A Duna Aszfalt és a Tiszakécskei Labdarúgás Újjászületése: Egy Helyi Történet
Gyerekkoromban rengetegszer nyaraltam Tiszakécskén. Nagyszüleim ott építettek nyaralót a kilencvenes évek elején, és nagyon erősen megmaradt bennem abból az időből a lerobbant városi stadion képe az omladozó betonlépcsőkkel és a rozsdás vaskorlátokkal. Ez a hangulat nemcsak a tiszakécskei sportpályát, hanem az egész magyar labdarúgást áthatotta akkoriban. A kisvasút azóta megszűnt, a tiszakécskei foci viszont feltámadt.
Helyi Kötődés és Siker: A Duna Aszfalt Szerepe
A tiszakécskei labdarúgás felemelkedése mögött nem üzleti célok vezéreltek, hanem a helyi kötődés. Érzelmi alapon született meg a döntés, hogy szponzorálják a tiszakécskei labdarúgást. A Duna Aszfalt hivatalosan csak főszponzor, a klub többségi tulajdonosa egy másik építőipari cég, a Magyar Vakond Kft. Szíjj László személye, aki a csapat mecénása és gyerekkora óta ismeri a várost, kulcsszerepet játszott. 2015-ben egy tőkeerős cég, a Duna Aszfalt Kft. lépett be a klub életébe. A vállalat nagy erőkkel indította meg az infrastrukturális beruházásokat, és a Duna Aszfalt tehát jött, és néhány év leforgása alatt hihetetlen fejlesztések mentek végbe Tiszakécskén.
A Modern Sportkomplexum Megszületése
A lepukkant stadion helyén egy komplett sportkomplexum épült fel, egy igazi kis ékszerdoboz a Tisza partján. Felújították a centerpályát, a klubépületet - benne az öltözőkkel és kiszolgálóhelyiségekkel - és a lelátókat. Az 1700 férőhelyes főtribün fedett lett, modernizálták a villanyvilágítást, és digitális eredményjelzőt is kapott a pálya. Körülbelül egymilliárd forintba került a Tisza-parti ékszerdoboz felhúzása. A beruházás költségeit nagyrészt tao-támogatásokból fedezte a klub, de az önkormányzat is besegített valamennyivel. A stadion fejlesztésére, bővítésére is sor került, szinte teljesen újjá született a létesítmény. A harmadik ütem keretében tervezik egy tároló épület építését a pályakarbantartó gépek és más eszközök tárolására.
A Tiszakécskei Labdarúgás Dicsőséges és Nehéz Múltja
A tiszakécskei futball históriája a múlt század harmincas éveinek végén kezdődik, akkor, amikor az 1938-as franciaországi világbajnokság magyar ezüstérme hatására sorra alakultak a futball csapatok szerte az országban. A helyi sportegyesület hivatalosan az 1950-es években alakult meg. Az Újkécskei MOVE 1939-1940-ben a Szegedi Alosztály II. osztályának Északi csoportjában, a járási II. osztályban szerepelt. A labdarúgócsapat az 1950-es évektől a '90-es évekig szinte mindig a Bács-Kiskun megyei első osztályban szerepelt, váltakozó eredményességgel.
A tiszakécskei labdarúgás felemelkedése a kilencvenes évekre tehető, amikor a csapat a megyei első osztályban meghatározóvá vált, majd az 1991-1992-es bajnokságban a Tiszakécske VSE megnyerte a megyei I. osztályt. Az 1992-1993-as bajnokságban már az NB III Alföldi csoportjában játszottak, s bajnokok lettek. 1996-1997-ben a csapat megnyerte az NB II-es bajnokságot, és felkerült az első vonalba, az NB I-be. Felbolydult az egész megye, más városokból is jöttek nézők, hogy focit lássanak. Azonban ez a dicső múlt hamar véget ért; sokan úgy gondolták, túl hamar került fel a Tiszakécske az NB I.-be, ezért is ment olyan gyorsan tönkre utána. 1999-ben Ceglédre került át a Tiszakécske FC játékjoga, ami miatt újjá kellett szervezni a labdarúgást Kécskén. Ezt a feladatot a Városi Önkormányzat vállalta magára 2000-ben, amikor újjáindította a labdarúgást. A csapat az évek során a megyei harmadik vonalból került fel a megyei I. osztályba, ahol meghatározó szereplő lett, majd ismét az NB III-ba.
