A magyar társadalmi változások és az irodalmi alkotás kettős tükörben: Az 1930-as évek és a modern írói dilemmák
A múlt század elejének Magyarországa számos társadalmi, politikai és kulturális változás színtere volt. A korabeli napilapok hasábjai részletesen tudósítottak a parlamentben zajló vitákról, a szociális intézkedésekről és a mindennapi élet problémáiról, miközben az irodalmi életben is komoly dilemmákkal szembesültek az alkotók. Jelen cikkünkben bepillantunk e korszak sokszínűségébe, feltárva a társadalmi kihívásokat és az írói pálya buktatóit, valamint az azokra adott válaszokat, a fennmaradt archív anyagok és reflexiók alapján, melyek bemutatják, hogyan alakult a magyar társadalom és a művészi önkifejezés a XX. század fordulatos évtizedeiben.
Társadalmi és politikai tükör: Az 1930-as évek Magyarországa
A korabeli közéletet élénk viták jellemezték. Budapesten, április 30-án Homonnay Tivadar a szocialistákkal vitatkozott és hangsúlyozta, hogy a kormány az utóbbi években szociális téren nagyon sokat tett. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) nélkülözhetetlen szene az országnak, és ezt az intézményt meg kell erősíteni, nem pedig rágni. Nem szabad igazságtalanul támadni, hanem inkább harmóniát kell teremteni a munkaadó és munkás között, hogy az OTI-t támogassák, mert mind a két félnek érdeke, hogy az OTI teljesítőképes legyen.
Farkas Tibor bizalommal viseltetett a népjóléti miniszter iránt, mégis neheztelt rá, amiért a minisztériumban folyó fegyelmi eredményét nem hozta a parlament elé. Fontos érdekünk, hogy tisztaságot és rigorozitást kívánjunk. Az OTI-val kapcsolatban az a véleménye, hogy túlméretezés történt. Elviselhetetlenek az OTI által kirótt terhek. Ma olyan világot élünk, amikor a pénzzel nagyon óvatosan kell bánni. Arra kérte a népjóléti kormányt, hogy egyszerű kórházakat építsen, ne kórházpalotákat. Fitz Artúr hangoztatta, hogy a népjóléti minisztérium már nagy feladatokat oldott meg és még nagy munka vár rá. A minisztérium munkája nem merül ki a kórházépítésekben, hanem az egészségvédelemért küzd és harcol a tüdővész ellen.
Pakots József a gyermekvédelem fontosságát tárta a Ház elé. Napjainkban számtalan bűnügy fordul elő és szomorúan tapasztaljuk, hogy a bűnök elkövetői vagy a háború alatt születtek, vagy akkor nevelkedtek. Éppen ezért a mai gyermeknevelésre fokozottabb gondot kell fordítani. Meskó Zoltán felhívta a miniszter figyelmét, hogy a mezőgazdasági munkásságot is részesítse olyan elbánásban, mint az ipari és kereskedelmi munkásokat. Sokallja az OTI tisztviselőinek számát. Végezetül arra kérte a minisztert, hogy telepítsenek orvosokat a falvakba, mert kétezer olyan község van az országban, ahol nincs orvos.
A kormány elszántan és eltántoríthatatlanul programjába tűzte a nemzet szociális igényeinek kielégítését, és ezek között elsősorban a családvédelmet. Fontos szociális és közgazdasági, de főként a nemzet érdeke, a családvédelem követeli meg, hogy mihamarabb törvényerőre emelkedjen a kormány javaslata és meginduljanak a házépítések. A munkásság igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az építkezések a kormány által megadott tempóban valóban meginduljanak. Az építőipar kulcsiparnak nevezhető, amelyhez 20-30 különféle iparág kapcsolódik. Ehhez kell hozzászámítanunk még azt a fontos szociális szempontot is, hogy az építkezésekre fordított költségek legnagyobb részét, közel 60-70 százalékát a munkabérek emésztik fel.
