A DVTK újjáépítése és jövőképe: A Diósgyőri multisportklub fejlődésének története
A DVTK, egykor jövőkép nélküli, kilátástalan helyzetben lévő klubként, mára egy országszerte egyedülálló multisportklub modellé fejlődött. Sántha Gergely, a DVTK elnöke a klub hivatalos honlapjának adott interjúban beszélt a múlt nehézségeiről, a jelenlegi sikerekről és a jövőre vonatkozó tervekről, kihangsúlyozva, hogy a fejlődés Diósgyőrben sosem állhat meg.
A kezdetek és a mélypont
Túlzás nélkül mondhatjuk, talán sokan emlékeznek is rá, hogy egy jövőkép nélküli, kilátástalan helyzetben lévő klubot vettünk át. Jómagam akkor a Borsodsport Invest Kft., a DVTK szakosztályait tulajdonló vállalat ügyvezetője voltam és bár nem közvetlenül az én irányításom alá tartozott a klub, mégis volt rálátásom a folyamatokra. A labdarúgó csapat pár hónappal korábban esett ki az élvonalból és nem volt annyi felnőtt korú játékosa, hogy ki tudjon állni a mérkőzésekre. A klubot üzemeltető gazdasági társaság felszámolás előtti helyzetbe került, kezelhetetlen mértékű, rendezetlen tartozásállománnyal. Volt egy - a napos oldali lelátót leszámítva - omladozó stadionunk, ahol a gyerekek távolról sem a megfelelő körülmények között készültek napról-napra, a felnőtt csapat és az utánpótlás pedig közösen használt egy leromlott állapotú füves és egy árvíz által korábban elmosott műfüves edzőpályát.
Infrastrukturális forradalom és pénzügyi alapok
Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, szükség volt arra is, hogy az infrastruktúra is fejlődjön, ne csak a csapat. Sokszor látom az ablakból, hogy telefonálás közben oda-vissza bejárom az edzőközpontot, általában azon kollégák társaságában, akikkel együtt tervezzük a DVTK jövőjét infrastrukturális szempontból is. Az, hogy honnan indultunk és hová jutottunk ilyenkor sokszor eszünkbe jut. Az infrastruktúránk európai szinten is kiemelkedőnek számít, így ma már büszkén tudjuk megmutatni egy utánpótlás labdarúgó szüleinek az öltözőket, a pályákat, a konditermet vagy az éttermet, és mindenki láthatja, hogy nyugodtan ránk lehet bízni a gyerekeket, mert jó helyen vannak. Ezen felül azon barátaink és együttműködő partnereink, akik akár a horvát, akár a kínai, akár a nyugat-európai futballközegből jönnek hozzánk látogatóba, elismeréssel nyilatkoznak az itt felépült sportközpontról, amely fényét emeli a tavaly átadott DVTK Medical Center, a klub saját egészségügyi központja, valamint a jelenleg az edzőközpont mellett épülő, minden igényt kielégítő multicsarnok is.
Ezen felül üzemeltetünk egy világszinten is elismert stadiont, amit bár nem a klub épített, de a tervezési és előkészítési fázisban mi is aktívan szerepet vállaltunk, és büszkék vagyunk rá, hiszen a 10 évvel ezelőtti diósgyőri tulajdonviszonyok mellett ez valószínűleg nem épülhetett volna fel. Sokszor hallom, hogy a többségi tulajdonos gazdagodott a diósgyőri ingatlanfejlesztésekkel, ami eléggé sarkított megállapítás, hiszen ezek, valamint a DVTK működtetése nem „for profit” tevékenység, ezen beruházásokkal a városrész, Miskolc városa és a diósgyőri gyerekek, sportolók lettek gazdagabbak, hiszen ezek az épületek, pályák mindig Diósgyőrben lesznek, az itt élő, itt sportoló emberek örömére.
Pénzügyi befektetések
Arra a kérdésre, hogy nagyságrendileg mennyit költött a klubra az Arago Zrt., viszonylag pontos választ tudok adni. Leisztinger Tamás saját vagyonából tíz év alatt több mint 5 milliárd forintot invesztált a DVTK-ba. Ezen felül az Ő, valamint a DVTK management-je által mozgatott kapcsolatrendszerből legalább ekkora mértékű TAO forrás érkezett a DVTK-hoz. A költségvetés alapvetően változatlan marad, de a keret kialakítását teljesen más alapokra helyezzük, és teljesítmény alapra helyezzük a javadalmazást is.
