Rosztov-na-Donu: A Don Folyó Mentén, a Történelem és a Jelen Viharos Kereszteződésében
Rosztov-na-Donu, vagy ahogy a nevében is szerepel, "a Donon", egy kulcsfontosságú orosz város, amely mélyen gyökerezik a történelemben és stratégiai jelentőséggel bír. Ez a város Oroszország délnyugati részében található, a Don folyó torkolatánál, és a Rosztovi terület központja. A Don folyó hossza körülbelül 1870 kilométer, forrása a Közép-orosz-fennsíkon, Tula közelében található. Ez a terület, ahol a Kelet-európai-síkság érintkezik a Fekete-tengerrel, civilizációk lakóhelyének adott otthont a szkíta, római, görög és oszmán koroktól kezdve.
A 18. századi Orosz Birodalom kezdte itt megvetni a lábát előőrsök felállításával ezen a határvidéken, de aztán végül a birodalom terjeszkedésével inkább kereskedelmi központtá vált kiváló kereskedelmi elhelyezkedése miatt, ahol a Fekete-tenger találkozik a Don folyóval. Iparosodást is megélt, ami miatt embereket vonzott és egy időre az egyik legnagyobb orosz várossá vált. De nem viszontagságok nélkül jutott át a korokon, mivel átélte az orosz polgárháború betöréseit, kolerajárványokat és a németek megszállását a nagy világháborúk során.
Rosztov a Második Világháborúban
A második világháború során Rosztov-na-Donu stratégiai elhelyezkedése miatt többször is a harcok középpontjába került. Hitler állandó beavatkozása a hadműveleti vezetésbe a német szárazföldi haderő főparancsnokságát csupán végrehajtó szerepre kárhoztatta. A Führer a tél beállta előtt a keleti hadszíntéren mindenáron döntő sikereket akart. Tábornokai úgy vélték, amennyiben ez nem sikerül, a német csapatok zöme legalább még egy évig keleten kénytelen harcolni. A Dél Hadseregcsoport még a kijevi katlan teljes felszámolása előtt megindult Rosztov irányába.
Szeptember 24-én a német 11. hadsereg Erich von Manstein gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt támadást indított a Krím bejárata, a perekopi földszoros felé. A körzetben összesen 235 ezer katonával a szovjet önálló 1. Tengermelléki Hadsereg, az önálló 51. hadsereg és a Fekete-tengeri Flotta erői védekeztek. Ezzel egyidőben az 1. páncéloscsoport, melyet október 5-én 1. páncéloshadsereggé neveztek át, Novomoszkovszk körzetéből a Déli Front 12. hadseregének szárnyát támadta meg, majd áttört a szovjet állásokon és a 18., valamint a 9. hadsereg hátában az Azovi-tenger partján fekvő Mariupol irányában tört előre. A német páncélosok ezzel Zaporozsjéig felgöngyölítették a szovjetek Dnyeper menti védelmét. A németek az Azovi-tenger melletti ütközetben október 5-10.
A Dél Hadseregcsoport hadműveleteinek részeként a 340 ezer fős román 4. hadsereg az augusztus eleje óta ostromolt Odesszát csak október 16-án, 70 napos harc után foglalta el. A rendkívül megerődített kikötőváros védelmében nagy szerepet játszott az a mintegy nyolcezer főnyi szovjet tengerészgyalogos, akik a 34 ezer 500 főnyi védő több mint negyedét jelentették. A szovjetek tüzérségi tűzrendszerüket a partvédelmi lövegeken kívül a hajótüzérséggel is kiegészítették. Az Odesszai Védelmi Körlet a tenger felől utánpótlást kaphatott, majd október elején a kiürítést is a Fekete-tengeren át hajtották végre. A kisebb német alakulatokkal megtámogatott románok több mint 90 ezer fős veszteséget szenvedtek, melynek egyharmadát elesettként tartották nyilván. A 17. hadsereg a Donyec felé, a 6. hadsereg Harkov és Kurszk irányában nyomult előre. A kijevi ütközetben jelentősen meggyengült szovjetek alig tanúsítottak ellenállást. A németek átkeltek a Donyecen, a 6. hadsereg október 24-én elfoglalta Harkovot, november 2-án pedig Belgorodot. Az 1. páncéloshadsereg 1. hegyihadosztálya október 20-án elfoglalta Sztálinót, a donyeci iparvidék központját.