Tűrhetetlen, hogy nagy városainkban és főként az ország szívében állandó lakóhelyet ne találjon a szegény nép máshol, mint a város szélén összetákolt fabódékban, ideiglenes célt szolgáló barakokban. Minél előbb a barakokat és lebontani azokat örök időkre, s az ott meghúzódó családok számára emberhez méltó lakásokat kell építeni. Ezt a szociális gondolat vezeti a kormányt, amikor egy csapásra lerombolja e törvényjavaslatával korunk szégyenfoltjait, ezeket az eldohosodott külvárosi odúkat. Még csak a törvényjavaslat tárgyalásánál tartunk, de mármost hangot adunk a közvélemény szavának, hogy a felépülő házakban elsősorban is a többgyermekes családok nyerjenek elhelyezést. Ne legyen akadálya a gyerek se a szülőnek, se a társadalomnak. Fontos érdek látunk abban, hogy a szegény családok gyermekei a kor igényeihez mérten, egészséges lakásokban nőjenek fel, birtokába juthassanak azoknak a higiénikus eszközöknek, amelyeket ma már nem nélkülözhet társadalmunk legelesettebb tagja sem. A jó levegőjű, világos, napfény-derűs, szellőztethető lakások, amelyekben könnyen vízhez, világításhoz és fűtőanyaghoz juthat az ember, ma már nemcsak azoknak lehet osztályrésze, akik anyagilag jobb sorsban élnek, hanem főként és elsősorban azoké is legyen, akik építik a házakat, talicskázzák az építőanyagot, ássák a fundamentumot, fel emelik a falakat, felrakják a tetőgerendákat, bevezetik a vízvezetékeket és a villanyhuzalokat a lakásokba.
Amint már megírtuk, Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter útjának semmiféle politikai, s még inkább választási célja nincs. A miniszter Zalavármegyében először látogatást tesz. Budapestről Balatonfüredre autón érkezik, vele jön Czettler Jenő, a képviselőház alelnöke és báró Kray István, a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselője is. Zalaegerszegen a főispán vendége lesz.
A közrend fenntartása és a közösségi terek tisztasága is komoly problémát jelentett. Az utcáink szépítésére fordított gond hiábavaló, ha vannak udvarok, ahonnét a trágyalé szabadon folyik kifelé, ha vannak házak, ahonnét piszkos vizeket öntözgetnek majdnem a járókelők nyakába, ha vannak lakók, akik az utcára eregetik táplálkozásra a baromfiállományukat, apró és nagymarháikat, ha vannak házak, ahol az ablakokba rakják napkúrára a bolhanyomos ágyneműt. Hiába várunk mindent a hatóságoktól. A város úgyis csak olyan lesz, amilyenek mi vagyunk. A falak befirkálása igazán nem született egerszegi bűn. Megvolt ez már kétezer évvel ezelőtt, sőt még több ezer évvel ezelőtt is mindenhol, ahol csak emberek laktak.
Az országos események mellett a nemzetközi helyzet is feszültségeket tartogatott. Budapesten olyan hírek keltek szárnyra, hogy a letartóztatott Prónay Pál alezredes hívei, a nyugat-magyarországi felkelők nagyszámban érkeztek Budapestre és az igazságügyminisztérium előtt nagy tüntetésre készülnek. Ezt a hírt tetőzte az is, hogy az „Alföldi Brigád” tagjai is Budapestre jöttek, ugyancsak tüntetni szándékoznak a parlament előtt és ki akarják szabadítani Prónayt a fogházból. Sztravnyavszky Sándor dr. képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy sajnálattal állapítja meg, hogy a magyar társadalom egy része ma is hajlamos arra, hogy képtelen rémhírekkel izgassa önmagát és másokat is. Megnyugtatott mindenkit, nincsenek nyugat-magyarországi felkelők, csak voltak. Alföldi Brigád sincs, de van kötelességtudó karhatalmunk, amellyel szemben találja magát minden olyan egyén, aki vét a társadalmi rend ellen, legyen az bármilyen pártállású is. Az ország közvéleménye nyugodt lehet, ha felüti fejét a szélsőséges megmozdulás, már csírájában el lesz fojtva.
