Deák Ferenc: Az Örökös Gólkirály Statisztikái
Száz éve született Deák Ferenc, becenevén Bamba, korábbi válogatott játékos, minden idők egyik leggólerősebb magyar futballistája. Az "örökös gólkirály" - ez volt a névjegykártyájára írva, s nem ok nélkül. Deák Ferenc Budapesten született 1922. január 16-án.
A Pályafutás Kezdete és a Szentlőrinci AC
Deák a futballkapuból került a középcsatár posztjára. Berkessy Elemér, a korábbi Fradi-játékos fedezte fel benne az átlagon felüli lövőkészséget, így a SZAC-ban hamarosan ő lett a gólkirály. Deák nem volt nagy nyilatkozó, de 1970-ben egyszer visszarévedt pályafutása elejére, elmesélte, hogy félelmetes rúgótechnikáját a húszas-harmincas évek két csillagának, Berkessy Elemérnek és Kohut Vilmosnak köszönheti: „A kapura lövést külön kell gyakorolni. És órákig. Velem ezt csinálták. Szentlőrincen, srác koromban, a bomba lövéseiről híres Kohut Vilmos, aki szintén Pestszentlőrincről indult el és Berkessy Jegenye. Futtából, jobb és bal szélről középről minden helyzetből kapura lőni.”
A háború utáni újrakezdés a Szentlőrinci AC-ben érte. 1945. szeptember 23-án, Pécsen, a helyi vasutascsapat ellen debütált az élvonalban, a 4:2-es vereség ellenére két góllal. Egy legjobb szándékkal is közepesnek minősíthető alakulatban szinte csodát művelt, 34 mérkőzésen 66 gólt szerzett. A SZAC, illetve a szociáldemokratáktól kapott támogatás miatt SZAC Barátság néven szereplő alakulat az alapszakaszban három tradicionális csapat, a Ferencváros, a Csepel és az MTK mögött a negyedik helyen végezve jutott a legjobb tízbe. Úgy, hogy a 26 mérkőzésén 96 gólt ért el.
A gólgyáros iránt folyamatos volt a nagyobb klubok érdeklődése, elsősorban a kor legjobb magyar csapata (Újpesti TE) és a legnépszerűbb (Ferencváros) mozgatott meg sziklákat a megszerzéséért. Deák elmondta azt is, miért maradt addig a másodosztályú csapatnál: „Igaz, hogy nagyon sokan érdeklődtek utánam, a Ferencváros is várt, azonban egyik egyesület sem tudott annyit nyújtani, mint a SzAC. Itt biztosították a jövőmet. Danninger Jánosnál vagyok hentes és mészáros. Nála is lakom.” Még egy szezont lejátszott a szentlőrinci csapatban, 1946 nyarán kapusként is szerepelt az NB I-ben, ő védett az Újpest bajnokcsapata ellen. Kilencet kapott, de a Népsport azt írta, legalább három gólban benne volt. Azért inkább kitűnt igazi szakmájában, a gólgyártásban: 48 gólig jutva gyűjtött be egy újabb gólkirályi címet az 1947-es szezonban. Akkor már nem tudta megtartani őt az egyre nehezebb anyagi helyzetben lévő szentlőrinci klub.
Ferencvárosi Évek: Gólok és Diadalok
Mialatt a Ferencváros játékosai a mexikói túrán voltak, Deák Bambát leigazolta a Fradi. A SZAC, ha nehezen is, de lemondott róla, különösen annak tudatában, hogy kap cserébe két játékost az Üllői útról: Gyulai Lászlót és a fiatal Kocsis Sándort! Az ügyletet ellenben már nem lehetett „visszacsinálni”. Deák egy sarokházért (Nefelejcs utca 24. alatti kétemeletes bérház) igazolt az Üllői útra.
