DVTK: Kim Ho Jung, a klub első dél-koreai légiósa
A labdarúgó NB I-ben szereplő DVTK hivatalos honlapján bejelentette, hogy szerződtette Kim Ho Jungot, a klub történetének első dél-koreai játékosát.
Kim Ho Jung 24 éves középpályás, a Sangy University együttesében nevelkedett, legutóbb pedig a montenegrói élvonalban szereplő FK Mornar csapatának tagja volt. Korábban a dél-koreai U15-ös és U17-es válogatottban is pályára lépett.
„A játékos edzéseken mutatott teljesítményével Tomiszlav Szivics rendkívül elégedett volt - mondta Árki Gábor, a Diósgyőr sportigazgatója a dvtk.eu-nak. - Vezetőedzőnk jelezte, hogy számítana rá, szeretné, ha szerződtetnénk, ezért már napokkal ezelőtt megkezdtük a tárgyalásokat mind a játékossal, mind pedig a menedzserével. A mai napon sor került az aláírásra is.”
A DVTK Kim Ho Jungon kívül két másik dél-koreai játékost is tesztelt, ám - ahogy arról korábban beszámoltunk - ők nem győzték meg Szivicset. „Kimre hosszú távú befektetésként tekintünk, a szakmai stáb dolga eldönteni, mikor léphet először pályára, hogy a Diósgyőr szurkolóinak is megmutathassa tudását. A másik két próbázó nem marad Diósgyőrben, a 22 esztendős Nak Jong Szung és a 18 éves Kim Je Csan, már nem látogatja a DVTK edzéseit.”
„Nagyon büszke vagyok arra, hogy meg tudtam győzni a DVTK szakmai stábját arról, hogy érdemes engem szerződtetni - mondta Kim Ho Jung. - A Debrecen elleni mérkőzésen személyesen is megtapasztalhattam, milyen nagyszerű hangulat uralkodik a Diósgyőri Stadionban. A DVTK nagy klub, számomra pedig ez nagy lehetőség, hogy bizonyítsak. Egyelőre picit nehezen értem meg magam a társakkal, de azon leszek, hogy az alapkifejezéseket hamar elsajátítsam. Nem szeretnék csalódást okozni a drukkereknek, alig várom, hogy bemutatkozhassak.”
Az NB I első dél-koreai légiósa a 2007 nyarán Újpestre került Li Do Kvon volt, aki a 2007-2008-as idényben hét bajnokin kapott lehetőséget és egy gólt szerzett.
A Diósgyőri VTK története
A Diósgyőri VTK (alapításkori név: Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre, később Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre, ma DVTK, avagy Diósgyőri VTK) egy több sportág bajnokságában csapatot, versenyzőket indító sportklub Miskolcon. Az egykori sokszakosztályos egyesület az 1990-es évek elején szétesett, a 2000-es évektől épült újjá. Az egyik legismertebb magyar élvonalban szereplő labdarúgócsapat.
A sportegyesületet 1910-ben eredetileg a Diósgyőri Vasgyárban dolgozó fiatalok hozták létre, ami csak a későbbiekben vált profi csapattá. 1940-ben szerepelt először a legfelsőbb osztályban, míg egyik fénykorát az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát, és bronzérmes lett az NB I-ben.
A klub az évek során sokat változott a tulajdonosok váltakozása, majd átmeneti megszűnése miatt. Története során új szakosztályok jelentek meg a klubban, de a rendszerváltás után ezek különváltak.
A DVTK alapítása és első lépései
Az első, Angliából származó futball-labda ajándékként került Diósgyőr-Vasgyárba, melyet a Magyar Királyi Vas-, Acél- és Gépgyár mintaasztalosa, Petőfi Sándor a fiának szánt. A gyermekek azonban nem sokáig élvezhették a játék örömét, mert a labda hamar tönkrement.
1909. szeptember 19-én a miskolci sajtó a következő beszámolóval jelentkezett a miskolci labdarúgók egri vendégszereplése kapcsán: „Vasárnap délután volt a futballmérkőzés az ETE (Egri Torna Egyesület) és a miskolczi tornaegyesület (Diósgyőr - Miskolczi Rambellerek) tagjai között az Érsekkert mögötti térségen. A közönség arról győződött meg, hogy az egriek csapata már igen jól képzett, gyakorlott csapat, a diósgyőrieké kezdő játékos csapat.”
