Dosztojevszkij: A játékos – A szerelem és a játékszenvedély örvényében

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását, lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká. A mű fő alapmotívumként a játékszenvedélyt helyezi középpontba, de ma már tudjuk, ez bármilyen másik függőségre ráhúzható lenne.

A szerző személyes tapasztalatai és a mű keletkezése

Dosztojevszkijnek nem kell nagyregényt írnia ahhoz, hogy nagyot alkosson, nem szükségesek évek hozzá, elég egy röpke hónap. Kellett ehhez egy dosztojevszkiji élet is, meg persze a látás, megfigyelés és elemzés zseniális képessége. Az író megrögzött szerencsejátékos volt, ami - nem meglepő módon - komoly bajba sodorta. Dosztojevszkij 1862 nyarán kezdett játszani, és a következő években szinte az összes pénzét elvesztette a rulettasztalnál. Ehhez hozzájöttek a kudarcba fulladt irodalmi magazinnak a költségei, amit fivérével, Mihaillal indítottak. Ráadásul a testvére halála után Dosztojevszkij annak adósságait is magára vállalta.

A helyzet elől még inkább a szerencsejátékhoz fordult, és elkezdett kölcsönkérni a barátaitól. 1864-ben Dosztojevszkij nagyon mély anyagi válságban volt, játékszenvedélye már-már tarthatatlan szinten hálózta be, így született meg 1866-ban A játékos. Kétségbeesésében Dosztojevszkij végül egy elég veszélyes szerződést kötött a kiadó Sztellovszkijjal: ha egy éven belül nem szállít egy regényt Sztellovszkijnak, az összes már megírt és jövendőbeli regénye jogai a kiadóra szállnak. A határidő előtt egy hónappal aztán megfogalmazódott benne a regény ötlete: egy olyan férfiról, aki három évre teljesen elveszett a rulett világában. Arra az utolsó hónapra pedig Dosztojevszkij megtáltosodott. Minden nehézség ellenére a regény végül elkészült. 1866. október 29-én, csupán három nappal a határidő előtt, Dosztojevszkij befejezte A játékost, ami 1867-ben meg is jelent. Átélte, megtapasztalta ezen érzéseket, többször is élete során…számomra nem kell ettől hitelesebb kép.

A szerelem és a függőség kettős természete

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij egyik legismertebb műve A játékos, a szerelem és a játékszenvedély regénye. A főhőst a szerelem sodorja a szerencsejátékhoz, de idővel a játék izgalma feledteti a szerelme iránti vágyat. A történet Roulettenburgban, a kaszinójáról híres fürdővárosban játszódik. A "fiatalember" lelkében a démonikus erejű szerelem küzd meg a rulett iránti szenvedéllyel - s közben Polina is, akibe szerelmes, küzd a maga lelkének az olvasó számára alig felfogható indulataival. Dosztojevszkij e művében is a tudat legmélyéről, rejtélyes sebekből fölfakadó, perzselő, lángoló, tragédiákat okozó érzéseket ábrázolja: az emberi léleknek azt a borzongató peremvidékét, ahol a gyűlölet és a szeretet összeér.

A főszereplő és Polina viharos kapcsolata

A kisregény főhőse, a narrátor, akit a szövegben gyakran csak "fiatalemberként" említenek, mélyen belemerül a Polina iránti szenvedélyes, de gyötrelmes szerelembe. Polina egy bonyolult, megközelíthetetlen figura, akinek a befolyása a narrátorra rendkívüli. Ahogy a narrátor gondolja: „S most még egyszer föltettem magamnak a kérdést: szeretem őt? Igen: gyűlöletes volt nekem. Voltak pillanatok - s éppen mindig a beszélgetéseink végén -, amelyekben fél életemet adtam volna azért, hogy megfojthassam. Esküszöm, hogy ha rögtön kést márthattam volna a mellébe, hát azt hiszem, nagy élvezettel meg tudtam volna tenni. Másfelől meg esküszöm mindenre, ami szent, hogy ha a Schlangenbergen tényleg azt mondta volna nekem: „ugorjon le!”, akkor én rögtön leugrottam volna, a legnagyobb gyönyörrel.”

Ez a komplex viszony még inkább kiéleződik, amikor Polina feladatot ad a narrátornak, hogy nyerjen neki a ruletten. „De hát most feladatot kaptam tőle, hogy nyerjek neki a ruletten. Bármi áron nyerjek. Nem volt időm azon okoskodni, hogy miért és mennyi idő alatt kell nyernem, s hogy micsoda új ötletek születhettek az ő örökké számító agyában? Az elmúlt két hét alatt, úgy látszik, sok olyan dolog is történt, amiről nekem fogalmam sem volt.” A narrátor megjegyzi: „Nekem úgy tűnt, hogy eddig úgy nézett reám, mint az a régi császárnő, aki fesztelenül öltözködött a rabszolgája előtt, mert nem tartotta embernek.” Polina szerepe nemcsak a szerelmi szálban, hanem a játékszenvedély katalizálásában is döntő.

