Ebedli Zoltán: A „karmester”, aki nem „passzolta” a kérdéseket
A honi futballmezőnyben páratlan rúgótechnikával indította társait. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legjobb magyar karmestere nem élt a legsportszerűbben, talán emiatt nem vitte még többre. A 70. életévét ma betöltő Ebedli Zoltán interjúban beszélt pályafutásáról és életéről.
Ebedli Zoltán - Névjegy
Ebedli Zoltán karrierjének legfontosabb adatait az alábbi táblázat foglalja össze:
| Adat | Részletek |
|---|---|
| Született | 1953. október 26., Budapest |
| Sportága | Labdarúgás |
| Posztja | Középpályás |
| Válogatottsága/góljai | 12/1 (1976-1983) |
| Klubjai | FTC (1974-1984), Újpesti Dózsa (1984-1985), FTC (1985-1986), ESMTK (1986-1990), S. Föreningen (svéd, 1987-1989), IF Södertälje (svéd, 1989-1990), Oberdorf (osztrák, 1990) |
| Kiemelkedő eredményei | KEK-döntős (1975), BEK-nyolcaddöntős (1977), magyar bajnok (1976, 1981), MNK-győztes (1976, 1978), MNK-döntős (1977, 1979), az FTC örökös bajnoka (1981) |
A Fradi volt az egyetlen út
Ebedli Zoltán a „nyóckerben” nőtt fel, számára sosem volt kérdéses, hol fog futballozni.
„Más klub fel sem vetődhetett! Már csak apám miatt sem... A kerület sűrűjéből jöttem, a Diószegi Sámuel utcából, nem messze Kocsis Sándorék Kőris utcai kocsmájától.”
Pályafutása kezdetén Albert Flórián játéka hatott rá a leginkább. Albert Flórián mindenben segítette, istápolta.
„El nem tudom mondani, mennyit köszönhetek neki. Még azt is, hogy NB I-es lettem, mert a sérülése miatt helyette kerültem be a csapatba a Videoton ellen.”
A nem fradisták közül Kocsis Lajos játékát imádta, cselei és indításai élményszámba mentek. Ebedli Zoltán már 1973 februárjában, Csanádi Ferencnél bemutatkozott a felnőttek között a Dunaújváros elleni MNK-meccsen, aztán bajnokin április 21-én a Videoton ellen Albert helyén.
„Csanádi megkérdezte, mit szólnék, ha én játszanék Flóri helyén. Mit szólnék?! Azonnal rávágtam: vállalom, hiszen ezért futballozom, hogy végre első osztályú legyek! Középen kaptam helyet Branikovits László mellett.”
Csanádi helyett 1973. október 31-én Dalnoki Jenőt nevezték ki a felnőttek edzőjévé, 1976-ban vele lett bajnok a Ferencváros.
„A bajnoki aranyérmes idényben lettem sztenderd játékos. Jenő bá tisztában volt a viselt dolgaimmal, ugyanakkor kedvelt is. Az évad előtt azt mondta, ad még egy esélyt, ha nem szedem össze magam, kib... az együttesből.”
Dalnoki Jenő és az éjszakai élet
Ebedli Dalnoki Jenőben tisztelte, hogy sosem kertelt, mindig egyenesen a szemébe mondta a kritikát és a dicséretet is. Nem beszélt mellé még akkor sem, amikor megbüntette.
„És egy mai kifejezéssel élve, szerintem ő is csípett engem.”
Dalnoki Jenő arról, hogy hogyan szerzett tudomást Ebedli „kilengéseiről”, állítólag azt mondta:
„Már este nyolckor elaludt, de a csapaton belül... hogy is mondjam, előfordult, hogy feldobtak, plusz a szórakozóhelyek portásai azonnal leadták a drótot, ha megláttak az éjszakában.”
Páratlan rúgótechnika és ifjúkori edzések
Ebedli Zoltán a honi futballmezőnyben páratlan rúgótechnikával indította társait. Harminc-negyven méteres átadások szálltak a kezdőkörből a szélsők, Pusztai László és Magyar István felé, a szabadrúgásairól nem is beszélve.
A rúgótechnika kérdésére így felelt:
„Van egy anatómiai adottság, kicsi a lábfejem - harminckilenc és feles -, viszont magas a rüsztöm, amivel jól meg lehet rúgni a labdát. Puskás Ferencnek is erős rüsztje volt, meg Kocsis Csikónak is.”
Ellentmondásként említette Günter Netzer és Kű Lajos példáját, akiknek más fizikai adottságaik voltak, de így is kiemelkedő futballisták lettek. A képzés fontosságát hangsúlyozva felidézte ifjúkori edzőjét, Kertész Jánost, aki hajnalban is tartott nekik edzéseket. Ezeken a hajnali edzéseken Nyilasi Tibor, Forintos József, Kelemen Gusztáv, Onhausz Tibor, Takács László és Pogány László is részt vettek.