A mérkőzés után két hónappal Vanger Vilmos elemi iskolai tanító és egy öt tagból álló bizottság kérelemmel fordult a helyi vasgyár igazgatójához egy labdarúgó-egyesület létrehozásának céljából. A példát a Miskolci Sportegyesület, a Diósgyőri Ifjúsági Kör és a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság szolgáltatta, mely alapján Vangerék egy „szabályszerűen működő sportegyesület megalapítását határozzák el”.
Az egyesület alapító gyűlésére 1910. február 6-án került sor a Vasgyár munkáséttermében. A gyűlés határozata alapján a klub Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) néven alakult meg.
1910. május 1-jén a DVTK a Miskolci Sportegyesülettel játszott gyakorló mérkőzést. Erről a következő jelent meg a korabeli sajtóban: „A vasgyári csapat színe piros-fehér. Mintegy két éve már, hogy a vasgyárban komoly gondolkodású iparos ifjú szövetkezett, s a maguk gyönyörűségére elkezdték az általánosan kedvelt labdarúgó játékot művelni. A csapat első kapusa Révai Károly volt, a kulcsjátékosok pedig Posteiner Árpád, Ferenczi Sándor, Zeltner Hanzli, Wrbata Ferenc és a három Bova fiú voltak.”
A DVTK alapszabályának belügyminisztériumi jóváhagyására 1910-ben került sor, 1912-ben pedig a csapat már bajnoki mérkőzésen is részt vett. 1912. május 16-án került sor a Miskolci AK-Diósgyőr-Vasgyári TK barátságos mérkőzésre, mely a miskolci csapat fölényes győzelmét hozta. A mérkőzés végeredménye 11:0 lett. A Miskolczi Újság tudósítója így számolt be az összecsapásról: „A mérkőzés kezdetén óriási zápor tette csúszóssá a pályát, mely körülmény a labdatechnikát erősen befolyásolta. A játék egész menete alatt a MAK fölényesen erős tempót diktált, sőt az erős iramot a játék végéig bírta.”
II. 1916-ban és 1918-ban a klub megnyerte az észak-magyarországi kerületi bajnokság bajnoki címét. A DVTK 1920-ban már elmondhatta magáról, hogy megmérkőzött a korszak összes első osztályú csapatával.
A DVTK az élvonalban
A diósgyőriek a magyar bajnokság első osztályában először az 1940-41-es idényben szerepeltek DiMÁVAG néven, és újoncként a 6. helyen végeztek. Diósgyőr csapata 1940-ben. Ellenfele az élvonalbeli tapasztalatokkal már rendelkező Csepel volt. A találkozó a vendég Csepel sikerét hozta (DiMÁVAG - WMFC Csepel: 3:4). A DVTK első találatát Fazekas szerezte a tizedik percben. A csapat első győzelmére az ötödik fordulóig kellett várni. A DVTK a Szolnoki MÁV elleni mérkőzést magabiztosan nyerte 6:3 arányban, majd a szezon során sikerült legyőzniük az akkor világhírű Ferencvárost is Budapesten. A klub végül a 6. helyen zárt.
Az 1941/42-es szezon végén a tabella 8. helyét foglalta el a DVTK, és Miskolcon sikerült kiharcolniuk egy 3-2-es győzelmet a Ferencváros ellen. 1943-ban a csapat a 12. helyezést érte el, pozitívum a Ferencváros újbóli legyőzése Budapesten. A következő szezonban, egy helyet javítva, 11. lett a klub. Ebben az évben a Kupa negyeddöntőjéig menetelt a csapat, ahol azonban a Ferencváros kiejtette.
Az 1944/45-ös szezon a 4. forduló után félbeszakadt, és nem lett bajnok meghirdetve. A 2. világháború végeztével a csapat Diósgyőri Vasas néven folytatta küzdelmeit. 1946-ban a klub kiesett az élvonalból, miután a 18. helyen zárt. A hidegháborús korszak első NB2-es szezonjában majdnem sikerült is visszajutnia a klubnak, azonban 2 ponttal lemaradtak a feljutásról, ami végül a Mateosz Munkás SE-t illette. A következő kettő szezonban egy 5., illetve 6. helyet jegyezhetett fel magának a csapat.
