A szurkolói lelátón és az online térben megjelenő „troll” jelenség: hanyatló kultúra Kispesten
Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódtam, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én. Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől - és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt - nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé.
A múlt dicsősége és a jelen hanyatlása
Az én szurkolói pályámnak 2 csúcspontja volt. Az első 1990-1993 szakasza, az ártatlan és meseszerű gyerekkor, a legerősebb hazai csapatnak szurkolással, a saját magamnak legyártott házi legendáimmal, amik-akik még sok ezer hasonszőrű és korú srácnak voltak a saját legendái. A második csúcs pedig 2017. Most már látjuk: utóbbi egyszeri, megismételhetetlen csoda volt. A hollywoodi sportfilmeket idéző forgatókönyve az idénynek a pályán, és ezzel párhuzamosan a lelátókon és az online terekben, a Kanyar 25-ös ünneplésétől kezdődő lelátói összeállással és az ezzel parallel lelki síkokon újrakovácsolódó, sokszínű, de egységes létformaként lélegző TÁBORKÉNT funkcionáló szurkolósereggel.
Ebbe beletartozott magultra és talpas ultra, korzós és tribünös, fotel és magányos meccsre járó, TV előtti szimpatizáns és újonnan ideverődő alak. Egymás méregetése és egymás Kispestiségének megkérdőjelezése helyett a csapattal foglalkozott mindenki, élte, éltük a csodát.
Amikor a bajnokság másnapján Fanta, Ábel, KisBabar és Gyuri mélydepresszióban jósolgatta a „rövid úton bekövetkező” lezüllésünket a Guriga kerthelyiségében, önsorsrontó szerencsétleneknek neveztem őket, értetlenkedve. Ma is így teszek, de azzal kiegészítve, hogy igazuk lett, tényleg leépítettünk szinte mindent, ami ott megvolt. Előbb a klubvezetés építkezett lefele: elsőnek a többé-kevésbé működő modellt, aztán a keretet. Utóbbit persze elkezdte már előbb a vén Czukk, aztán folytatták az új haverok. Megjegyzem, másfél évig készült az átadás-átvétel a hírek szerint, én pedig rémülten nézem: másfél év alatt az volt a mesterterv, ami kapkodást 2019 óta látunk? Jézusom.
A szurkolói trollkodás megnyilvánulásai
Ez utóbbi negatív tendenciának számos tünetét látjuk: jelei az olyan buta megjegyzések, mint a nyári ankéton a címervita kapcsán az elképesztően bornírt „akinek számít a véleménye, az a régi címerre voksolt, a többivel nem kell foglalkozni” jellegű kiszólások, itt a blogon a Hemybérencezések, az egymás betegségére tett utolsó féreg megjegyzések, a nicknév vadászatok („László1969 ugyanaz mint Lowlanders„, „bendegúz igazából Latabár apósának a szeretője állítólag„, stb.), a Fantának kiszórt „nem olvasom a szarjaid, csak a kommentekért járok ide„, valamint a „nem fogom elolvasni a válaszod mert nem érdekel” magas szintű vitakultúrát jelző verdiktek.
Egyre kevesebb a jó beszélgetés, az izgalmas eszmecsere, a PARTNERNEK TEKINTÉS. Ha plasztikusan akarok fogalmazni: amíg régen egy WA69, Pelso, Thibby, Lassie -féle hosszabb elemzések dominálták a threadeket, izgalmas felvetésekkel, pletykák kielemzésével, addig ma már ezek teszik ki a 10 %-ot, 90% pedig a tényleg céltalan fröcsögés.
| Jellemző | 2017 előtti/2017-es állapot | Jelenlegi állapot (a kritika tárgya) |
|---|---|---|
| Kommunikáció a fórumokon | Elemző, izgalmas eszmecsere, partneri viszony | Céltalan fröcsögés, gyalázás, személyeskedés |
| Szurkolói hozzáállás | Csapattal foglalkozás, egység, csoda megélése | Egymás méregetése, megkérdőjelezése, frusztrált gengg |
| Vezetés kritizálása | Konstruktív kritika (pl. Fanta saját posztjai) | Kíméletlen fröcsögés, vereségvárás, irreális elvárások |
| Játékosok/Edzők megítélése | Türelem, bizalom, a sokat tevők tisztelete | Azonnali menesztés követelése, sértő megjegyzések, türelmetlenség |
| Csapatépítési filozófia | Saját nevelés, ismert magyar/külföldi rutinos játékosok, minőségi légiósok | „Fradi-vonal” (sok légiós, gyakori csere), projekt játékosok |
A kritika és a fröcsögés határa
A legfájóbb pont ebben az egész hőzöngéskultúrában nekem az, hogy a józan hangokból egyre kevesebbet hallani. Amíg régen büszkén meséltem bárhol, hogy igen, én nézek magyar focit, igen, én az Atleticónak/Juvénak csak szimpatizánsa vagyok, csapatom csak a Kispest, igen, jó még kijárni, addig ma már egyre kevésbé van kedvem a fent felsoroltak miatt mindehhez.
És nem a hőzöngés maga zavar. Nem leszek álszent. Én is szoktam. Nem is keveset. Fröcsögtem is sokszor. Posztban is kicsit, élőszóban nagyon. Bárányosra. Az áruló digóra. Aztán a meghülyülő Digóra. 2014-ben a fafejű Rossira. 2015 januárban a Csábit megalázó, akkor igazi archetipikus seggarcként viselkedő Papára. 2017 januárjában pedig a szárazkolbászozó Papára. Hehh, a Papára bizony sokszor.