„Zömmel az 1976-os bajnokságot megnyerő csikócsapat tagjai. Nem piálni mentünk hajnalban, hanem futballozni meg kapura lőni.”
Válogatott és a disszidálási kísérlet árnyéka
Egy fontos, de kevéssé ismert tény: mielőtt befutott volna a zöld-fehéreknél, 1972-ben, 19 évesen disszidálni akart, de feldobták. A kísérlet nyilván árnyékként vetült a pályafutására.
„Ez hosszú történet: valóban ki akartam menni, már meg volt beszélve, hogy Velencében várnak, de ez is kiszivárgott az öltözőből. Tippem is van az illetőre, de nem ez a lényeg. A felnőttcsapat japán túrára utazott, szóltak, ne menjek sehová, én vagyok a biztonsági tartalék. Mit ad isten, Páncsics Miklós megsérült. Azt mondtam magamban, Japán sem rossz hely - ám nem mehettem a többiek után.”
Annak ellenére, hogy kiderült, megpattant volna, nem verték nagy dobra, akkoriban nem is került nyilvánosságra, csak éppen nem utazhatott.
„Azóta is bánom, hogy nem maradtam kint. De a bélyeg nyilván önön ragadt... Persze, de ennek ellenére bekerültem a válogatottba.”
Baróti Lajos válogatottjában 1976-ban az argentinok ellen Ebedli Zoltán, Weimper István, Paróczai Sándor, Gujdár Sándor és Csongrádi Ferenc újoncként mutatkozott be. A szövetségi kapitány a Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Pintér Sándor triót játszatta a középpályán.
A magyar labdarúgó-válogatott 1976. március 27-én 2-0-ra legyőzte Argentínát. Ebedli Zoltán a guggoló sorban jobbról a második.
Baróti meghirdette a bő keretet, a huszonnégy labdarúgó között volt, akire számított az 1978-as világbajnokságon.
„Aztán mindössze egy vébéselejtezőn léptem pályára, Athénban Görögország ellen. Egy egy lett, idegenben nem is rossz eredmény. Ráadásul néhány nappal később edzőmérkőzésen négy kettőre megvertük az osztrákokat Bécsben, nem is akármilyen játékkal.”
Ezen a mérkőzésen Törőcsik András először volt válogatott. Ebedli játéka is kiemelkedő volt, a Népsport ezt írta róla:
„Bebizonyította, hogy tud fegyelmezetten játszani. Most, különösen az első félidőben, embert is fogott...”
Ebedli a fegyelmezett játékra vonatkozóan megjegyezte:
„Odafigyeltem, hogy betartsam az utasításokat, mert nem állt jól a szénám. Athénban ugyanis belenéztünk az éjszakába, hajnalban mentünk vissza a szállodába, a hallban várt ránk Baróti és a többi vezető.”
Zöld folyosó és világbajnoki álom
Nem sokkal később, a téli dél-amerikai túra után tették talonba Ebedlit.
„Volt is mire hivatkozni, hiszen a zöld folyosón akart behozni elvámolni való híradástechnikai cikkeket Törőcsikkel és a békéscsabai Kerekes Attilával...”
Emlékei szerint Panamában olcsón vásároltak be. Ferihegyre Hargitay Károly, a Fradi akkori elnöke is kijött eléjük, Ebedli pedig megkérte, tolja már ki a kocsit.
„Az öreg egy ideig tolta, aztán visszanézett, akkor egy vámos megkérdezte tőle, kié a kocsi, mire ő mondta, hogy az enyém...”
A fáma szerint Kutas István, az MLSZ elnöke kötelezte Barótit, hogy Ebedli és Törőcsik nem lehet egyszerre a válogatottban, és a szövetségi kapitány a csatárt választotta.
„Megértem Barótit, Kese zseniális futballista volt, mondjuk, a duma, hogy rossz hatással vagyok rá, nem tetszett. Azt vettem zokon, hogy a futballtól tiltottak el. Rendben, fegyelmezetlen voltam, kapjak pénzbüntetést.”
Ebedli Zoltán nem jutott ki a világbajnokságra.
„Hát, persze!” - mondta, mikor azt kérdezték tőle, hogy összeomlott-e a világ.
Külföldi lehetőségek és az Újpest
Később, amikor Bálint László első fecskeként az FC Bruges-be igazolt, Ebedli mehetett volna a Standard Liege-be, de az ügye megfeneklett.
„A belügyminisztérium csupán háromnapos vízumot adott - Csáki Sándor kötötte az ebet az karóhoz -, kimentem, jöhettem vissza, pedig még egy meccsen meg akartak nézni.”
A nyolcvanas évek elején a nyugatnémet Herthával sem volt szerencséje. A berliniek azt mondták, hét közben tréningezzen Berlinben, hogy feljavítsák a kondícióját, hétvégente pedig játsszon a Fradiban, de ezt a zöld-fehérek nem engedték.
