A Régi idők focija – Minarik Ede, a futball legendája
A húszas évek mozi- és focivilágát burleszk-pantomim stílusban megidéző film Budapesten játszódik. Sándor Pál remeke a magyar filmtörténet fontos darabja. A film jelmondata szállóigévé, főhőse fogalommá vált, szinte azonnal. Minarik Ede, Csabagyöngye, tűpontos korrajz és egy ma már legendás alkotás.
Minarik Ede mosodás egyetlen szenvedélye a foci. Csak egyet szeretne elérni életében: hogy a Csabagyöngye SC bejusson az első ligába. Ezért képes feláldozni mindent. A mosodáját, a házasságát, mindent, amije csak van, illetve volt.
A film egyik szállóigéje mindennapjaink vezérfonala lett: Kell egy csapat! És ebben a filmben van. Remek alkotók, kiváló színészek teszik felejthetetlenné a képernyő előtt töltött időt. „Mert kell egy csapat. Kell.”, ismételgeti Minarik Ede a Régi idők focijában.
Filozófia és történetmesélés
Sándor Pált és állandó forgatókönyvíróját, Tóth Zsuzsát Mándy Iván prózája ihlette meg, aki a magyar írók közül elsőként emelte irodalmi témává a futballt. A pálya szélén című kisregényének főszereplője Csempe-Pempe, a fanatikus játékosmegfigyelő, belőle lett Minarik Ede a filmváltozatban.
Mándy Iván novelláját, a Tribünök árnyékát, illetve A pálya szélén című kisregényét a rendező állandó munkatársaival, Tóth Zsuzsa forgatókönyvíróval és Bíró Zsuzsa dramaturggal ültette át mozgóképre, és - csakúgy, mint következő Mándy-adaptációjuk, a Mélyvízből készült Szabadíts meg a gonosztól (1979) esetében - kitűnően sikerült az író szövegvilágának megfelelő filmes stílust találniuk.
Sándor Pál visszatérő témája az egymásrautaltság, a közösség és az egyén egymást csiszoló viszonya. Filmjeinek híres szállóigéi is a közös ügyért vívott küzdelem életben tartó erejét sulykolják. Ám az összetartás szép ideájának megvalósulását kisebb-nagyobb árulások akadályozzák meg. A hűtlenség és a csapat széthullása csaknem elkerülhetetlen a közösség nélkül helyüket nem találó hősök történetében.
Csak első, a francia újhullám stílusában fogant filmjében, a nagykamaszok nemzedéki közérzetét megfogalmazó Bohóc a falonban (1968) mutatkozik az egymásra találás jelentős csalódások nélkül. Sándor Pál következő munkáiban keserűség itatja át az együvé tartozás rövid időre szóló felemelő érzését. Összjáték és széthúzás keserű tapasztalatának sokrétű megfogalmazása a Régi idők focija.
Régi idők focija (Sándor Pál, 1973, részlet)
A film stílusa és képi világa
A Régi idők focija egy nagyon különleges film, melyben egy igazán különleges és nem mindennapi stílus ötvöződik a sajátos humorral és képi világgal. Az alkotók az 1920-as évekre jellemző némafilmek világát hozták vissza és ötvözték azt burleszk szerű elemekkel.
A Régi idők focija idézőjelbe tett némafilm: tréfás inzertek, állóképekre komponált jelenetek, zongorakíséret, a színészek gyorsított mozgása, széles gesztusaik és burleszkbe illő kergetőzős, tortadobálós jelenetek képviselik a mozi hang előtti korszakát. Az alkotók igazi bravúrja, ahogy a hang, a színek és a némafilmes eszközök egyvelegéből egységes formavilágot teremtenek.
Minarik Ede, a film ikonikus alakja
Budapest, 1924. Minarik Ede (Garas Dezső), a megszállott mosodás minden szabadidejét és pénzét csapatának, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyének szenteli. Élete célja, hogy feljuttassa a klubot az élvonalba, de megannyi akadállyal kell szembenéznie. Játékosai elégedetlenkednek a mostoha viszonyok miatt, az egyetlen klasszis Vallay, a kapus (Vogt Károly), aki körül keselyűként köröznek a riválisok ügynökei.
