A Deviancia Szociológiája és Jelenségformái
Bár Durkheim óta tudjuk, hogy a deviáns viselkedés minden társadalomban létezik, és annak természetes változási folyamatához hozzájárul, a deviancia mint társadalmi jelenség a XX. század második harmadában került igazán a társadalomtudósok érdeklődési körébe. A deviáns jelenségek számának drasztikus emelkedése a modern társadalmak velejárója, s nem véletlen az sem, hogy elsősorban a liberalizáltabb országokban jelentkeztek a társadalom megszokott szerveződését zavaró magatartásformák társadalmi tényként. A mai modern, nyugati típusú individualizált társadalmakban komoly társadalmi kihívást jelentenek a deviáns magatartásformák, ezért is fontos, hogy a szociológiai elméletek segítségével feltárjuk a deviáns jelenségek okait, az empirikus vizsgálatok eredményeinek szintézisével pedig felmérjük a társadalmi valóság meghatározott szegmenseit.
Az Egyesült Államok multikulturális nagyvárosainak tipikus devianciogén élettere az egymástól távoleső norma- és értékrendszerek egymásra hatása következtében formálódott. A társadalmi kontroll meglazulása mindig is kedvezett a normasértésnek, az individualizáció pedig a társadalmi szabálykövetés helyett az egyéni útkereséseket preferálta.
A Deviancia Fogalmi Keretei és Értelmezése
A deviancia elterjedtebb megfogalmazása szerint egy adott közösségben uralkodó és a közösség többsége által egységesen elfogadott normáktól való eltérést, elhajlást jelent. A deviáns jelző önmagában sokféle magatartásformát jelöl, magyarázatára ma már széles elméleti tudásanyag áll rendelkezésünkre.
Mivel a normasértőnek tartott viselkedés köztudatban elterjedt fogalomköre magában foglal számos „eltérő”, de veszélytelen viselkedésformát vagy jelenséget, célszerű kijelölni azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével kiemelhető és leszűkíthető a legnagyobb kockázatot jelentő deviációk csoportja. A deviánsnak tartott magatartások definíciói között vannak olyan közös vonások, amelyek egységesen utalnak az univerzálisan károsnak ítélt magatartásformákra.
Ezek a közös vonások a következők:
- a társadalom többsége negatív értékítéletét fejezi ki a deviánsnak minősített magatartásokkal szemben;
- az adott magatartás komplex reakciót vált ki mind a társadalom tagjaiból, mind a kontrollintézmények részéről;
- a deviáns viselkedésforma nem lehet túlsúlyban a konform magatartásformákhoz képest; és
- veszélyt jelent az egyénre és a közösségre, beleértve a deviáns személyt önmagát is (ön- és közveszélyesség).
Efféleképp a deviancia olyan magatartás, amelyet a társadalom többsége elítél, a közösség és a kontrollintézmények reakcióját váltja ki, kisebbségben van az uralkodó magatartásmintákhoz képest, valamint ön vagy közveszélyes (Gönczöl‒Kerezsi 1993; Rosta 2007; Giddens 2008; Andorka 2006; Becker 1963, 19-72).
A Deviáns Magatartás Oki Háttere és Elméleti Megközelítései
A deviancia komplex jelenség, okait az elmúlt több mint egy évszázadban sokféle tudományterületen vizsgálták. Az erről szóló elméletek képviselői közül egyesek individuális folyamatok, mások társadalmi hatások manifesztációjaként tartják számon, de a kriminológiatudomány történetében ismert jó néhány megközelítés, amelyekkel azt próbálták bizonyítani, hogy a deviáns viselkedések genetikai vagy biológiai meghatározottságokban gyökereznek.
A Biopszichoszociális Elmélet Tükrében
A devianciák oki háttere a biopszichoszociális modell tükrében vizsgálandó, amely figyelembe veszi a Biológiai-genetikai tényezők szerepét, a Pszichikai tényezők szerepét és a Társadalom és deviancia közötti összefüggéseket.
Szociológiai Elméletek a Deviancia Magyarázatára
A devianciát mint társadalmi jelenséget magyarázó szociológiai elméletek széles spektrumát tárták fel. Az anómia-elméletek, a kultúra és szubkultúra elméletek, a szimbolikus interakcionizmus, az ökológiai modell, a konfliktuselmélet, a differenciális asszociáció, a radikális kriminológia elmélete és a fenomenológiai megközelítés mind-mind sajátos szempontból közelít a deviáns jelenségek értelmezéséhez. Ezek az elméletek hozzájárultak a deviancia szociológiai elméleti kereteinek megszilárdításához, de rávilágítottak az adott modell gyenge pontjaira és hiányosságaira is, amelyeket az elmélet megszületése után gyakran kritikákkal illették.
