A szurkolói kultúra és az ultra mozgalom háttere
A labdarúgás nem csupán sport, hanem szenvedély, amely olykor végzetes tragédiákhoz vezethet. Az 1979-es újságidézet Vincenzo Paparelli Lazio-drukker műszerésznek állít emléket, aki egy bajnoki focimeccs alatt lett a brutális szurkolás áldozata. A látványosságot fokozó pokoli szerkezet a szerencsétlen fiatalember bal szemén keresztül fúródott az agyába. Annak ellenére, hogy az erőszak egyre inkább elharapózik a lelátókon, a drukkerek közötti összecsapások még ritkán végződnek tragédiával.
Az ultrakultúra alapjai
Már itt fontos tisztázni, hogy alapvetően kétféle fanatikus szurkolói stílusról beszélhetünk. Az egyik csoportot a leginkább Dél-Európára és Dél-Amerikára jellemző ultrák képviselik, akiket általában a lakóhely vagy baráti szálak kötnek össze. A latin eredetű ultra szó jelentése: valamin túl, szélsőséges. A tagok elfogadnak egyfajta életstílust, amelyhez hozzátartozik, hogy fizetésük jelentős részét kedvenc focicsapatuk buzdítására fordítják.
A mozgalom az urbánus, munkás-diák lázadó kultúrából nőtte ki magát. Az első szervezett csoportok az 1960-as évek végén Olaszországban bukkantak fel, ahol nagy hagyományai vannak a minőségi szurkolásnak. A legrégebbi ultracsoportnak az AC Milan 1968-ban alapított - azóta már megszűnt - Fossa dei Leoni (Oroszlánbarlang) nevű szurkolói táborát tartják. Az itáliai stílus azután villámgyorsan teret hódított magának Európában, és tömegmozgalommá vált.
Színkavalkád és koreográfia
A szurkolótáborok közötti különbséget leginkább a színek, szimbólumok és dalok demonstrálják. Előszeretettel állítanak össze kedvenc csapatuk mérkőzéseire koreográfiákat. Egy igazi ultratábor sem létezhet görögtűz, bengáli fáklya és füstbomba nélkül. A zajkeltés legfontosabb eszközei a dobok, kürtök, megafonok és természetesen a vezérszurkoló által levezényelt rigmusok.
Thunderstruck (UCLA tánccsapat)
A huligán mentalitás és az erőszak
A másik speciális szurkolói csoport kifejezetten a balhé kedvéért látogatja a mérkőzéseket. Ezt a csoportot az Angliában kialakult, és leginkább Kelet-Európában elterjedt huligán mentalitás képviseli, akik az erőszakra helyezik a hangsúlyt. Ők azok, akik egy-egy idegenbeli meccs előtt megpróbálják megfélemlíteni az ellenfél táborát, és holtrészegen felvonulva a város utcáin, válogatás nélkül törnek-zúznak.
A labdarúgás és a vele járó erőszak egészen a középkori Angliához vezethető vissza. A modern időkben a XIX. század végén jelent meg újra az erőszak a focipályákon. A Heysel-tragédia után az angol szurkolókat veszélyességi kategóriák szerint osztályozzák, és utóbbiak képviselőit a világ összes stadionjából kitiltották.
| Szurkolói stílus | Fő jellemző | Tevékenység |
|---|---|---|
| Ultra | Látvány, hűség | Éneklés, koreográfia, utazás |
| Huligán | Erőszak, balhé | Törés-zúzás, verekedés |
Magyarországi viszonyok és a DVTK esete
A hazai ultrák és huligánok éppoly fanatikusak, mint külföldi példaképeik. Az első szervezett magyar szurkolócsoportok a ’90-es évek elején alakultak. A Ferencváros nagy szurkolótáborral rendelkezik, de az Üllői úton inkább az angol-holland stílus a jellemző. Az újpestiek vezető csoportja az 1992-ben alapított Ultra Viola Bulldogs, akik alaposan felkészültek a műfajból.
Nemrégiben az együttese szurkolóival került összetűzésbe a Diósgyőr csapatkapitánya, Gera Dániel, amit a válogatott labdarúgó pénztárcája bánt. A DVTK játékosa súlyos pénzbüntetést kapott a klubtól egy azóta már törölt Instagram-bejegyzés miatt. A megbeszélésen Gera Dániel elmondta, hogy annak ellenére, hogy nem az ő hangja hallható azon a bizonyos felvételen, úgy érezte, hogy jó döntés kiállni a csapattársai mellett.
Nemzetközi példák: A Team Esbjerg közössége
A dán sportélet nem működhet önkéntesek nélkül, ezért megszólaltatjuk a Team Esbjerg szurkolói csoportjának vezetőjét, Torben Andersent, aki már több mint 40 éve segíti a sportklubok munkáját. A „The Red Phoenix” szurkolói klub 2016-ban alakult. A The Red Phoenix kizárólag a tagdíjakból és a saját szponzorainktól származó adományokból tartja fenn magát. A dán sportélet egyik alappillére a stabil és széles önkéntesekből és társadalmi munkásokból álló közösségek, akik fizetség nélkül látják el feladataikat.