A DVTK mint multisportklub: A sokszínűség ereje
A DVTK ma már nem csak egy labdarúgó klub, tíz év alatt sikerült felépíteni egy országszerte is egyedülálló multisportklub modellt. Elképzelhető, hogy egyszerűbb lett volna, viszont a kosárlabda és a jégkorong, majd a többi sportág belépése után úgy ítéltük meg, hogy szeretnénk segíteni mindazoknak, akik igényt tartanak rá. Viszont ennél a pontnál is szeretnék egy téves megközelítést korrigálni. A többi szakosztály költségvetése, a pár nem megfelelően tájékozott, általában hangos kritikát megfogalmazó fórum véleményével ellentétben, nem a labdarúgó csapattól veszi el a pénzt. Önálló gazdasági társaságok, valamint a DVTK SE működteti a sportágakat. A központi támogatásokon túl vannak saját, egyéb bevételeik is.
Az is lehet, hogy kevesebb kritika érne minket, ha a labdarúgó csapat folyamatosan az első három helyért küzdene, és nem lenne csak egy szakosztályunk, de ha az összes többi sportág költségvetését - amely források túlnyomó része nem szabadon felhasználható - is a labdarúgásra fordítanánk, akkor sem tudnánk felvenni a versenyt a három legtehetősebb magyar klubbal. Bár az egyiket éppen vasárnap győztük le három góllal, ebből is látszik, hogy a futballban nem minden a pénz, de hosszútávon a pénz és az eredmények általában egy párt alkotnak. Viszont sétál valahol a városban jelenleg is egy olyan röplabdás kislány, egy női labdarúgó, egy birkózó srác, esetleg éppen kerékpározik a Bükkben egy fiatal, akinek ott van a szíve fölött a DVTK címer és büszke arra, hogy diósgyőrinek vallhatja magát. Ez a lényeg.
Sikerek a multisport klubban
Azért is szerencsés egy több szakosztályt magába foglaló multisportklubot működtetni, mert mindig van kire büszkének lenni. Mindig van egy szakosztály, egy sportoló, akinek lehet szurkolni, aki szerez egy szép estét vagy egy jó hétvégét a szurkolóknak, az itt élőknek és a DVTK-család minden tagjának. Az elmúlt esztendőben talán a női kosárlabdázók kupagyőzelme és Euroliga-szereplése volt a hab a tortán, de rajtuk kívül is volt sok szép sportsikerünk, sőt, számomra Kékesi Márton olimpiai szereplése volt a hab tetején a cseresznye.
Női labdarúgó csapatunk várakozásokon felül szerepel jelenleg, hiszen koncepciót váltottunk, idén szinte az alapoktól kezdtük újra a munkát, tucatlégiósok helyett rutinos magyar játékosokra és saját nevelésű akadémistákra támaszkodva. A frissen alapított kézilabda szakosztályunk bajnok lett és osztályt léptek, az utánpótlásuk pedig a többi sportághoz hasonlóan hétről-hétre gyarapszik. Úgy gondolom, hogy kijelenthető, hogy jó döntés volt feléleszteni a sportágat Diósgyőrben. Tényleg nem szeretnék minden eredményt felsorolni, mert biztosan kihagynék valakit, inkább csak néhány sikert említenék meg. Az asztaliteniszezők újra az Extraligában szerepelnek, lovassport szakosztályunk ismét az ország legjobb lovassport egyesülete lett, Spéth Norbert muaythai harcosunk harmadszor is vb-ezüstérmes lett, Mészáros László erőemelőnk újra megnyerte az Arnold Classicot, Tóth Anna gátfutónk bronzérmet nyert az U20-as vb-n. Végül, de nem utolsó sorban, a 3000 sportolónk nagy része utánpótlás korú, ezért a legnagyobb büszkeségünk az, ha valakit behívnak közülük a korosztályos válogatottakba.
