A krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) és az amerikai futball – Egy rejtett veszély árnyékában

Az amerikai futball a legnépszerűbb sport az Egyesült Államokban, de a sikerért, a népszerűségért és a gazdagságért a játékosok súlyos árat fizethetnek: a testük, beleértve az agyukat is, gyors ütemben elhasználódhat. A krónikus traumatikus enkefalopátia, vagy röviden CTE nevű betegség az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap bizonyos kontaktsportágakban. A CTE elsősorban azokra a sportolókra jelent veszélyt, akik rendszeresen fejsérüléseket szenvednek el. A sportrajongók fejében sokszor meg sem fordul, hogy mennyi veszélyt rejt ez a sportág, milyen fizikai és szellemi megpróbáltatásokon kell keresztülmenniük a játékosoknak. Ennek oka lehet, hogy a sportegyesületek érdeke a káros hatások elhallgatása, leplezése.

A CTE felfedezése és az NFL tagadásának története

A CTE és a sport kapcsolatával már az 1900-as évek elején foglalkoztak orvosok. Kezdetben bokszolóknál figyelték meg, hogy a sok ütés hatására megváltozik a viselkedésük, hangulatuk, mozgáskoordinációjuk. Sokáig úgy tekintettek a betegségre, mintha az elsősorban a küzdősportolókat érintené, de a kilencvenes évek elején az NFL-ben is kezdett téma lenni a kérdéskör.

Az áttörés a nigériai származású patológus, Bennet Omalu nevéhez fűződik, aki 2002-ben arra a megállapításra jutott, hogy a Pittsburgh Steelers négyszeres Super Bowl-győztes centere, Mike Webster szokatlan viselkedését és halálát a sorozatos agyi traumák következtében kialakuló CTE okozta. A doktor, akinek történetéről film is készült Will Smith főszereplésével, 2005-ben kiadott tanulmányában bebizonyította az NFL és a CTE közötti összefüggést. A film címe Sérülés (Concussion), és Peter Landesman 2015-ös alkotása valós történet alapján készült.

Dr. Omalu Mike Webster boncolásakor fedezi fel az addig nem ismert gyilkos kórt. Láthatjuk Mike Webster betegségének fokozódását, ahogy eluralkodik rajta a betegség, míg végül maga számára is felismerhetetlenné válik. Fejfájásra, kettős látásra, szédülésre panaszkodik, valamint hangokat hallott. Agyrázkódásról és egyéb agyi elváltozásokról azonban nem írtak kórlapján. Dr. Omalu szerint elképzelhetetlen, hogy tizennyolc év profi futball után egy teljesen egészséges ember agyi elváltozások nélkül ilyen fiatalon megőrül. Feltáratlan, hogy mi késztette a volt játékost öncsonkításra, hogyan lett hajléktalan ötven évesen.

Webster esetében az ütközések hatására olyan neurológiai folyamatok indultak meg, melyek eredményeként „gyilkos proteinek” szállták meg az agyát, beették magukat az elméjébe, belülről pusztítva azt, míg végül „megfojtották az agyát”, így vált felismerhetetlenné önmaga számára is. A patológus merész kijelentést tesz: Mike Webster halálát a futball okozta és biztos, hogy nem ő az egyetlen. Dr. Omalu szerint Webster ugyan szívrohamban hunyt el, de nem az ölte meg. Meggyőződése, hogy valami eddig elkerülte az orvosok figyelmét.

A liga sokáig tagadta a vádakat, de miután a későbbi kutatások is alátámasztották Omalu megállapításait, kénytelenek voltak elismerni, hogy a fejsérülések okozhatnak problémát a játékosoknak.