„1947. szeptember 7-én mutatkoztam be az Üllői úton - éppen volt csapatom a Szentlőrinci AC ellen. Szerettem régi játékostársaimat, de azért négy gólt rúgtam nekik.” Egyébként a Fradihoz való kerülésemnek nagy ára is volt: nem mehetett el a zöld-fehérekkel Mexikóba! Ugyanis ha ezen a túrán részt vesz, egy évig nem igazolhatott volna le a Fradi. Egy ősrégi szabály volt, amelyet sürgősen ezután eltöröltek. De hát neki ez már semmi vigaszt nem jelentett.
A vigaszt a győzelmek jelentették, amelyek szép szériákban követték egymást. Felejthetetlen volt a győriek elleni meccs, amikor a csapat 13-0-ra győzött és ő is ötször talált a kapuba! Azonban még emlékezetesebb egy mesterhármas. Ez 1948 májusában történt. Az Üllői úton a Kispest ellen 1-0-ra „égtünk”. Ónody sérülése miatt 10 emberrel játszottunk, s a két pont sorsa eldőlni látszott. Aztán öt perc alatt három gólt szerzett! 3-1-re győztünk! A közönség a mérkőzés végén betódult a pályára. Róla letépték a mezt és a szurkolók apró darabokra szaggatták, így vitték el emlékként. Egy régi fradista éppen a napokban mutatta, hogy még most is ereklyeként őrzi a meze egy málladozó darabját.
Gólrekordok a Fradiban
Deák ferencvárosi pályafutása alatt hét alkalommal ért el mesterhármast. De az igazi „világszám”, hogy kilenc alkalommal meccsenként négy-négy gólt szerzett! És az a már említett öt gól egy meccsen. És ami szintén nem hétköznapi teljesítmény: 29 mérkőzésen két-két gólt szerzett! Utolsó ferencvárosi dupláját jövendőbeli klubja, a Bp. Dózsa ellen érte el. Az FTC történetében egy bajnokság alatt ő rúgta a legtöbb gólt, amely megdönthetetlen bravúr.
Deák Ferenc a háború utáni évek kiemelkedően leggólerősebb csatára volt szerte a világban. 1945 és 1949 között - két idényt a Szentlőrinci AC-ben, majd kettőt a Ferencvárosban játszva - 124 mérkőzésen 210 gólt szerzett a földkerekség legjobbjai közé tartozó magyar NB I-ben.
Deák Ferenc gólstatisztikái a Ferencvárosban és az NB I-ben (kiemelt időszakok)
| Időszak/Klub | Mérkőzések | Gólok | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| SZAC (1946) | 34 | 66 | NB I gólkirály |
| SZAC (1947) | 30 | 48 | NB I gólkirály |
| Ferencváros (1948) | - | 63 | Naptári évben szerzett gólok |
| Ferencváros (1949) | 30 | 59 | NB I gólkirály (bajnoki idény) |
| Ferencváros (1949) | - | 65 | Naptári évben szerzett gólok, pályafutása legtöbbje |
| Összesen NB I (1945-1949) | 124 | 210 | SZAC és FTC évek |
| SZAC összesen | 72 | 128 | Több gól, mint meccs |
| FTC összesen | 83 | 121 | Több gól, mint meccs |
Vezérletével tündökölt a Ferencváros valaha volt egyik legerősebb támadósora, a Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor ötös az 1948-1949-es bajnokságban. Akik 1949-ben góljaiért ünnepelték, nem gondolhatták, hogy egy „aranygólcsúcsot” látnak és élik át annak minden gyönyörűségét.
Válogatott Szereplés
Pályafutása során mind a válogatottban, mind a SZAC-ban (72 mérkőzésen 128 gól), mind pedig a Fradiban (83 mérkőzésen 121 gól) több gólt szerzett, mint ahány mérkőzésen játszott. Húsz válogatott mérkőzése közül tizenötön lőtt, illetve fejelt gólt! Két válogatott meccsen is négy-négy gólt szerzett: 1947-ben Bulgária ellen, 1949-ben a lengyelek ellen. Ez volt a magyar válogatott első vidéki városban (Debrecen) rendezett mérkőzése.
