Az Egyiptomi Premier League Forradalma: Játékosok és Átigazolások egy Új Érában
Július 31-én megkezdődik az egyiptomi Premier League 2018/19-es szezonja, mely bizonyos szempontból nem csak a liga, hanem a kontinens klubfutballja szempontjából is forradalminak ígérkezik. Pedig egy átlagos európai focikedvelő számára első ránézésre talán nem is tűnik nagy horderejű hírnek, hogy a szaúdi sportminiszter, Turki Al-Sheikh felvásárolta az Al-Assyouti nevű klubot, majd új identitást kreálva neki Pyramids FC-re keresztelte és bár európai mércével bagatellnek minősíthető, Afrikában azonban még nem látott jelentős befektetéseket eszközölt az egyesületnél.
A Szaúdi Befektetés és a Pyramids FC Megjelenése
Nem egyedülálló persze, hogy vagyonos tulajdonosok tartanak fenn klubokat Afrika-szerte, hiszen ha csak az utóbbi idők afrikai BL-győzteseire tekintünk is, a pretóriai Mamelodi Sundowns sikerei nagyban kötődnek a bányamogul Patrice Motsepe személyéhez, mint ahogy a kongói TP Mazembe is Moise Katumbiéhoz. A kontinensen kívülről azonban, kifejezetten egy klub felfuttatásának szándékával nem nagyon érkeztek még befektetők Afrikába, bármilyen általános is már ez a jelenség a világ szinte minden más táján.
Európai klubok és szakemberek természetesen már sokszor megvetették a lábukat a legfontosabb tehetség-forrásoknál, létrehozták akadémiáiakat vagy akár leányegyesületeiket (Berekum Chelsea Ghánában, Ajax Cape Town Dél-Afrikában, Benfica Luanda Angolában, stb.). Ezek működése azonban némelyest inkább a gyarmati rendszer óta fenntartott kizsákmányoló mechanizmusokra emlékeztet, és valójában sokkal kevesebb hasznot hajt Afrikának, mint amennyit „támogatóinak”. Az európai mércével kifejezetten szerény infrastruktúra felépítése után ugyanis az akadémiák gyakorlatilag ingyen szolgáltatják félig csiszolt gyémántjaikat az európai kluboknak, akiket azok a világ más tájairól már csak kisebb vagyonokért szerezhetnének meg, miközben a helyi lehetőségek tartósabb és mélyebb fejlesztésében távolról sem érdekeltek.
Ezúttal azonban nem ez történik. A meglévő kulturális és sportkapcsolatokból táplálkozva a tehetős szaúdi befektető azzal a céllal érkezik egy afrikai ligába, hogy annak nagy tömegeket megmozdító népszerűségét és az arab világban meglévő reklámértékét kihasználva egy hosszabb távon sikeres egyesület alapjait fektesse le. Az egyiptomi és általánosságban az afrikai labdarúgásban rejlő potenciál ugyan megkérdőjelezhetetlen, a gyakran komoly tömegeket megmozgató klubfutball vetülete jelenleg szinte teljesen kihasználatlan, így az új vállalkozás akár fel is kavarhatja ezt az állóvizet. A terv jelentősége, hogy a hagyományos tehetségkitermelő szerep mellé a megtartó- és felvásárló funkciót is megteremtse az afrikai futballban, ez hosszú távon pedig a jelenlegi helyzetnél biztosan gyümölcsözőbb alap lehetne a kontinens klubfutballja számára.
Az Egyiptomi Labdarúgás Múltbeli Kihívásai és Jelenlegi Potenciálja
Az utóbbi öt esztendőben nagyon mélyről kellett talpra állnia az egyiptomi ligának. 2012 februárjában a 74 ember életét követelő port szaidi tragédia vetett véget idejekorán a bajnokságnak, 2013 júliusában pedig az Arab Tavasz újabb tüntetéshullámai miatt rekesztették be a küzdelmeket biztonsági okokból. A politika és a labdarúgás (főként az ultramozgalmak) azóta is szorosan kapcsolódnak egymáshoz az országban, és jelenleg is gyakran zárt kapuk mögött vagy erősen korlátozott számú szurkolók beengedésével rendezik meg a bajnoki és nemzetközi kupamérkőzéseket egyaránt. A két befejezetlen szezon természetesen rányomta a bélyegét a klubok helyzetére is és a kontinentális sorozatokban is haloványabban teljesítettek az egyiptomi képviselők, az Al Ahly ugyan 2013-ban még megvédte afrikai BL-címét, ezután két éven keresztül elődöntőbe se került egyiptomi csapat, amire a lebonyolítási forma bevezetése óta korábban nem volt még példa.
