A magyar sportkommentátorok világa: A DigiSporttól a kosárlabda közvetítésekig

A sportriporterek munkája gyakran polarizálja a közönséget. Amint azt az egyik felmérés is mutatja, ahol 11 név szerepel egy listán, melyet az olvasók állíthatnak sorrendbe, hogy aztán kialakuljon egyfajta rangsor, és kiderüljön, ki a legjobb magyar sportriporter. Ám, hogy mi lesz a végeredmény, az talán mindegy is, hiszen a legjobb sportriportert is biztosan gyűlölik tízből ketten-hárman, míg a leggyengébbnek is van tízből két-három rajongója. Ez egy ilyen szakma. Egy sportriporter másként néző, mint az, aki nem sportriporter, vagy inkább másként hallgat.

A lista összeállításával kapcsolatos viták mindig előtérbe kerülnek, még akkor is, ha a névsor "hellyel-közzel rendben van, lehet érteni, hogy miért ezek a nevek szerepelnek rajta". Ez az írás arról szeretne szólni, hogy hogyan fordulhat elő, hogy bizonyos nevek kimaradnak, vagy éppen az évtizedek alatt miként alakult át a sportkommentátori szakma Magyarországon.

A magyar sportmédia fejlődése és a sportcsatornák megjelenése

Kezdjük a köztévével, amely hosszú ideig egyeduralkodó volt a sportközvetítések terén. Fontos tudni, hogy Magyarországon 1996-ig nem létezett sportcsatorna, ha sportot szerettél volna nézni, nem volt más választásod, csak a közmédia, akárhogy is hívták éppen. ’96-ban indult el az Eurosport, majd jött 2000-ben a Sport TV, aztán a SportKlub, a DigiSport, a SpílerTV, végül pedig nem régiben az Arena4. Persze a Digi nemrégiben megszűnt, a SportKlub pedig már régebben, de ez most teljesen mindegy a történeti áttekintés szempontjából.

1996-tól napjainkig 27 év telt el. Ha ezt a huszonhetet a másik irányba számoljuk, akkor 1969-ig jutunk. Ekkor, mármint 1969-ben, még csak Szepesi György, Vitray Tamás és Novotny Zoltán voltak sportriporterek. Vitray korábban országos hírnévre tett szert a Rafer Johnson-interjújával és műkorcsolya-közvetítéseivel is. Szepesi kivételével a nézők mindenkire az 1969 utáni tevékenysége miatt emlékeznek. Magyarán beszélgetünk egy bő fél évszázados periódusról, ahol az első felében csak köztévé létezett, a második felében már sportcsatornák is, mégis szinte mindenki a listán a közmédiához köthető. Még az a Méhes Gábor is, aki talán legtöbbet közvetítette a jelöltek közül sportcsatornán, hiszen Csollány Szilveszter olimpiai aranyérmének közvetítése az ő karrierjének is megkerülhetetlen pillanata. Azon túl, hogy ő is onnan indult, mint ahogyan Hajdú B. István és Gundel Takács Gábor is.

A közmédia aranykorában 4-5 sportriporter volt a rádióban és ugyanennyi a tévében, és ők közvetítettek mindent. A tévések ráadásul felolvasták sokszor a sporthíreket a Híradó végén, Vitray pedig komolyabb műsorokat is vezetett, így ők gyakorlatilag családtagnak számítottak mindenütt. Ma azonban már más a helyzet. A sportcsatornákon ezalatt az idő alatt legalább 150-200-an közvetítettek már valamiféle sporteseményt - a szakkommentátorokat nem is számolva. Ez a mennyiség azonban úgy tűnik, nem vált át ismertségbe, elismertségbe meg pláne nem.

A SportKlub és a DigiSport versenye

2006-ban a Sport Klub megjelenésével és az Eurosport 2 feltűnésével immár ötre nőtt a Magyarországon látható sportcsatornák száma. A Sport Klub az újdonságok mellett exkluzív tartalmat is kínált nézőinek, a médiacég 2003 óta volt jelen a kábeles műsorszolgáltatói piacon Cool és Film+ csatornáival, és az eltelt 3 évben több mint 5 millió előfizetőt gyűjtött össze. A cég jelen volt Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Szerbiában. A csatorna annak idején az RTL Klub magyarországi csoportjának tematikus csatornájaként indult, a kezdetekben exkluzív tartalmakat is kínált, labdarúgásban is: Magyarországon itt volt először rendszeresen nézhető a brazil és az argentin bajnokság. A csatorna máig legismertebb és legnépszerűbb kommentátora, Horti Gábor is ezekkel a meccsekkel alkotta meg saját nimbuszát és egyedi stílusát.