A csapat a feljutást követően előbb a 8., majd a 11. helyet érte el. 1952-ben megvált Tomecskótól a vezetőség, helyére Szabó Pál került. 1953-ban újra másodosztályú a csapat, azonban nem sok időt töltött ott, hiszen 8 ponttal maga mögé utasítva a Miskolci Honvédot, bajnokként feljutott a Diósgyőr, Jávor Pál vezényletével. A csapat a feljutást követő szezonban a 9. helyet érte el, és hazai pályán mindössze három alkalommal maradt alul, a Honvéd, a Ferencváros, illetve az MTK ellen. Az 1955-ös szezont a csapat a 12. helyen zárta, miután az utolsó fordulóban vereséget szenvedett a Dorogi Bányász ellen.
Válogatott játékosok és sikeres korszakok
A diósgyőri csapat történetében az első válogatottságot elérő játékos Berecz István volt. A korabeli diósgyőri válogatott játékosok között találhatjuk Dudás Zoltánt is, aki 1955-ben az Aranycsapat védelmében játszott a Csehszlovákia elleni, 3:1-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen.
1958-ban Szigeti Oszkár (a Werner-Szigeti-Paulás hátvédhármas tagja, amelyet ma is a legjobb védelemként tartanak számon a szurkolók) válogatottként szerepelt a 2:0-ra végződött Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen. Solymosi Ernő válogatottbeli pályafutása is a DVTK-ban indult, majd az Újpesthez került. Solymosi a válogatottban hatalmas lövőerejével tűnt ki. 1960 és 1968 között 38 válogatott mérkőzésen vett részt és 7 gólt szerzett. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai bronzérmes csapatnak. 1962-ben a Chilében megrendezett világbajnokságon ötödik, 1964-ben pedig a Spanyolországban lebonyolított Európa-bajnokságon harmadik helyet ért el a magyar válogatottal.
A szurkolók szemében legendássá vált Werner-Szigeti-Paulás hátvédhármas 1957. szeptember 8-án szerepelt először együtt. Szigeti Oszkár 1953. március 15-én, Paulás Tibor 1956. május 2-án, Werner Gyula pedig 1957. március 22-én mutatkozott be a DVTK-ban.
1956-ban a DVTK megnyerte az NB2 keleti csoportját egyetlen ott töltött évad után, Felföldi Sándor vezényletével. A klub 30 mérkőzésen 85 gólt szerzett.
Az 1957-58-as bajnoki szezonban került sor a DVTK 300-adik élvonalbeli mérkőzésére a Csepel ellen, és a csapat a Tatabánya ellen szerezte meg az ötszázadik élvonalbeli találatát. Ezt a mérkőzés tudósítója a következőképpen kommentálta: „Paulás hozza fel a labdát, Ivánhoz játszik, a jobbszélső nagy lendülettel elfut, s a tisztán álló Papp mintegy hat méterről okosan, belsővel a kapu jobb oldalába helyezi a labdát. 3:1”. A szezont a klub a 9. helyen zárta, és hazai pályán a bajnok MTK-t is legyűrte 2-1-re, Török Sándor és Pál László góljaival.
Az 1958-59-es szezont ismét a 9. helyen fejezte be a Diósgyőr. Teleki utolsó mérkőzése a DVTK kispadján az 1958 decemberi, Szombathely elleni 2-0-s hazai vereség volt. A tavaszi idényben már Kiss Gábor látta el az edzői feladatokat. 1958 Júniusában 6 év után tudott nyerni a gárda a Ferencváros ellen, 3-2-re.
A következő években tovább folytatódtak a DVTK sikerei. Sor került a klub századik élvonalbeli győzelmére, és az 1959-60-as szezonban első alkalommal lett a legjobb vidéki csapat (4. helyezés). A csapat hazai pályán mindössze kettő vereséget szenvedett az idényben. Az elért eredmény értékét emeli, hogy a szocializmusban a vidéki csapatoknak nehéz dolguk volt a favorizált budapesti klubokkal szemben. Emellett először került sor városi derbire is, mivel először játszott egyszerre két miskolci klub a magyar bajnokság első osztályában.