A CTE tünetei és diagnosztizálása

A krónikus traumatikus enkefalopátia egy olyan betegség, amiről még mindig nem esik elég szó. A betegség okozta hangulatingadozások, az emlékezés és a kognitív funkciók károsodása annyira súlyos, hogy több korábbi sportoló, aki a CTE-től szenvedett, öngyilkos lett. Ezek a tünetek valóban CTE-re utalnak, biztosra azonban nem lehet menni, a betegséget ugyanis egyelőre csak halál után lehet diagnosztizálni.

Larry Johnson, a Kansas City Chiefs korábbi futója saját bőrén tapasztalja a betegség tüneteit. Larry Johnson 2003 és 2011 között szerepelt az NFL-ben, és pályafutása során összesen 1427 futása volt a profik között. A rengeteg ütközés azonban nem maradt következmények nélkül. A most 38 éves Johnson egy interjúban elmondta, valószínűleg ő is a CTE nevű betegségben szenved. A korábbi sportoló memóriája sokat romlott az utóbbi években, állandó hangulatingadozásai és fejfájásai vannak, valamint az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében.

Johnson szerint az utolsó két NFL-szezonjáról egyáltalán nincsenek emlékei. Saját bevallása szerint egészen addig nem is gondolt a CTE lehetőségére, amíg meg nem nézte a 2015-ös, korábban már említett Concussion című filmet. "A feledékenység és az ingerlékenység, valamint a napi hangulatingadozás a legrosszabb az egészben. Egyszer fent, egyszer lent. Van, amikor teljesen rendben vagyok, majd 10-15 perccel később valamiért szomorú leszek, depresszív hangulatba kerülök, majd hirtelen megint boldognak érzem magam" - nyilatkozta Johnson. "Túlzottan érzékeny vagyok a hangokra, nehezen viselem emberek társaságát, bizonyos zajok irritálnak. Nem bírok elviselni bizonyos szagokat, ilyenkor arrébb kell mennem. Ha túl erős a fény, megfájdul a fejem. Akkor múlik csak el, ha sötét helyre megyek. Ott van még a feledékenység. Van, hogy felkapom a kulcsaimat, majd 10-15 percet töltök el azzal, hogy a kulcsot keresem, miközben ott van a kezemben." A játékos azt is elmondta, egyszer előfordult bele, hogy egy tévé távirányítójával próbálta kinyitni az autóját. Később arra sem emlékezett, hogyan került kezébe a kapcsoló. A memóriazavarok miatt hétéves kislányának, Jaylennek sem tud beszámolni pályafutásáról.

A közelmúltban Aaron Hernandez, a többszörös gyilkosság miatt elítélt egykori Patriots-játékos boncolásánál mutatták ki az előrehaladott CTE-t. Nála a betegség harmadik stádiumát állapították meg. Hernandez 27 évesen lett öngyilkos. A boncolást végző orvosok úgy fogalmaztak, soha nem láttak még ennyire súlyos CTE-t 46 évnél fiatalabb embernél. A korábbi játékosnál főleg az agy viselkedést, döntéshozatalt, ítélőképességet és memóriát szabályozó részeinél mutattak ki elváltozásokat.

Egy novemberben közzétett tanulmányban arról számoltak be, hogy 2012-ben élő játékosnál is sikerült kimutatni a CTE-t. Fred McNeill, a Minnesota Vikings korábbi védőjátékosánál az egyik agyvizsgálat során sikerült kimutatni a betegséget. Kutatók jelenleg is dolgoznak egy módszeren, amivel halál előtt is kimutatható a CTE, de ehhez még évek kellenek, mire gyakorlatban is alkalmazható lesz. Addig viszont jobb híján csak tünetek alapján lehet felfedezni a betegséget. "Tudom, hogy nekem van. Pozitív lesz a tesztem CTE-re. Nem kell ehhez külön vizsgálat. Azt fogja elárulni, mennyire súlyos? Ez egy fizikális sport. Az emberek nem rohannak egymásnak." - nyilatkozta Artie Burns, a Pittsburgh Steelers mindössze 22 éves védőjátékosa.

