A Kémiai Elemek Elnevezésének Érdekességei és Története

Az ismeretek rendszerezése, csoportosítása mindig segít a megértésben. Így van ez az anyagi világot alkotó különböző elemek esetében is. A XVIII. században a különböző elemekről, vegyületekről felgyülemlett információk sokasága a tudósokat arra késztette, hogy rendszerezzék ezt a tudáshalmazt. Az elem fogalmának megszületése után teljesen kézenfekvő volt, hogy ezeket a kémiai szempontból legegyszerűbb anyagokat tekintsék a kémiai rendszerezés alapegységének.

Az Elemek Fogalma és Rendszerezése

A kémiai elemek atomfajtákból felépülő tiszta kémiai anyagok. Példák elemekre: szén (gyémánt, grafit), arany, oxigén. Jelenleg 117 különböző kémiai elemet ismerünk. Ezek közül 92 az ún. természetes kémiai elemek. A többit mesterséges úton állították elő. Ezek az ún. mesterséges kémiai elemek. Az elemeket a protonszámuk segítségével azonosítjuk. A protonszám egyértelműen meghatározza a kémiai elem minőségét. Az azonos protonszámú, de különböző neutronszámú atomok az izotópok. A protonszám és a neutronszám összege adja az izotóp tömegszámát. Néhány elem egyetlen izotópból áll. Ezek az ún. "tiszta elemek". Ilyenek például a Na, Al, P, Sc, Mn, Co, As, Y, Nb, Rh, I, Cs, Pr, Tb, Ho, Tm, Au, Bi. Érdekes, hogy ezek páratlan rendszámúak és tömegszámúak, kivétel a Be. A modern kémiai jelrendszer, melyet Jöns Jakob Berzelius svéd vegyész fejlesztett ki, ma is használatban van. Az elemek vegyjelei egy vagy két betűből állnak. Három betűből például az Uup (ununpentium), vagy az Uut (ununtrium). Az első betű mindig nagybetű, a továbbiak, ha vannak, mindig kisbetűk. A vegyjelek nemzetközileg ismertek és azonosak, a IUPAC szabályai szerint.

Az elemek, pontosabban az elemi állapotú anyagok közül mint anyagféleséget a XVII. századig csupán tizenhármat ismertek. Ezek: a szén (C), a kén (S), a vas (Fe), a réz (Cu), a cink (Zn), az arzén (As), az ezüst (Ag), az ón (Sn), az ólom (Pb), az antimon (Sb), az arany (Au), a higany (Hg) és a bizmut (Bi). 1669-ben fedezték fel a foszfort, majd a XVIII. században ezt sorra követték az újabb és újabb eredmények. A XVIII. század végére már megduplázódott, a XIX. század közepére pedig megnégyszereződött az ismert elemek száma.

Dimitrij Ivánovics Mengyelejev orosz tudós 1869-ben közzétett tanulmányában atomszerkezeti ismeretek nélkül megsejtette azt a természetes rendszert, amely logikus egységbe foglalja az összes ismert elemet. Mengyelejev készülő tankönyvéhez kívánta rendszerbe foglalni az akkor ismert elemeket. Ehhez - egy zseniális ötlettel - relatív atomtömegeik szerint rakta sorba az elemeket. Mengyelejev merész jóslatokat is megkockáztatott az addig még fel nem fedezett elemekkel kapcsolatban. Előre megadta várható relatív atomtömegüket, sőt fizikai és kémiai tulajdonságaikat is. A kérdőjellel megjelölt helyeken az akkor még nem ismert galliumnak és germániumnak a Mengyelejev által megjósolt atomtömegét tüntettük fel. Lothar Julius Meyer (1830-1895) német vegyész Mengyelejevvel szinte egyidőben - szintén tankönyvírás közben - jött rá a periodicitásra. Mengyelejev azonban néhány hónappal megelőzte.

Az elemek mesterséges rendszereiben önkényesen kiragadott szempontok (pl. szín, szag, keménység, reakciókészség) szerint csoportosították az elemeket. Szempontként a vegyészek elsősorban a kémiai tulajdonságokat tartották fontosnak. A tulajdonságok, jelenségek okát csak az anyag szerkezetének ismeretében lehet megmagyarázni. Az atomokat felépítő elemi részecskéket azonban csak a XIX. és a XX. század fordulóján kezdték felfedezni.