A Játékosok Helyzete és a Liga Anyagi Lehetőségei
Az sem szabad elfelejtenünk, hogy az afrikai és talán azon belül is különösen az egyiptomi labdarúgók helyzete cseppet sem rózsás. Egy 2015-ös kutatás szerint például a ligában az átlagkereset alig évi 20.500 egyiptomi font volt (nagyjából 320 ezer forint évente). A FIFPRO 2016-os kutatásából pedig kiderül például, hogy Egyiptomban a játékosok 67%-a volt már kénytelen késedelmes kifizetéssel szembesülni a klubja részéről (a kontinentális átlag 55%), ráadásul 10%-uk nem rendelkezik írásos szerződéssel sem (Afrikában az átlag 15%). Mindent egybevéve ugyanakkor kontinentális viszonylatban az észak-afrikai ligák és köztük az egyiptomi is irigylésre méltó anyagi lehetőségekkel rendelkezik, a transzferpiacon a bajnokság klubjai számítottak már korábban is a legnagyobb költekezőknek Afrikában, még ha az évi 4,9 millió dolláros összesített átigazolás el is törpül az európai elitgárdák költségvetése mellett. Idéntől ráadásul már nem csak három, hanem négy légióst is alkalmazhatnak a klubok a kereteikben, bár közülük egyelőre továbbra is csak hárman lehetnek majd egyszerre a pályán.
Az Egyiptomi Foci Digitális és Reklám Potenciálja
Egyiptom közel 100 milliós piaca komoly potenciált rejt magában, mely a digitális felületeken már most is látványosan jelentkezik. Az Al Ahly ugyanis jelenleg a világ labdarúgóklubjai közül a 18. legtöbb követővel rendelkezik a közösségi médiában, a Zamalek pedig a 31. helyen áll ezen a listán, miközben az európai élbajnokságok követőinek is igen jelentős hányadát teszik ki az egyiptomi futballszurkolók, akik így a legjelentősebb szponzoroknak is a célcsoportjaivá válnak. A Result Sport 2016 novemberi kimutatása szerint például a PL-klubok követőinek harmadik legnagyobb bázisa érkezett egyiptomi IP-címekről, a fociőrület pedig Mohamed Salah liverpooli berobbanása, no és a válogatott 28 év után kivívott VB-kvalifikációja óta egészen biztosan tovább fokozódott. Ráadásul az arab világban is komoly reklámerőt jelenthet a liga csapatainak támogatása, hiszen az OnTV révén a közel-keletre is eljuthatnak akár a közvetítések, miközben az Arab Klubbajnokság elnevezésű versengést tavaly élesztették újjá egy egyiptomi tornával, idéntől pedig még nagyobb szabású kupasorozatot alakítottak belőle 40 csapat, köztük négy egyiptomi favorit részvételével.
A Pyramids FC, az Al Ahly és a Zamalek keretei és játékosai
Pyramids FC: Az Új Erő
Ezen előzmények után már nem is lehet váratlan húzásnak tekinteni a szaúdi befektető érkezését az egyiptomi labdarúgásba, mely ráadásul személyét tekintve sem volt előzmények nélküli. A nők stadionokba engedésével vagy a válogatott játékosok Spanyolországba küldésével a szaúdi labdarúgást is alaposan megreformáló Turki Al-Sheikh ugyanis még 2017 decemberében az Al Ahly tiszteletbeli elnöke és anyagi támogatója lett, ám májusban összerúgta a port az elnökkel, Mahmoud El Khatibbal, így lemondott erről a tisztségéről és felvásárolta inkább az Al Assyouti nevű egyesületet. Ezt a kis klubot csak tíz éve hozták egyébként létre, de 2014-ben egyszer már tett egy nagyon rövid látogatást az élvonalban, mígnem tavaly újoncként kellemes meglepetést okozva a kilencedik helyen végzett és a kupadöntőbe is bejutott.