Parisban számoltak Moszkva újabb követeléseivel és azzal, hogy a francia sajtó riasztó híreket közöl a danzigi helyzettel kapcsolatban. Danzig körül, amelyet a világ ideggóc-pontjának tartottak, a döntés küszöbön állt. Hírek szerint Danzigban és körülötte történt intézkedések arra mutattak, hogy küszöbön áll Danzignak Németországhoz való csatlakozása. Londonban Halifax külügyminiszter a külügyi társaságban beszédet mondott. Hali fax hangoztatta, hogy Anglia kész további kötelezettségeket vállalni, mert ha más országok biztonsága megszűnik, veszedelembe kerül Anglia biztonsága is. Németország önmagát szigetelte el a gazdasági önellátás politikájával és állandó aggodalmakat okozott más nemzetek kultúrájának faji politikájával. Egy ország sem nyerészkedhetik más országnak a rovására. Anglia hajlandó a gazdasági együttműködés előnyeit minden országra kiterjeszteni, de nem hajlandó elfogadni erőszakos megoldásokat. Ma küldték szét a behívókat az angol hadseregbe besorozott 215 000 húszezer éves újoncnak.
A Horthy-korszak választásai 1926–1939 – Püski Levente
Művelődés és oktatás vidéken
A gazdasági és politikai kihívások ellenére a kulturális élet virágzott. A Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör Kelemen Ferenc társelnök elnökletével tartotta meg 44-ik évi rendes, egyben elnökválasztó közgyűlését. Bartha Istvánt, a piarista gimnázium igazgatóját a közgyűlés közfelkiáltással véglegesítette az elnöki székben. Kálmán Leó társelnök és dr. Eicliner Árpád pénztáros lemondását őszinte sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés. Bartha István székfoglalójában utalt arra, hogy azért vállalta igen sokrétű elfoglaltsága mellett is a Kör elnökségét, mert szeretné, ha az évszázados magyar piarista kultúra és eszmevilág a Kör égisze alatt még mélyebb gyökereket vetne Nagykanizsán, folytatva a kiváló elődök által hagyományként adott irányt. A magyar kultúra fejlesztésére irányuló munka egyik célja, mondta az új elnök, a hagyományok, a tiszteletreméltó múlt értékeinek ápolása, másik célja pedig a szebb magyar jövő szolgálata. A nemzeti megújhodás csak a keresztény kultúra áldozatos építésével vezethet eredményre.
A nagykanizsai ferences zárdában a legnagyobb csendben ütötte meg 25 éves papi jubileumát Gulyás Gellért ferencesatya, rendi kormánytanácsos, az Oltáregylet igazgatója. P. Gulyás Gellért igazi pap, Krisztusnak legnemesebb értékében élt szolgája, Szent Ferenc alázatos fia, aki nagykanizsai lelkipásztorkodása alatt nemcsak a város közönségének osztatlan nagyrabecsülését, szeretetét és ragaszkodását érdemelte ki.
Az iskolák üres folyosóin csend honolt a tanítási időn kívül. A felső kereskedelmi iskola értesítője vitéz Szabadi Béla, az iskola egykori diákjának a képét díszítette, aki ma már hősi halott. Az értesítő külön hangsúlyozza, hogy diákjait gyakorlati pályákra nevelik, hogy ne mindenki az államtól várja a megélhetését. Fő cél a diákokba önbizalmat önteni és látókörüket szélesíteni, hogy könnyebben érvényesüljenek. Ezért tanítják rendkívüli tárgynak a német társalgást is, mert ez a gyakorlati életben nagy jelentőséggel bír. A női kereskedelmi szakfolyamnak 20 hallgatója volt, 6 tanuló végzett jelesen, s ezek közül is 4 vidéki volt.
A Nagykanizsai Városi Zeneiskola most fejezte be a XIII. évfolyamot. Az intézet igazgatója Vannay János volt. Az értesítő az első oldalon dr. Sebján Gyula ny. polgármester, m. kir. kormányfőtanácsos emlékének adózott kegyeletes szavakkal, az ő érdeme volt, hogy városunk itt a trianoni végeken a zenekultúra szempontjából ilyen fontos intézethez jutott. Az intézetben zongorát, hegedűt, gordonkát, magánéneket, zeneszerzést, zenetörténelmet tanítottak. Az elmúlt tanévnek összesen 112 növendéke volt, 43 férfi és 69 nő. S hogy a tehetség nem attól függ, hogy kinek hol ringott a bölcsője, bizonyítja az is, hogy a földbirtokos családok gyermekei mellett iparos és iparostanonc növendékek is tanultak.