A nátrium (11Na) előtt és utána is találunk olyan fémet, amelynek hozzá hasonlóak a tulajdonságai: kis sűrűségű, a vízzel heves gázfejlődés közben lép exoterm kémiai reakcióba, miközben erősen maró hatású oldat keletkezik. Az ezeket a fémeket követő elemek (pl. a magnézium) csak forró vízzel reagálnak, vagy nem lépnek reakcióba a vízzel, esetleg más típusú kémiai átalakulást szenvednek. A klór (17Cl) is megtalálta társait: a fölötte elhelyezkedő, hasonló színű fluort, valamint az alatta lévő, folyékony, vörösbarna brómot és a szilárd, szürkés színű, de könnyen szublimálódó jódot, amelynek lilás gőzeit már Te is ismered. Valamennyien a konyhasóhoz hasonló anyaggá alakulnak az előbbiekben említett káliummal, illetve nátriummal, ezért sóképző, ún. halogén elemeknek nevezik őket. Az orosz kutató szétdarabolta a felírt elemsort, és egymás alá helyezte a “szakaszokat”. A ma legelterjedtebben használt, ún. hosszú periódusos rendszerben is periódusnak nevezzük az elemek egy-egy vízszintes sorát. Az egymáshoz hasonló tulajdonságú, a táblázatban egymás alá került elemek oszlopait egy-egy csoportnak nevezzük. Például a lítium, a nátrium és a kálium az I. főcsoportba, az alkálifémek csoportjába, a halogénelemek a VII. főcsoportba tartoznak. A tudós ezért merészen módosított a sorrenden, ahol az a hasonló tulajdonságú elemcsoportok létrehozása szempontjából fontos volt. Például fölcserélte egymással a jódot (I) és a tellúrt (Te), mivel tulajdonságaik alapján így kerültek a megfelelő oszlopba.

Az Elemek Neveinek Eredete és Jelentése

Az elemek neve gyakran utal a színre, vagy más tulajdonságaikra. Az elnevezések az idők folyamán változtak, és sok esetben a tulajdonságok magyarázata bizonytalan.

Színre utaló elnevezések

• Caesius (latin): kékesszürke.
• Indicum (latin): indigó. Az indium emissziós spektrumában indigókék vonalak jelennek meg.
• Irisz (görög): szivárvány.
• Ioeidesz (görög): ibolyaszínű.
• Klorosz (görög): sárgászöld.
• Kroma (görög): szín.
• Rhodon (görög): rózsa.
• Rubidius (latin): sötétvörös. A rubídium nevet ebből kapta.
• Tallein (görög): zöldell. A talliumot a színe alapján talliumnak nevezték el.

Tulajdonságokra vagy jelenségekre utaló nevek

• Bromosz (görög): bűzös.
• Phosz (görög): fény, -phero (görög): hordozó. A foszfor kutatása során fedezték fel, mert fényt sugárzott ki a sötétben.
• Hidrosz (görög): víz, -gen (görög): képző.
• Okszisz (görög): sav, -gen (görög): képző.
• Oszme (görög): szag.
• Aktinosz (görög): sugár. Az asztácium radioaktív módon bomló elem.
• Kriptosz (görög): rejtett.
• Lanthanein (görög): elbújtatott. Valószínűleg a lantán oxidjaiban is megbújt egy elem.
• Lithosz (görög): kő.
• Radius (latin): sugár.
• Technétosz (görög): mesterséges. Az első mesterséges elem, a technécium.
• Xenosz (görög): idegen. A xenon nemesgázt jelöl.

Felfedezés helyszínére vagy módjára utaló nevek

• A XIX. században az elemek neve gyakran a felfedezés helyszínéről kapták a nevüket.
• A szkandiumot az euxenitben és a gadolinitben fedezték fel Svédországban, ezért erről a helyről nevezték el.
• Az uránt 1789-ben nevezték el.
• Az ameríciumot és a kaliforniumot a Kaliforniai Egyetemen fedezték fel, Berkeley-ben, 1940-ben.

Felfedezőkről elnevezett elemek és a nemzetközi nómenklatúra

Egyes elemeket a felfedezőjükről, vagy híres tudósokról neveztek el, tiszteletükre. A nemzetközi nómenklatúrát a XVIII. században vezették be, amely több új nevet is tartalmazott. A IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) szabályai szerint a vegyjelek nemzetközileg ismertek és azonosak.

Neves tudósok és a róluk elnevezett elemek

Érdekes és különleges elnevezések

• Az argon nevet javasolták, azonban a lustaságra utaló "argon" szót elfogadták, holott korábban aeronról a bibliai Áronra asszociáltak. Fedezték fel a neont és a xenont is.
• Az antimon neve a görög anthemonium valószínűleg az arab al itimidből, a szemfestésre használt Sb2S3 nevéből ered.
• A cink nevének eredete Seng (perzsa): kő vagy Zinke (német): tüske. A görögök a tüskés kalaminból (ZnCO3), rézből és szénből sárgaréz tárgyakat készítettek.
• Az uránt 1789-ben nevezték el. A tellúrt pedig arról nevezték el, hogy "el a Földről!"
• A didímium esetében az ikreny elnevezés a görög didumoi = ikrek kifejezésből származik, mert a lantánnal "iker"-ként fedezték fel.