Deák Bamba a válogatottban is szórta a gólokat, húsz mérkőzése közül mindössze egy akadt, amelyen nem talált a kapuba. 1949-ben - az utolsó olyan évben, amelyben a válogatottban szerepelhetett - nyolc meccsen tizenegy gólt szerzett. November 20-án, a Megyeri úton, 50 000 (!) néző előtt a magyar csapat 5:0-ra kiütötte a bő fél évvel később, a brazíliai világbajnokság harmadik helyén végző svéd csapatot. A Budai II, Kocsis, Deák, Puskás, Hidegkuti ötösben az akkor még ferencvárosi center is szerzett gólt. Ám soha többé nem került be a válogatottba.
Ám Deáknak duplán balszerencséje volt. Részben azért, mert a kor legnagyobb hatalmú futballkorifeusa, Sebes Gusztáv nem szerette. Sem őt, sem a játékát, utóbbiról azt gondolta, nem illik az alakuló majdani Aranycsapatéba. Világszerte is párját ritkítja a legalább húsz meccsen a legjobbak között szerepeltek között az 1,45-ös gólátlag!
A Pályafutás Töréspontja és Későbbi Évek
Nem csoda, hogy a magyar gólzsákot rendre csábították külföldi csapatokba. Amikor a Torino gépe lezuhant és elveszett a világhírű csapat, még Olaszországból is kapott ajánlatot. A torinóiak egy üres csekket küldtek neki, hogy csak az összeget írja be. Ő itthon maradt és azt hitte, hogy örökké a Fradiban játszhat.
1950 nyarán kényszerítették arra, hogy a Belügyminisztérium csapatába, a Bp. Dózsába átlépjen. A magyar futball egyik ismert anekdotáját a tempofradi így fogalmazta meg: „A siófoki Fogas étteremben eljátszatta a cigányokkal a már betiltott Fradi-indulót, amit természetesen teli torokból énekelt. Percek múlva két ÁVH-s tiszt lépett hozzá, és felszólították, hogy azonnal hagyja abba. Deák válaszul kiütötte őket, sőt az egyiktől még a fegyverét is elvette!”
Huszonnyolc évesen pályafutása megtört, soha nem volt olyan eredményes, mint korábban. A klub „pártfogójának” alkalmazottja lett, magyarul beléptették a rendőrséghez, amelynél úgy érezték, kegyet gyakorolnak azzal, hogy szó szerint nyugdíjas állásba segítik. Valójában a hatalom elvette tőle pályafutása legalább öt szép idényét, s ki tudja, milyen nemzetközi sikereket. Hiszen élvonalbeli játékos volt az 1952-es helsinki olimpia, a római stadionavatón kiharcolt Európa Kupa-győzelem, a londoni 6:3, s nem utolsósorban az 1954-es svájci világbajnokság idején is. A lila-fehéreknél 1954-ig 72 mérkőzésen 52 gól volt a mérlege, azért az sem gyenge.
A Megyeri úton is rúgta még egy ideig a gólokat, de hát minden megváltozott. Már csak a B-válogatottságig vitte. És néhány év múlva továbbvitte sorsa a Dózsából az Egyetértésbe, a Bp Spartacusból a Siófoki Bányászba. Pályafutása végén a Bp. Spartacus (1955), az Egyetértés (1956-57) és a Siófok (1958) mezét viselte. Deák Ferenc Budapesten hunyt el, 1998-ban.
Megemlékezések
A Magyar Labdarúgó Szövetség kezdeményezésére péntek délelőtt koszorúzást tartottak az Évszázad gólkirálya, a 100 évvel ezelőtt született Deák Ferenc sírjánál a Farkasréti temetőben. Az örökös gólkirály, Deák Ferenc legendája ma is él a magyar labdarúgásban.
tags: #deak #ferenc #labdarugo #stats