Az alkotói válság anatómiája és leküzdése: Egy írói út tanulságai
Teljesen normális, ha minden befejezett vagy útjára bocsátott, megjelent mű után alkotói válság jelentkezik. A műfajok-műnemek fölötti, szerencsés grafománoknál ez gyakran nem több, mint egyetlen tanácstalan sóhajtás. Mivel jó formában voltál, úgy tervezted, hogy egyből ráveted magad a következő szakaszra. Felszabadultál, hurrá - és most mégis ülsz, és csak görgetsz lefelé, elolvasod az egész aznapi internetet, és nem jut eszedbe semmi. Sebaj, kimerült vagy, megérdemled a lazítást, akkor ne csinálj semmit. Valamennyi idő után mégis csak zavarni kezd, hogy kiestél a tervezett ütemből. Kijelölsz egy időpontot, hogy majd onnantól kezdve leszel megint éles. Addigra úgyis kipihened magad. De nem - mert egy hét múlva, két hét múlva, egy hónap múlva is ugyanaz van.
Amint ezt észreveszed, stresszelni kezdesz. Jön az önigazolás: fennhangon hirdeted, hogy most egy ideig gondolni sem akarsz az írásra. Aztán tagadni kezded, aztán egyre inkább reflektált lesz. A kíváncsiságod, nyitottságod először jelszó, majd program, végül pedig ugyanúgy (saját magaddal szemben támasztott) nyomasztó elvárás lesz, mint az, amitől frissen megszabadultál. És kész, már nyakig vagy benne. Jönnek a kétségbeesett rángatózások. Kétségbeesetten más versek. Még nem kitalált-megizmosodott nyelvi-fogalmi-poétikai alapokkal. Elnagyolt, buta, nagyotmondó… talán tényleg a kétségbeesett a legjobb kifejezés. Amilyen hülye vagy, még el is küldesz egy-egy ilyen torzszülöttet valami folyóiratnak. És amilyen hülyék a szerkesztők, még le is hozzák.
Ráadásul sok rohadt tényező lebzsel az alkotói válság körül. Kb. pont a közepén tartasz, amikor megjelennek a recenziók-kritikák-visszajelzések az alkotói válságot kirobbantó, nemrég befejezett kötetről. Ha jókat, ha rosszakat írnak róla, mindenképpen megzavarnak. Ha dicsérnek, mivel hízelgő, hogy jókat mondanak az előző szintedről, visszavet az útkeresésben (hiszen minek keress akkor új utat, ha ez olyan rohadt jó?). Sok dolog kiválthat alkotói válságot - rengeteg magánéleti, egzisztenciális, egészségügyi helyzet előidézheti, de én kifejezetten a kötet után jelentkező elbizonytalanodásról szeretnék írni. Azért is, mert szerintem ez tartozik tisztán az irodalomra, másrészt meg, mert tudok rá gyógymódokat. Ezek többnyire saját fejlesztések, de szívesen megosztom őket már csak azért is, mert az alkotói válságban vergődő ember elviselhetetlen.
Az alkotói válság, és ez sem extrém eset, huss, egyetlen pillanat alatt el tud múlni, ki tud mosódni. Ehhez persze szerencse kell, mert olyanok képesek kizökkenteni belőle az embert, mint a szerelem, a tavasz, egy költözés, egy új munka, egy haláleset, egy betegség, egy gyógyulás, egy váratlan dicséret, egy utazás - szinte bármi, ami az embert némileg új pszichózisba löki. Lényegében külső erők kényszere. Egyik napról a másikra beugrik valami, és húzni kezd. Viszont aki nem vár a szerencsére, annak saját kézbe kell vennie a saját kizökkentetését, nem tudom szebben mondani. És ha ezt siker koronázza, sajnos az nem lesz olyan gyors, mint a másik esetben. Szép, lassú, türelmes, sok munkával és némi szenvedéssel járó út. Unod az eddigi hangod?
A róluk írott kritikák ellen úgy vértezd fel magad, hogy a kritikát mint művet próbálod értelmezni te mint annak olvasója - próbáld ne úgy nézni, mint a te művedről adott visszajelzést. Lehet, hogy ez saját magad becsapása, de erre van szükséged. Ha így nézel a recenziókra-visszajelzésekre, akkor nem tudnak letéríteni az útról. Gondolkodj: miért, mitől, kiknek a hatásában alakult ki az a hang, téma, poétika, amit most magad mögött akarsz hagyni? Ez se bonyolult. Tökéletesen tudod, kik hatottak rád. Helyezd őket vesztegzár alá. Elemezd a szokásaidat - hogyan (esetszerűen, rendszeresen, olvasás után, ötlet után, lendületből vagy jegyzetekből, később kidolgozva stb.) - milyen témában (bizony! Azokat a fő alapokat, amiket meg tudsz változtatni, azonnal változtasd meg).