Az 1960/61-es szezonban a csapatnak nem sikerült megismételnie a bravúrt, és búcsúzott az első osztálytól, miután az utolsó helyen zárt. Az egész évad során 12 pontot gyűjtött össze a csapat. Bodola Gyula maradt a klub vezetőedzője a másodosztályban kiesés ellenére, azonban 9 meccs után Bukovi Márton érkezett a helyére. Bukovi végig a feljutáshoz közel tartotta a csapatot, de ez csak a 4. helyre volt elég.
Az 1963-as szezonban a 11. helyet érte el a Diósgyőr, és egyike volt azon kettő csapatnak, akik legyőzték a Győri-ETO bajnokcsapatát, Cserjes József góljával. 1964-ben a csapat mindössze négy bajnokit nyert meg, és az utolsó helyen zárt. A kiesést követően az edzői padra Nagy György helyére Preiner Kálmán érkezett. Az utolsó fordulóban a DVTK 2-0-s győzelmet aratott a keleti rivális Debrecen felett, így Preiner a második helyet érte el a csapattal, ami ismét feljutást jelentett.
1966-ban, néhány hónappal a vesztes döntő után, a Győr ellen kezdte meg a Diósgyőr a szezont, azonban itt is a nyugati gárda akarata teljesült, és 1-0-ra nyertek. A csapat az idényt a 9. helyen zárta. Preiner helyére Szabó Pál érkezett, aki korábban már irányította a csapatot 1952-ben. 1967-ben a bajnokság 7. helyén zárt a csapat. Szurgent Lajos és Horváth András összesen 23 gólt szereztek az évad során.
1968-ban került sor az 500-adik mérkőzésre az élvonalban, és ekkor szerződött a csapathoz a legendássá vált Veréb György kapus. A novemberi, Ferencváros elleni bajnoki a Diósgyőr egyetemes történelmének legmagasabb nézőszámú mérkőzése. 35,000 néző tekintette meg a helyszínen a végül 2-1-re elvesztett találkozót. A szezon végén a csapat a 13. helyet foglalta el. Ebben az időszakban alakult ki az a sikeres diósgyőri csapat, amely nemzetközi porondon is megmérethette tudását.
Az 1969-es szezonnak Tátrai Sándorral futott neki a csapat. Ismét a 13. helyen zártak. 1970-ben a csapat közel került ahhoz, hogy ismét finalista legyen a Magyar Kupában, azonban az elődöntőben 2-1-re felülmúlta a Komlói Bányász. Az 1970/71-es szezont nem kezdte jól a csapat. Első öt mérkőzésükből egyet tudtak megnyerni, míg az Újpest ellen 5:1, az MTK ellen 4:1 arányban maradtak alul. Tátrait menesztették, Mathesz Imre irányítja a gárdát a 8. fordulótól. Végül a 12. helyen végeztek.
A következő szezon elején sem sikerült a fényes rajt a Diósgyőrnek. Habár a Győrt és az Egert legyőzte a csapat, Szeptember és Március között nyeretlen volt a klub a bajnokságban. 1972 Áprilisában 31 év után tudott győzni a DVTK az Üllői úton. Ez volt az első szezon 1942 óta, amelyben a Diósgyőr egyik mérkőzését sem veszítette el a "zöldek"-kel szemben. Pár héttel később Mathesz elvesztette vezetőedzői pozícióját, ideiglenesen Tóth József pótolja.
Az 1972/73-as szezon elején visszatért Preiner Kálmán a DVTK-hoz. A korábban a klubbal másodosztály-, és Magyar-Kupa ezüstérmes edző nem tudott csodát tenni a csapattal. Az utolsó fordulóban a Diósgyőr 2-1-es vereséget szenvedett Szegeden a SZEOL vendégeként, így végérvényesen is kiesett az élvonalból hét év után. A kiesés ellenére Preiner maradt a padon, és karrierje során másodszor is visszajuttatta a csapatot a legfelsőbb osztályba, bajnokként.
Az 1974 és 1984 közötti időszak elhozta a klub történetének legsikeresebb időszakát. Ehhez számos labdarúgó hozzájárult. Néhányan közülük: Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükő, Magyar, Váradi és Teodoru.
