A foci varázsa: Miért különleges egy egygólos meccs és miért a legnépszerűbb sport a világon?

Előre le szeretném szögezni, hogy ezen szöveg leírója megrögzött focidrukker, szubjektív érdeklődésében a foci előrébbvaló minden más sportnál, sőt az összesnél együttesen. Ennél is fontosabb feljegyezni, hogy nem szándékom az egyik sportot a másik rovására népszerűsíteni, alapvetően mindegyik érdekes, mindegyikben szívből lehet szurkolni a magyar (vagy bármilyen) versenyzőknek. A foci a legnépszerűbb sport, Magyarországon is, a világon is. Ez eddig elég könnyen adatolható. A foci világméretű jelenség, olyan nyelv, amit a világon bárki bárhol megérthet.

A foci népszerűsége és egyedisége

A sajtóban elég gyakran jelennek meg cikkek kihasználatlan, ürességtől kongó stadionokról, és az NB1 folyamatosan eső, évente újabb negatív rekordot elérő nézettségi adatairól. Azonban az „ürességtől kongó” stadionok és negatív rekordok is kétezer-ötszáz körüli átlagnézőszámot jelentenek. Figyelem, ez nem a kiemelt fontosságú meccsek átlagnézőszáma, hanem a hétről-hétre ismétlődő közhelyes bajnokiké. Néhány kiemelt focimeccs, mint kupadöntő, válogatott meccs, vagy Fradi-Újpest akár húszezres tömeget is bevonzhat, és a válogatott is produkál évi átlag egy olyan meccset, amelyre százezer jegyigénylés érkezik. A foci magyarországi népszerűsége tehát minden jel ellenére a 2016-os EB előtt is létezett, és más sportág nem versenyezhet vele. A foci hazai népszerűsége egy világméretű jelenség része. Olyan sportszurkolót pedig, akit ne érdekelne a foci, ne követné, nehéz elképzelni. Lehet Olimpiát nyerni olyan sportágakban, amit Közép-Európa néhány félperifériás országa vesz komolyan, itthon nagyokat örülünk, de azért azt is tudjuk, hogy erről a győzelemről nemzetközi szinten kevés szó fog esni. Meg lehet Olimpiát nyerni olyan sportágakban, amit a világ összes országában űz néhány félprofi játékos, örülünk neki, aztán négy évig újra elfelejtjük, hogy létezik egyáltalán a sportág.

Egy csapatos labdajáték mindig előnyben lesz egy egyéni sportághoz képest. Az egyéni sportágak nagy része, mint például az úszás vagy a futás egészen egysíkú, egyetlen képesség tekintetében mérik össze tudásukat a versenyzők, különösebb taktikai variációs lehetőségek, döntéshozatal, agymunka nélkül. Akinek egy kicsivel keményebbek az izmai, az nyer. A tipikus egyéni sportokban tehát véges számú (sőt kevés!) képességre van szükség, és egyetlen mozdulatot ismételget a versenyző, annak az egy mozdulatsornak a gyorsasága, erőteljessége a döntő. Ezzel szemben, a csapatos labdajátékokban a játékosok folytonos döntési helyzetben vannak, a játékidő minden pillanatában több lehetséges irány közül választhatnak. Az irány szó szerint és metaforikusan is értendő, hiszen egy játékos eldöntheti, merre fut, de azt is, fut-e egyáltalán, vagy más megoldást választ (passz, lövés, csel etc.).

