Edzőváltások Európában: Stabilitás és Fluktuáció a Labdarúgó-bajnokságokban

A labdarúgás világában az edzői pozíciók gyakran forró székeknek bizonyulnak, ahol a gyors eredmények elvárása és a folyamatos nyomás miatt a vezetőedzők sorsa bizonytalan. A Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) felmérése részletes képet ad arról, milyen tendenciák figyelhetők meg az edzőváltások terén Európában és más kontinenseken.

Az Edzői Stabilitás Kérdése Európában: A CIES Felmérése

A CIES a világ legjobb 90 labdarúgó-bajnokságában vizsgálta meg az edzők átlagos hivatali idejét. A március 1-jei állapot szerint a legritkábban Észak-Írországban menesztenek trénert, itt átlagosan 1563 napig maradhat hivatalban egy-egy mester. Összességében elmondható, hogy Európában türelmesebbek a futballedzőkkel, mint a többi kontinensen: az UEFA-tagszövetségek klubjai esetében 506 nap, míg a többi kontinens csapatainál 402 nap a várható átlagos szolgálati idő. Kontinentális viszonylatban a dél-amerikai szövetség (CONMEBOL) klubjainál tapasztalható a legnagyobb fluktuáció, ahol átlagosan 202 naponta cserélnek edzőt az élvonalbeli futballcsapatok.

Ami az öt európai topligát illeti, a Premier League-ben átlagosan 772, a Bundesligában 628, a La Ligában 617, a Ligue 1-ben 385, míg a Serie A-ban 384 napig van hivatalban egy edző.

A Magyar NB I Helyzete az Edzőváltások Terén

A CIES felmérése szerint a magyar labdarúgás élvonalában az európai átlagnál jóval gyakoribbak az edzőváltások. Magyarországon átlagosan kevesebb mint tíz hónap, konkrétan 289 nap jut egy-egy edzőnek élvonalbeli csapat kispadján, ennél a vizsgált 90 pontvadászat közül mindössze 23, Európában pedig 11 bajnokságban (az 51-ből) menesztenek sűrűbben trénert.

Sokszor felmerült az utóbbi években, hogy a labdarúgó NB I-ben azért van sok edzőváltás idény közben, mert ez a 12 csapatos bajnokság velejárója, mivel nem igazán van középmezőny - egy gárda vagy a nemzetközi kupaindulásért, vagy a bennmaradásért harcolt.

A 2024-25-ös Idény Edzőváltásai az NB I-ben

Az NB I-ben 9 edzőváltás történt az idény közben, mindez 8 csapatnál, ugyanis Debrecenben kétszer is így döntöttek a 2024-25-ös szezonban. Emellett Diósgyőrben, Fehérváron, a Ferencvárosnál, Kecskeméten, Nyíregyházán, Újpesten és Zalaegerszegen ült le új szakvezető a kispadra az évad során. Ha a bajnokság végeredményét nézzük, akkor láthatjuk, hogy mindegyik alsóházi csapatnál történt csere, csak a 2-5. helyezett együtteseknél nem, azaz a Puskás Akadémiánál, a Paksnál, az ETO FC Győrnél és az MTK-nál.

Edzőváltási Tendenciák Más Európai 12 Csapatos Bajnokságokban

Ausztria (10 edzőváltás)

Az osztrák Bundesligában eggyel többször döntött úgy egy klub vezetősége, hogy lecseréli az edzőt, a LASK és a Grazer AK is kétszer váltott, másik 6 egylet egyszer, tehát összesen itt is 8 csapatnál nyúltak bele a szakmai stáb összetételébe vezetőedzők terén. Itt az látszik még, hogy 3 felső- és 5 alsóházi együttesnél történt váltás, a két „duplázás” a 7. és a 10. helyezettnél volt, tehát a LASK és a Grazer is benn maradt ezen döntések után, a klagenfurtiak viszont későn léptek, mivel utolsó helyezettként búcsúztak az élvonaltól.

Bosznia-Hercegovina (15 edzőváltás)

A bosnyákoknál 33 fordulós volt a lebonyolítás, akárcsak az NB I-ben, de itt most létszámcsökkentés történt. Talán a több kieső okozta azt az extra nyomást, ami miatt 15 edzőváltás is történt, 6 csapat is kétszer búcsúzott el szakvezetőjétől (az utolsó 4, illetve a 6. és a 7. helyezett), 3 helyen ezt egyszer lépték meg. Csak a dobogósoknál nem cserélték le a trénert, azaz a bajnok Zrinjski Mostarnál, az ezüstérmes Banja Lukánál és a harmadik helyezett FK Sarajevónál.