Tudományos kutatások és megdöbbentő eredmények

Az Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association) hivatalos folyóiratában megjelent egy friss tanulmány, amely ledöbbentette a tengerentúli közvéleményt. A publikációból kiderült, hogy az orvosi kutatásra felajánlott, elhunyt NFL-játékosok agyai szinte egytől egyig károsodtak.

Egy 2017-es kutatás összesen 202 játékos agyát vizsgálta meg, közülük 111-en játszottak az NFL-ben is. A 111 NFL-es közül csupán egy esetben nem tudták kimutatni a CTE-re jellemző tüneteket. Ann McKee kutatása egészen más arányokat mutat: 111 elhunyt játékos agyát vizsgálta meg, és 110-ben találta meg a CTE nyomát! Persze az ő statisztikáját torzíthatja, hogy elsősorban azok a játékosok - vagy helyettük a hozzátartozóik - ajánlották fel testüket vizsgálatra, akik esetében felmerült a CTE gyanúja. A vizsgálatok során igyekeztek többféle posztot vizsgálni. Ebből kiderült, hogy nincs olyan játékos, aki biztonságban érezhetné magát, még a relatíve kevés kontaktot elszenvedő rúgók és punterek között is volt CTE-re utaló jel. A teljes tanulmány nemcsak profikkal (NFL + CFL), hanem félprofi, egyetemi és középiskolás játékosokkal is foglalkozott. Minden szinten ki tudták mutatni a betegséget, összességében a 202 sportolónak mintegy 87%-nál diagnosztizálták a CTE-t.

A nagy kérdés persze az, hogy mit kezd az amerikaifutball-közösség (vagyis a teljes amerikai társadalom) ezekkel az információkkal, amelyek ma már cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a sport agysorvadást okoz a játékosoknak - legyenek ők felnőttek vagy gyerekek. "Ez közegészségügyi probléma - hangsúlyozta McKee. - Nagyon hamar megoldást kell találnunk, a jelenlegi játékosok és a már visszavonult, idősebb emberek érdekében is."

A New York-i Rochesteri Egyetem kutatói 38 egyetemi amerikaifutball-játékost vizsgáltak egy évadon át. E kutatásban különösen a középagy állapotát figyelték, amely olyan primitív, nem tudatos életműködéseket irányít, mint a hallás vagy a testhőmérséklet szabályozása. Az eredmények szerint a 38 játékos több mint kétharmada szenvedett el középagysérülést a szezon alatt - noha mindössze kettejüknek volt diagnosztizált agyrázkódása. A sérülés konkrétan a középagy fehérállományában létrejött szerkezeti változást jelentette. Vizsgáltak olyan alanyokat is, akiknek biztosan volt agyrázkódásuk. Az ő középagy-MRI eredményeik sem különböztek jelentősen azoktól az egyetemi focistáktól, akiknek elvileg nem érte különösen nagy ütés a fejét játék közben. - nyilatkozta a Science-nek Bradford Magon, a Carnegie Mellon Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

Nem a nagy ütések vagy egyetlen agyrázkódás okoz problémát, hanem ezek ismétlődése - vélik a kutatók. A filmben Dr. Omalu levezeti, hogy nagyjából 60 g-s (g = gravitációs gyorsulás) ütközéstől kap agyrázkódást egy ember, a pályán pedig nagyjából 100 g erejű összeütközések jellemzőek. Az ellenfél játékosainak sebessége összeadódik az őket eltaláló játékosokéval, így a gravitációs erő akkora, mintha egy kalapáccsal ütnék fejbe a játékost. A Stanford egyetem kutatói kiszámolták, hogy az egyik egyetemi támadófalember, egyetlen mérkőzésen 62 ütést kapott. Ezek mindegyike olyan erővel hatott rá, mintha egy autót kb. 40 km/h-s sebességgel egy téglafalnak vezetnénk. Bár nem mindegyik ütés okoz tünetekkel járó agyrázkódást, már a kisebb ütközések is jelentősen növelik a betegség kockázatát. Ezeket a "subconcussion" néven ismert ismétlődő kisebb rázkódásokat tartják a CTE kialakulásának egyik fő okának.