A játékszenvedély pokla

A kötet középpontjában a játékszenvedély áll. Dosztojevszkij nagyon élesen mutatja meg, hogyan esik szét egy művelt, több nyelvet beszélő, intelligens férfi, a rulett asztal mellett, a játék előtt, után, reggel, délben és este, gazdagon nyereménnyel a zsebében, vagy éppen az utolsó betevő falatjától is megfosztottan. Igazából teljesen mindegy is milyen az adott állapot, hiszen a függőség pont ettől köt gúzsba…ha nyersz, még többet akarsz, ha veszítesz, minden vágyad visszanyerni az összeget, ha korán álltál fel a játékból, talán lehetőséget szalasztottál el, kifogások és magyarázkodások váltakozásává válik az élet. Megsemmisülsz, megszűnsz önmagad lenni, meghasonulsz, lesz benned egy törés, ahogy az író is megírta: „Mi lehetek holnap? Holnap feltámadhatok halottaimból, és újrakezdhetem az életet. Megtalálhatom magamban az embert, mielőtt végképp elveszett volna."

A gyors és könnyű nyerés lehetősége, s az ehhez vezető út izgalmat jelent a játékosok számára, s hatására minden elhomályosodik. A korábbi megfontolások, elhatározások semmivé válnak. A külvilág és annak problémái a játék idejére megszűnnek, hogy aztán újult erővel csapjanak le. A néhány perces fogadkozást órákig, utolsó pénzig tartó kábult játékidők követnek. A játékasztal mellett semmi sem bizonyos, csak a nyomorúság. Az ember beleveti magát a kiismerhetetlen kifürkészésének hajszájába, a káosz, a véletlen rendjének, rendszerének megértésébe - és végül beengedi életébe a káoszt és a véletlent. Tehetsége, „jóravalósága”, tiszteletre méltósága már csak hipotetikusan létezik, egy mindig elodázott holnap délibábos képében, a mát a játék határozza meg. A szédülten forgó golyó. Az „előérzetek bizonyos kombinációja, az akaratnak valamely rendkívüli ereje, a képzelődéssel való önmérgezés vagy efféle - én nem tudom; de én velem ezen a soha nem feledhető estén csoda történt.”

Dosztojevszkij mesteri lélekábrázolása és a mű hatása

Dosztojevszkij nagyszerűsége a lélek és jellem nagyon finom ábrázolásában rejlik. Ezt a csodát egy kisregényben is szépen be tudta mutatni. A függőség bemutatása szintén fantasztikus. A téma pedig nem is lehetne ma aktuálisabb. Csak körül kell nézni. Tobzódunk a függőségekben. Nagy, megszállottságig fajuló szenvedélyek, lelki gyötrelemek, anyagi gondok, sötét bugyrok és patyolattisztaságú felvillanások, méltóság és megaláztatás, eltökéltség és gyenge megadás - minden egyszerre, egymással viaskodva forrong és kavarog saját és hősei bensejében. Nem csoda, hogy így tud írni a mélységről, hogy ilyen elevenné tudja rajzolni alakjait, hogy ennyire mainak érezzük őket, ahogy azok is.

Dosztojevszkijtől meglepően felpörgetett ritmusú regény. Azonban a mester a pingponglabdaként cikázó párbeszédek során is éppoly nagyvonalúan kalauzolja az olvasót, mint a hosszú vívódásokat ábrázoló nagy regényeiben. Főszerepben a játékszenvedély, mely az emberi lélek végtelen számú kísértetét képes előcsalni a mélyből. És milyen változatosak ezek a kísértetek! Van itt kérem minden, mint a vurstliban; pénzsóvárság, rangkórság, szerelem, hogy csak úgy vaktában emeljünk ki valamit a sötét örvényből. De a legjellemzőbb itt is, mint minden Dosztojevszkij műben, a nyomorúság. A humorral átitatott baboulinka szálért külön csillag - remekül oldja a sötét tónust, még olvasmányosabbá teszi a nagyregényeknél amúgy is könnyebben befogadható történetet. A szerző jól építi fel a kötetet, a feszültségeket fokozza, s habár sejtjük, hogy hova lyukad ki a történet, azért én mindvégig reménykedtem valami megnyugtatóbb befejezésben.

Kiadvány adatok

Az alábbiakban A játékos című mű kiadási adatait foglaljuk össze:

tags: #dosztojevszkij #a #jatekos #polina #felkeresi #ivant

Népszerű bejegyzések:

• A futball rasszizmus elleni harca
• budapesti futballklubok elérhetőségei
• Családi Bérlet Fradi
• A Squadra Azzurra újjáépítési folyamata
• Mindent a Select futball labdákról