Dolgozz. Ez a legfontosabb. Hogy itt munka van, meló lesz, és vissza tudod hozni magad. Nagyon fontos a rendszeresség. A kidobott olvasmányok helyett merőben mást válassz. De tényleg. Ilyenkor Kisfaludy Sándort szoktam példának mondani - szinte senki se ismeri, de jól el lehet nyúlni benne. Bármit olvastál előtte, teljesen biztos, hogy ha elzsilipeled magad tőle, és szigorúan, programszerűen, minden nap másfél órában Bessenyei Györgyöt veszel magadhoz, annak előbb-utóbb hatása lesz. És nem az, hogy Bessenyei-hatások alá kerülsz. Hanem hogy kirázódsz az előző hangból. És nem is szépirodalmat javaslok olvasmányként. Kifejezetten nem azt. Hanem tudományokat, azoknak a laikusoknak való irodalmát. Néprajzot, logikát, történelmet, ornitológiát, zeneelméletet, akármit - tudományos ismeretterjesztő szinten.
A dolgozz!-felszólításhoz pedig nagyon szigorúan azt javaslom, hogy napi két vers. Akármilyen is. Nem kell megmutatni senkinek. Két vers alatt nem állhatsz fel az asztaltól. Tegyél erőszakot az addigi szokásaidon, illetve főleg a saját magaddal szemben támasztott igényeiden. Most nem jó, hanem új verset kell írni. Nyilvánvalóan rosszak lesznek az elején, nézni is rossz lesz a rengeteg mást-akarós motívumot. Szégyellni fogod magad. Ott fogod látni a saját szemeddel kiterítve a saját nyomorult gyöngeségedet. Sebezhető leszel és nagyon éhes arra, hogy megmutasd valakinek. Hogy megdicsérjék, hogy mennyire jó és mennyire más. De meg kell állnod, mert ezek rettenetes versek, és magadat, a terápiád sikerét véded, ha megtartod magadnak a kiútkeresésedet. Viszont nagyon fontos, hogy közeli ismeretségbe kerülj a saját legrosszabb alkotói pillanataiddal. Nagyon sokat megtudsz magadról, ennél fontosabb hosszabb távon nincs is. Ja, és ki tudod röhögni magad, ez se rossz. Varázsolni meg levitálni se szar, de az igazi varázsló ismeri a fizika szabályait is. Az elvégzett munka pedig valahol meg fog jelenni. Mert igen, egyszer feltűnik valami furcsa, észreveszed, hogy elkezd kipörögni a dolog, szép lassan húzni kezd a motor. Akkor is legyél türelmes. Ha ugyanis azt akarod, hogy az a bizonyos megtalált új tónus igazán látványos legyen, ne küldd el egyenként közlésre az elkészült verseket, hanem várd, amíg összeáll belőlük nyolc-tíz.
A Horthy-korszak választásai 1926–1939 – Püski Levente
A formával való ismerkedéshez nem kell több, mint ami eleve benned van a népdalkincsünkből vagy a mondókákból. Ez a kezdőpakkod, és ezt mindenki megkapta. Nyilván nem alkaioszi strófával kell kezdened. Szép lassan, okosan vezesd bele magad. Intézd úgy, hogy legyen miért megszeretned, hogy élmény legyen az első pár lépés. A saját tippem az első lépésekre a limerik. Öt sor, játékosság, humor. Szerezz gyors sikerélményt. De azért mégse legyen túl könnyű. Úgy öt sor, hogy napokra való rágódnivalót ad. Függővé tesz. Mész a járdán, és azon töröd a fejed, mi lehet a megoldás. Mintha egyenlet lenne, minden limeriknek van egy megoldása. 2002-ben Várady Szabolcs szerkesztésében megjelent egy Magyar Badar című limerikantológia, olyan volt, mint egy káprázatos lepkegyűjtemény, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Havasi Attila és mások mellett a szerkesztő is szúrt bele igazi klasszikus, maradandó példányokat (keress csak rá Emesére…), és halálosan irigy voltam, hogy nem kértek tőlem limeriket. A limerik amúgy komoly dolog: Franciaországból eredő, Angliában kivirágzó, a prüdériát pöcögtető, olykor azt témává tevő értelmiségi játék, valóságos mozgalom.
