Egy szurkoló visszaemlékezései: Szenvedély, rivalizálás és felejthetetlen pillanatok
A labdarúgásban a rivalizálás nem csupán a pályán zajló eseményekről szól, hanem arról a mély kötődésről és szenvedélyről is, amely a szurkolókat a klubjukhoz fűzi. Középnyugat-Magyarországon a legnagyobb rangadó évtizedek óta az ETO és a Fehérvár közötti összecsapás, amely a szurkolótáborok között sokszor nemcsak rivalizálást, de gyakran mélyebb ellentétet is szül. Karácsonyi Péter ETO-szurkoló szerint ez az ellentét idővel sem merül feledésbe, míg Takács Attila úgy látja, hogy „nincs is addig ezzel semmi gond, amíg fair módon történik”.
A rivalizálás eredete és emlékezetes pillanatok
Azt nem mondhatjuk, hogy történelmi léptékű lenne a két együttes rivalizálása, hiszen az ETO-t 1904-ben alapították, míg a székesfehérvári egyesületet 1941-ben. Az első vonalban csak 1968-ban találkozott először a két csapat. Biczó Zalán helytörténész szerint: „Az 1910-es években az ETO legnagyobb riválisai bécsi csapatok voltak. A soproniakkal sem volt túl jó a viszony, illetve a Tatabányával játszottak emlékezetes meccseket a győriek.”
Sok szurkoló számára a rangadók meghatározó élmények. Karácsonyi Péter felidézte első élményét: „Fehérvárra utaztunk, olyan 16-17 éves lehettem. Nem tudtam, hogy van külön vendégparkoló, úgy hogy megálltam a hazaiaknál. A meccs végén észrevették, hogy a vendégszektorból jövünk ki, és vagy harmincan nekünk rontottak.” Takács Attila szintén hasonlóan intenzív gyerekkori emlékeket őriz: „Meghatározó élmény volt, amikor gyerekként egy Videoton-meccs alatt betörtek a hazai szektorba a vendégek ultrái. Ütöttek mindenkit, nem számított nekik semmi.”
A magyarok eredete
Szurkolói kultúra és a múlt eseményei
Gyakran lehet hallani, itt-ott olvasni, hogy „bezzeg a múltban nem így volt, hanem minden honi pályán rend, nyugalom és békesség honolt”. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. A történelem során számos emlékezetes, olykor botrányos eset tarkította a magyar futballt. Például 1925-ben az MTK-DVSC mérkőzésen: „Senkey II-t és Nádlert kővel dobálta meg játék közben az Üllői úti pálya publikuma.”
A szurkolói visszaemlékezések gyakran kitérnek a hatóságokkal való konfrontációkra is. Egy-egy mérkőzés hangulata, a szurkolók elhivatottsága gyakran átlépte a sportesemények határait. A Kerület meccseinek csodájára járt az ország, hiszen a nyugodt, sportbaráti légkörű találkozókat rengetegen nézték meg. Átlagban 5-8 ezer ember zsúfolódott össze a lelátókon, a nézőcsúcsot az egyik Ferencváros elleni összecsapás tartja 12 ezer nézővel.
| Dátum | Mérkőzés | Esemény típusa |
|---|---|---|
| 1925. 10. 18. | NYKISE-DVSC | Pályára szaladás, verekedés |
| 1935. 03. 10. | Bocskai FC-Ferencváros | Bírók elleni támadás |
| 1953. 03. 22. | Debreceni Honvéd-Loki | Pályára tódulás, mérkőzés lefújása |
A szurkolói lét sajátosságai
„Olyan opció nincsen, hogy a »volt ultra«. Ez képtelenség. Bár ultrának nem születünk, ám aki valaha azzá lett, élete végéig megmarad annak” - fogalmazott egy korábbi szurkoló. A szurkolói csoportok életében a korábbi évtizedekben, különösen a kilencvenes évek „vadkeleti” időszakában, gyakoriak voltak a feszültségek. A 2-es szektor történetei, az idegenbeli utazások kalandjai mind a magyar futball szerves részét képezik.
Sokan hallottak már az Európa-szerte rettegett fradista 2-es szektorról, akik a kilencvenes évek vadkeleti káoszában tulajdonképpen bármit büntetlenül és nyíltan megtehettek. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a történetek nemcsak a balhékról, hanem az összetartásról és a klub iránti hűségről is szólnak. A szurkolók mindig is ott voltak, esőben, hóban, távol az otthonuktól is, hogy támogassák a csapatot.
tags: #egy #szurkolo #visszaemlekezesei