A párharcok és a gólérték

A labdajátékok egyik döntő eleme a párharc. Két játékos, két külön csapatból; egyiknél van a labda, őt nevezzük támadónak, a védőnél nincs labda, de meg akarja szerezni azt. A párharcot a támadó nyeri, ha sikerül a védőn túljutnia, és elvinni a labdát a megvédeni kívánt területre. A védő nyer, ha sikerül megszereznie a labdát. Más sportágakkal ellentétben, ahol a labdaszerzés szinte lehetetlen a védő számára, a fociban viszont a labda megjátszható méretű, és nem a támadó játékos jól kontrollált tenyerében van, hanem a lába előtt, ahová a védőnek megfelelő ütemben belépve lehet esélye megszerezni azt. A párharcok önmagukban is érdekesek és látványosak, ha nem ismert előre a kimenetel, még izgalmasak is; de a fentebb leírtak miatt a játékok alapvető taktikáját is meghatározzák.

Mivel kézilabdában, vízilabdában és kosárlabdában a védőnek nincs esélye megszerezni a labdát, a védekező csapat nem a labdaszerzésre koncentrál, hanem az ellenfél pontszerzési kísérleteinek blokkolására. A védekező csapat tehát betömörül a saját kapuja/palánkja elé, hogy amikor a támadó megérkezik, legyen előtte valaki, akiben a lövés elakadhat. Akció után fordulás, és az előbb támadó csapat tömörül vissza saját kapuja/palánkja elé. A labdaszerzés lehetetlensége miatt a védekező csapat célja nem az akció úgymond kivédekezése, azaz annak elérése, hogy a támadó csapat ne jusson el lövésig, hiszen ezt nem lehet elérni. A védekező csapat mezőnyjátékosai annyit érhetnek el, hogy a pontszerzési kísérlet kicsit távolabbról történjen. Ez viszont oda vezet, hogy a kapus lesz a legfontosabb ember a csapatban, hiszen ő az az ember a védekező csapat részéről, aki tényleg meg tudja gátolni a gólt. Ezzel szemben a fociban az egyemberes csapat megvalósíthatatlan, és a helyzetek kidolgozása a fontos.

Mit tud ezzel szemben a foci? Elsősorban azt, hogy meg kell dolgozni a gólhelyzetért. Amikor két szembenálló játékos párharcba lép, még nem lehet tudni, melyikük fog győzni. Amikor egy akció elindul, nem lehet tudni, eljut-e lövésig. Mivel elég sok mezőnyjátékos van a pályán, egy védő átjátszása még nem jelent feltétlen gólhelyzetet, mert még mindig lehet biztosító ember, aki ugyanúgy megszerezheti a labdát a támadók elől. Emiatt mindig van egy spontaneitás, hiszen egy játékhelyzet sikeres megoldása után nem rögtön a kapura lövés jön, hanem a következő ellenfél és a következő játékhelyzet. Amikor egy akció elindul, a támadó csapat több forgatókönyv közül választhat, milyen úton kíván gólhelyzetet teremteni, illetve ha van is előre begyakorolt figura, az csak a szituációban dőlhet el, ki melyik pozíciót foglalja el. Egy focikapus átlagosan 5-8 lövést kap egy meccsen, hosszú távon számolva a kapura tartó lövések kb. 60-70%-át védik a kapusok. A lövésszám kevesebb, a védési arány magasabb, mint más labdajátékokban. Ez csökkenti a kapus jelentőségét, ritkábbá teszi azt, hogy egy kapus meccset nyerjen a csapatnak. A kapura lövési hatékonyság abszolutizálása helyett a helyzetek kidolgozása lesz a fontos: nem az a csapat nyer, amelyik jobb arányban lövi be a helyzeteit (vagy a másik oldalról: akinek a kapusa jobb arányban véd), hanem az, amelyik több és jobb helyzetet dolgoz ki. Ahhoz pedig ügyesnek és kreatívnak kell lenni. Fontos a helyzetek minősége, nem véletlen, hogy ma az xG, a számított gólveszély a focitechnokraták új mániája. A fociban valós különbséget jelent a védőfalon túlról vagy közelről lőni, a kettő gólveszélyessége között akár tízszeres különbség is lehet. Mindemellett egyáltalán nem biztos, hogy egy akció eljut a lövésig, hiszen a védelemnek van esélye azt megelőzni. A taktikai lehetőségek, és az egy játékosra eső szerepek változékonysága miatt előnyös, ha az egyes játékosok sokféle képességgel rendelkeznek, sokféle feladat megoldására képesek. A védekező csapat akár a másik csapat térfelén is kísérletet tehet a labda megszerzésére, így a labda és a mezőnyjátékosok a pálya egész területét bejárják, bárhol felbukkanhatnak. A védekező csapat sem falként viselkedik (szabadrúgást kivéve), hanem sok futással és helyezkedéssel folyamatosan próbálja megszerezni a labdát. A játékosok a labdát helyzettől függően járathatják bármelyik szélen, vagy középen, többféle magasságban, három dimenzióban a pályán bárhol felbukkanhat a labda. A pálya középső harmada, amin más sportágakban csak átrohannak a játékosok, esemény nem történik, a fociban a középső harmad szerves és jól kihasznált része a térnek, ott dől el a labdabirtoklás, ott dől el, melyik csapat támadhat többet. Összességében egy akció végtelen variációt rejt magában, hiszen a labdát birtokló játékos mindig választhat a passz, a cselezés és a labdavezetéses futás közül.