Az NFL reakciója és a prevenciós intézkedések

Az NFL a világ legnézettebb sportligája, amely nem akarja elveszíteni az évtizedek során felépített népszerűségét. Nem kifejezetten támogatja a kutatásokat és az eredmények nyilvánosságra hozatalát, de válasz nélkül sem hagyja azokat. Azóta több preventív jellegű intézkedést is hoztak, például szigorúbban büntetik a fejre mért ütéseket, a játékosok nem maradhatnak pályán agyrázkódással, illetve a sisakok terén is történt előrelépés.

A liga hosszú időn át tartó tagadása után több mint 4500 játékos perelte be az NFL-t kártérítést követelve, mivel szerintük a liga nem tájékoztatta a játékosokat megfelelően a lehetséges kockázatokról. 2013-ban megállapodásra jutottak, ennek értelmében 765 millió dollárt fizetett az NFL az áldozatoknak, a kezelésekre és különböző kutatások támogatására.

Az NFL úgy döntött, hogy az agyrázkódással van a gond, mert az ellen tud küzdeni anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatná a játék szabályait. Az amerikaifutball-pályák mellett használatos agyrázkódás-vizsgáló protokoll szerint néhány egyéb reakció mellett a beszéd zavarodottságát, a koordináció pontosságát, illetve a pupillák fényre adott reakcióját ellenőrzik. Ha ezeken a teszteken átmegy a játékos, akkor konstatálják, hogy nincs agyrázkódása, és úgy tekintik, hogy nem szenvedett agysérülést - sokszor vissza is engedik azonnal a pályára tovább játszani és ütközni.

- Ha összehasonlítjuk a tizenöt évvel ezelőtti játékot a maival, a szigorodó szabályoknak köszönhetően csökkent a nagy ütközések száma. Folyamatosan fejlesztik a bukósisakokat is. Száz százalékig nem lehet kiiktatni a kockázatot a játékból, de az NFL halad a biztonság felé, miközben a játékosok is egyre inkább tisztában vannak a veszélyekkel - osztotta meg a véleményét lapunkkal a magyar válogatott irányítója, Bencsics Márk.

Az amerikai futballban rendkívül nagy hangsúlyt fordítanak az egyre jobb és jobb védőfelszerelések kifejlesztésére, és a szabályfelfogás is elmozdult a játékosok védelmének irányába. Erre példa a sisak sisakkal való ütközésének szigorúbb büntetése, vagy a labdát nem birtokló, védtelen játékosok óvása. Ugyanakkor az amerikai Nemzeti Sérülésfigyelő Rendszer statisztikái szerint a gyermek labdarúgóknál éppenséggel nagyobb a sérülésveszély, mint a hasonló korú amerikai futballistáknál! Ez később alaposan lecsökken, majd a kiöregedési folyamattal párhuzamosan nő meg ismét a sérülések száma. A tojásfociban a sérülések száma a játék színvonalával mutat inkább összefüggést: minél jobb és profibb a liga, annál kevesebb a baleset.

Az amerikai futball és más sportágak sérülési kockázatai

Nem szükséges magyarázni, hogy miért veszélyes a fej- illetve agyi sérülés: ezek a traumák a leggyakoribb halálokok között szerepelnek a sportolók körében. Ennek megelőzésére fejlesztettek ki a tojásfociban egyre jobb sisakokat, de akadt egy bökkenő: a fejsérülések száma csökkent, de a sisak alkalmazható volt öklelésre - a spearing néven ismert, ma már szabálytalan blokkolási mód volt felelős a gerincvelő-sérülések számának emelkedéséért. A tiltások és az egyre szigorúbb szabályok ellenére az ütközések kikerülhetetlenek: évi negyedmillió fejsérülést regisztráltak amerikai futballistáknál, majd' négyszer többet meccsen, mint edzésszituációkban.