A megszállott önjelölt focimenedzser a kérlelhetetlen végrehajtók, Tokics és Brüll fenyegetésétől tartva nem lát más kiutat, mint hogy egy-egy játékosát eladja a riválisoknak. Hőse Minarik Ede, a szegény mosodás, akinek egyetlen álma, hogy szedett-vedett városszéli focicsapatát, a Csabagyöngyét az élvonalba juttassa. Pénz nélkül azonban ez lehetetlen feladatnak látszik, még a tizenegy játékost sem sikerül összeverbuválni.
Annyi viszont bizonyos, hogy Minarik Edének és az őt megszemélyesítő Garas Dezsőnek mindenképp ott a helye a legnagyobbak között. Felejthetetlen, ahogy esetlen kalapjával, lógó nagykabátjában, ormótlan cipőjében és kis bajuszával feltűnik a vásznon, megváltva ezzel a jegyét mind a magyar futball arcképcsarnokában, mind a magyar filmművészet ikonikus alakjai között.
A Régi idők focijának és főként Garas Dezső alakításának köszönhető az is, hogy megszületett a hazai filmtörténet talán legikonikusabb figurája, akinek máig nem kopott meg a kultusza. Alakja szinte egy az egyben Chaplinre emlékeztet, a burleszk legnagyobb alakjához hasonlatosan újabb és újabb ravasz ötleteivel ő is legyőzhetetlennek tűnik. Ugyanakkor korántsem utánzat a Garas Dezső játszotta Minarik. Filmtörténetünk egyik legemlékezetesebb, sajátosan magyar figurája mélyen kötődik az első világháború utáni évek budapesti életvilágához.
Talán csak véletlen, hogy mire Garas Dezső elérkezett Minarik Ede szerepéhez, már két felejthetetlen epizódalakítással kapcsolódott a focihoz. Ő volt Steiner, a kétballábas antitalentum az életükért és becsületükért küzdő munkaszolgálatosok csapatában a Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961) és a kapus a Mese a 12 találatról (Makk Károly, 1957) című filmben.
Sándor Pál még két alkalommal Edének keresztelte a Garas megformálta figurát. A Ripacsokban Stock Ede a bőnadrág elárult „tulajdonosaként” fogad színésztársa ellen gyilkos bosszút, a Noé bárkájában (2006) egy másik Ede, egykori moziigazgató, nyugdíjas ételkihordóként televíziós vetélkedőben próbálkozik élete utolsó nagy dobásával. Az „Edék” a saját „nagy ügyükben” megszállottan hívő kisemberek.
A korrajz hitelessége és társadalmi üzenete
A cselekmény az 1920-as évekbe repíti vissza a nézőt, a magyar futball azon hőskorába, amikor még nem igazán készültek a meccsekről felvételek. Az 1924-ben játszódó történet a futball aranykorának legendáját összekapcsolja a mozi korai nagy fejezetével. A korszak a díszleteken, jelmezeken, a mulatságosnak ható futballdresszeken túl a film ironikus és harsány formanyelvének köszönhetően elevenedik meg.
A film kiváló korrajznak bizonyult. 1924-ben játszódott, abban az évben, amikor a focibajnokságban az MTK volt az egyeduralkodó és Orth György a nagy sztár (a válogatott viszont 3:0-ra kikapott Egyiptomtól). Amikor Bethlen István volt a miniszterelnök, az Esterházy herceg pedig 222 ezer hold földet tudhatott magáénak. Amikor tombolt a mélyszegénység és az infláció, Róbert bácsi konyhája előtt pedig kígyózó sorban álltak az emberek egy tál ingyen ételért.
A foci és a mozi iránti szenvedély mellett ugyanis megjelenik a Horthy-korszak társadalomrajza is, ami keserű, szomorkás színt visz a derűsre stilizált némafilmes világba. Már a helyszín, a budapesti külvárosi szegénynegyed árnyalja a komédiázást. Lerobbant épületek, szegényes mosoda, kültelki focipálya környezetében álmodik a nyomor: az első ligába feljutni társadalmi felemelkedést is jelentene. Mintegy mellékesen jelenik meg a szerveződő munkásmozgalom, és Minarik egyszerű, naiv kérdése, „Ki az a Hitler?”.
Alkotók és szereplők
A filmet a legendás Sándor Pál rendezte, neki köszönhetjük többek között a Bohóc a falont, a Herkulesfürdői emléket, a Szerencsés Dánielt és a Ripacsokat is.