Más sportágakkal összehasonlítva

Olvasóim némelyike bizonyára azt mondogatja magában, hogy jó, jó, de mi van az amerikai focival. Amerikai fociban is van esélye párharcot nyerni támadónak és védőnek, és talán éppen ezért, ott is szélességében, hosszúságában ki lehet használni a játéktér egészét. Nem tudjuk azonban elengedni a gyanút, hogy az amerikai foci az amerikai kultúra párlata, amiben a hosszú reklámblokkokat csak néha szakítja meg két-három másodperc akció, és ahol az aggályos mérnöki pontosság (yardonként lemért előrehaladás, játékosok vonalba rendeződése) a legfontosabb szabályok irracionalitásával párosul.

Az Európában népszerű labdajátékok között van még egy, amelyikben a védőnek és a támadónak is van esélye párharcot nyerni, emiatt a taktikai lehetőségek sokféleségében a focihoz hasonlít. Ez pedig a jégkorong. Bár a kapus központi szerepét ott még nem sikerült megoldani, és élvezeti értékéből azonban sokat levon, hogy a korong láthatatlanul kicsi; tömegsportként pedig azért nehéz megvalósítani, mert komoly és költséges infrastruktúra-igénye van, akkora sima jégfelület kell hozzá, amit fenntartani csak nagy klubok tudnak. Szemben a foci kiskerti változatához egy labda kell, és négy vizesflakon, mely utóbbi helyettesíthető két garázsajtóval.

A gól értéke a labdajátékokban - Miért különleges az egygólos meccs?

A gól a labdajátékok sava-borsa, amiért kijárnak a szurkolók meccsre, aminek örülni lehet. Úgy tűnik a szurkoló mégis a kevés örömöt szereti a sok helyett. A sok gól leértékeli azt az ünnepet, amit egyetlen gól jelent. A fociszurkoló nem tudja a meccs előtt, hogy fog-e csapata gólt szerezni. Ha igen, az így meglepetés, aminek örülni lehet. A kézilabdaszurkoló tudhatja, hogy csapata akkor is fog 15-20 gólt szerezni, ha nagyon megverik. A gólok így penzumszerűek, ráadásul egy gól még keveset jelent, hiszen a meccs megnyeréséhez a játékidő elejétől végéig folyamatosan kell lőni a gólokat. Ahol gyakran esik gól, ott egy gól nem bizonyítéka annak, hogy jól játszik a csapat, hiszen a közepes csapatnak is van gólja, csak pár százalékkal ritkábban; és egy gól kevésbé bizonyság arra, hogy a csapat megnyeri a meccset.

