Gödöllői Röplabda Club

A Dunaferr legendás bajnokcsapata: Dunaújváros futballtörténetének aranykora

2026.06.22

A Dunaferr bajnokcsapat negyedszázados jubileumát ünnepelték pénteken a városi stadionban, ahol a 1999-2000-es aranyérmes játékosok és vezetők újra együtt idézték fel a klub labdarúgó szakosztályának történelmi sikerét. A Dunaferr bajnokcsapata ugyanis legendás lett nemcsak a városban, de országszerte is. Megható és emlékezetes találkozó helyszíne volt a Dunaújváros Stadion, ahol a Dunaferr bajnokcsapat legendái - az 1999-2000-es idény felejthetetlen hősei - gyűltek össze, hogy 25 év után együtt ünnepeljék meg a focisták egyetlen NB I-es bajnoki címét. Ez a csapat nemcsak egy bajnokságot nyert meg, hanem egy egész várost töltött el hittel és büszkeséggel.

Dunaújváros - A sportélet hajnala és a klub története

Amikor 1949 novemberében néhány férfi - a sárban mélyre süppedő csizmákban - bejárta a pentelei fennsíkot, csak kevesen tudták, és még kevesebben hitték, hogy itt húsz esztendő múlva virágzó város áll majd. Dunaújváros sportja azokban a napokban fogantatott. Az 1950-ben alapított Sztálinvárosban rögtön két klub alakult meg, a Dunai Vasmű Építők és a Dunapentelei Vasas. Az 1950-ben elsőként felállított barakkokkal, az első, alapozáshoz megásott árkokkal szinte egyidőben hasítottak ki egy futballpályányi földdarabot a mai Barátság városrészben. Majd hozzákezdtek a Központi Sporttelep építéséhez. 1951-ben már rendszeresen sportoltak a vasmű és a város építői. Az év őszén felsőbb utasítás alapján hozzáláttak egy labdarúgócsapat megszervezéséhez is. A létrehozott csapatot az NB II-be sorolták be. A kimondott cél az NB I elérése volt. Ez sikerült is: a Sztálini Vasmű Építők osztályozón jutott fel az első osztályba. 1952-ben alakult Sztálin Vasmű Építők néven (később Sztálinvárosi Vasas), s egy év múlva be is mutatkozott az első osztályban, de 1954-ben kiesett, majd ezt követően az első és a másodosztály között ingázott. Az 1950-es évek előtt is volt futball élet a városban - Dunapentelei KSK néven létezett egy egyesület, de ez nem számított a dunaújvárosi csapat jogelődjének.

Az egyesület története során számos néven szerepelt, melyek szorosan követték a város fejlődését és politikai változásait:

Időszak Klubnév
1950-es évek eleje Gyárépítő Nemzeti Vállalat Sportköre, Dunapentelei Vasas, Dunai Vasmű Építők
1951. november 7. Sztálin Vasmű Építők, Sztálinvárosi Vasas
1959. január 20. Sztálinvárosi Kohász SE
1961. november 24. Dunaújvárosi Kohász SE
1989. december 20. DUNAFERR SE
2004. július 1. DUNAÚJVÁROSI FC
2005. július 1. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ SE
2006. július 1. DUNAÚJVÁROSI FC
2008. július 17. DUNAÚJVÁROSI FC PRELASTI

Az első sztálinvárosi, aki bekerült az A válogatottba, Kotász Antal volt, aki 1954. szeptember 19-én játszott először az Aranycsapatban. Második bajnoki évében, 1954-ben - már Sztálinvárosi Vasmű Építőkként - katasztrófafutballal lett utolsó és simán kiesett. Ezt követően a gárdára ingázás várt az első és a másodosztály között, egészen az 1989-es rendszerváltásig. Jávor Pál irányításával 1965-ben teljesült: a DKSE visszamesterkedte magát az NB I-be. 1971-ig bent tudott maradni, közben Palicskó Tibor a 8. helyig kormányozta sajkáját 1968-ban, mely a klubtörténet addigi legjobb pozíciója volt. Ért el a Kohász pár szép eredményt nemzetközi vizeken is, 1967-ben például 3:0-ra legyőzte a Sturm Grazot Stájerországban, 1:0-ra az Union Berlint, 4:2-re a Rot-Weiss Erfurtot odahaza. Kuti László, a technikás balszélső 1980-ban 17 találatig jutott, és ő lett az első újvárosi, aki gólt szerzett nemzeti tizenegyünk dresszében, 1979. szeptember 12-én bevette Dusán Kéketi hálóját. Ifj. Lengyel Ferencnél többször senki sem viselte NB I-es mérkőzésen az egylet uniformisát, 177-szer öltötte magára, és a fellépésein 37-szer volt eredményes. A rendszerváltást követően több magyarországi klub is anyagi gondba került, de szerencsére a dunaújvárosiakat ez nem érintette.