A Katasztrofális Sportsérülések Nemzeti Kutatóintézete által évente közzétett sportági összehasonlítások megdöbbentő számokat mutatnak az amerikai futball közben elszenvedett sérülésekről. A halálozási arány a labdarúgáshoz képest 122:7 a vizsgált 28 éves időszakban, igaz, ezt torzítja az amerikai futballisták magasabb száma. Viszont a százezer sportolóra vetített minta is azt mutatja, hogy egy tojásfocit űző sportolónak - nyilvánvalóan a sport keménysége, kontakt jellege miatt - háromszor nagyobb az esélye halálos, 61-szeres a rokkantságot előidéző és 38-szoros a maradandó egészségkárosodást okozó sérülésre egy labdarúgóhoz képest.

Katasztrofális sérülések az Egyesült Államokban (1982-2010, iskolai szinten)

A számok direkt sérülésekre vonatkoznak. Zárójelben: a sérülések száma 100 000 sportolóra arányosítva.

Lehet, hogy meglepő, de a labdarúgásban sem sokkal kisebb a fejsérülések aránya - csak a tojásfocit űzők sokkal nagyobbakat kapnak, nagyobb testsúlyú emberektől, súlyosabb következményekkel. Aggasztó, hogy egyes kutatásokban a labdarúgók több agyrázkódás-tünetről számoltak be, mint az amerikai futballisták. Az Egyesült Államokban épp ezért már kampányolnak a Petr Cech viselte fejvédők minél szélesebb körű elterjesztéséért, legalább a gyerekek körében - a FIFA sportorvosi bizottságának jelentése szerint a fejvédő jelentős védelmet biztosít összefejelés esetén, márpedig a labdarúgásban elszenvedett fejsérülések kétharmadát ezek okozzák. A CTE-t már labdarúgóknál is diagnosztizálták, és további vizsgálatok is várhatók körükben, többek között pont azért, mert amerikai futballistáknál és jégkorongozóknál egyre riasztóbb esetek fordultak elő.

A leggyakoribb sérülések összehasonlítása

Egy tanulmányban összehasonlították a labdarúgókat és az amerikai futballistákat érintő leggyakoribb sérüléseket:

A leginkább veszélyeztetett testrészek a térd és a boka, de irányítóknál a vállsérülések is gyakoriak és veszélyesek. Mindkét sportban több a sérülés éles meccsszituációban, mint edzésen, a tojáslabdás futballt játszóknak viszont - kutatástól függően eltérnek az eredmények - kétszer-ötször nagyobb esélyük van kidőlni. Egy NFL-játékosnak meccsenként csaknem hét százalék esélye van a sérülésre - vegyük figyelembe, hogy a sport specializáltsága és intenzitása miatt jóval kevesebbet is van a pályán, mint labdarúgó kollégája!

A játékosok élete a CTE árnyékában

Aki nem él teljesítményfokozó szerekkel, az is rászorulhat gyógyszerekre, és ebben nincs különbség: az Atlanti-óceán két partján elvégzett kutatásokban a játékosok egyaránt arról számoltak be, hogy a fájdalmak leküzdéséhez rendszeresen túlgyógyszerezték őket, vagy ők használtak gyógyszereket az előírtnál nagyobb dózisban. „Óriási a nyomás, hogy sérülten is játsszunk. Nem panaszkodik senki, mert valaki egyből átveszi a helyét. A szurkolók talán nem is érzik, mekkora nyomás van rajtunk, mi viszont tisztában vagyunk vele, így ha kell, kínok között is vállaljuk a játékot” - nyilatkozta egy anonim kutatás során egy volt NFL-profi. Akár egy labdarúgó is mondhatta volna.