Rosztov első elfoglalása és a szovjet ellentámadás
A Taganrogig előretört német páncélosok kemény szovjet ellenállásba ütköztek. A beálló esős időszak idő közben sártengerré változtatta az utakat, így bénítva meg az utánpótlást. A lassan araszoló németek november közepére érték csak el Rosztov északi előterét. November 17-én a német III. páncéloshadtest 13. és 14. páncéloshadosztálya, 60. gépkocsizó gyaloghadosztálya és megerősített Leibstandarte gépkocsizó SS-ezrede támadást indított Rosztov elfoglalására. A város birtokbavétele a Kaukázus felé vezető utak miatt kulcsfontosságú volt. A mínusz 30 fokos hidegben meginduló támadás jól kiépített, mélységben tagolt szovjet védelembe ütközött. A német csapatok helyenként gyilkos közelharc árán csak november 21-én érték el Rosztovot. Első részsiker gyanánt a Leibstandarte I. zászlóalja épségben elfoglalt egy vasúti hidat, és kisebb hídfőt vett birtokba a Don túlpartján. A várost a németek még aznap bevették. A szovjetek a városért vívott harcokban német adatok szerint 10 ezer foglyot, 56 páncélost, 159 löveget és két páncélvonatot veszítettek.
A kialakult helyzet a németek számára azonban közel sem volt kedvező, ugyanis a város megtartásához nem rendelkeztek elegendő erővel. A fenti eseményekkel egyidőben a szovjet Déli Front parancsnoka, J. T. Cserevicsenko tábornok november 17-től három hadseregével ellencsapást hajtott végre, és a német XXXXIX. hegyihadtestet, a Wiking gépkocsizó SS-hadosztályt és a 16. páncéloshadosztályt 60 kilométerre vetette viszsza. Ezen utóbbi német csapatok a szovjet adatok szerint 7000 főnyi veszteséget szenvedtek. November 29-én a szovjet erők visszafoglalták Rosztovot is, s a német csapatok a Miusz folyó mögé vonultak vissza. Amikor von Rundstedt tábornagy elrendelte Rosztov kiürítését és a Miusz vonalára való visszavonulást, Hitler mindezt egy ellenparancsban tiltotta meg. Az értelmetlen utasítást von Rundstedt nem akarta végrehajtani, ezért leváltották. A Dél Hadseregcsoport ezek után fő feladatának végrehajtását, a kaukázusi olajmezők elfoglalását elegendő erő hiányában, meg sem kísérelte.
A II. világháború színesben - 8. rész: A szovjet gőzhenger
A doni katasztrófa: a magyar 2. hadsereg tragédiája
A második világháború során a Don folyó mentén egy másik tragikus esemény is kötődik a régióhoz, amely a magyar történelem legnagyobb katonai veszteségét okozta. Január 12., a doni katasztrófa napja, mert 1943 január 12-én a 40. szovjet hadsereg, Kirill Moszkalenko tábornok vezetésével az Osztrogozsszk-Rosszos hadművelet keretében megtámadta a Don folyó partján állomásozó 2. magyar hadsereget, amivel történelmünk eddigi legnagyobb katonai veszteségét (és vereségét) okozta. A szovjetek a számunkra tragikus előretörésüket a két hónappal korábbi, 1942 november 21-én végrehajtott sztálingrádi bekerítésük folyományaként hajtották végre.
Ennek során elszigetelték a Sztálingrádban és környékén rekedt negyedmilliós német haderőt, majd óriási elő erőkkel és komoly páncélos tartalékokkal zúdultak a németekkel szövetséges és a Don folyó vonalát biztosító három hadseregre: a 3. román, a 8. olasz és a 2. magyar hadseregre. A magyar frontszakasz lehetőségeihez mérten kitartott amíg tudott, de nagyon hosszú arcvonalon, mintegy 200 km-es folyószakaszon kellett védekezniük (második és harmadik biztosító-vonal nélkül). Az összesen 207 ezer fős magyar sereg alig rendelkezett ütőképes fegyverzettel, mindössze 184 páncélozott járművük volt, melyek közül csak 22 db volt modernnek tekinthető (Panzer IV -es harckocsi). A magyar katonáknak alig voltak kézi páncéltörőik, megfelelő, 50 mm feletti lövegeik és a T-34 -es szovjet harckocsik kilövésére alkalmas egyéb fegyvereik. A magyar tüzérségi eszközök közül csak a 10,5 cm-es tarackokat használhatták hatékonyan (10.5 cm leichte Feldhaubitze 18). A hiányos és elavult fegyverkészlet mellett jelentős problémát okozott az is, hogy a magyar honvédek nem voltak ellátva megfelelő téli öltözettel és a minusz 30-40 fokos hidegek megtizedelték soraikat. A fagyhalál miatt veszteséglistára kerültek pontos száma nem ismert, de mindenképp több ezres volumenről beszélhetünk. Németh János katolikus tábori lelkész visszaemlékezéseiben arról írja, hogy a Dontól való visszavonulás során ő egymaga kétezer megfagyott holttest dögcéduláját cipelte.