A Dunaújvárosi Kohász SE csapatképe az 1970-es évekből

A Dunaferr Aranykora: Nem csak a futball

Az ezredfordulón néhány éven belül összesen hat csapatsport bajnoki aranya került Dunaújvárosba. Az újvárosi csoda szűk tíz évig tartott. A női kézilabdázók leigazolták Zalaegerszegről a szerb Bojana Radulovicsot, aki a Dunaferr legnagyobb sztárja lett a következő években. Az ekkor már Zsiga Gyula edzette együttes 97/98-ban mindent megnyert, ahol elindult. Százszázalékos mérleggel hozta első bajnoki címét, két góllal múlta felül a szekszárdi kupadöntőben az FTC-t, és végigment az EHF-kupában is, a döntőben a Besztercebányát győzte le. A következő két év a Dunaferr legsikeresebb két szezonja lett, az elsőben a női kézilabdacsapat BEK-et nyert. A Dunaferr 17 évvel a Vasas győzelme után nyerte meg a BEK-et, úgy, hogy először indult a sorozatban. A klub összesen öt szezon alatt valamennyi nemzetközi kupát hazavitte, és mindegyik sorozatban első nekifutásra tudott győztes lenni. A férfi kéziseknek ebben az idényben sikerült megtörniük a Veszprém egyeduralmát. A Dunaferr egy döntetlene mellett csak egyszer kapott ki a bajnokságban, de nagy meglepetésre győzni tudott Veszprémben.

A Dunaferr SE női kézilabdacsapatának BEK-győzelmi ünneplése

A történelmi bajnoki cím: Az 1999/2000-es szezon

A labdarúgó csapat a kilencvenes években a másodosztály élcsapatainak egyikének számított és a várva várt feljutás végül az 1997/98-as szezonban be is következett. Az élvonalban már az egykori Fradi játékos, Varga Zoltán irányította a gárdát, aki elhozta a Fraditól Dejan Milovanic-ot, Igor Nichenko-t és Zavadszky Gábort - ezzel a trióval gyakorlatilag a későbbi bajnokcsapat alapjait rakta le. A bajnokság esélyese nem a Dunaferr volt, már csak azért sem, mert az előző szezon végi huzavona után az átigazolási időszak vége előtt öt nappal érkezhettek új játékosok. Az már korábban eldőlt, hogy a bajnok MTK-tól érkezik az új edző, Egervári Sándor, akit aztán követett Molnár Zoltán, Orosz Ferenc és a kapus Rabóczki Balázs is. Az 1999/2000-es szezonban az Egervári Sándor által irányított Dunaferr SE felért a magyar foci csúcsára, és mindössze 1 bajnoki vereséget szenvedve a magasba emelhették a bajnoki trófeát. A Dunaferr vereséggel kezdte a szezont, Debrecenben, aztán ősszel látványos hazai győzelmekkel (4-0 az Újpest, a ZTE, 6-0 a Diósgyőr ellen, és a Szeged kizárása miatt végül törölt klubrekord: 9-0) az élre állt. Az ősz csapata már tele volt újvárosiakkal, Tököli Attila vezette a góllövőlistát. A bajnokcsapat néhány ezer ember előtt játszotta hazai meccseit (csak a Ferencváros ellen voltak 10 ezren).

A bajnoki döntő: MTK - Dunaferr 1-4

2000. május 13-án a PNB 31. fordulójában a dunaújvárosi csapat Orosz kettő, Zavad­szky és Nicsenko egy-egy góljával 4-1-es győzelmet aratott az előző évi bajnok MTK otthonában. Ezzel pedig három fordulóval a bajnokság befejezése előtt, matematikailag behozhatatlan előnyre tett szert legyőzött ellenfelével szemben a csapat. Labdarúgásban ez az első és egyetlen aranyérem. A Fejér Megyei Hírlap - 2000. évi tudósítása szerint - a rangadón megkoronáztatott az Egervári-legénység. Ahogy azt Egervári mester előzetesen is kijelentette, az újvárosiak a maguk higgadt csapatjátékukat és akaratukat ráerőltették a hazai együttesre. Ennek köszönhetően, Zavadszky góljával megérdemelt vezetéshez jutottak. A Hungária körúton játszott találkozón Egervári Sándor együttese a következő összeállításban szerepelt: Rabócz­ki Balázs - Molnár Zoltán, Salamon Miklós, Éger László, Kóczián Ferenc, Zavadszky Gábor (Komódi László 74. p.), Lengyel Ferenc, Kiss György, Rósa Henrik, Orosz Ferenc (Igor Nicsenko 63. p.), Tököli Attila (Nagy Tamás 82. p.). Az 1999/2000-es idényben az együttes tagja volt és pályára lépett a felsoroltakon kívül még: Bita László, Nikolov Balázs, Dejan Milovanovics, Cseke László, Jäkl Antal és Oleg Mozgovoj.

