Magyarország–Uruguay: A Puskás Aréna avatója és Gera Zoltán búcsúja

A magyar férfi labdarúgó-válogatott november 15-én Uruguayt, a világ egyik legnagyobb futballhagyományokkal rendelkező országának csapatát látta vendégül. A találkozó történelmi jelentőségű volt, hiszen az új Puskás Arénában, a 2020-as Eb egyik leendő helyszínén fogadta a nemzeti együttes a kétszeres világbajnokot. Ez volt egyben Gera Zoltán, az elmúlt évek kiemelkedő hazai labdarúgója (97 mérkőzésen 26 gól) búcsúmérkőzése is, aki egy sérülést követően volt kénytelen abbahagyni sikeres pályafutását.

A szakember július elsejétől vette át a 2021-es, magyar-szlovén rendezésű Eb-re készülő U21-es válogatott vezetését. Mivel a feladatkör teljes embert kíván, Gera Zoltán megállapodott a magyar bajnok Ferencváros vezetőségével, hogy egyelőre távozik a zöld-fehérek szakmai stábjából. „Nagy megtiszteltetés, hogy a jövő szempontjából talán legizgalmasabb korosztállyal foglalkozhatok vezetőedzőként, és külön motiváció mindannyiunknak, hogy 2021-ben a szlovénokkal közösen mi rendezzük az első 16 csapatos Eb-t. Büszke vagyok a Ferencvárosnál végzett munkámra is, amelyet fájó szívvel hagyok abba. Mint elmondtam a klub vezetőinek is, nagyon hálás vagyok a lehetőségért, amit kaptam, sokat tanultam az elmúlt időszakban, és örülök neki, hogy együtt ünnepelhettük a klub 30. bajnoki címét. Mostantól pedig minden erőmmel az U21-es válogatott eredményességéért dolgozom. Nagy köszönettel tartozom az A-válogatott stábjának és játékosainak, mert rengeteget tanultam mindannyiuktól az együtt töltött idő alatt, amiért nagyon hálás vagyok nekik" - nyilatkozta az mlsz.hu-nak Gera Zoltán, akinek főállású munkahelye az MLSZ Telki Edzőközpontja lesz.

A magyar labdarúgó-válogatott barátságos találkozója Uruguay ellen, 2019. november 15-én, a Puskás Aréna avatásán zajlott. Ez volt a magyar labdarúgó-válogatott 942. mérkőzése.

A Magyarország-Uruguay mérkőzések történelmi áttekintése

Hivatalosan mindössze három mérkőzést játszott egymással a magyar és az uruguayi labdarúgó-válogatott, de volt egy negyedik is, amely előtt a dél-amerikaiak azt hitték, hogy a magyar nemzeti csapat megy hozzájuk. Aztán hamar rájöttek, hogy ez nem így történt, de a meccset már nem akarták lefújni. A legemlékezetesebb összecsapás az 1954-es svájci világbajnokság elődöntője volt. Budapesten egyszer játszottunk velük, Bozsik József 100. válogatott fellépésén (hittük akkor), egyben búcsúmeccsén. Pénteken jött a negyedik összecsapás, a Puskás Aréna avatója Budapesten.

Az 1954-es svájci vb-elődöntő: A második "vb-döntő"

Az 1954-es svájci világbajnokság elődöntőjében - hosszabbítás után - 4-2-re nyert Magyarország az akkor címvédő és kétszeres világbajnok Uruguay ellen. Ez volt a magyarok addigi legnehezebb vb-mérkőzése, pedig Puskásék addigra már túl voltak a szintén 4-2-es magyar győzelmet hozó brazilok elleni összecsapáson (akkor rendes játékidőben). A lausanne-i vb-elődöntőre vonattal érkeztek meg a csapatok - mégpedig a meccs napján. A magyar küldöttség vezetője, Hegyi Gyula a város egyik tóparti szállodájában igyekezett megnyugtatni a játékosokat, mert Puskás Ferenc ezen az összecsapáson sem játszhatott. A sérült sztár a teraszon az arra járó szállóvendégekkel beszélgetett. Majd együtt ment a játékosokkal a stadionba - de addigra már szakadt az eső Lausanne-ban. A meccsen a magyarok hősies küzdelemben múlták felül a dél-amerikai világbajnokot. A szakértők abban mindenképpen egyetértettek, hogy az az együttes, amely a vb egyenes kieséses szakaszában két dél-amerikai együttest is kiüt, nem lehet más, mint világbajnok. Ma már tudjuk, hogy ez nem így történt.

