Siófoki sporttörténelem: A Magyar Kupa és az EHF-kupa dicsősége
A magyar sporttörténelemben ritkán adatik meg, hogy egy kisebb város csapatai nemzetközi vagy országos szinten kiemelkedő sikereket érjenek el, különösen különböző sportágakban. Siófok azonban kivételnek számít, hiszen mind a labdarúgásban, mind a női kézilabdában emlékezetes kupagyőzelmeket ünnepelhetett. A Balaton-parti város csapatai kétszer is tündérmesét írtak: először 1984-ben a Siófoki Bányász labdarúgócsapata hódította el a Magyar Népköztársasági Kupát, majd 2019-ben a Siófok KC női kézilabdacsapata diadalmaskodott az EHF-kupában.
A Siófoki Bányász hihetetlen kupagyőzelme 1984-ben
A magyar futballtörténelemben valóban párját ritkító esemény, amikor egy alacsonyabb osztályú együttes örül a sorozat végén a Magyar Kupában. Erre mindössze egyszer volt eddig példa, méghozzá 1984-ben, amikor a másodosztályú Siófoki Bányász diadalmaskodott. A háború utáni időszak legszebb tündérmeséjét egyértelműen a Balaton partján írták. A Siófoki Bányász 1981-ben még a Somogy megyei első osztályban szerepelt, ám igyekezett mindig jobb játékosokat szerződtetni, ugyanis kimondott célja volt fennállása során először kivívni az élvonalbeli szereplést. Ennek megfelelően szépen vette a lépcsőfokokat, 1983-ban már az NB II-ben találta magát.
A legmagasabb osztályú szereplés érdekében több olyan játékost is megnyertek a projekthez, akiknek nem volt ismeretlen az élvonal. Így például Brettner Csaba, Onhausz Tibor, Virágh Ernő, Bódi Zoltán, Olajos Sándor, Szabó József vagy Havasi József is játszott már addigra az NB I-ben, míg Tieber (Tiber) László háromszoros magyar válogatottként szerepelt Siófokon. Ilyen kerettel a bajnokságban jól szerepelt a Siófok, az élmezőny tagja volt Szőke Miklós csapata.
A menetelés a kupában
A Magyar Kupa első fordulójában - 1983 októberében - a Bányászt a Szabadegyháza (Fejér) megyei másodosztályú csapatához rendelte a sorsolás, és egy könnyed edzőmeccs jellegű találkozón 7-0-ra nyert is. Egy hónappal később egy megyei rivális, a Kapoly településen működő Honvéd Kiss János SE váratlanul megszorongatta nagynevű ellenfelét, 2-2 után csak hosszabbításban maradt alul, de abban viszont két góllal.
A februári folytatás az egyik legjobb magyar csapatot, a Videotont sodorta a siófokiak útjába. Ez az az együttes volt, amely az NB I-ben bronzéremmel zárta az idényt, majd egy szezonnal később UEFA-kupa döntőjéig menetelt. A 3000 néző előtt lejátszott találkozón a Kovács Ferenc vezette Videoton nem bírt a szívós hazaiakkal, végül Horváth I László 111. percben szerzett góljával alulmaradt. A mérkőzés eleve feszült és pikáns volt, főleg Tieber miatt, aki székesfehérvári születésű volt, és pályafutása jelentős részét a piros-kékeknél töltötte, ott lett ismert és válogatott labdarúgó, ám a végén mégiscsak ő örülhetett a továbbjutásnak. Ezután a nyolcaddöntő a szintén másodosztályú Keszthelyi Haladást sodorta a Siófok útjába, a Bányász 2-0-ra nyert.
Emblematikus győzelmek: Ferencváros és Tatabánya
A jó teljesítmény és Fortuna „jutalma” az volt, hogy a legjobb nyolc között a Ferencvárossal csaphattak össze. A mérkőzésre napokkal előbb ezerszámra fogytak a jegyek, a kezdésre csordulásig megtelt a stadion, ami 8000 érdeklődő szempárt jelentett. A dr. Vincze Géza által irányított FTC korántsem tartalékosan, ám ennek ellenére a szurkolóik támogatásától extrán motivált hazaiak kétgólos előnyre tettek szert a szünetig csapatkapitányuk, Bódi Zoltán szabadrúgásból és tizenegyesből elért góljaival. Ezt a második félidőben negyedóra alatt egalizálta a Fradi Kerekes György tizenegyesével, valamint Szabadi László góljával. A rendes játékidő már nem hozott több találatot, a hosszabbítás kezdetén viszont elaludt a fővárosiak védelme, újabb tizenegyest hozott össze, amit Bódi szintén értékesített, majd egy Zsiborás által kiejtett labdát a szemfüles Szabó József váltott gólra, kialakítva ezzel a 4-2-es végeredményt. Nem csak Zsiborás, de a Ferencváros is padlót fogott Siófokon.