A gólok története:

  1. perc: Lengyel-Orosz-Tököli-Zavadszky volt a labda útja, végül ez utóbbi játékos 10 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot, 0-1.
  2. perc: Tököli passzát Orosz 10 méterről lőtte a kapu közepébe, 0-2.
  3. perc: Egressy beadását Kenesei a kapufára lőtte, a kipattanó labdát Gusatu 4 méterről a kapu közepébe fejelte, 1-2.
  4. perc: Lengyel passzolt Salamonhoz, aki középre adott, a labda elsuhant Tököli lába alatt, ám az érkező Orosz 7 méterről a hálóba lőtt, 1-3.
  5. perc: A csereként beállt Nicsenko befejelte a labdát a hazai kapuba, 1-4.

Az újvárosiak összesen 23 gólt kaptak a szezonban, és három meccsük után is semmis lett a pályán elért eredmény. Az MTK-Dunaferr 1-4 (0-2) mérkőzésen a dunaújvárosi szurkolótábor már a bajnokot ünnepelte. Joggal, hiszen a vendégek szinte azt csináltak a pályán, amit akartak. Ezzel a mérkőzés és a bajnoki cím sorsa végképp eldőlt, a Dunaferr idegenben is kioktatta a tavalyi bajnokot, s a koronát átvéve felülhetett a trónra.

A Dunaferr SE labdarúgócsapata 2000-ben, bajnokként

A bajnokcsapat tagjainak és vezetőinek visszaemlékezései

A játékosokat, edzőket és stábtagokat dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselő köszöntötte, kiemelve: ez a csapat nemcsak egy bajnokságot nyert meg, hanem egy egész várost töltött el hittel és büszkeséggel. Dr. Mészáros Lajos köszöntőjéből idézünk: - Ezen a különleges délutánon, együtt idézzük fel a dunaújvárosi labdarúgás történetének egyik legfényesebb fejezetét. Negyed százados jubileumhoz érkeztünk, 25 év telt el azóta, hogy városunk csapata 2000-ben megszerezte a magyar labdarúgás legnagyobb hazai elismerését, az első osztályú bajnoki címet. Egy sportklub életében vannak fontos mérkőzések, emlékezetes gólok, legendás pillanatok, de vannak olyan évek, amelyek történelmet írnak. A 2000-es esztendő ilyen volt. - Az a csapat, az a közösség, az a stáb, játékosok, edzők, vezetők nem csak bajnokságot nyert, valójában egy egész városnak adott hitet, büszkeséget és példát. Mert bajnoknak lenni nem csak tehetség kérdése. A bajnoki cím mögött ott van a kitartás, az alázat, a munka, és mindenek előtt az összetartás. Az az erő, amelyet egy csapat a pályán, egy város pedig a lelátón épít fel - hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. - Köszönjük önöknek, hogy örökre beírták Dunaújvárost a magyar futball nagykönyvébe.

A rendezvényen megjelentek a teljesség igénye nélkül: Egervári Sándor mesteredző, Kenyeres Imre pályaedző, Pálinkás András kapusedző. Pesei Tibor gyúró. A csapatból Rabóczki Balázs, Bita László, Kóczián Ferenc, Lengyel Ferenc, Dejan Milovanović, Molnár Zoltán, Nagy Tamás, Igor Nicsenko, Rósa Henrik, Salamon Miklós és Tököli Attila, akik örömmel, büszkén és sokat meséltek az akkori korszakukról. Egervári Sándor, a legendás csapat mesteredzője is szólt az egybegyűltekhez: - Nagyon jó volt ez a találkozás a csapattal. Örömteli volt visszajönni közéjük, és felidézni azokat az élményeket, amit közösen sikerült egymásnak okoznunk. Én azt mondom, a legnagyobb érdem természetesen a játékosoké. Sokat köszönhetünk a Dunaferr vezetésének, aki a támogatást megadta számunkra. Életem legszebb sportélménye a legkedvesebb klubban! - mondta Egervári. - Ezért így utólag is, én csak gratulálni szeretnék a jelenlévő játékosainknak. Öröm volt közéjük bevonulni a mai napon is. Hajrá Dunaferr!