A lényeg, hogy milyen csodálatos edzőpartner a limerik egy pályakezdő számára. Kb. Ha a haikut korábban a költészet ropijának neveztem (kaptam is egy kedves-jogos dorgálást érte egy barátomtól), akkor a limerik a pogácsa. Kevésszereplős az egyenlet, viszont ez a pár komponens hihetetlen sok variációs lehetőséget nyújt. Vegyünk egy főhőst, történjen vele valami. Valami ocsmányság, ha kérhetem. Amit vagy nagyon élvezett, vagy a legkevésbé. Vagy csak akarta az ocsmányságot, teljesen mindegy. A dolgot vagy egyértelműen írd le, vagy prűd virágnyelven, vagy bután, vagy... tudod mit? Akárhogy. Csak ne beszélj mellé, ne hívd érintkezésnek a baszást, de még szeretkezésnek se hívd - ha megteszed, úgy tedd, hogy legyen az is humorforrás. Van olyan is, hogy a hősünkkel megesett (nem megesett) dolgok egy helyszínhez kapcsolódnak, egy településhez, aminek rendes, rímképes neve van, gyorsan tedd is be az első sor végére. Volt egy úr, lakhelye Rimaszombat. El van indítva a dolog, lehet gondolkodni a válaszrímen (riha szophat...? őőő... nem tudom), de erre muszáj lesz majd ráemelned még egyet, mert a limerik végére be kell ütni a mindent vivő harmadik rímet. És közben van egy belső sorpár is. Ó hát ez nem tűnik könnyűnek. Viszont! Ez a Tökéletes Rím Üldözése munkacímű akció képes úgy vonzani, mint egy fekete lyuk, hogy mást ne mondjak. Észre se veszed, és benne vagy. És amint benne vagy, és sikerül valami, az nagyon hamar mutatkozik (hiszen rím, hiszen pajzánság), viszont máris látod, hogy itt a következő meccs, a következő rím - és muszáj ráemelni az előzőre. Nincs megállás. Olyan ez, mint a csuka fogsora. Természetesen, mint minden versformát és sorfajtát, a magyar költészet ezt is képes volt domesztikálni, sajáttá tenni.
Az irodalmi ambíciók és a "Mű" keresése
Amikor az első versközlésem előtt álltam, úgy gondoltam, amint ez megtörténik, lényegében megvagyok. Amikor megtörtént, büszke voltam, büszke volt a rokonság és a Kossuth utca, de tulajdonképpen nem történt semmi. Az újabb cél egy másik folyóirat, rangosabb folyóirat lett. Amikor ott is lehozták a versem, örültem, hogyne - de már nem volt nagy meglepetés. Az új cél egy idő után a Szép Versek, egy közös felolvasás X. Y-nal, majd természetesen az első kötet lett. 1999 nyarán, amikor összeállt az anyag, egy hosszú buszúton azt éreztem, akár el is pusztulhatok, mert már megvan, jelet hagytam, le van téve az asztalra a Mű. És amikor megjelent...? Ugyan, nem lett lerakva semmi komoly az asztalra. Ebbe bizony bele lehet fásulni. Csapongó, sodródó és tartatlan lehetsz tőle. Pályakezdő vagy, arannyá változik minden, amihez hozzáérsz, magabiztos vagy és világos, merre az előre. De a sok szakaszgyőzelem, bár szinten tartják az adrenalint, el is téríthetnek valami fontostól.
Ne az legyen a cél, hogy Kossuth-díj. Ne az legyen, hogy szerkesztő leszel egy folyóiratnál. Ne az, hogy összetegeződsz Réz Pállal. Végképp ne az, hogy te leszel Réz Pál. Hanem egy mű. Olvasmányélményeim és az, hogy 21 évesen mintegy véletlenül belesodródtam a verses epikába, nekem nagyon hamar kijelölték azt, hogy honfoglalás-eposz. A magyar irodalom nagy ígérete, és hát ha valamit, akkor mi mást? Nekifutott Csokonai, Vörösmarty is, az egyik irodalmi hőskorunk fölött ott lebegett kimondatlanul mint egy állandó felhő. Azzal a gyönyörűségesen egyszerű címmel él bennem, hogy Honfoglalás. A kilencvenes évekbeli, zsibbasztó filmélménnyel megtűzdelt, poros, unalmas, korhadt, régen elült, megcsontosodott, senkit sem érdeklő téma. Beváltani - vagy egy újabb érvényes kudarccal leporolni, megerősíteni ezt a hatalmas ígéretet. Huszonévesen természetesen csak az elsőben tudtam gondolkodni.