A Labdarúgó Szakosztály kihívásai és újjáépítése
Ne kerteljünk, csalódás volt, hogy a labdarúgócsapat egy sajnálatos tavaszi formahanyatlásnak köszönhetően nem tudta kiharcolni az élvonalbeli szereplést, de úgy gondolom, tanultunk a hibákból, és meghoztuk a megfelelő döntéseket, ennek is köszönhető, hogy ősszel már nemcsak eredményes, hanem helyenként közönségszórakoztató futballt is láthattunk a csapattól hazai pályán és idegenben egyaránt. Számomra a Nyíregyháza elleni hazai mérkőzés jelentette az egyik legnagyobb élményt, nemcsak az eredmény miatt, hanem mert a koronavírus-járvány kitörése óta most értük el a legmagasabb nézőszámot, 7340 szurkoló látogatott ki, amit ezúton is köszönök.
Jelenleg csak öt olyan klub van, amely a Diósgyőrnél régebben szerepel megszakítás nélkül az élvonalban, az Újpest, a Fehérvár, a Paks, a Honvéd és az FTC. Amikor feljutottunk, akkor - a teljesség igénye nélkül - NB I.-es volt a Győr, a Haladás, a Kecskemét, a Pécs, a Debrecen és a Vasas. Érdemes lenne megkérdezni a felsorolt klubok szurkolóit, hogy lennének-e a mi helyünkben. A 12 csapatos NB I.-ben két-három csapatot leszámítva mindenki a kiesés ellen küzd, ez idén sincs másképp, a 4. helytől lefelé 3 ponton belül van minden csapat, soha nem volt még ennyire kiélezett a bajnokság. Ez a semleges szurkolóknak jó, mert van izgalom, de mi már nem szeretnénk annyit izgulni, mint a korábbi években.
Ezért idén egyben tartottuk a csapat magját és csak minőségi labdarúgókat igazoltunk a nyáron, érkezett négy magyar szinten is kiemelkedő játékos, Hegedűs János, Gheorghe Grozav, Stefan Dražić és Augusto Max, valamint kölcsönvettünk két tehetséges grúz fiatalt, akik ha bebizonyítják, hogy erősödhetünk velük, akkor maradnak, ha nem akkor visszatérnek majd klubjukhoz. Biztos vagyok benne, hogy a csapat a PAFC ellen mutatott játékát folytatva ismét maga mellé állítja majd a szurkolókat.
A feljutás elmaradása és a keret átalakítása
Teljesen megértem a szurkolók elkeseredettségét, és a kritikák legnagyobb részével én is egyetértek. Ugyanakkor gondolkodó emberként tisztában voltunk azzal a lehetőséggel, hogy nem sikerül, de bíztunk magunkban. A labdarúgás egy rendkívül összetett sportág, rengeteg összetevő befolyásolja az eredményt, amiből, ha csak egy nem jön, akkor elmaradhat a siker. Nem létezik a „biztos feljutás” receptje. Tulajdonképpen már a legelejétől, mert hiányoltam azt a játékképet és azt a karaktert a csapatból, ami a mezőny elejére vezetett volna minket. Szolnokon sem az első vereség miatt mentem be az öltözőbe, hanem azért, mert nem láttam a mindent elsöprő akaratot. Az ősz második felében már jöttek az eredmények, sorra nyerte a csapat a mérkőzéseket, ám akkor sem mutatott meggyőző játékot. Az idény elején munka alapú csapatról beszéltem. Lehet rosszul játszani, néha-néha belefér egy rosszabb eredmény, de akkor is látni kell, hogy legalább megpróbálták. Ráadásul két legfőbb riválisunk a hajrában komoly sportteljesítményt nyújtott, amiért jár nekik az elismerés, megérdemelten jutottak fel, gratulálok nekik! Nem ilyen szempontból csalódás a harmadik hely, mert előfordul, hogy jobb az ellenfél. De nem láttam, hogy a mi játékosaink mindent megtettek volna a siker érdekében, a hozzáállásunkkal az esélyét sem teremtettük meg annak, hogy a riválisainknál jobb eredményt érjünk el.