De vissza Uruguayhoz, amely a csoportmérkőzéseken 7-0-ra söpörte le a skót válogatottat - éppen ezért a magyar szakvezetés egyenesen a második vb-döntőként jellemezte a magyar-uruguayi csatát. (Az első a brazil meccs volt, az igazi meg az NSZK elleni.)

Az uruguayi csapat játékosa, Andrade a következőt nyilatkozta: „Ilyen nagy ellenféllel szemben még sosem játszottam. Meg kell állapítani, hogy nagyon tudnak a magyar játékosok." John Graydon, angol sportújságíró, aki a vb-ről tudósított, azt mondta: „Ez a magyar-uruguayi összecsapás volt a legszebb futballmérkőzés, amelyet életemben láttam." Csatlakozott hozzá az olasz mester, Vittorio Pozzo is: „ilyen gyönyörű mérkőzést még soha nem láttam." Még a walesi bírót, Griffithset is megkérdezték. „Férfias, kemény küzdelmet vívott egymással a két csapat, a magyarok teljesen megérdemelték a győzelmet" - így a játékvezető.

Az egész futballvilág a magyarok dicséretét zengte a lausanne-i elődöntő után. Csak a magyar szaksajtó látta a dolgokat kissé másképp. Feleki a sportnapilap hasábjain kevéssé volt lelkes. A Népsport egyenesen úgy fogalmazott, hogy nem ez volt a magyar válogatott legjobb játéka. Néha akadozott a magyar csapat gépezete, a játékosok olyan hibákat követtek el, hogy utólag szinte magunk sem akartuk ezt elhinni. A csatársor játékán meg továbbra is látszik Puskás hiánya.

Az NSZK szövetségi kapitánya, Sepp Herberger nyilatkozkozott. „Magyarország megnyerte a második világbajnoki döntőjét Uruguay ellen. Csodálatosan játszottak, de a döntő még hátra van, azon pedig minden megtörténhet." (Mintha a próféta beszélt volna a német szakemberből.) Josef Posipal, a német válogatott játékosa pedig magyarul nyilatkozott a Szabad Népnek. (Pospial édesanyja magyar volt.) „A mi meccsünk, az osztrákok elleni elődöntő szünetében azzal jött be valaki az öltözőnkbe, hogy a félidőben Uruguay 3-2-re vezet a magyarok ellen. Ekkor nagyon elszomorodtam, mert én mindenképp a magyar válogatott ellen akartam játszani a vb-döntőt. Nagyon boldog vagyok, hogy csak rémhír volt az egész, nagy meccsre készülünk Puskásék ellen, remélem, ő is játszani fog."

Erről az 1954-es vb-elődöntőről még annyit, hogy a meccs rendkívül sportszerű körülmények közepette zajlott, a 120 perc után a két csapat játékosai összeölelkezve jöttek le a pályáról. A stadion közönsége pedig erős füttykoncertben részesítette a pálya szélén felvonuló rendőröket, akiknek semmi dolguk nem akadt. A sajtó is keményen kiosztotta a svájci hatóságokat, emlékeztetve arra, hogy a magyar-brazil negyeddöntő után, amikor a két válogatott játékosai összeverekedtek, a rendőrök sehol nem voltak.

Magyarország kezdőcsapat: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Palotás, Hidegkuti, Czibor.

Döntetlen Montevideóban szenteste előtt egy nappal (1961)

Az egész ország a karácsonyra készült, amikor 1961. december 23-án, azaz egy nappal szenteste előtt Montevideóban barátságos mérkőzésen csapott össze egymással a magyar és az uruguayi válogatott. A meccs 1-1-es döntetlenre végződött. Baróti Lajos szövetségi kapitány csapata - már az 1962-es chilei világbajnokságra való felkészülés jegyében - indult el dél-amerikai túrára. A válogatott Chiléből repülőgéppel érkezett meg az uruguayi fővárosba, ahol kisebb botrány tört ki, mert a szervezők sem szállodát, sem autóbuszt nem adtak a magyar csapatnak. Pár órás huzavona után rendeződött csak a helyzet, ekkor foglalhatták el a magyarok a szállásukat.