De soha nem fogok fröcsögni arra, aki nem érdemli meg, azokra akik sokat tettek ugyanazért a közegért, ami 20 év Csipkerózsika-álom után egy jó másfél évre felébredt 2016-18 között. Az én közegemért. Az én Honvédomért. Egy Nagy Gergőre, egy Pisontra, egy Botira, vagy minden faszsága ellenére egy Marco Posszira. Eppelre. Gazdagra.
Kritizálni kritizálok, de fröcsögni nem fogok. És ebben bizonytalanodok el egyre jobban. Akiknek Pisont Pisti jobb esetben kókler, fúrógép, rosszabb esetben cé, meg dilettáns sarlatán, azokkal én mit keresek egy táborban? Akik nem bírják felfogni azoknak az észrevételeit, hogy kritizáld, cseszd meg, igen, írd le, hogy szerinted nem elég ide, de ne kigúvadt szemmel várd a vereségeinket, hogy meccs után, sőt alatt elsőként kommenteld be, hogy ezzel a duplanulla buflákkal úgy kizúgunk, mint a nyíl…
Edzők és játékosok céltáblán
És jönnek a jobbnál jobb ötletek! Akik épp nincsenek itt. Bódog megváltóként volt várva, de beégett, mint a kátránycső a wekerlei falakban. Most Kuttor az új reménység. AKI MAGA DÖNTÖTT ÚGY, HOGY NEM AKAR JÖNNI. AKINEK A SZUPER KÖVESDJÉT A KÓKLER PISONT INTÉZTE EL AZ MK DÖNTŐBEN. De betyárosan jó volt akkor is a jó Kutya, egy jó 3/4 szezonnal a háta mögött. Azóta is csak keresi a Kövesdjét, éjszakánként Matyóföldön bolyongva…
Horváth Feri. Most már ő is jó lesz. Legalább jobbakat nyilatkozik, mint Pisike. Nem érzitek, hogy ez mennyire gáz? Pisont szerencsétlen, egyre inkább könnyűnek találtatik, ez tény, de mennyire necces ebben a helyzetben 1-1 vereség után rögtön nekiesni? Ha szar lesz továbbra is, úgyis felállítják, de sebaj, addig rugdossuk még.
A hangnem és az attitűd az, ami vállalhatatlan. A hozzám hasonszőrűeket támadja egy hangoskodó csapat, hogy elvakulunk egy ikontól, mert nem szidjuk bő nyállal Pisontot, hogy nem akarjuk azonnal meneszteni a sérülése óta visszább eső Nagy Gerit és nem követelünk a helyére „moldáv gyilkológépet” meg „ghánai futót, mint a Fradiba’ „.
Sanninót dalba foglalták sokan, Bódogot meg nemértett zseniként kezelték, szegény, vele kibasztak. Mindkettejükkel szemben fél (Sanninónál háromnegyed) éven át tartott a lelátói türelem. Pisontnál 1-1 meccsig. Ha épp nyer a Vidi ellen, kényszerű kussolás, majd jön a következő iksz, és TAKAROGGGGGGGGGGY….
Fél évre nevezik ki szerencsétlent, és már az első meccsein ment a hörgés. Nem most, amikor tényleg megy ki a lába alól a talaj - remélem meg kell majd követnem, de tényleg nem néz ki most jól a helyzet. De nem most kezdik őt szidni, hanem kinevezése óta, minden nem győztes meccs után.
Milyen Honvédot szeretnénk?
Itt is azt érzem, egyre távolodok a jelenkori szurkolóinktól. És távolodok abban is, hogy milyen Honvédot szeretnék. Én nem akarok Fradi-vonalat. Nem akarok 11 légióst, akikből évente 6-ot leváltunk a kezdőcsapatban, mert így leszünk bajnokok. Nem akarom egyik napról a másikra kibaszni Kambert és Lovricsot - miért nem lehet szép fokozatosan kivezetni őket, nem az a profizmus, hogy aki épp 35 fölé kerül, azt kibaszom a keretből mert ez a kibaszott Budapest Honvéd.
Én saját neveléseket akarok a kezdőcsapat felében, a negyedében rutinos magyar/külföldi játékosokat, akiket ismerek az NB1-ből vagy a válogatottból, és egynegyedrészt Lanzafame/Martinez/Warzycha/Milinkovics kaliber fazonokat légiósként. De nem a mostani Fradit. Ha azt akarnám fradista lennék. Nem is értem, a kubatovi utat ennyire irigylő szurkertársaim miért nem mennek át oda drukkolni?
Helyreállítás és jövőképek
Mindenkinek össze kéne szednie magát, hogy ebből felálljunk. Stróman szerep helyett igazi klubvezetőként fellépő tulajokkal, szarkavarás helyett tiszta viszonyokat teremtő szakmai vezetéssel, egy megfelelő hatáskört kapó és jól megválasztott vezetőedzővel, olyan játékosokkal, akik projektplayerek helyett posztra igazolt és itt játszani akaró fazonok, értékeink megőrzésével és megbecsülésével, és egymás tiszteletével a pályán és a lelátón, s az online térben.
tags: #szurkolo #lelaton #troll