Az idény elején egy erősnek nevezhető keretet állítottunk össze, ebből kellett a vezetőedzőnek a lehető legjobb csapatot pályára küldeni. Kondás Elemér koncepciója alapvetően arról szólt, hogy óvakodott attól, hogy hétközben túleddze a csapatot, amelyik így hétvégén frissen lépett pályára. Ez az elképzelés kis híján célt ért, mert ha hárommal több győzelmet arat a csapat, akkor feljutunk. Nincs szándékomban ezért bántani Elemért, a szakmai tudását sem vonom kétségbe, mert elképzelhető, hogy tavaly ezzel a koncepcióval feljutott volna a DVTK, és lehet, hogy jövőre is. Lehet. Az viszont tény, hogy idén nem sikerült. Legfeljebb azt, hogy nem korábban történt, mert tavasszal hirtelen és nagyon meredeken zuhanni kezdett a csapat teljesítménye. Ugyanakkor egyetértek azzal a kijelentéssel is, hogy nem szerencsés időpontban váltottunk vezetőedzőt.
Sokan támadják Sántha Gergelyt, de Diósgyőrben a klubvezetés nem szól bele a szakmai munkába. Amikor a DVTK tulajdonosa lettem, akkor is elmondtam, én mindenkit a munkája alapján ítélek meg, és ez azóta sem változott. Ezért nem kezdtem tisztogatásba a megérkezésemet követően, hanem figyeltem mindenki teljesítményét, és ez alapján vontam le a konzekvenciákat. Ami a játékosokat illeti, hivatásos sportolókról beszélünk, akik a labdarúgásból élnek. Ehhez képest az edzéshez, a mérkőzésekhez való hozzáállásuk nem volt professzionális. Aki az idény előtt elfogadta az ajánlatunkat, az pontosan tudta, milyen célért küzd a DVTK, milyen a közeg, mekkora szurkolói nyomás alatt kell teljesíteni. Lehet, hogy kívülről így látszik, de mostanában sem foglalkozom többet a DVTK-val, mint korábban. Azért tűnhet mégis így, mert ha azt látom, hogy látványosan nem jó irányban mennek a dolgok, akkor tulajdonosként közbe kell avatkoznom, mert sok esetben ez az utolsó lehetőség. Az eredmény azt mutatja, ezúttal ez sem volt elég.
A játékoskeretben „hatalmas” változásokat ígértünk a feljutás elmaradása esetén. Teljesen más alapokra helyezzük a keret kialakítását, és teljesítmény alapra helyezzük a javadalmazást is. A jelenlegi keretet jelentősen átalakítjuk, a maradó játékosokkal is újratárgyalva a jelenlegi szerződésüket. Olyan módon kívánjuk ösztönözni a siker elérését, hogy alacsonyabb alapbért ajánlunk, viszont nagyobb összegű prémium jár az eredmény eléréséért. És az eredmény alatt hangsúlyozottan nem a meccsek megnyerését, hanem az év végi célok elérését értem. Nem árulunk zsákbamacskát: a megfelelő játéktudás mellett olyan labdarúgókat keresünk, akik hisznek magukban, hisznek az elvégzett munkában, és a siker érdekében hajlandóak napról napra elhagyni a komfortzónájukat. Elképzelhető, hogy sokakban visszatetszést keltett, amikor a KTE kulcsjátékosait leigazoltuk, ám amennyiben a DVTK számára fontos egy labdarúgó vagy egy edző, akkor olyan szerződést kötünk vele, ami lehetetlenné teszi az értékeink elvesztegetését.
Új szakmai vezetés
Miklós távozásával megszűnik a klasszikus sportigazgatói pozíció, struktúraváltást tervezünk ezen a területen is. Dr. Bajúsz Endre veszi át a szakmai munka irányítását a szakmai csapat vezetőjeként. Endrét egykori élvonalbeli labdarúgóként ismerhetik a szurkolók, aki a jogi diploma megszerzését és visszavonulását követően a HLSZ-nél és az MLSZ-nél szerzett sportvezetői tapasztalatokat. Ha létezik egyáltalán pozitívuma a feljutás elmaradásának, akkor az az, hogy teljesen az alapoktól építjük újjá a csapatot. Bízom benne, hogy kialakul egy mag, amelyik egy olyan játékkép letéteményese, amiért érdemes kimenni a stadionba.