Uruguay ezt az összecsapást az 1954-es vb-elődöntő visszavágójának tekintette, így harangozták be a helyi lapok az eseményt. Csakhogy Magyarország december 9-én Santiagóban 5-1-es vereséget szenvedett Chilétől. Ez annyira letörte az uruguayi szurkolókat, hogy sokan otthon maradtak és nem mentek el a mérkőzésre. Pedig a magyar együttes akár meg is nyerhette volna a barátságos találkozót, ha Ventori játékvezető megadja Sipos Ferenc teljesen szabályos bombagólját. Az argentin bíró azonban - máig érthetetlen módon - lest jelzett és nem mutatott középre. Albert Flóriánt a második félidőben a tizenhatoson belül felvágták - a bíró ekkor épp másfelé nézett.

Kissé lejtett a pálya Montevideóban. A magyar csapat gólját ezen a meccsen Solymosi Ernő szerezte - ezt már nem tudták nem megadni.

Magyarország kezdőcsapat: Grosics - Mátrai, Mészöly, Dalnoki - Solymosi, Sipos - Farkas J., Göröcs (Bozsik), Albert, Tichy, Fenyvesi.

Bozsik búcsúmeccse Budapesten (1962)

A két ország szövetsége még a helyszínen megállapodott abban, hogy az 1962-es chilei világbajnokság előtt Budapesten újra találkoznak a csapatok. 1962. április 18-án Budapesten Bozsik József búcsúmeccsére, 100. válogatottságára, az Uruguay elleni barátságos összecsapásra készültek a magyarok.

Uruguay Hamburgból érkezett meg Budapestre, az északnémet városban 3-0-ra kapott ki az NSZK válogatottjától. A Népstadionban már a találkozót megelőző edzésnapon óriási volt az érdeklődés. Szinte az összes magyar sportújságíró a gyepen szaladgált, próbálta szóra bírni a dél-amerikaiakat, illetve Baróti Lajos szövetségi kapitányt. A magyar szakvezető azt mondta, hogy a chilei vb egyik fontos felkészülési állomásának tekinti a meccset.

Bozsik József a könnyeivel küszködve vette át az MLSZ aranyjelvényét Barcs Sándor szövetségi elnöktől. A 100. válogatottságát ünneplő kiválóság aztán a mérkőzésen is főszerepet játszott, mert ő lőtte Magyarország egyenlítő gólját. A végeredmény - csakúgy, mint 4 hónnappal korábban, Montevideóban - 1-1 lett.

Magyarország kezdőcsapat: Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Solymosi, Sipos - Farkas J., Bozsik, Albert, Tichy, Fenyvesi.

„Az uruguayiak elleni mérkőzés számomra a búcsú volt" - mondta a lefújás után Bozsik József. „Nagyon vágytam arra, hogy magyar közönség előtt szerepelhessek a 100. válogatott találkozómon. Végtelenül boldog voltam, amikor kifuthattam a pályára és még boldogabb vagyok, hogy mindenki elégedett a szereplésemmel. Felejthetetlen számomra ez a búcsú" - mondta szinte sírva a magyar játékos. Ekkor még azt hitte, hogy valóban ez volt a 100. válogatott fellépése. Egészen 2000-ig tartotta magát ez a kijelentés, csakhogy akkor az MLSZ hivatalos válogatott meccseké minősítette azt a két találkozót, amelyet 1952-ben Moszkva-válogatottja ellen játszott Sebes Gusztáv csapata. Az egyiken Bozsik József is játszott, így az 1962-es Uruguay elleni búcsúmeccsén nem századszor, hanem százegyedszer lépett pályára a nemzeti csapatban.

Egy 19 évvel ezelőtti botránymeccs (2000)

Ezzel véget is ért a hivatalos meccsek sora, de szólnunk kell még egy összecsapásról, amelyet 2000. február 17-én játszottak Punta del Estében. Nem mindennapi mérkőzés volt, annyi szent. Óriási botrány lett belőle. Az Uruguayi Labdarúgó Szövetség ugyanis a magyar válogatottat várta Dél-Amerikába. Ehelyett megérkezett oda a Lombard Tatabánya csapata, amely Magyar Ligaválogatott néven szerepelt. A La Republica című uruguayi napilap munkatársai a meccs előtt sem akarták elhinni, hogy nem a magyar válogatott érkezett meg Montevideóba.