A közel-keleti gyakorlatnak megfelelően alaposan felbrazilosították a csapatot, hiszen a vezetőedző a mindössze 43 éves, a Botafogónál is csak egy fél szezonnyi vezetőedzői tapasztalatot gyűjtő Alberto Valentim lett, és érkezett négy brazil játékos is, akik mindannyian meg is döntötték az afrikai klubok korábbi átigazolási rekordját.
A Pyramids FC legfontosabb igazolásai:
| Játékos | Klub | Átigazolási díj (euró) |
|---|---|---|
| Keno | Palmeiras | 8,6 millió |
| Carlos Eduardo | Goiás | 5,2 millió |
| Rodriguinho | Corinthians | 5,1 millió |
| Ribamar | Atletico Paranaense | 4 millió |
Hazai játékosokból is érkezett persze bőven, hiszen El-Sheikhék szinte minden vetélytárstól elcsábítottak egy-egy fontos embert. A válogatott VB-n is látott középhátvédje, Ali Gabr például a Zamaleket hagyta ott az új klub kedvéért, akárcsak a szintén már a válogatottban is megfordult középpályás, Ahmed Tawfik. A Basellel korábban bajnokságot nyerő jobbhátvéd, Omar Gaber is ott volt a VB-n, most a Los Angeles FC-től tért haza, a védelem tengelyében pedig Gabr társa lehet a Petrojettől elhozott szintén válogatott Mohamed Abdelfattah. Így indul tehát az új projekt, mely a spanyol élvonal újonca, a Rayo elleni 1-1-es döntetlennel már be is mutatkozott egy felkészülési mérkőzéssel.
Al Ahly: A Hagyományos Dominancia
A bajnoki pajzs legfőbb várományosa egyértelműen a címvédő Al Ahly, mely az előző szezonban már a 40. elsőségét szerezte meg a ligában (59 kiírásból), így már négy csillagot tüntethet fel a mezén, de egyébként 2005 óta is mindössze egyszer nem végzett az élen. 2016 decembere óta a klub elnöke Mahmoud El-Khatib (alias Bibo), aki játékosként 10 bajnokságot és 2 Afrikai Bajnokcsapatok Kupjáját nyert a csapattal a hetvenes-nyolcvanas években, kétszer gólkirály is volt, 1983-ban pedig az év afrikai labdarúgójának is megválasztották. Elnöki ténykedése során első intézkedései közé tartozott felvenni a kapcsolatot Turki El-Skeikh-kel, később azonban több nézeteltérés alakult ki a két karizmatikus vezető között. Az egyik ezek közül a vezetőedző, Hossam El Badry leváltása volt, végül a tavalyi afrikai BL-döntő elbukása, majd az idei csoportkörben való gyengébb rajt a szakember állásába került, aki aztán El-Sheikh Pyramids FC-jének elnöki székébe került. El-Khatib viszont régóta külföldi vezetőedzőt szeretett volna az Al Ahly élére, így végül szerződtette a francia Patrice Carteront, aki három éve a TP Mazembe élén már elhódította az afrikai BL-t.
A karmester Abdallah El Said némileg viharos körülmények között már tavasszal elhagyta a vörös kastélyt, a tavalyi trófeát tartó két veterán, Emad Moteab és Hossam Ghaly már szögre akasztották a stoplist, rajtuk kívül viszont sem jelentős távozó és igazából fontos érkező sem sok volt a nyáron. Carteron korábbi csapatától, a kongói Mazembétől érkezett viszont a mali válogatott középhátvéd Salif Coulibaly, aki rögtön győztes gólt fejelt a BL-ben, de a ligában is hasznosan helyettesítheti a súlyos sérüléssel bajlódó Ramy Rabiát a védelem tengelyében a VB-n is válogatott-kerettag Saad Samir mellett. A kapusok közül kettő is megjárta a VB-t és akárcsak ott, az Al Ahly-ban is Mohamed El Shenawy számít már az első számú jelöltnek Sherif Ekramy előtt, míg a jobbhátvéd általában a válogatott csapatkapitánya, a VB-n Dzjuba jókora taszítása után öngólt vétő Ahmed Fathi, miközben a balhátvéd Ali Maaloul a tunéziai válogatottban viselte a VB-n a megtisztelő karszalagot. A középpályán Hossam Ashour már a 14. szezonját kezdi meg a sascímeres mezben, a támadók között pedig a már korábban említett egykori afrikai átigazolási rekorder, a még mindig csak 22 éves nigériai Junior Ajayi mellett megtalálhatjuk a VB-n szintén kezdő Marwan Mohsent, a 2-szeres afrikai BL-győztes Walid Solimant vagy a tavalyi gólkirályt, a marokkói Walid Azarout is.
