság, Áldozatkészség, Emberség” érmet adományozott a település kedvelt sportemberének. Ez a történet jól illusztrálja, hogy a "csíkos pólós" csapatok győzelmei és a magyar sportolók nemzetközi sikerei milyen sokszínűek lehettek, még ha nem is egy angol bajnokság keretében valósultak meg.
tags: #csikos #polos #angol #bajnoksag #utolso #gyozelem