Dánia (4 edzőváltás)

A dánoknál - Ausztriához hasonlóan - 32 fordulót rendeznek. Az ottani Superligában mindössze 4 edzőváltás történt, egyetlen klubnál cseréltek kétszer. A Vejlénél a horvát Ivan Prelec szeptemberben önként állt fel a kispadról. Hivatalosan ennyi váltás volt idény közben, mivel az AaB-nál Kristoffer Wichmannt és az AGF-nél Uwe Röslert már az utolsó forduló után küldték el.

Észak-Írország (5 edzőváltás)

Az északíreknél a 33 kört követően még egy ötfordulós rájátszás következik. Itt 5 együttesnél búcsúztak el a vezetőedzőtől idény közben, s mindegyiknél csak egyszer. A Carrick Rangersnél kezdődött az edzőváltások sora októberben.

Észak-Macedónia (17 edzőváltás)

Itt 33 fordulót rendeznek. Nem kevesebb mint 17 edzőváltás történt az idény közben. Három csapat háromszor, három együttes kétszer, míg két gárda egyszer vált meg edzőjétől. Csak a bajnok Skendijánál, az ezüstérmes Szileksznél, a bronzérmes Rabotnicskinél, valamint a 8. helyezett Tikvesnél maradt meg az az edző, akivel a csapat kezdte az évadot.

Finnország (5 edzőváltás)

A finn Veikkausliigában novemberben ért véget az előző idény. A lebonyolítást tekintve itt is alapszakasz és rájátszás van, és akárcsak Dániában, Finnországban is kevésszer váltottak edzőt a vezetők, csupán 5 alkalommal, egy csapat „duplázott”.

Izland (2 edzőváltás)

Az izlandi élvonalban is 12 csapat szerepel, ahol az előző idény tavaly áprilistól októberig tartott. Mindösszesen 2 együttes váltott egyszer-egyszer az évad során, összevetésünkben ez a legkisebb szám.

Málta (3 edzőváltás)

Máltán furcsa lebonyolítás debütált az előző évadban. A 6. helyen záró Marsaxlokk szeptemberben küldte el edzőjét, majd a bajnokságot végül 9. helyen befejező, az első szakasz után még tök utolsó Zabbar St. Patricktől a korábban Kisvárdán és Debrecenben is dolgozó Joao Janeiro közös megegyezéssel távozott, míg a 7. helyre befutó Gzira Unitednél novemberben nyújtotta be lemondását a vezetőedző.

Skócia (5 edzőváltás)

A skót Premiershipben az északírrel megegyező rendszer van érvényben. Skóciában 5 edzőváltásra került sor 4 csapatnál, a Hearts volt az egyedüli, amelyik kétszer is szakembert cserélt a kispadon.

Svájc (4 edzőváltás)

A svájci Super League-ben ugyanaz a helyzet, mint Skóciában. Svájcban viszont csak 4 alkalommal váltottak edzőt a klubok. Már az évad vége után történt, de megemlítjük, hogy a 7. helyett FC Zürich elküldte a korábbi FTC- és ZTE-edzőt, Ricardo Monizt.

Szlovákia (10 edzőváltás)

A szlovákoknál 22 fordulós alapszakasz és 10 körös rájátszásból áll a bajnokság. Az osztrák élvonalhoz hasonlóan 10 edzőváltás történt, azonban csak 7 klubnál, ugyanis a Ruzomberoknál háromszor, a Banská Bystricánál kétszer ebben látták a megoldást a vezetők.

Wales (6 edzőváltás)

A walesi élvonalban 32 fordulós a bajnokság, és az utolsó két csapat esik ki. Sok edzőcsere nem volt az idény közben, 4 együttesnél 6 változtatást eszközöltek a vezetők. A Connah's Quay Nomads együttesénél már az első forduló után jött a váltás, mivel Neil Gibson benyújtotta lemondását.

Érdemes megjegyezni, hogy az angol labdarúgó-bajnokságban szereplő Nottingham Forestnél is jelentős fluktuáció tapasztalható. Vítor Pereira lett az új vezetőedzőjük, ami ebben a szezonban már a harmadik edzőváltás volt a klubnál.

Serie A: Új Fejezetek és Kockázatos Döntések a Kispadokon

Az olasz Serie A a közelmúltban egy izgalmas, de színvonalát tekintve vegyes szezont zárt. A Napoli zárt az élen, amely kétségtelenül masszív csapattá vált Antonio Conte kezei között, ám messze nem volt annyira kiemelkedő, mint a tavalyi Inter, vagy épp a két évvel ezelőtti Napoli. Sőt: az sem merész állítás, hogy a scudetto ellenére nem a Napoli volt a legerősebb csapata a Serie A-nak. A nápolyiak nagyjából kimaxolták a szezont, és tökéletesen kihasználták, hogy csak a bajnokságra koncentráltak. Az Inter és a Napoli mellett az Atalanta hozta azt, amire számítani lehetett, a többiek teljesítménye azonban komoly hiányérzetet hozott. A Milannál és a Juventusnál a szezon nagy csalódást okozott.