Hagyományok őrzése és a szurkolók támogatása
Furcsa évek vannak mögöttünk, zártkapus hónapok után próbált tavaly magához térni a sportvilág. Szeretném megköszönni az egész éves szurkolást minden szakosztályunk nevében. Higgye el mindenki, nem közhely, amikor egy hozzánk igazoló sportoló elmondja, hogy az egyik legnagyobb vonzóerő számára a szurkolótábor volt. Nem annyira látványos, de rengeteg munkát fektettünk az előző esztendőben is a szurkolókkal való korrekt és kiegyensúlyozott kapcsolattartásba. A Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Iroda létrehozásával egy régi szurkolói kérés öltött testet. Sok egyeztetésen személyesen is részt vettem, és úgy látom, kezd kialakulni a kölcsönös bizalom egymás irányába. Remélem, ezt a szurkolók is hasonlóképpen látják. Soha nem azt kértük, hogy egy vereség után, vagy egy esetleges hullámvölgy idején ne kritizálják a csapat és a klub teljesítményét, ez a lelátói élet velejárója, egy klubvezetőnek pedig el kell tudnia viselni a kritikát. Mi azt szeretnénk elérni, ha szurkolóink látnák, hogyan és mennyit dolgozunk azért, hogy a DVTK sikeres legyen, a sikert pedig nem csak győzelmekben és pontszámban lehet mérni.
Ugyanakkor az elmúlt hónapokban a szurkolók egy része éles kritikát fogalmazott meg a klub működésével kapcsolatban. A szurkolók azért is szurkolók, mert óvják és féltik a szeretett klubjukat és mindenkinek lehet véleménye a csapatról, az edzőről, vagy éppen a klubvezetésről. Azt viszont nehezen tudom megérteni, hogy ha éppen jó a csapat, akkor minden rendben van, de ha jön egy rosszabb széria, akkor pedig biztosan mindenki csak a lábát lógatja a klubnál. Ez nem így működik. A háttérben az eredményektől függetlenül mindenki, a számvitelen dolgozó kolléganőtől, a fotóriporteren át a pályamunkásokig teszi a dolgát. Ez érvényes a klubvezetés tagjaira is. Lehet kritikát megfogalmazni a játékosokkal, az edzőkkel, a vezetőkkel kapcsolatosan, de azt nem fogjuk hagyni, hogy közösséget romboló, gyalázkodó, fenyegető légkör legyen az uralkodó Diósgyőrben.
A klub és a szurkolók kapcsolata
Napjainkban elértük azt, hogy van a DVTK-nak egy kiszámítható gazdasági háttere, egy kiemelkedő infrastruktúrája és van jövőképe. Például a klubkártyás bojkott idején a színfalak mögött és előtt is sokat küzdöttünk azért, hogy ismét olyan legyen a stadion hangulata, mint amit megszokott az ország közvéleménye. Közösen sikerült elérnünk, hogy visszatérjenek az ultrák. Az idegenbeli meccsekre a klub költségén a saját biztonsági embereink is nagy számban elutaznak, hogy ne érje atrocitás a szurkolóinkat. Elértük a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, hogy a vendégszektorokba ne árulhassanak drágább belépőjegyeket, mint az azonos kategóriájú hazai szektorokba. Azokon a helyeken, ahol kisebb a vendégszektor befogadóképessége, a hazai klubokkal egyeztetve minden esetben befoglalunk helyeket azért, hogy a szervezett szurkolói csoportok is ott lehessenek. Ez az ultrák kérése, akár a többi szurkoló kárára is, hiszen többször volt már olyan, hogy valaki ezért nem jutott jegyhez kisebb stadionokban. A közelmúltban volt olyan kiemelt mérkőzés, amelyen a klub segített a szurkolói koreók megvalósításában, akár pénzzel, akár úgy hogy például a klub dolgozói rendeltek Lengyelországból hozzávalókat. A legfrissebb történet pedig az ultraszektor falainak festése és a capo állás átépítése, ennek a költségét a klub magára vállalta, ez nagyságrendileg 1,5 millió forint. Az őszi szezonban a zalaegerszegi és a budafoki pirotechnika, valamint az ismétlődő megbotránkoztató rigmusok miatt az első hét fordulóban összességében 2.400.000 forint büntetést kellett befizetnie a klubnak a Magyar Labdarúgó Szövetség kasszájába.