Régi jó barátom, aki irodalomtörténész és ráadásul Petőfi korának szakértője, azt mondta egyszer: ugyan már, mégis mi a fenének kell nekünk egy honfoglalás-eposz? Természetesen fogalmam sincs, mi a fenének kéne nekünk egy honfoglalás-eposz. Valószínűleg a legkevésbé se kell. Lehetne érveket keresni, illetve apróbb kérdésekre bontva elmaszatolni a főkérdést. Lehetne arról beszélni, mit üzenhet nekünk ma a népvándorlás kora. Miért volna alkalmasabb a mai irodalom arra, hogy megszülessen egy ilyen? Milyen allúziókkal kellene számolni? A mítosz vagy a történelmi tények honfoglalása az irány? Lehet-e csillogó-villogó-modern-vadonatúj nyelvet, sorfajt, poétikát találni egy ilyen témához? Lehet-e korszerűvé tenni egyáltalán azt, amihez ennyi leegyszerűsítő, buta és közhelyes mellékjelentés, sőt mellékjelentések egész máig ható kultúrája társul? Szükség van-e arra, hogy ennyire éles sziklaperemen egyensúlyozzon az ember, miközben a sikeres végigjárás se kecsegtet túl sok és azonnali jóval? Akárcsak a Ki kérdezett?-kérdésre, erre sincsen jó válasz, és nem is kell, hogy legyen. Mert nem a válasz a lényeg. Hanem hogy már most nagyon sokat köszönhetek a saját kis távlati tervemnek.
Kipróbáltam és erőltettem a verses epikát, sok történelmi anyagot olvastam, hogy közelítsek, eközben pedig olyan dolgokra akadtam, amelyekre amúgy nem. Úgy saccolom, hogy a honfoglalással kapcsolatos könyvek túlnyomó részét sikerült már megszereznem az elmúlt húsz évben. Versformákat, sorfajtákat próbáltam ki azért, hogy megtudjam, melyik lehet majd a megfelelő forma. A szabadverset is, hiszen hátha. A távlati terv nem bezár saját magába, nem süketté tesz a külvilágra, hanem inkább kinyitja a világot, mert szereti váratlan helyeken kerestetni magát. Ha nyitott vagy és kíváncsi, akkor egy könnyűzenei vagy filmrendezői életmű teljes megismerése, kérdéseik, a válaszaik, a sikereik, a kudarcaik is közelebb vihetnek egy családregényedhez, az istenes költészet új alapművéhez, a magyar versnyelv radikális megújításához, a Mazeppa újrafordításához vagy a legvagányabb 21. századi mondókáskönyvhöz. A lényeg, hogy bátran mondd ki magadban: ezt tervezed, ezt vállalod. A terveidet bármikor bármi felülírhatja, átütemezheti. Na és? Ugyanis simán lehet, hogy végül nem írod meg. És nem történik semmi baj. Pont azért, mert a felé vezető úton annyi mindent kipróbálsz és tapasztalsz és magadba vonzol, hogy bőven kárpótolva érezheted magad. Nem, talán sosem éred meg, hogy szólnak a kiadóból könyvhét előtt egy héttel, hogy megjött a nyomdából a Mű. De közben rád ragad mindenféle dolog, mint a mágnesre, és nem esetlegesen, nem véletlenszerűen bármi - hanem világosan látszik a munka, a keresés, az irány a megtorpanásaival, a zsákutcáival is. Hasznos, ha minden ilyen kínálkozó, eléd kerülő szituációban azt a bizonyos távlati tervet keresed, illetve hogy miként tudnád használni őket a hosszabb távú cél érdekében. Az elvileg következetlen rezgések világos ívvé rendezhetők. Már nagyon korán, húszévesen építeni kezdheted.
tags: #cvb #meccs #nezes #moricz