| Hadsereg | Létszám (kezdeti) | Veszteség (elesett/fogságba esett) | Modern páncélos járművek |
|---|---|---|---|
| 2. Magyar Hadsereg | 207 000 fő | 100 000 - 120 000 fő | 22 db (Panzer IV) |
A január 12-én kibontakozó szovjet támadás tehát alig 3-4 nap alatt meghátrálásra, majd tömeges visszavonulásra kényszerítette a magyar erőket, ám Jány Gusztáv hadsereg-parancsok Horthy Miklós visszavonulást tiltó utasítását betartva nem mert hivatalos visszavonuló-parancsot kiadni. Erre csak január 17-én került sor a VII. hadtest visszarendelésekor. Utolsóként a III. hadtest hagyta el a Don téréségét - akkor már német parancsnokság alatt - miközben magyar hadtest-parancsnokuk, gróf Stomm Marcell szovjet hadifogságba került. „A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott. … Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket. Katonáink valóban a lehetetlennek küzdöttek 1943 januárjában: harckocsis erőkkel kellett harcolniuk, páncéltörő fegyverek nélkül, létszámbeli hátránnyal és extrém időjárási körülmények között (-30 fokos hidegben).”
Rosztov szerepe a modern konfliktusokban
A Don menti Rosztov neve a közelmúltban ismét a világ figyelmének középpontjába került, különböző fegyveres konfliktusok és események kapcsán.
A Wagner-csoport felkelése
Az orosz hadsereg ellen fordultak a Wagner Csoport zsoldosai. Jevgenyij Prigozsin gyakorlatilag hadat üzent az orosz védelmi minisztériumnak. Prigozsin azt állítja, a reguláris erők rakétatámadást intéztek zsoldoscsapatai bázisa ellen, ami rengeteg áldozatot követelt. A zsoldosvezér szerint egy ilyen támadást nem lehet válasz nélkül hagyni. Azzal vádolja a védelmi minisztériumot, hogy megfosztják az orosz katonákat a lehetőségtől, hogy megvédjék saját hazájukat. A lázadók előrenyomulása folyamatos, céljuk az orosz főváros. Putyin kemény fellépésre szólított fel a lázadók ellen. Egységre szólított fel a belső árulással szemben, és kemény fellépést helyezett kilátásba a fegyveres lázadás résztvevőivel szemben Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök bejelentette, hogy a fegyveres erők parancsolt kaptak a lázadás szervezőinek semlegesítésére. Elismerte, hogy Don menti Rosztov, ahová a Wagner fegyveresei bevonultak, nehéz helyzet alakult ki.