Házigazdaként dr. Dobos Barnának, a Dunaújváros FC ügyvezetőjének két fontos dologhoz is gratulálhattunk. A csapatának a Paks FC II. elleni 4-2-es győzelméhez, amit a Dunaferr legendás csapatának játékosai előtt ért el. - A mai nap arról szól itt a stadionban, hogy a régi és az új futball teljesítményéről beszélünk. Szeretnénk a klubot méltó helyére emelni. Most 25 éves évfordulója van a bajnokcsapatunknak, ami példa, ezért sokat kell dolgoznunk, illetve kell egy gazdasági stabilitás, hogy fejlődjünk. Nagyon örülök neki, hogy szinte mindenki eljött. - A bajnokok mindegyike azt mondja, hazajött. Tehát valami olyan mágia van itt a stadion környéken, ami életre szól. Jó alkalom volt arra, hogy a mai, illetve a múltbeli játékosok megismerhették egymást. A múltat mindenképpen ápolni kell, meg kell ismertetni a mostani generációval is. Ennek a klubnak most már egy elég sok évi történelme van, ezt át kell adnunk, hogy az utókor is tisztában legyenek vele.

Vas Hajna: A bajnoki hajrában csak a győzelem elfogadható

Nemzetközi szereplés és a hanyatlás kezdete

A Bajnokok Ligája selejtezőiben vszonint a fél ország szorított a Dunaferrnek, ahol kis híján összejött a továbbjutás a csoportkörbe. Tököliék alkalmas stadion híján Győrben kényszerültek játszani selejtezőit, az újvárosi szurkolók pedig konvojokban utaztak az ETO-stadionba. A Dunaferr a második selejtezőkörben a horvát Hajduk Split ellen idegenben győzni tudott 2-0-ra, a visszavágón már a döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz. Egy lépésre került a csoportkörtől Egervári Sándor csapata, a rendszeres BL-szereplő norvég Rosenborg következett. Otthon kezdett a Dunaferr, és sikerült 2-2-re hozni a mérkőzést. A visszavágón az esélyesebb norvégok megkínlódtak, a 2-1-es győzelemmel szűken, de továbbjutottak. Az Újváros ezzel az UEFA-kupába került át, és újabb nagycsapatot, a Feyenoordot hozta Győrbe. Kétségtelenül nem a futballisták kupaszereplése volt a Dunaferr legnagyobb sikere, utólag azonban egyértelmű, ez volt a dunaújvárosi sikertörténet csúcspontja, innen vezetett lefelé a történet. A címvédés ekkor már nem sikerült, mert a szezon végén a Fradi 2 ponttal többet szerzett, emellett a Zavadszky Gábor, Dejan Milovanovic, Orosz Ferenc hármas is távozott a gárdától. Ugyan a 2001/2002-es szezont is Egervári irányította végig, de még 2001. októberében bejelentették, hogy a csapat stadionját rekonstruálják. Ekkor már Nichenko és Rabóczki is elhagyta a keretet és a bajnokság befejeztével elért 4. hely után Egervári Sándor visszament az MTK-hoz. Mire a 2002/2003-as szezon második felére elkészült a stadion, a Dunaferr csak árnyéka volt önmagának és a távozó bajnokcsapat alapjait és edzőjét már nem sikerült megfelelően pótolni és az új stadion átvételét követően a klub nem csak, hogy búcsúzott az élvonaltól, de ők voltak az elsők a magyar futball történelmében, akik az új stadion birtokba vétele után kiestek. A felnőtt labdarúgás megszűnt (a kft-nek nagy adóssága volt), de a Dunaújváros FC meg pont létrejött, hogy legalább másodosztályú csapata legyen a városnak. Megvették a Fót indulási jogát. Ezért nem jogutóda a Dunaújváros FC a Dunaferrnek.

Dunaferr SE szurkolók a Bajnokok Ligája selejtezőjén

A dunaújvárosi labdarúgás jelene és jövője

Az egyértelmű hanyatlás a futballcsapatnál jelentkezett először, a két dobogós hely után 2002-ben az ötödik hely következett, 2003-ban pedig a pénztelenség és a kiesés. A Dunaferr SE-ből elsőként kivált hokisok helyzete is egyre bizonytalanabb lett, a férfi kézilabda-szakosztály szintén megérezte, hogy kevesebb lett a pénz, de az utánpótlásnevelés talpon önállósodott tartotta a csapatot. A második vonalba szürkült futball, a fiatalokkal masszív, de komoly eredményre esélytelen hokisok és a stabil férfi kézilabdacsapat mellett a női kézilabda tartotta magát leginkább. A futballcsapat vissza is lépett az NB II.-től, még a tavaszi idény kezdete előtt. 2009 tavaszán szűnt meg a DFC anyagi problémák miatt. A PASE az évek alatt szépen jött felfelé és a 2013/14-es szezonban, a Nyíregyháza társaságában, az élvonalra hangolódhatott. A helyi labdarúgó múltunk ápolását már elkezdték egy pár éve, voltak már itt csapatok, akiket ünnepeltek. Most ez kicsit nagyobb reflektorfénybe került, hiszen ez az egyszeres magyar bajnok csapatunk.

tags: #dunaujvaros #labdarugas #bajnokcsapata

Népszerű bejegyzések:

GRC