Anómia-elméletek
Az anómia-elméletek alapvető fontosságúak a deviáns viselkedések megítélésében bekövetkezett szemléletváltozás megértésében. Emile Durkheim anómia elmélete és a durkheimi anómia jelentősége napjainkban is releváns. Robert Merton anómia elmélete, bár kapott kritikákat, a mertoni anómia jelentősége napjainkban szintén elvitathatatlan a társadalmi feszültségek és a deviancia közötti kapcsolat feltárásában.
A Chicagói Iskola és a Deviancia Ökológiai Megközelítése
A Chicagói Iskola az ökológiai megközelítést alkalmazva vizsgálta a devianciát. Kiemelkedő modelljei közé tartozik a koncentrikus zóna modell (The Concentric zone Model), a Szektor Modell (The Sector Model) és a Többgócú Modell (The Multiple Nuclei Model). Ezen modellek a városi környezet területi felépítését és a deviancia eloszlását vizsgálták. A Kulturális Átörökítés Elmélete (Cultural Transmission Theory) is ezen iskola keretein belül fejlődött ki. Fontos megjegyezni az ökológiai modell kritikáját és a kortárs gondolatokat az ökológia megközelítésről, amelyek tovább árnyalják a tér és a deviancia kapcsolatát.
Kultúra- és Szubkultúra Elméletek
A kultúra- és szubkultúra elméletek fogalmi kereteket kínálnak a szociológiai megközelítés lehetőségeinek kiaknázására. Különösen az Ifjúsági szubkultúra kutatások a nemzetközi irodalomban hoztak jelentős eredményeket, amelyek feltárták a klasszikus hullám eredményeit. Szubkultúrák és ifjúsági devianciák Magyarországon is megfigyelhetők, rávilágítva a helyi sajátosságokra.
A Deviancia Konkrét Jelenségformái
A deviancia-tannak megfelelően az egyes devianciaformák alapos ismertetésére kerül sor. Az alkoholizmus, az öngyilkosság, a drogproblémák, a mentális zavarok és a bűnözés, mint 'klasszikus' deviáns jelenségek mellett sor kerül néhány sajátos deviancia bemutatására is, mint a graffiti világa és a homoszexualitás vagy a betegségek deviancia-elmélete, amely érinti napjaink egyik kiemelt kórállapota, az AIDS fenomenológiai elemzését is. A részletes devianciaformák bemutatása során - ahol csak lehetséges - a magyar társadalmi valóság bemutatására is törekedtünk, hiszen a deviáns jelenségek közül számos hazánkban igen magas előfordulású, mint például az öngyilkosság vagy az alkoholizmus.
Bűnözés mint Deviáns Jelenség
A bűnözés állandó, meg nem szűnő velejárója a társadalom működésének, megjelenési formái pedig folyamatosan idomulnak a változó körülményekhez. A kriminológia feladata a bűnözés eredőinek és változásainak feltárása, a kiváltó okok feltérképezése, valamint a megelőzés állami és társadalmi eszközrendszerének kidolgozása, segítve ezzel a rendőrség munkáját és erősítve a lakosság biztonságát.
Bűnmegelőzés | Kriminológia | Jogi előadás | Angol
Illegális Szerhasználat és a Deviancia
A deviancia tiltott szerfogyasztásban való megnyilvánulásának, azaz a droghasználat kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó tényezők vizsgálata központi jelentőségű. Az illegális szerhasználat és a deviáns viselkedés közös mechanizmusainak feltárása elengedhetetlen a jelenség mélyebb megértéséhez.
Homoszexualitás: Deviancia?
Paul D. Kezelés vagy szolgáltatás? A címke eredete - Ki ítél? A "HOMOSZEXUALITÁS: DEVIANCIA?" kérdésfelvetés rámutat arra, hogy a deviancia megítélése társadalmilag és történelmileg változó, és milyen fontos a normák mögött meghúzódó értékrendszerek vizsgálata.
A Deviancia Megelőzésének Lehetőségei
A deviancia megelőzésének lehetőségeinek összefoglalása integrálja az előző fejezetekben bemutatott elméleteket és jelenségformákat. Didaktikai célból külön választottuk az általános megelőzési alapelveket és a specifikus módszereket. Ez a megközelítés hozzájárulhat a klinikai szociológiai módszertan gazdagodásához és lehetséges gyakorlati alkalmazásához.
tags: #devians #szurkoloi #magatartas #formak #szakkonyv