Nyilas Elek: A Szakmai Igazgató Víziója
A klubvezetésben is találunk ismerős neveket: a Ferencváros játékosaként a Bajnokok Ligáját is megjárt Nyilas Elek szakmai igazgatóként dolgozik a Tiszakécskénél. 2015 nyarán került a klubhoz, két évig edzőként irányította a csapatot, 2017-ben nevezték ki szakmai igazgatónak. Az NB II.-es Szeged edzője volt, amikor megkeresték az akkor még a megyei bajnokságban játszó Tiszakécskétől. Ismerte a várost, 1993-ban a Vác játékosaként pályára lépett a villanyvilágítás avatásán. Számára furcsa lehetett, hogy egy NB II.-es kispadról mondott le a Tiszakécske kedvéért, de látta a lehetőséget, a perspektívát. Edzőként valahogy mindig az építés volt a feladata, Tiszakécskén is ez fogadta. Amikor átigazolt, még nem volt meg az új stadion, csak tervek léteztek, de Szíjj László személye volt a garancia arra, hogy profi körülmények között dolgozhatnak majd. Az infrastruktúra a csapattal párhuzamosan fejlődött, igaz, az NB III. megnyerésével átugrottak néhány lépcsőfokot. Nyilas Elek szerint néha szóba kerül a csapatnál, hogy milyen volt a Real Madrid vagy az Ajax ellen játszania, de már nem akar a múlttal foglalkozni, hiszen
„A múltból nem lehet megélni; szép volt, jó volt, de új kihívások jönnek.”
„A jó szakemberre minden rendszernek szüksége van” – Csunderlik Péter a rendszerváltás tanulságairól
A Duna Aszfalt TVSE Újkori Sikerei és Kihívásai
A Duna Aszfalt TVSE gárdája a 2017/2018-as idényben újoncként, rögtön bajnokságot nyert a honi harmadik vonalban, tovább fokozva a futball mámort a Tisza partján. A bajnoki címnek köszönhetően a 2018/2019-es bajnoki idényben már az NB II-ben, a Merkantil Bank Ligában bizonyíthatott a tiszakécskei labdarúgó csapat. Első NB II.-es évében 15. lett a Tiszakécske, a bennmaradás nem forgott veszélyben, 11 ponttal végeztek a kieső zóna felett. A Magyar Kupában egészen a 9. fordulóig meneteltek, ahol a későbbi döntős Honvéd állította meg őket: az odavágón 1-0-ra nyert a budapesti csapat, a visszavágó viszont 1-1 lett, az utolsó percig nyitott volt a meccs.
A klub filozófiája eltér a nagyobb költségvetéssel rendelkező klubokétól: nem akarnak velük versenyezni, nincsenek sztárjaik, ambiciózus, dolgozni szerető játékosok alkotják a keretet. Nem akarnak gyorsan nagyra nőni, először az alapokat kell letenni, mert úgy tud hosszú távon sikeres lenni ez a projekt. A tiszakécskeiek vezetőedzője az 52 éves Virágh Ferenc, aki az elmúlt esztendő novemberében Simon Antalt váltotta a kispadon.
A Merkantil Bank Liga Jelenlegi Állása (25. forduló után):
- Helyezés: 17.
- Pontok: 25
- Mérleg: 7 győzelem, 4 döntetlen, 13 vereség
- Lőtt gólok: 23 (ez a harmadik legkevesebb a ligában)
Idén kicsivel gyengébb formát mutat a Tiszakécske; 17 forduló alatt 21 pontot szereztek, tavaly ilyenkor 27 ponton álltak. Novemberben négy meccsen maradtak nyeretlenek, a Szegedtől és a Budaörstől is kaptak egy ötöst. A tavaszi négy forduló során a megszerezhető 12 pontból 4-et gyűjtöttek be. A WKW ETO FC Győr elleni hazai vereség után szintén saját közönségük előtt döntetlent játszottak a Kazincbarckikával. A harmadik tavaszi fordulóban a szünetben még vezettek Angyalföldön, végül 3-1-re kikaptak a Vasastól.