Na, most, az egészben az a legszebb, hogy Uruguay eredetileg a szlovák válogatottat várta barátságos meccsre, de a szlovákok az utolsó pillanatban lemondták az utazást. Így került a képbe a Tatabánya, amely az összes idegenlégiósát Magyarországon hagyta. Uruguay szinte a legerősebb összeállításában lépett pályára ellenünk, az egyik góljukat Álvaro Recoba szerezte, aki az olasz Inter játékosa volt. Nem lépett viszont pályára a Tatabánya játékos-edzője, Kiprich József, aki a szálloda légkondicionáló berendezésétől megfázott.

Az uruguayi újságírók - miután szembesültek azzal, hogy ennek a magyar csapatnak köze nincs a válogatotthoz - kemény hangú írásokban ítélték el a helyi szövetség húzását. Azt feszegették, vajon minek kellett meghívni egy európai klubcsapatot a legerősebb uruguayi együttes ellen játszani. Mindenesetre a dél-amerikai ország szövetsége azonnal törölte a hivatalos összecsapások sorából ezt a mérkőzést.

A Puskás Aréna avatója: Magyarország-Uruguay 2-1

Pénteken este 19.00-kor következett tehát a negyedik hivatalos Magyarország-Uruguay válogatott labdarúgó-mérkőzés Budapesten, a Puskás Aréna avatásán. Ez volt Gera Zoltán búcsúmeccse is. A magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re kikapott Uruguaytól a Puskás Aréna nyitó mérkőzésén. Az új létesítmény első magyar gólszerzője Szalai Ádám volt, aki a találkozó 24. percében volt eredményes.

A kezdő rúgást a válogatottól elbúcsúztatott Gera Zoltán, valamint egy „fiatalember”, a 93 esztendős Nyikita Szimonyan végezte el: a hússzoros szovjet válogatott legenda ott volt a Népstadionban 1953-ban is. Ami az összeállítást illeti, Marco Rossi már korábban kijelentette, Uruguay ellen Dibusz Dénes áll a kapuban, de a kezdő tizenegyben találta magát Bese Barnabás, a sérüléséből felépülő és azóta a DAC-ban jó teljesítményt nyújtó Kalmár Zsolt, valamint a Ferencváros jó formában lévő szélsője, Varga Roland is.

Sokat nem kellett várni, hogy kiderüljön, a rivális nem véletlenül tartozik a világ futballjának élvonalába. Hatvanhat évvel korábban, a Népstadion első válogatott meccsén a svéd Henry Källgren szerezte az első gólt, a Puskás Aréna avatásán pedig a PSG sztárja, Edinson Cavani (0-1). Tegyük hozzá, a gól előzményeként Matías Viña bántóan könnyedén csapta be Bese Barnabást, úgy adott középre, hogy a labda mindenkit kikerült, Cavani pedig bevetődve a hálóba lőtt. Nos, amit a magyar szurkolók láttak, aligha nyugtatta meg őket, és ez még akkor is igaz, ha azt is tudni lehetett, az uruguayi játékosok más szintet képviselnek, mint a keddi ellenfél, Wales labdarúgói.

A félidő hajrájában az egyenlítés is összejöhetett volna, hiszen jó helyről, húsz méterről szabadrúgást rúghatott a magyar válogatott. Természetesen számítani lehetett arra, hogy Marco Rossi több alapemberét is lecseréli a második félidőben, így lehetőséget adott többek között az Újpest remek bajnoki formát mutató támadójának, Feczesin Róbertnek, aki napra pontosan nyolc évvel korábban, 2011. november 15-én a Lengyelországban 2-1-re elveszített találkozón játszott legutóbb a nemzeti együttesben.

A Puskás Arénát tehát vereséggel avatta fel a nemzeti együttes, ám sokan bíznak benne, a folytatásban olyan sikereket élhetnek meg itt a szurkolók, mint egykoron a Népstadionban. Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a Puskás Aréna avatóján, Uruguaytól elszenvedett egygólos vereséget követő sajtótájékoztatón elégedetten beszélt a csapatban bemutatkozó védőkről, és elárulta, Nagy Zsolt valószínűleg kezdő lesz Walesben. „Sajnos úgy kezdtünk a meccset, ahogy Horvátországban, ijedten, megszeppenve, talán a nagy nevek miatt is. Ennek Walesben nem szabad megtörténnie. Tudjuk, hogy nem Horvátország vagy Uruguay lesz az ellenfél, de nehéz pályán kell majd játszanunk. Megfelelő hozzáállásra, qualitásra lesz szükség az első pillanattól kezdve, ahogy most a tizenötödik-huszadik perc után lehoztuk a meccset."