Az 1974/75-ös szezon Szabó Géza első idénye a Diósgyőr kispadján. "Debütáló" mérkőzése 1974 augusztusában a Pécsi MFC elleni hazai, 0-1-re elveszített bajnoki volt, amellyel a pécsi gárda lett az első csapat 1973 májusa óta, amely ligameccset nyert Miskolcon. 1975 márciusában, Oláh Ferenc duplájának, illetve egy öngólnak köszönhetően 12 év után verte meg a Vasast bajnoki mérkőzésen a Diósgyőr. A szezon végén a 11. helyet foglalta el a csapat.
Az 1975/76-os szezonban nem volt kieső csapat az NB1-ben, a DVTK nagy szerencséjére. Mindössze 7 meccset nyert a csapat, legutolsó bajnoki győzelmét pedig márciusban érte el, a Vasas ellen. Az utolsó 13 mérkőzéséből nyolcat elvesztett a csapat, végül a 14. helyen zárt. A kupában ismét a negyeddöntőig jutott a csapat, ahol a Ferencváros várt rá.
| Idény | Sorozat | Eredmény |
|---|---|---|
| 1976-77 | Magyar Kupa | Győztes |
| 1978-79 | Kupagyőztesek Európa-Kupa | 1. kör |
Az 1976-77-es szezonban a DVTK nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt a bajnokságban, mivel a csapat 34 bajnoki mérkőzésen csak 32 pontot ért el, ami a 10. hely megszerzésére volt elegendő. Ennek ellenére azonban 1976 októberében 11 év után győzte le a csapat a Ferencvárost. 25,000 néző tekintette meg élőben, hogy Oláh duplájával, és Fekete találatával 3:2 arányban múlta felül a DVTK egyik legnagyobb riválisát. A Magyar Kupában viszont a csapatnak a klub történetében először sikerült a kupát elhódítania. A csoportkört az első helyen zárta, miután a Videoton, a Nagykanizsa és a MÁV-DAC felett végzett a csapat. A "négyes-döntőben" három fővárosi csapat, a Vasas, az Újpest és a Ferencváros voltak a klub ellenfelei. Az Újpest ellen 4-1-re nyert a DVTK, Görgei mesterhármasának (is) köszönhetően.
Szabó Géza edző a következőket nyilatkozta: „A legjobb nyolc közé akartunk eredetileg eljutni. A Videotonnal, az Olajbányásszal és a MÁV DAC-cal kerültünk egy csoportba a 16 között. Idegenben legyőztük az NB II-es csapatokat, ami nem volt könnyű feladat, mert a Videoton nem bírt velük. A négyes döntőben esélytelenek voltunk a három nagycsapattal szemben. Ez határtalanul megnyugtatott bennünket. Elhatároztuk, hogy megnehezítjük a Ferencváros, a Vasas és az Újpesti Dózsa sorsát. Nem gondoltuk, hogy elsők leszünk, hanem azt, hogy esetleg valamelyiküket legyőzzük, s azzal tesszük le névjegyünket. A döntő azonban várakozáson felül jól sikerült. Ehhez egy kissé vissza kell kanyarodnom, oda, amikor a válogatottunk a görögökkel emlékezetes mérkőzését vívta. Mi, Diósgyőrben akkor úgy láttuk, csapatunk egy kicsit visszaesett a bajnoki küzdelmekben. Ezért megnöveltük az edzésmunkát, s ez a későbbiekben jótékonyan éreztette hatását. Végig bírtuk a bajnoki hajrát, amikor szerdán és szombaton is pályára kellett lépnünk. Jó erőben érkeztünk az MNK négyes döntőjéhez is. Az Újpesti Dózsa felett aratott győzelmünk az önbizalmunkat is erősítette. Bár ezután vesztettünk a Ferencváros ellen, úgy gondoltuk, hogy semleges pályán van esélyünk a Vasas ellen.”
Az 1977/78-as szezont a csapat a 6. helyen zárta. 1978 februárjában 2:0 arányban nyert a DVTK az FTC ellen, Fükő és Oláh góljaival. A kupából címvédőként az első fordulóban búcsúzott a DVTK, miután büntetőkkel 8-9-re kikapott a Tyukodi TSZ-től. A Kupagyőztesek Európa-Kupájában is debütált a csapat, az előző évi kupasikernek köszönhetően, ahol az első körben a Besiktas-sal mérkőzött meg. Az első találkozót 2-0-ra nyerte a török csapat.