A lázadók foglyul ejtették az orosz védelmi miniszterhelyettest. A Wagner Csoport kezei közé került Junusz-bek Jevkurov, az Oroszország védelmi miniszterhelyettese. A lázadó zsoldosok körbevették a minisztérium rosztovi épületét, ahonnan a miniszterhelyettes fegyvertelenül jött ki. Prigozsin elmondta neki, hogy likvidálni akarják Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt és megfenyegette Jevkurovot, hogy ne merje bevetni a légierőt a felkelők ellen. Rosztovot elfoglalták a lázadók, Prigozsin Moszkvába készül. A fegyveres felkelés eszkalálódik: a reguláris hadsereg és a nemzeti gárda egy része is átállt a Wagner Csoporthoz, elfoglalták Rosztovot. Állításuk szerint a repülőteret is ők ellenőrzik. Jevgenyij Prigozsin találkozott Junusz-Bek Jevkurov védelmi miniszterhelyettessel és Vlagyimir Alekszejevvel, a vezérkari főnök helyettesével. Prigozsin számára Moszkva a cél, el akarja kapni Valerij Geraszimov vezérkari főnököt és Szergej Sojgu védelmi minisztert. Oroszországban terrorkészültséggel reagáltak a zsoldoshadsereg támadására. Az orosz terrorelhárítás eljárást indított Prigozsin ellen, Moszkvában szigorították a biztonsági intézkedéseket, a katonákat pedig felszólították, ne csatlakozzanak a felkeléshez. Az orosz védelmi minisztérium tagadta, hogy támadták volna a Wagner Csoport egységeit. Vlagyimir Alekszejev altábornagy, az orosz titkosszolgálat tisztviselője szerint a Wagner Csoport puccskísérletet hajt végre. Frissítés: Hírek szerint a Wagner-csoport abbahagyta Moszkvát irányzó katonai mozgását. Úgy tűnik, az orosz vezetés és a Wagner-csoport kiegyezett egymással. Információk szerint a fehérorosz elnök, Lukasenko tárgyalásai vezethettek eredményre, amelyet a paramilitarista hadtest vezetőjével, Jevgenyij Prigozsinnal folytatott. A korábban Oroszország bizonyos területein elrendelt terrorkészültséget is lassan feloldhatják.
A "Rosztov-on-Don" tengeralattjáró megsemmisítése
Az ukrán hadsereg bejelentette, hogy sikeresen célba vette és megsemmisítette az Rosztov-on-Don nevű orosz tengeralattjárót, miközben az a Krím-félsziget egyik kikötőjében tartózkodott. A BBC szerint az orosz fekete-tengeri flotta egyik Kalibr cirkálórakéták indítására alkalmas tengeralattjárója rakétacsapás következtében elsüllyedt Szevasztopol kikötővárosánál. Az ukrán vezérkar szerint a Rosztov-on-Don megsemmisítése rávilágít az orosz flotta sebezhetőségére a Fekete-tengeren. Ez az incidens csatlakozik ahhoz a sorozathoz, amely az orosz haditengerészeti eszközöket érintette Szevasztopolban az utóbbi időszakban. Márciusban Ukrajna vállalta a felelősséget két partraszálló hajó és egy járőrhajó megrongálásáért ugyanebben a kikötőben. Nemrégiben Ukrajna bejelentette, hogy Oroszország az ismételt ukrán támadások következtében minden haditengerészeti eszközt kivont az Azovi-tengerről.
Utazás és Látnivalók Rosztov-na-Donu városában
Rosztov-na-Donu talán a legkevésbé hagyományos város nyaralásra Dél-Oroszországban, mégis ideális választás. Rosztovot legjobb tavasszal vagy ősszel meglátogatni, hogy elkerüljük a nyári hőséget - a plusz 30-40 Celsius-fok itt a norma. Áprilisban, májusban és szeptemberben általában meleg és napos az idő, októberben pedig gyakran igazi aranyszínű ősz van. Rosztov olyan város, amelynek megvan a saját egyedi déli hangulata: bűnözői legendákkal, utcai versenyzőkkel, akik 'Ros-Angeles' matricákkal járnak a Teatralnajában, gördeszkásokkal a Grebnojnál, grillezéssel Levberdonban és színes hátsó sikátorokkal. Itt tudnak pihenni és finoman főzni - több tucat olyan vendéglátóhely van, amelyek felveszi a versenyt a fővárosban találhatókkal.
Közlekedés Rosztov-na-Donu városába
Repülővel: Moszkvából vagy Szentpétervárról el lehet repülni a legközelebbi nyitott repülőterekre - Mineralnye Vody és Szocsi. Van repülőtér Volgográdban is, de onnan jelentősen hosszabb az út. A közvetlen járatok jegyei Moszkvából Minvodyba és Szocsiba általában 3500 rubelből (kb. 14 000 HUF) indulnak, de hétköznapokon vannak 2000-3000 rubeles (kb. 8 000 - 12 000 HUF) lehetőségek. Szentpétervárról a repülőjegyek 4000 rubelből (kb. 16 000 HUF) indulnak. Minvodyból és Szocsiból vonattal vagy busszal kell utazni. A 'Fecske' vonat közlekedik a Minvody - Rosztov útvonalon (majdnem hat óra úton, árak 1600 rubeltől (kb. 6 400 HUF)). A Fecske Szocsiból nyolc órát vesz igénybe és körülbelül 2000 rubelbe (kb. 8 000 HUF) kerül. Szocsiból vannak expressz vonatok is, amelyek hét órát vesznek igénybe, de drágábbak - 2500-3000 rubeltől indulnak.