A Változás Szele - Edzőváltási Hullám az Olasz Elitben

A változás szele benne volt a levegőben, a Milannak egyértelműen edzőt kellett váltania, a nyugdíjból visszahívott Claudio Ranieri csak az előző szezont vállalta a Románál, Gasperini távozásáról hónapok óta pletykálnak, és az sem volt kőbe vésve, hogy Igor Tudor megtarthatja a Juventus kispadját. Simone Inzaghi távozása már nagyobb meglepetés volt, és rövid időre a Lazio és a Fiorentina is edző nélkül maradt.

A top 10-ből jelen állás szerint három klubnál nem váltanak edzőt: a Napolinál, a Bolognánál és a Comónál. Ha nagyvonalúak akarunk lenni, a Juventust is ide sorolhatjuk, ugyanis egyre nagyobb esélye van annak, hogy jövőre is Tudor irányítja a csapatot, ő azonban csak a bajnokság végére vette át az irányítást Thiago Mottától. Conte jövője a bajnoki cím ellenére sem volt biztos Nápolyban, de végül maradt. Conte maradásának szinte biztosan az volt az egyik feltétele, hogy megerősítsék a keretet, amire Khvicha Kvaratskhelia és Victor Osimhen eladásával pénz is lesz.

Akik a Rutint Választották: Allegri a Milánnál és Gasperini a Románál

Az egyik legnagyobb horderejű változás a Milannál várható, amely a csalódáskeltő 8. helye után komolyabb újjáépítésen dolgozik. Hosszas casting után megállapodtak Igli Tare sportigazgatóval, aki már meg is hozta az első komolyabb döntését azzal, hogy leigazolta Massimiliano Allegrit, aki a nápolyi kispad egyik nagy várományosa volt. Allegri 2010 és 2014 között már volt a Milan vezetőedzője, akkor az első szezonjában bajnoki címet szerzett a Zlatan Ibrahimovićra épülő csapattal. A Milannak pedig most tulajdonképpen erre van szüksége.

A piros-feketék a keret minőségét tekintve évek óta a Serie A élmezőnyéhez tartoznak, csapatszinten azonban - részben a játékosok fegyelmezettsége, részben a nehezen összeilleszthető profilok miatt - elmaradtak a legjobbaktól. Allegri legnagyobb erőssége épp a kirakózás: az ölébe hulló elemekből előbb vagy utóbb megtalálja az összeillőket, és nagymértékben alkalmazkodik a rendelkezésre álló játékosok képességeihez és stílusához. Néhány távozó biztosan lesz, Tijjani Reijnders a Manchester Cityhez tart, Mike Maignan és Theo Hernandez szerződése 2026-ban lejár, így a nyáron túladhatnak rajtuk, és még van egy sor játékos, akinek bizonytalan a jövője. Pénz és mozgástér lesz az újjáépítésre, azonban a játékosigazolás hatékonyságában javulniuk kell az előző évekhez képest.

Az AS Roma szintén egy rutinos szakembert csábított magához, méghozzá az Atalantával sikert sikerre halmozó Gasperinit. A nyáron a 68. születésnapját ünneplő edző önéletrajza önmagáért beszél: szinte mindenhol bevált, ráadásul rendre felülmúlta az előzetes elvárásokat. A rómaiak az előző szezonban két edzőt is elfogyasztottak, előbb a klublegenda Daniele De Rossit küldték el váratlanul, majd Ivan Jurićot kevésbé váratlanul. Ranieri tulajdonképpen csak tüzet oltani függesztette fel a nyugdíját, és nem is vártak tőle komoly eredményeket, ehhez képest a 36 meccséből 22-t megnyert. A fő célt azonban Ranieri maradéktalanul teljesítette: a rottyon lévő Romából egy potens, önbizalomtól duzzadó csapatot formált, amely Gasperini útmutatásával egyértelműen dobogóesélyes lehet.

Allegri mellett még két nagy visszatérő is lehet a nyáron. Maurizio Sarri a Lazio kispadját foglalja el ismét, Stefano Piolit pedig a Fiorentina szemelte ki. Kettejük közül Sarri visszatérése az érdekesebb, ő ugyanis 2024 márciusában távozott, és nem volt felhőtlen a viszonya a klubvezetéssel és a játékosokkal. Pioli 2017 és 2019 között dolgozott Firenzében, azóta volt egy kiváló időszaka a Milannál.