Diósgyőri hagyományok és közösségépítés
A DVTK 113. születésnapja február 6-án, hétfőn lesz. Február 6-án minden évben igyekszünk méltóképpen megemlékezni a DVTK születésnapjáról, már hagyománnyá vált, hogy a klub képviselői a szurkolókkal közösen ilyenkor ellátogatnak a DVTK első elnökének a sírjához, ezzel is kifejezve tiszteletünket, hiszen ha Vanger Vilmos tanítóként 1909-ben nem segít a klubalapítással kacérkodó vasgyári fiataloknak, hogy egy szervezett keretek között működő sportegyesületet hozzanak létre, akkor ma mi sem lehetnénk ennek a közösségnek, a DVTK-családnak a tagjai. Az elmúlt években igyekeztünk visszahozni a hagyományokat, már az új DVTK Stadion tervezésekor is fontos szempont volt, hogy ránézésre is érezhető legyen a klub vasgyári és acélvárosi múltja, úgy gondolom, ez sikerült is, ezért is dicséret illeti a tervezőket. 2022-ben a DVTK kezdeményezésére Vanger Vilmos nevét vette fel a DVTK Edzőközpont körül és a DVTK Aréna előtt végig futó Sportliget és Vendég utca.
Az idei évben is folytatjuk az elkezdett munkát, ennek első lépéseként a DVTK egy magángyűjteményből megvásárolt egy 1910-ben a Magyar Királyi Vas- és Acélgyár diósgyőri gyárában készült vasúti sín egy darabját, amelynek elkészítésében a klubot alapító 70 fős tagságból valószínűleg többen is részt vettek. Abban az időszakban a diósgyőri hengersorokról legördülő kiváló minőségű acélból készült vasúti sínek nem csak Európa, hanem világszerte is komoly népszerűségnek örvendtek. A tartósságukat mi sem mutatja jobban, mint hogy sok helyen a mai napig ezeken a síneken járnak a vonatok. A fenti okok miatt is úgy gondoltuk, ennél a síndarabnál jobban talán semmi nem jelképezi a klub történelmét, a vasgyári hagyományokat, a borsodi, diósgyőri és miskolci emberek erejét, ezért úgy döntöttünk, hogy a játékoskijáróban helyezzük el, hogy minden ideérkező labdarúgó tudja és érezze, mit is jelent diósgyőrinek, vasgyárinak lenni, mit jelent ehhez a klubhoz tartozni. Bízom benne, idővel ugyanúgy kifényesedik majd a játékosaink érintésétől a síndarab, mint ahogy azt több szobor esetében is látható a nagyvilágban. A terveink szerint még az idei esztendőben elkészül a DVTK Hősök Fala is a Stadion északi oldalán, hiszen szeretnénk méltóképpen tisztelegni klubunk alapítói és azon sportolóink előtt, akikre büszkék vagyunk, és akiket sosem felejtünk el. A Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Irodával egyeztetve szeretnénk ide áthelyezni Rakaczki Bence emléktábláját is.
Szurkolói igény volt, hogy a klub mindennapjaiban, a mérkőzéseinken és a stadionban hangsúlyosabban kapjon szerepet a klub története, a vasgyári múlt. Örülök, hogy együtt adtuk át idén a DVTK első elnökének tiszteletére átnevezett Vanger Vilmos utcát, és ezúton is köszönöm a klub nevében a szurkolóktól kapott bronz emléktáblát, amellyel az alapítók előtt tiszteleghetünk. Többen, több alkalommal is említették már a DVTK közösségformáló erejét. Tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk nem csak a szurkolókért, hanem az itt élőkért is. Tavaly a DVTK Aréna adott otthont a DVTK Mikulás Ünnepnek, amelyen 1367 diósgyőri utánpótlás sportoló kapott ajándékot a Mikulástól, a színpadon pedig B. Nagy Réka és az X-Faktor győztes Alee szórakoztatta a gyerekeket. A klub 112. születésnapját is koncertekkel színesítettük, fellépett a Bíborszél, Nemazalány és Sofi, és egy másik X-Faktor győztes, Tóth Andi is. Természetesen a 113. születésnapon, 2023. február 6-án, a Tiszakécske elleni mérkőzésen is készülünk pár meglepetéssel.