„Borzasztóan rosszulesett. Családom volt már, megszületett a lányom, úgy azért nehéz lett volna kivárni az eltiltást.”
Köztudott, hogy Vincze Géza edzősége idején Újpestre igazolt. Ám ezt megelőzően is elege lett a Fradiból. Nem a Ferencvárosból, hanem Friedmanszky Zoltán edzőből.
„Rendes ember volt, de a taktikát speciálisan értelmezte. Mondok egy példát: rendre az alsóbb osztályú Osztapenko SE-vel vívtunk edzőmeccseket, Friedmanszky mindenkinek megadta, hányas számú játékost kell fognia. Mi meg megdumáltuk a katonacsapat tagjaival, hogy a védők megcserélik a számozást a csatárokkal. Frici bácsi - isten nyugosztalja - egy ideig nézte, aztán elkezdett kiabálni, hogy miért nem a helyünkön játszunk...”
Várhidi Pál kereste meg az Újpesttől, Ebedli alá is írt. Amikor kiderült, hogy a Megyeri útra menne, azt mondták, hogy Ebedlinek két év eltiltás jár.
„Később Vincze Géza miatt igazolt át 1984-ben, még ebben az évben a Népstadionban az Újpesti Dózsa kettő nullára legyőzte a Fradit, az első gólt ön szerezte, aztán - de inkább mondja el ön...”
Dalnoki Jenő hívta Nyíregyházára az NB II-be, de a jó pénz ellenére sem akart vidéken a másodosztályban futballozni, így maradt az Újpest. A Fradi-Dózsa előtt a lilák edzője, Temesvári Miklós megkérdezte tőle, vállalja-e a játékot:
„Akarsz játszani?” Nem hitte el, hogy igent mondtam, fogadtunk is egy vacsorában, ha játszom, nyerünk - azóta is várok a meghívására... Én rúgtam az első gólt, elégtételt éreztem Vincze Gézával szemben. Vele kerültem összetűzésbe, nem a Ferencvárossal. Kiszaladtam a zöld-fehér tábor elé, felmutattam az eredményjelzőre, aztán a kispadnál mondtam valamit, az nem bírja a nyomdafestéket...”
Az idény után visszatért a Ferencvároshoz, ismét Dalnoki lett az edzője. Az 1985-1986-os évad első meccsén Verebes József Rába ETO-ját verték meg öt négyre Győrben, ő rúgta az első gólt, csaknem 32 évesen. Az idény jól indult, de aztán borzasztóan sikerült, Dalnoki fiatalított, s ennek Ebedli is áldozata lett.
A labdarúgás szeretete és az életmódváltás
Ebedli Zoltán a meccsekre emlékszik a legszívesebben karrierjéből. Tavaly, amikor megkérdezték, volna-e kedve a veteránbajnokságban játszani, rögtön igent mondott, másnap már kész is volt az igazolása. A bajnokságot megnyerték - ahogy mondani szokták, a csúcson hagyta abba.
„Csak a derekam fájt. De imádok futballozni, mindegy, milyen szinten. A vasárnapi teremfocikon is részt veszek.”
Korábbi életviteléről is beszélt: „haverok, buli, sör”. Megfordultak a főváros valamennyi szórakozóhelyén, a Kertészeti Egyetem Klubjában, az E-klubban, a Közgazdasági Egyetem rendezvényein. Általában a Döncinél kezdtek a Kálvin téren, aztán a Kecskeméti utcán elmentek a Vén diákba, majd átbattyogtak a Liesinger sörözőbe.
„Utólag könnyű okosnak lenni, mi lett volna, ha... Amúgy nemrég olvastam egy tanulmányt, arra biztat, igyunk sört, mert egészséges. Jó, nem egy ládányit... Viszont tizenhat éve egy korty alkoholt sem iszom.”
Erre az elhatározásra édesapja halála után jutott, amikor édesanyja megbetegedett, és nem akart előtte ittasan mutatkozni.
Unoka és a barátok emléke
Ebedli unokája, Kovácsréti Márk, korábban utánpótlás-válogatott volt, de egy makacs bokasérülés hátráltatja. A Fradiból két labdarúgó, a 21 éves Iyinbor Patrick és a 20 esztendős Nagy Olivér nem ügyetlen, most Kecskeméten vannak kölcsönben.
Az Újpesttel való viszonyát tekintve, a derbiken továbbra is részt vesz.
„Ott a helyem, a hazai meccsekre kijárok!”
Törőcsik Andrással kapcsolatban sajnálja, hogy csupán négy alkalommal játszhattak együtt a legjobbak között.
„A szintén jó barát, Horváth Karcsi, Dumbó, nem hagyja, hogy az emléke feledésbe merüljön. Rendszeresen kijárunk hozzá.”
tags: #deli #zoltan #labdarugo