A gólok alacsony száma a fociban azt is jelenti, hogy néha kijöhet a lépés a kisebb-esélytelenebb csapatnak is. Hiszen sokgólos sportágban, ahol tízes csomagokban potyognak a gólok, idővel úgyis kijön a tudáskülönbség, mert nem lehet, hogy sorozatosan jöjjön össze a kicsinek az a plusz (szerencse?), ami gólhoz segítette őket. Saját becslés alapján, ha azonos ligában szereplő élcsapat játszik az utolsók egyikével, akkor az alacsony gólátlagú fociban 80-20 az esély az erősebb javára; magas gólátlagú vízilabdában vagy kézilabdában 95-5; vagyis sokkal ritkább a meglepetéseredmény. Szemben tehát az olyan sportokkal, ahol a kezdő sípszónál lehet tudni a kimenetelt. Van a saját csapat és az ellenfél, van egy kicsi, és van egy nagy, vagy van két egyenlő - eddig könnyű felismerni. Ez után viszont egy előre nem megjósolható, ám tipizálható forgatókönyv fog megvalósulni. Például:

• „Dávid legyőzi Góliátot”
• „Megcibálták az alvó oroszlán bajszát, aki aztán felébredt és rendet rakott”
• „A munka elnyeri jutalmát, a hanyagság büntetését”
• „Óriás születik”
• „Nagy csata, melyben mindenki győzelmet érdemelt volna”
• „Az erős mindent besöpört”
• „Visszatért/felébredt a már halottnak hitt hős”

Fogadási típusok és a gólok száma

A fogadások világában a gólok száma is kulcsszerepet játszik. Az egyszeri fogadás (egyszeri tét) egy esemény egy kimenetelére való fogadás. A kettes kötés két különböző eseményből válogatott tipp. A hármas (vagy több) kötés három (vagy több) tippből áll, három (vagy több) eseményre vonatkozóan. Arra fogadunk, hogy melyik játékos lő gólt a meccsen. Arra fogadunk, hogy a végeredmény pontjai páratlanok vagy párosak. Arra fogadunk, hogy mi az eredmény félidőben és mi a meccs végén. A kevert meccs (mixed game) olyan virtuális meccs, ahol két csapat aktuálisan egymással játszik, de a valóságban nem egymás ellen. Például: az Arsenal a Liverpoollal játszik a Premiershipben és a Barcelona a Real Madriddal játszik a spanyol ligában. A kevert játékban az jelenik meg, hogy Arsenal Vs. Barcelona, noha ezt a meccset ekkor nem játsszák.

A gólszámra vonatkozó fogadások, mint az „Alatt/Felett” típusú fogadások is népszerűek, különösen az alacsony gólszámú, izgalmas focimeccsek esetében. Ezek a fogadások bonyolultabb kimenetellel is rendelkezhetnek:

Az ázsiai hendikep (asian handicap) nagyszerű értéket kínál a fogadónak és potenciálisan kevésbé kockázatos, mint a hagyományos „hazai győzelem-döntetlen-vendéggyőzelem” típusú fogadás. Vagy ki kell választani a hendikeppet várakozás szerint meghaladó csapatot, vagy a favorit ellen fogadunk a hendikep segítségével. Nyerünk, ha a megtippelt csapat legalább 1 gól különbséggel nyer, vagy ha a megtippelt csapat nyer, döntetlent játszik, vagy 1 gól különbséggel veszít, a hendikep értékétől függően. Az élő fogadásnál lehetőség van arra, hogy valós időben fogadjunk, ami azt jelenti, hogy folyamatosan frissülő nyereményszorzókkal fogadhatunk a kiválasztott sportesemények alatt.

tags: #egy #golos #meccs

Népszerű bejegyzések:

• Az athéni márványcsoda
• Az El Clásico elhalasztásának okai
• Összecsapások a magyar kézilabda rangadók történetéből a BL-ben
• Ismerje meg a magyar kosárlabda sokszínűségét
• Ady Endre és Szappanos Balázs műveinek elemzése