Zamalek: Az Örök Rivális
A már taglalt Pyramids-projekt mellett ugyanis továbbra is szeretne borsot törni a vörös ördögök orra alá az örök rivális, a 12-szeres bajnok Zamalek is. A két klub versengésének kulturális és történelmi jelentőségét már külön posztban veséztük ki blogunkon is, az utóbbi időben sajnos zárt kapuk mögött rendezett kairói derby pedig nem csak Afrika legnagyobb rangadóit, de a világ legfroróbb derby-jeit számba vevő minden listán is a legelőkelőbb helyekre rangsorolódik. A klubot négy éve gardírozza az igencsak megosztó személyiségnek számító Mortada Mansour, aki nem véletlenül érdemelte ki a nagy edzőfaló hírnevét sem. A 2015-ös hősies bajnoki cím óta három szezon alatt már 12 különböző szakember fordult meg a kispadon, miközben a bajnoki tabellán egyre hátrébb csúszott a csapat, a tavalyi kifejezetten kellemetlen negyedik helyet is csak némileg tudta feleljtetni a kupagyőzelem.
Az új szezonnak viszont egy ígéretes vezetőedzővel, a svájci Christian Gross-szal futnak neki a fehér lovagok, aki hazájában a Grasshopperrel 2, a Basellel 4 bajnoki címet nyert, az utóbbi években pedig a Al Ahli Jeddahhal is elhódította egyszer-egyszer a szaúdi bajnokságot és a kupát egyaránt. Új csapatából Ali Gabr elvesztése komoly érvágás, bár ő már a tavaszt is távol töltötte egy egészen pocsékul sikerült angliai kölcsönszerződés keretében, rajta kívül pedig néhány korábban meghatározó, az utóbbi években azonban parkolópályára kerülő játékos is elhagyta nyáron a Zamaleket. Tavaly is alapember volt már a fehér lovagok között utóbbi honfitársa, a jobbhátvéd Hamdi Nagguez, aki gólpasszt jegyzett a VB-n, míg az egyiptomi válogatottban a szűrő Tarek Hamed szerepelt rendre az oroszorszgái tornán, akit a Pyramids hiába csábítgatott, végül kitartott a Zamaleknél. A keret ráadásul elvesztette több nagyon fontos tagját, hiszen a házi gólkirály, a kolumbiai Diego Calderon és a válogatott kapus, Mohamed Awad Szaúd-Arábiába, a jobbszélső Ibrahim Hassan a Zamalekbe, az olimpiai válogatott Mohamed Fathi pedig a Pyramids-be igazolt. Érkezett viszont a VB-n is korrekordot döntő kapuslegenda, Essam El-Hadary, a támadósorba pedig az egyszeres tunéziai válogatott Lassad Jaziri és a nigériai óriás, Okiki Afolabi.
Más Északi-Afrikai Klubok Jelentősége
A 2012-es vérengzés hatását több évre megszenvedő port-szaidi Al-Masry az utóbbi három szezonban a válogatott gólrekorderének, Hossam Hassannak az irányításával rendre az első négyben végzett, egyszer a dobogóra is felfért, ennél jobb helyezést pedig még soha nem ért el a pechesként ismert egylet. Nyáron a zöld sasok is elvesztették a védelmükből a Pyramids-be távozó olimpiai válogatott Mohamed Hamdy-t, a csapat magját azonban sikerült együtt tartani. A második legnagyobb városnak számító, 4 millió lakosú Alexandria három élvonalbeli klubja közül hagyományosan a Smouha SC a legerősebb, a 2014-es bravúros ezüst után a legutóbbi három szezonban is az első ötbe kerültek.
tags: #egyiptom #foci #keret #jatekosok