A Szurkolói Közösség és a Meccsnapok Hangulata
A tiszakécskei szurkolók törzshelyét eltéveszteni sem lehet, a lottózóval kombinált kocsma közvetlenül a stadion mellett található. Nagyon sokan járnak mérkőzésekre, sőt régiós szinten az egyik legmagasabb átlagnézőszámmal büszkélkedhet az egyesület. Két éve a Kecskemét elleni rangadón 3 ezren voltak a helyszínen, még a Nemzeti Sport is címlapon számolt be a Bács-Kiskun megyei rangadóról. Mostanában már jónak számít, ha 500-600-an kimennek; egy meccsen, amit a cikk szerzője is megnézett, 300 néző volt.
Az idősebb szurkolói generációt képviselő Pálinkás Béla, aki kisebb legendának számít a városban, hiszen 1973 és 1993 között több mint 600 meccsen lépett pályára a Tiszakécskében, azt sajnálja, hogy kevés a néző, pedig szép az új stadion. A rutinos szurkoló, Csaba, a 30-40 fős szurkolói kemény magnak oszlopos tagja, számára szent és sérthetetlen a hétvégi meccs. Csaba is végignézte az NB I.-es szereplést és az azt követő összeomlást, melynek okairól egy kisvárosban mindenki tud, de az nem annyira publikus - abban maradt, hogy elfogyott a pénz. Összegezve az elmúlt években látott fejlődést, a szurkolók úgy látják, hogy
„Úgy néz ki, hogy megint jó kezekben van a tiszakécskei foci. Legalábbis kívülről úgy tűnik, a pénztárcába nem látunk bele.”
Sándor jól emlékszik azokra az időkre, amikor a másodosztályban töltött évek után feljutott az NB I.-be a Tiszakécske. Dicső múlt ide vagy oda, ma már úgy gondolja, túl hamar került fel az NB I.-be a Tiszakécske, ezért is ment olyan gyorsan tönkre utána. Azzal is elégedett lenne, ha stabil középcsapatként zárná a bajnokságot a mostani csapat, senki sem vár tőlük feljutást. Egy dolgot sajnál, hogy nincsenek kécskeiek a csapatban, a régiben legalább játszottak helyiek.Egy Soroksár elleni meccsen volt miért visszavágnia a Tiszakécskének, tavaly 4-0-ra kapott ki hazai pályán. Ehhez képest a vendégek domináltak az első 20 percben, több jó cselük és lövésük is akadt. A 22. percben egy tizenegyessel szerezték meg a vezetést, tíz perccel később megduplázták az előnyt: egy oldalról belőtt labdára érkezett jól a soroksári csatár. A szünetben Dávid és Zoltán, akik még nem láthatták az NB I.-ben játszani a Tiszakécskét, úgy értékelték a csapat teljesítményét, hogy
„Amennyi pénzt beletettek a csapatba, ahhoz képest elég gyenge.”
A második félidőben hiába támadott többet a Tiszakécske, ziccerei a Soroksárnak voltak, többször kellett bravúrral védenie a hazaiak kapusának. Addigra a szurkolók már felváltva szidták a bírókat és a kécskei játékosokat, főleg a brazil Fabiót találták meg a beszólásokkal,„Csoki, csoki”
mondogatták a bőrszínére utalva. A 83. percben a Stoke Cityben is megforduló 19 éves Szerető Krisztofer eldöntötte a meccset; egy visszacsel után kilőtte a hosszú felsőt, ezzel kialakult a végeredmény, 3-0. A törzsszurkolók összegezték a látottakat:„Szar. Bővebben?”
Nem értik, hogyan lehet, hogy egyik meccsen brillírozik a Tiszakécske, a következőn pedig simán kikap. Egy ideje megtört a lelkesedésük, nincs dobolás sem, mert azt látják, hogy nem hajt eléggé a csapat, elmaradnak az eredmények, a jó csatárok eligazolnak. Szerettek volna egy szurkolói ankétot szervezni, hogy a játékosoknak is elmondják mindezt, de semmi nem lett ebből.
tags: #duna #aszfalt #football