A film operatőre a legendás, Oscar-díjas Ragályi Elemér volt, aki csodálatos képi világot álmodott meg a hangos némafilmhez. Ragályi Elemér 2023-ban hunyt el 84 éves korában.
Főbb alkotók és szereplők listája:
- Rendező: Sándor Pál
- Producer: Bajusz József
- Operatőr: Ragályi Elemér
- Forgatókönyv: Tóth Zsuzsa (Mándy Iván novellája nyomán)
- Zene: Tamássy Zdenko
- Szereplők:
- Garas Dezső (Minarik Ede)
- Major Tamás
- Kern András (Kövesi, a tartalék)
- Vogt Károly (Vallay, a kapus)
- Temessy Hédi
- Esztergályos Cecília
- Márkus László (Turner Pipi)
- Molnár István
Major Tamás is főszerepet alakított a filmben. Elkötelezett baloldaliként a II. világháború alatt az ellenállásban dolgozott, a háború után pedig Nemzeti Színház igazgatója lett, aztán 1956-ban, a forradalom alatt eltávolították a székéből. De csak ideiglenesen. Major remek színész volt, ám színházigazgatóként sok kollégája életét megnehezítette.
Márkus László is szerepelt a filmben, ő volt Turner Pipi. A kiváló színész szokás szerint remekelt - mint számtalan szerepében. A gyerekek a Kukori miatt imádtak, meg Béni hangjaként a Frédi és Béniből, a felnőttek pedig azt is tudták, megdöbbentő színpadi jelenetekre képes. Csoda, hogy a II. világháború alatt életben maradt, a nyilasok ugyanis az édesanyjával együtt a Duna felé terelték, ám végül nem lőtték le.
Vogt Károly volt Vallay, a csodakapus. A kiváló színész sajnos meglehetősen fiatalon, 45 évesen halt meg.
Kern András is ott volt a Régi idők focijában, ő volt Kövesi, a tartalék. Ki gondolta ekkor - talán Sándor Pál igen -, hogy néhány évvel később ismét Garassal játszik majd, méghozzá az 1981-ben bemutatott, kultikus Ripacsokban.
Régi idők focija (Sándor Pál, 1973, részlet)
A forgatás kihívásai és érdekességei
Sándor Pál és Ragályi Elemér operatőr elhatározták, hogy az egész film képi világát a borult, sötét időjárás köré építik, és teljesen kizárják a napfényes, derűs időt. Mikor azonban a forgatás elkezdődött volna, napokig verőfényes napsütésben fürdött minden.
A filmet több helyszínen forgatták. Részben Óbudán, ahol találtak néhány omladozó házat a korszakból. A legtöbb jelenetet a kőbányai szeméttelepen vették fel, azért ott, mert olyan futballpályát nem találtak, ahová ne lógott volna be egy-egy oda nem illő villanyvezeték, oszlop vagy modern ház a háttérben. Minarik legendás öltözője csak díszlet volt. A korhű berendezés kedvéért a VIII.
Minarik hosszú, barna, kaftánszerű kabátja, amelyet pontosan úgy készítettek el, ahogy Mándy megírta, Garas Dezső szerint azonban nem állt el elég jól.
Az egyik mosodai jelenetben meztelenül látható Garas Dezső és partnere, Molnár István. Sándor Pál rendező másfél órán át kapacitálta Garast, aki szemérmes ember volt, és egyáltalán nem akart levetkőzni.
A Minariknál megrendezett lakoma tortacsatába torkollik. Ezt a jelenetet sem volt könnyű feladat leforgatni, mert a torták folyton elolvadtak, hiába próbálták cérnával összekötni őket. Sándor egyetlen beállítással akarta felvenni a tortacsatát, de a torták legkésőbb a beállítás háromnegyedénél elolvadtak. Ekkor találta ki, hogy Tóth Zsuzsa írjon Minariknak egy mondatot, amelyet a tükörbe nézve elmond, miközben az asszisztensek kicserélik a tortákat.
Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét. Történt, hogy Sándor Pál Garas Dezsőt nézte ki magának, ám a sokat foglalkoztatott színész éppen egy sorozatra készült, így nemet mondott.
A Minarikot alakító Garas Dezső kiskorában majdnem meghalt, a strúmája miatt műtötték, de a beavatkozás közben leállt a légzése. Gégemetszést alkalmaztak és így mentették meg az életét.
tags: #debreceni #norbert #regi #idok #focija