„Nagy Zsolt és Szalai Attila is jól mutatkozott be, pozitív volt a hatásuk a meccsre, különösen Nagyra igaz ez. Abban a fél órában, amikor lehetőséget kapott, bizonyította, amit korábban gondoltam róla: felvállalja a párharcokat, gyors és erős, nem fél a kihívástól. Pozitív a véleményem róla, jó esélye van rá, hogy Walesben játszatni fogom. Lovrencsicset pihentettem, Baráth maga kérte, hogy cseréljem le, mert enyhébb combizom-húzódást érzett. Úgy tűnik, a védőkkel mindig történik valami. Ami a karaktereket illeti, Szalai és Nagy is bizonyított a szememben. A bal oldalon meg vagyunk szorulva, mert Korhut eltiltott, valószínűleg Nagy fog játszani."

„Nem tudok még Kalmár állapotáról nyilatkozni, de annyit azért érzékeltem, hogy súlyos sérülése lehet. Nagyon sajnálom, mert nemrég tért vissza az operációja után, és jól is ment neki a játék. Pátkairól nem titkolom, valószínűleg kezdő lesz Walesben. Más helyzetben van, mint Nagy Ádám, utóbbit muszáj volt kipróbálnom, mert egy edzése volt Bristolban, mielőtt meccsen is pályára lépett. Három játékos esetében is benne volt, hogy megsérül, de végül csak Kalmár esetében történt meg."

A sajtótájékoztató végén Rossi még egyszer magához ragadta a szót, és kissé meghatódva azt mondta: „Szeretném szívből megköszönni minden magyar szurkolónak, aki részt vett az avatón, és jelenlétével támogatott minket, hatalmas érzelmi többlettel ajándékoztak meg minket."

A belső védők, a négy nap múlva a cardiffi Eb-selejtezőn is kezdő Baráth Botond és Lang Ádám sem mindig állt a helyzet magaslatán, de mindkét támadásnál Bese Barnabás volt a „gyenge pont”, Dibusznak pedig egyik találatnál sem volt esélye a védésre. A folytatásban aztán lendületesebbé vált a magyarok játéka, és egy szép támadás végén Szalai Ádám megszerezte a Puskás Aréna történetének első magyar gólját. A folytatásban lendületesen kezdett a magyar válogatott, helyenként képes volt nyomást gyakorolni a jóval esélyesebb és jobb erőkből álló ellenfél védelmére, azonban komoly helyzetet nem sikerült kialakítani. A 60. perctől a sok csere elkezdte tördelni a játékot, amely ettől kiegyenlítetté vált. Az egyetlen riadalmat az keltette a második félidőben, hogy Kalmár Zsolt megsérült, hordágyon vitték le a pályáról, azaz kényszerűségből kellett lecserélni. Marco Rossi szövetségi kapitány két újoncot is avatott, a 71. percben Szalai Attilát, míg a 75. percben Nagy Zsoltot.

Magyarország kezdőcsapat: Dibusz - Bese, Baráth (Szalai At., 71.), Lang, Korhut (Nagy Zs., 75.) - Vida M. - Dzsudzsák (Kovács I., 54.), Kalmár (Holman, 83.), Szoboszlai (Nagy Á., 67.), Varga R. - Szalai Á.

Uruguay kezdőcsapat: Muslera - G. González, Coates, Godín, Viña (Laxalt, 68.) - B. Rodríguez (Pereiro, 82.), Valverde (Torreira, 67.), Bentancur (Vecino, 53.), Lozano - Cavani (Stuani, 74.), L. Suárez (M.)

tags: #magyar #uruguay #meccs #jegy #eredmeny

Népszerű bejegyzések:

• The Hungarian Handball Team
• A magyar labdarúgás múltja
• Az edzőképzés céljai
• ZTE Blade L3 gyártási országa
• OXXO Energy Orosházi NKC