Később, ahogy a konkurencia megerősödésével csökkent az exkluzív jogok száma, a SportKlub visszaesett. Az RTL „lepasszolta” a csatornát az IKO Kábeltévé Szolgáltató Kft-nek, mely az RTL egyik műsorgyártója volt. Azonban az IKO Kábeltévé Szolgáltató Kft-nek nem annyira érte meg tovább fenntartani a sportcsatornát, így 2013-ban eladta azt. Hogy sok jóra nem számíthat a Sportklub, azt az új tulaj első intézkedése rögtön jelezte: gyakorlatilag egyik napról a másikra lemondott az exkluzív futball-jogokról - a DigiSport javára. Az olasz és francia bajnokság ezután még egy szezonon át maradt, de csak a harmadik, negyedik választás volt a Sportklubé a Digi meccsei után, majd a futball eltűnt a képernyőről - ahogyan korábban a labdajátékok is. A kábelen kevés helyen fogható DigiSportnak vetélytársa volt a Sportklub - már amíg kínált valódi sporttartalmat. Az M4 Sport munkatársakat is elszipkázott a Sportklubtól, távozott a szerkesztők egy része is, a csatorna pedig elköltözött az RTL székházból. Az alapvető igazságot, hogy élő sporttartalom nélkül értelmetlen sportcsatornát működtetni, nem sikerült megcáfolni. Így végül a magyar sporttelevíziós piac alighanem elvesztette egyik szereplőjét, kinek a helyére már korábban benyomult több másik.

A kosárlabda közvetítések és a kommentátorok szerepe

A kosárlabda a magyar sportmédiában is kiemelt helyet kapott, számos csatorna és kommentátor közvetítette az elmúlt évtizedekben. A Sport Klub sugározta például élőben a kosárlabda-Euroliga férfimeccseit, elsősorban persze Dávid Kornél, Németh István csapatainak összecsapásait. Az M4 Sporton dolgozó Maruzsa István is tudósítóként részt vehetett több kézilabda BL- és kosárlabda Euroliga négyes döntőn. Demjén Balázs a Párizsi Olimpiára készülve kiemelte, hogy a megszokott magyar labdarúgás, kosárlabda és röplabda területéről evez új vizekre. Bobory Balázs, a Nemzeti Sport rovatvezetője pedig pályája során főként a kosár- és kézilabda, valamint a labdarúgás területén tevékenykedett. Varga Ákos, az M4 Sport kommentátora a férfi kosár- és röplabda döntők élményeire emlékszik vissza legszívesebben. Érdekesség az is, hogy az NCAA, az amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokság is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy "állítom jobb mint az NBA, legalábbis lehet többet fogom nézni!"

Az amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokságban (NCAA) történt egy elképesztő furcsaság, mely miatt félbeszakadt szerdán egy mérkőzés. Az eset a Loyola Chicago és a Duquesne Dukes mérkőzésének második negyedében történt. A kommentátorok szava elakadt, nem értették mi zajlik a pályán, a játékvezető pedig kénytelen volt félbeszakítani a meccset. A mérkőzés után olyan hírek is napvilágot láttak, melyek szerint a furcsa jelenet megrendezhették, hiszen a kiemelt képen látható játékos mikrofont visel, és rengeteg diák filmezte telefonnal. Ez is azt mutatja, hogy a sportközvetítés világa folyamatosan változik és új kihívásokat tartogat.

A kommentátori szakma kihívásai: ismertség és felkészültség

A mai helyzet merőben más, mint a kezdetekkor. Ha visszahallgat bárki egy három-négy évtizedes közvetítést, akár a legnagyobbaktól is, az már nem nagyon állná meg a helyét manapság. Akkoriban a kommentátoroknak is kevesebb információjuk volt, a nézőknek meg pláne, némi túlzással egy kisebb zsebkönyvvel le lehetett nyomni egy forma-1-es szezont. Ma már van internet, ha egy kommentátor nem elég felkészült, kinyírják. Az biztos, hogy manapság, senki nem tud 3-4 sportágnál többet lelkiismeretesen, magas színvonalon vinni. Egyszerűen nem megy.

Azonban az igazán érdekes a dologban, hogy ha megnézzük, ki mennyit közvetít, akkor a maiak sokkal gyakrabban és nagyobb óraszámban hallhatók, mint a régiek. Ez a mennyiség azonban úgy tűnik, nem vált át ismertségbe, elismertségbe meg pláne nem. Kézenfekvő válasz lenne persze, hogy ez azért van így, mert a régieknek volt „arcuk” azáltal, hogy a képernyőn is szerepeltek, ám ha figyelembe vesszük, hogy a listára négy rádióriporter is felkerült, akkor ez nem biztos, hogy tökéletes magyarázat.