„A CTE nem csak az agyat változtatja meg, hanem a viselkedést is. Érzelmi zavarok, depresszió, a személyes és üzleti kapcsolatok romlása, öngyilkossági hajlam, alkohol vagy drogfogyasztás - a közelmúlt sportolói tragédiái sok hasonlóságot mutatnak” - vélekedett a 26 éves korában elhunyt NFL-játékost, Chris Henryt megvizsgáló idegspecialista, Julian Bailes. Az NFL becslése szerint a profi játékosok harminc százaléka szenvedhet később Alzheimer-kórban vagy depressziótól.

A most 48 éves Warren Sapp 2007-ben hagyott fel a játékkal, néhány évvel ezelőtt pedig megdöbbentően vallott arról, hogy néha elfelejti, merre is kellene hazamennie: - Ilyenkor arra gondol az ember, hogy alszik egy kicsit, s akkor majd rendbe jön, vagy hogy biztos azért van az egész, mert az előző éjjel ivott valamit. Vagyis próbál kibúvót találni, hogy mégsem az agyával van baj. Hogy nem a saját szeme láttára épül le. Rémisztő érzés, ugyanakkor sérülékennyé is tesz, mert úgy érzi magát, mint egy gyerek, akinek segítségre van szüksége.

A legfőbb akadályt a CTE elleni küzdelemben egyelőre az jelenti, hogy nincs elfogadott módszer, amellyel élő emberen ki lehetne mutatni. A kutatók dolgoznak ezen, de nagy kérdés, mi lesz az eredménye. Akinél CTE-t diagnosztizálnak, rögvest vonuljon vissza? A tudomány jelen állása szerint a folyamat visszafordíthatatlan. Aki a középiskolában vagy az egyetemen diagnosztizálnak, mielőtt egy centet is keresett volna a sportággal profiként, mire számíthat?

A jövő kihívásai és a megelőzés

A sportot tizenöt éve űző Bencsics Márkot arról is megkérdeztük, a hazai, amatőr amerikai futballt mennyiben érintik a CTE-vel kapcsolatos kutatási eredmények. - Itthon a szigorúbb, egyetemi szabályok szerint játszunk, a sportszerűtlen, fejet célzó ütéseket kiállítással büntetik. A veszély kisebb, mert lényegesen lassabb a játék, kisebb erők dolgoznak egy-egy ütközésnél, kevesebb az edzés, a játékosok pedig általában rövidebb ideig játszanak, mint Amerikában.

Bencsics Márk szerint az utánpótlásképzésben egyértelműen pozitív a tendencia. - A szülők gyermekeik hosszú távú egészségét veszik figyelembe, ezért is csökkent az amerikai futballt választó gyerekek száma az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a gyerekeknek ma már tudatosan más szerelési technikákat tanítanak, amitől a játék biztonságosabb lesz. S hát sokaknak a futball az egyetlen kitörési lehetőségük, a sportösztöndíj az egyetlen mód arra, hogy egyetemre menjenek.

Bár az amerikai futball került a CTE-kutatás középpontjába, a betegség más sportágak képviselőit sem kerüli el. Bukkantak már CTE nyomaira elhunyt jégkorongozó, rögbis, labdarúgó és bobversenyző agyában is. A betegség kutatói az ökölvívást egyenesen betiltanák, amit már az 1950-es évek óta szorgalmaznak az orvosok, noha akkor még semmit sem tudtak a CTE-ről.

Amivel a leggyakrabban kidőlnek: egy tanulmányban összehasonlították a labdarúgókat és az amerikai futballistákat érintő leggyakoribb sérüléseket.

tags: #cti #az #amerikai #fociban

Népszerű bejegyzések:

• Szegedtől a nemzetközi színpadig: Nacsa Gábor története
• ZTE FC tudnivalók
• Diósgyőri labdarúgás korai évei
• ZTE R528 hibaelhárítási útmutató
• tudnivalók a férfi kézilabda-világbajnokság programjáról