Vonat: Rosztov fő pályaudvara a központban található, a Bolsaja Szadovaja utca elején. A leggyorsabb vonatok 15 óra alatt érnek Moszkvából. De a légiforgalmi szolgáltatások hiánya miatt ezeknek a vonatoknak a jegyei gyorsan elfogynak, és az utazást még holtszezonban is előre kell tervezni. A legolcsóbb jegyek platzkartban (harmadosztályú hálókocsi) 2200-2600 rubelbe kerülnek. Azonban általában a platzkart jegyek körülbelül 3500 rubelbe (kb. 14 000 HUF) kerülnek, és van néhány vonat, ahol egy oldalsó ágy 5000 rubelbe (kb. 20 000 HUF) kerül. A vonatút Szentpétervárról Rosztovba 26 órától tart. A jegyárak 3500 rubeltől (kb. 14 000 HUF) indulnak.
Busz: A távolsági buszok az állomás mellett érkeznek. Moszkvából Rosztovba buszozni fárasztó, mivel az utazás körülbelül 16-18 órát vesz igénybe. Bár légkondicionálóval rendelkeznek, a jegyek 1800 rubeltől (kb. 7 200 HUF) indulnak - olcsóbb, mint vonattal.
Helyi közlekedés: A rosztovi metró építésének lehetetlensége legendák anyaga lehetne. A hivatalos verzió szerint a város föld alatti tavak felett áll, amelyek akadályozzák a vonalak fektetését és a talaj beomlásával fenyegetnek. Így Rosztovban a fő közlekedési eszközök a buszok és a kisbuszok. Most már szinte mindenhol lehet kártyával fizetni. A kártyás viteldíj 30 rubel (kb. 120 HUF), készpénzben pedig 32 rubel (kb. 128 HUF).
Látnivalók és épületek
Rosztov-na-Donuban számos érdekes hely várja a látogatókat. A Bolsaja Szadovaja utca (Большая Садовая улица) egy sétálóutca, amely a város fő bevásárló- és találkozóhelyei közé tartozik. A Puskin utca történelmi épületei lenyűgözőek voltak. A város egyik legfontosabb és legismertebb útja, Vorosilov sugárút (Проспект Ворошиловский). A sugárút a város központján halad át, összeköti a Don folyó rakpartját a belvárossal, és rajta találhatók Rosztov jellegzetes szovjet korszakbeli és modern épületei is. Az út mindig is a város fő közlekedési ütőere volt, rajta futnak trolibuszok, buszok és villamosok is.
A „Tihij Don” szálloda (Гостиница «Тихий Дон») modernista, szovjet építészet stílusában készült a 20. század második felében. A neve Mihail Solohov híres regényére, a Csendes Donra utal. A CUM (ЦУМ, Центральный Универсальный Магазин), vagyis a Központi Áruház épülete a belvárosban, a Bolsoj Szadovaja utca és a Vorosilov sugárút kereszteződésében található. Az áruház a 20. század első felében épült, klasszicizáló stílusban, majd többször átépítették. A toronyóra a város egyik ismert találkozási pontja lett, maga az épület pedig évtizedek óta Rosztov egyik legforgalmasabb bevásárlóhelye. Rosztov-na-Donu egyik modern épülete, a „Galereja Cifrovih Tehnologij” (Галерея цифровых технологий), vagyis a Digitális Technológiák Galériája látható. Mellette egy színes emlékmű áll, amely a Nagy Honvédő Háború (1941-1945) győzelmének állít emléket, a szovjet győzelmi érdemrend motívumaival és a háborús évszámokkal. Belvárosi sarokház - Stílusa alapján tipikus sztálini birodalmi építészet, amelyet a monumentális tömeg, a díszített homlokzat és a sarokkupolás megoldás jellemez. Ilyen lakó- és középületeket főként az 1940-es évek végétől az 1950-es évek közepéig építettek. A „Gyermekek alkotásainak Palotája” történelmi, díszes homlokzatú ház eredetileg is oktatási-kulturális célokra épült, és ma is különféle szakköröknek, művészeti, technikai és kreatív programoknak ad otthont a gyerekek számára.