Oly sok minden más mellett az is megváltozott, hogy egy olyan sportcsatornánál, ahol számít, mennyi a bevétel és számít, mennyi a kiadás, a legritkább esetben jutsz el helyszínre. Őszintén szólva érthető is, hogy itthon kuksolnak a kommentátorok, hiszen szinte tökéletes teljesítményt lehet nyújtani így is, nem igazán ezen múlik, hogy jól vagy rosszul közvetítesz-e. Nagyon keveset tudnál hozzátenni, ha ott lehetnél a helyszínen, csak éppen lehet, hogy az a nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy esetleg néhányan megjegyezzék a neved.

Kor és nem: Kérdőjelek a kommentátori listákon

Felmerül a kérdés, hogy miért van szinte mindenki 50 felett az elismert kommentátorok között. Gyulai István, amikor '91-ben elfogadta a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkári posztját, 48 éves volt. Török László 38 volt, amikor Szöulban Egerszegi Krisztina győzelmekor beleordította a mikrofonba, hogy „Ilyen nincs és mégis van”, Hajdú Pisti 35, amikor elsírta magát 13 fürdőgatyás férfi láttán, de még Knézy Jenő sem volt 50 akkor, amikor Vincze Ottó beverte a harmadikat a Grasshoppers ellen. Ezek a példák azt mutatják, hogy a korábban elismert kommentátorok sokkal fiatalabban is ikonikus pillanatokat tudtak teremteni.

Miért nincsen nő a listán? Nyilván a legtöbbeknek erre van a legegyszerűbb válasza: azért, mert ez egy férfi szakma. Én inkább úgy szoktam megfogalmazni, hogy ez egy mérhetetlenül hímsoviniszta közeg. Van szerencsém 15 éve olvasni az Eurosportnak küldött olvasói leveleket, így van némi rálátásom a dologra. Egy nő ebben a szakmában a tizedét sem engedheti meg annak, mint egy férfi, éppen ezért sokhelyütt közvetítő riporterként egyáltalán nem is alkalmazzák őket. Természetesen nem arra gondolok, hogy ha van egy ilyen lista, akkor legyen valamiféle kötelező kvóta, de van ma Magyarországon olyan női sportriporter, aki néhányaknál jobb azok közül, akik ott vannak a kezdő 11-ben. Ő Horváth Mariann, ő közvetítette például Szilágyi Áron valamennyi olimpiai aranyérmét Magyarországon, kettőt ráadásul közülük pont a köztévében.

A mai sportmédia szakemberei és a jövő

Olyan ennek az egész listának a hangulata, mintha az elmúlt húsz év meg se történt volna. Mintha még mindig csak egy Telesport lenne hetente, néha napján megmutatnának egy NB 1-es meccset a hétvégén, tavasszal pedig leadnák a BEK- és a KEK-döntőt. Azt sugallja ez a lista, hogy a közmédia a hetvenes-nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején ontotta volna magából a tehetségeket, hogy ott abban az időben valami egészen kiemelkedő műhelymunka folyt, ami a mai napig megismételhetetlen. Ez viszont nincs így, ezt egészen biztosan állíthatom. Éppen ezért is érdekes ez a lista, mely nem reflektál teljesen a jelenlegi, sokszínű sportmédia világára.

Horvát János, a Sport Tv korábbi elnöke szerint igen sajátos világ ez, ahol nagyon komoly a szakmai önkontroll, a kommentátorok meg szabad időben, akár kávézgatás közben is tréfásan vizsgáztatják egymást azzal, hogy régi meccsek góllövőit sorolják fel. A munkatársak tisztelik egymást, és hűségesek is a csatornához. Szerinte a jövőben lesz 1-2 nagy sportcsatorna, mellette pedig lesznek külön fizetős adók, ahol a sportkedvelők csak bokszot vagy éppen csak motorsportot nézhetnek. A piac most van átalakulóban.

A 2024-es Párizsi Olimpia kommentátorai és riporterei: egy válogatás

A közmédia minden korábbinál sokoldalúbb és részletesebb műsorfolyammal készül az olimpiára: nemcsak a sporteseményeket közvetíti, hanem megszólaltatja a sportolókat, edzőket, vezetőket, és szakértők segítségével biztosítja, hogy a nézők még teljesebb képet kapjanak a napi történésekről. Az alábbi táblázat bemutat néhány példát azokra a szakemberekre, akik a modern magyar sportmédiában dolgoznak, kommentátoroktól a riporterekig, és részt vesznek a nagyszabású sportesemények közvetítésében.

tags: #digisport #kosarlabda #kommentatorok

Népszerű bejegyzések:

• az első magyar testépítő sikere
• Oliver Stone tabudöntögető sportfilmjének titkai
• fenntartható gazdálkodás technológiái
• Részletes információk az 1-es villamos pótlásáról
• Ferencvárosi Torna Club történelem