Már Bocsánat, De Kit? - Chivu az Interél és Jurić az Atalantánál

Cristian Chivu és Ivan Jurić - a 2024/25-ös szezon alapján nem sok bingókártyán szerepelt, hogy ők ketten topcsapatot irányítanak jövőre. Erre tessék. Az Inter több szempontból is nehéz helyzetbe került Simone Inzaghi távozásával. Az időzítés nem volt ideális, mivel mire biztossá vált, az elérhető topedzők többsége elkelt, a klubvilágbajnokság miatt gyorsan kellett dönteni, és az sem elhanyagolható szempont, hogy Inzaghi a Serie A egyik legjobb edzője volt. Inzaghi az olasz sztereotípiákat messze meghaladó szemlélettel épített ütőképes csapatot Európára, kétszer is BL-döntőbe vezette az Intert. Inzaghi a rendkívül okosan felépített helycserékkel folyamatosan dilemma elé állította az ellenfél védőit, mesteri szintre fejlesztette a csapat átmeneti játékát, miközben borzasztó hatékony volt a rögzített szituációknál is.

Ezt az okosan kidolgozott rendszert nehéz lesz továbbvinni, a klubvezetés ráadásul hatalmas kockázatot vállalva nem egy rutinosabb szakembert választott, hanem a 13 profi meccsen edzősködő Chivut. Az Intert védőként és edzőként is szolgáló románnak valamivel nagyobb a tapasztalata a 13 meccsnél, a Nerazzurri utánpótlásában hosszú éveket hozott le, nyert Primavera bajnokságot is. A csapat egyértelműen ráncfelvarrásra szorul, a Transfermarkt alapján az övék a Serie A legidősebb átlagéletkorú kerete, a kulcsemberek közül Francesco Acerbi 37, Henrikh Mkhitaryan és Yann Sommer 36 éves, de 30 felett jár már Hakan Çalhanoğlu is.

Hasonlóan érdekes Jurić és az Atalanta esete, még ha a kapocs ebben az esetben is többszörösen megvan. A horvát az egyik leghíresebb Gasperini-tanítvány, a 3-4-3-as rendszer, valamint az intenzív labda nélküli játék nagyon hasonló a két edzőnél. Tony D’Amico sportigazgató közelről ismeri Jurićot, a Hellas Veronánál hatékonyan dolgoztak együtt. Jurić jóval kompetensebb edző annál, mint amit a 2024/25-ös szezon sugall róla, de távolról sem zseniális. Ami önmagában nem biztos, hogy baj, az Atalantánál azonban most egy zsenit kell pótolnia, aki majdnem egy évtizeden át meghatározta a klub arculatát.

Harc a Klubidentitásért: A Juventus Saga

A Juventus eddig úgy viselkedett, mint egy bunkó pasi, aki úgy kavar egy lánnyal, hogy tudja: ő többet szeretne, de azért leszólít két másik csajt, és miután azok kikosarazzák, visszafordul hozzá, nem akar-e egy kicsivel komolyabb kapcsolatot. Tudor a maga részéről teljesítette a maradása feltételét, és behozta a BL-indulást érő negyedik helyre a Juventust, a klub azonban egy olyan edzőt szeretett volna, aki garantálja az előrelépést: Contét. A B-terv Gasperini lett volna, őt azonban már korábban lestoppolta a Roma, így viszont nem maradt sok választási lehetősége a Juventusnak. Tudor egészen biztosan kompetens edző, de hogy Juventus-szinten is annak számít-e, az még nem derült ki, a beugrósként elvégzett munkája alapján azonban nem ördögtől való gondolat a megtartása. A feladat Torinóban sem lesz egyszerű, ugyanis az edzőnek a klub némileg elvesztett identitását is újra kell építenie.

Ezért kellett volna annyira Conte a Juventusnak, aki alighanem a legalkalmasabb ember egy ilyen munkára. A klub szervezeti szinten is megújul: a Napolitól anno nagy reményekkel elhozott Cristiano Giuntoli belebukott a balul elsült Motta-projektbe és a rossz igazolásokba, azóta pedig már be is jelentették Damien Comolli érkezését, aki az új ügyvezető igazgató lesz.

tags: #edzovaltasok #europaban #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• vízilabdapárbajok a nagy világversenyeken
• ismerd meg a népzenegyűjtést játékosan
• Legendás magyar-brazil focimeccsek és drámák
• Megújult ügyfélszolgálat Vácon
• Szurkolói és játékos Chelsea mez különbségek