Fejlesztések az utánpótlásért
Fontos, hogy megfelelő körülmények várják a Diósgyőrben sportoló gyerekeket és felnőtteket. Én tényleg abban hiszek, hogy a jövőt a jelenben építjük. Infrastrukturális szempontból talán nem volt olyan látványos fejlődés, mint az előző években, de kis lépésekben mindig tudunk előre lépni. Átadtuk a muaythai szakosztály új edzőtermét a Bükk Áruház földszintjén, saját központot kaptak a DVTK Sportligetben a kerékpározók, dartstermet avattunk Szerencsen, és a DVTK Edzőközponton belül is volt több apróbb és néhány nagyobb változtatás, többek között teljes egészében megújult a klub legelső műfüves pályája, és egy új parkolót is építettünk az edzőközpont és a Diósgyőri Uszoda között. Az akadémián nem csak az infrastruktúrának, hanem a felépített sportszakmai rendszernek, és az itt dolgozó szakemberek munkájának köszönhetően már abban a helyzetben vagyunk, hogy a régió legtehetségesebb gyerekei számára egyértelmű a választás, hogy nálunk szeretnének tovább fejlődni. Mi tudunk Nekik segíteni, hogy magasabb szinten, jobb körülmények és edzők között végezzék az edzésmunkát a DVTK Labdarúgó Sportakadémián, amely idén bekerült a 10 kiemelt, államilag támogatott sportakadémia közé.
A jövő építése: Célok és kilátások
Sok szempontból ugyanaz a jövőképünk, mint mindenki másnak. Amikor év elején azt hittük, hogy magunk mögött hagytuk a koronavírus-járvány okozta nehéz időszakot, akkor az elszabaduló háborús infláció és az energiaválság képében hirtelen egy újabb, korábban nem tapasztalt akadály gördült elénk, ami az eddigieknél is nehezebbnek ígérkezik, de most azt látom, jó esélyünk van arra, hogy közös erővel át tudjuk vészelni ezt a kihívásokkal teli időszakot is. Fájó szívvel szembesülök a hírekkel, hogy családok, kisebb-nagyobb vállalkozások és sportegyesületek kerültek és kerülnek nehéz helyzetbe, de a DVTK háttere a klub tulajdonosának, a támogatóinknak, a szurkolóinknak, az elmúlt évek szisztematikus építkezésének és nem utolsósorban Magyarország Kormányának köszönhetően rendkívül stabil. Nagyon komoly munkát végeztek a munkatársaim minden területen az elmúlt esztendőben.
Mindenekelőtt azt kívánom, hogy legyen mindenkinek boldogabb éve, mint a tavalyi! Örülnék neki, ha az élet minden területén visszatérhetnénk lassan a normális kerékvágásba, de nem vagyok naiv, tudom, hogy ehhez évek kellenek még. Most az a legfontosabb, hogy a labdarúgók újra a legmagasabb osztályban játsszanak, hiszen tudom, hogy a klub megítélése nagyban az ő sikereiktől is függ. Örülnék neki, ha a kosárlabdázók hasonlóan sikeres évet zárnának, mint tavaly, jó lenne bajnoki döntőt játszani, de ugyanezt várom a jégkorongozóktól is. Elsősorban azt, hogy az akadémiáról egyre több fiatal játsszon folyamatosan az első csapatban és esetleg olyanok is legyenek köztük, akik külföldön tudják folytatni a labdarúgó pályafutásukat. A jelenlegi keretben lévő saját nevelésű fiatalok többségükben azóta kezdtek el Diósgyőrben focizni, mióta elkezdtük fejleszteni a klub utánpótlását. És azt is szeretném látni, hogy a DVTK családban egység van, nem pedig széthúzás és ellenségeskedés.