A Magyar Elemnevek Fejlődése

A magyar elemek elnevezése az idők folyamán változott. A középkortól a XVIII. századig, más tulajdonságai is megjelentek a nevekben, majd a XVIII. és XIX. században felmerülő változatoktól eltérően, a 19. században áttértek az elemek latin nevének használatára. A 19. század második felében Bugát Pál javaslatára születtek meg a maihoz hasonló, -eny végződéssel elemnevek. A magyar elemnevek történetét egy hatkötetes szótár zárja, melyet Czuczor Gergely és Fogarasi János akadémikusok állítottak össze. Irinyi János akadémikus is szerencsés alkotásokat javasolt magyar elemnevek terén.

Történelmi magyar elemnevek példái

• Alumínium: timsós föld (Pethe: Kímia).
• Antimon: egérkő, rosnika, férjeny (Schirkhuber, 1844), érczmaszlag (Kováts, 1845/47).
• Arany: arany (Kováts, 1845/47).
• Arzén: farkasnyál (Benkő-Werner), egérkő (Schirkhuber, 1844).
• Bárium: férjany (Pethe, 1805), bárium (Irinyi, 1842).
• Bizmut: bizmut.
• Bór: bátrany, keneny (Irinyi, 1842).
• Bróm: büzany (Schirkhuber, 1844), bromium (Kerekes, 1833).
• Cink: cin (Zay, 1791), cink (Schirkhuber, 1844).
• Cirkónium: zircon (Kováts, 1845/47).
• Didímium (elegy): ikreny (Jedlik, 1850).
• Ezüst: ezüst (Schuster, 1829).
• Foszfor: éjjeli fény (Kováts, 1799), fosfor (Varga, 1808), foszfor (Schirkhuber, 1844).
• Hidrogén: levegő (Fábián, 1803), hidrogenium (Kerekes, 1833), vizeny (Schirkhuber, 1844).
• Higany: higany (Schirkhuber, 1844).
• Irídium: szivárványércz (Kováts, 1845/47).
• Jód: jód (Schirkhuber, 1844).
• Kadmium: kadany.
• Kálium: lugkőny (Irinyi, 1842), állhatatos lugsó.
• Kálcium: mészkő (Kováts, 1845/47).
• Kén: kéneny (Schirkhuber, 1844).
• Kobalt: kisértet (Kováts, 1822).
• Króm: föstény (Schirkhuber, 1844).
• Lantán: válany (Schirkhuber, 1844), latany (Nendtvich).
• Lítium: köveny (Schirkhuber, 1844), kövi (Kováts, 1845/47).
• Magnézium: magnézium (Pethe, 1815).
• Mangán: mangán (Irinyi, 1842).
• Molibdén: molibdén (Fábián, 1799), molybdén (Kováts, 1828).
• Nátrium: széksó (Kováts, 1845/47).
• Nikkel: nickel, ércz-rosznika (Kováts, 1845/47).
• Nióbium: columbi ércz.
• Nitrogén: azet (Kováts, 1798), megfojtó levegő (Kováts, 1799), fojtó matéria (Fábián, 1803), fullasztó szer (Varga, 1808), nitrogén (Schirkhuber, 1844).
• Ólom: ólom (Varga, 1808), ólom (Schirkhuber, 1844).
• Oxigén: savanyitószesz (Nagy S., 1798), savanyitó (Kováts, 1799), éltető levegő (Varga, 1808), éleny (Irinyi, 1842), oxigén (Schirkhuber, 1844).
• Ozmium: itélany (Schirkhuber, 1844).
• Platina: irany (Schirkhuber, 1844), ónded (Kováts, 1845/47).
• Rádium: napany (Schuster, 1829).
• Réz: veres réz (Fábián, 1799), réz (Schirkhuber, 1844).
• Ródium: rózsaércz (Kováts, 1845/47).
• Szelén: seleny.
• Szén: szén (Schirkhuber, 1844).
• Szilícium: kavicsföld, kovany (Kováts, 1845/47).
• Stroncium: imeny (Irinyi, 1842).
• Tantál: tantál (Pethe, 1805), tantál (Schirkhuber, 1844).
• Tellúr: tellúr (Kováts, 1798), tellur (Irinyi, 1842).
• Urán: urán (Mannó, 1842), urán (Jedlik, 1850).
• Vanádium: mennyei, mennyeny (Bugát, 1843), vanadium (Irinyi, 1842).
• Volfrám: wolfram (Irinyi, 1842), wolfram (Schirkhuber, 1844).

tags: #dan #kapusrol #elnevezett #kemiai #elem

Népszerű bejegyzések:

• A Shelley Holding Kft. szerepe az ismeretterjesztésben
• Fedezd fel a Real Madrid női mez stílusát!
• Read about the Hungarian U17 team's journey
• Ötletek anyák napjára
• Elnökválasztás a röplabdában