Vallási és irodalmi emlékek
A Rosztov-na-Donu-i Szpasszkij-székesegyház (Спасо-Преображенский кафедральный собор) a város fő ortodox temploma. A székesegyház 1860-as években épült, tervezője a híres orosz építész, Konsztantyin Ton volt, aki a moszkvai Krisztus Megváltó-székesegyházat is tervezte. A fotó előterében egy emlékmű is látható: ez Dmitrij metropolita, Rosztov védőszentjének szobra. Maxim Gorkij orosz író és gondolkodó szobra mögött látható a híres Pokrovszkij-lépcső, amely a város egyik jellegzetes pontja, és a Don partjához vezet le. Rosztov-na-Donu nagy zsinagógája (Большая хоральная синагога) a 19. század végén épült, és a város zsidó közösségének egyik legfontosabb vallási központja. A második világháború idején, a német megszállás alatt súlyosan megrongálódott, később helyreállították. Ma ismét aktív zsinagógaként működik - A városban kb. 10-15,000 zsidó él.
A Csendes Don Mihail Solohov monumentális regénye, amely a doni kozákok életét mutatja be az első világháború, a forradalom és a polgárháború idején. A mű négy kötetben jelent meg 1928 és 1940 között, és 1965-ben irodalmi Nobel-díjat hozott szerzőjének. A regény főhőse, Grigorij Melehov, a kozák közösség sorsát megtestesítve vívódik a családi kötelesség, a szerelem és a történelmi események szorításában. A történet hátterében a Don-vidék falvainak mindennapjai, a háború borzalmai és a politikai változások állnak. Ami Rosztov városát illeti: a regényben a szereplők világának közvetlen közege főként a falvak és a Don folyó környéke, de Rosztov, mint közeli nagyváros, több utalásban előfordul. A kozákok számára a város a kereskedelem, a hadsereg és a politika színtere volt, így Solohov említést tesz róla. Ez a szobor Rosztov-na-Donu egyik népszerű látványossága: a „Shchukar” (Щукарь) nevű alak bronzszobra, amely Mihail Solohov híres kozák témájú regényének („Csendes Don”) egyik figuráját ábrázolja. A bohókás, jókedvű kozák karakter csomagokkal megrakva jelenik meg, ahogy kissé hátradőlve lépked, és a helyiek mellett a turisták is gyakran fényképezkednek vele. A szobor a város irodalmi és kulturális örökségének része, mivel Solohov művei szorosan kötődnek a Don-vidékhez.
Gasztronómia és vásárlás
Az első dolog, ami eszébe jut az embernek, természetesen a hal - szárított vagy pácolt shamaika, harcsa balyk, dévérkeszeg. Néhányan még rákot is sikeresen szállítanak, jégkockás üvegekkel csomagolva. Általában egy hűtőtáska hasznos lesz. Az ehető szuvenírektől a turisták helyi szudzsukhot is visznek - bár nem igazán rosztovi kolbász, de nagyon finom itt. Az édességekből - déli gyümölcsökből készült lekvárok és különféle mézfajták - különösen a szokatlan görögdinnye méz. A Rosztovi területen sok diófa növekszik, a szezonjuk ősszel van, de évszaktól függetlenül árulják őket. Nyáron érdemes gyümölcsöket venni - szőlőt, kajszibarackot, cseresznyét, epret és rózsaszín paradicsomot, amelyek olyan édesek lehetnek, mint az eper. Jó helyi sajtokat készítenek a 'Szirovarnya Vlaszenko'-ban (Szemaskovszkij utca, 51) vagy a sajtgyárban a Szuvorova utca 64-ben, a Pokrovszkij téren. Az autochton fajtákból készült borokat, különösen a Cimljanszkije és Pukhljakovszkije borokat, a 'Tikhij Don' szupermarketben árulják a rakpart mellett (Beregovaja utca, 10).
Imádom a Rosztovi piac forgatagát! Mivel a város és Krasznodar az orosz gyümölcs- és zöldségtermelés központja, így az abház és grúz fügét leszámítva szinte minden helyi termék a közeli gazdaságokból. Láttam sok minden újat: görögdinnye savanyúságot és 100g-os kaviárt majdnem 150 ezer Forintért. Azzal próbálta rám beszélni az árus hogy ha kettőt veszek akkor a harmadik ajándék hozzá! Nagyon okos ötlet a kihelyezett ellenőrző mérleg minden vevő lecsekkolhatja hogy nem csapták-e be! Aki Rosztovban jár semmiképp ne hagyja ki az óriási Központi piacot!