A mérkőzés után a városban kitört a futball-láz, hiszen ez már tényleg egy hihetetlen történet volt, elvégre két nagyvadat is elejtett a másodosztályú Siófok, és már csak két lépésre volt a trófeától is. Az elődöntőbe a Békéscsabai Előre, a Rába ETO és a Tatabányai Bányász jutott be, és a szerencse végül a Tatabánya mellé állt. Az elődöntő egy bányászderbit hozott, szintén telt ház előtt. A közvélemény ezúttal is az élvonalbeli, többek között Kiprich Józseffel és Plotár Gyulával felálló Tatabánya sikerét várta, ám sokan egyre inkább elismerték a siófokiak erőfeszítéseit.
A beszámolók szerint a hazai együttes nem spórolt az erejével és a kezdéstől egészpályás letámadással bénította meg a vendégcsapatot. A 80. percben tudta első igazi gólhelyzetét kialakítani a piros-fekete házigazda, amit a Ferencváros elleni meccset lezáró Szabó József gólra is váltott, továbbjuttatva ezzel csapatát a fináléba. A mérkőzés után az edzők, a játékosok és a szurkolók is csak keresték a szavakat, szinte senki nem hitte el, ami történt, pedig igaz volt: a Siófoki Bányász másodosztályú csapata a Magyar Népköztársasági Kupáért játszhatott.
A történelmi döntő a Rába ETO ellen
A döntőre Székesfehérváron került sor, a Siófok a Verebes József által irányított Rába ETO csapatával nézett szembe, amely sokkal könnyebb úton jutott el a fináléba, olyannyira, hogy élvonalbeli ellenfele nem is volt a döntőig vezető úton. A szurkolók és az újságírók odáig voltak a győriek támadójátékától, a másodosztályú Bányászt pedig továbbra is esélytelenként kezelte mindenki, mondván ennyiszer nem lehet csodát csinálni. A siófokiak ráadásul két alapemberüket is nélkülözték sérülés miatt, ami szintén rontotta az esélyeiket.
A mérkőzést sokkal jobban kezdte a válogatott játékosokat felvonultató Rába ETO, és meg is szerezte a vezetést Szentes Lázár találatával. A gól után is támadásban maradt az élvonalbeli együttes. A félidei 1-0 inkább a bányászcsapatra nézve volt hízelgő, de a második játékrészben jelentős fordulat állt be a játék képében. A Siófok minden erejét bevetve támadott, az erős kezdés pedig tíz perc alatt góllá érett: ekkor a korábbi meccseken is kulcsszereplő Szabó szerencsésen fejezett be egy támadást, miután a győri kapusról felpattanó labdát közelről a hálóba fejelte. Az egyenlítés még bátrabbá tette a siófokiakat. A 88. percben aztán egy jobboldali beadásra ismét rosszul lépett ki a kapus, rossz tisztázási kísérlete után pedig a felpörgő labdát Horváth I László, a siófoki „Horst Hrubesch” fejelte be fél méterről, így a 18 000 helyszíni, valamint a több százezer tévénéző döbbenetére az NB II-es Siófok lett a kupagyőztes.
A Siófok ezzel kivívta az indulást a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK), de kalandja rövid volt. A görög Lárissza ellen hazai pályán 1-1-re végeztek Bódiék, de a visszavágót 2-0-ra elveszítették, így az első fordulóban ki is estek. Negyven éve történt: a Magyar (Népköztársasági) Kupa döntőjében a Siófoki Bányász 2-1-re legyőzte a Rába ETO-t, és NB II-es csapatként ért a csúcsra. Hasonló bravúrra azóta sem volt képes senki a sorozatban, volt mire emlékezniük az akkori hősöknek. A siófoki labdarúgás legnagyobb sikere az 1984-es kupagyőzelem, a balatoni hősök a Rába ETO-t verték meg a döntőben.
„A Rába ETO-t vertük meg a döntőben, de azért az odáig vezető út is csodálatos volt - kezdett időutazásba Bódi Zoltán, az 1984-ben Magyar (Népköztársasági) Kupát nyerő Siófoki Bányász kapitánya. - A második fordulóban a Kiss János SE ellen a nyolcvankilencedik percben még hátrányban voltunk, rezgett a léc, de sikerült egyenlíteni, és hosszabbításban nyertünk. Emlékezetesen alakult a Ferencváros elleni találkozónk is, ugyancsak hosszabbításban jutottunk tovább. Három gólt szereztem a négy-kettőre megnyert meccsen, de most is azt mondom, az a Fradi nem képviselt akkora játékerőt, mint az ugyancsak búcsúztatott Videoton vagy Tatabánya. Elmúltam már harminc, amikor Dunaújvárosból Siófokra kerültem, ennél a klubnál bíztak bennem, óriási élmény, hogy kupát nyertünk és később feljutottunk az élvonalba.”
„A Videotonnál nem láttam a jövőképet, ismertem Szőke Miklóst, és mondtam neki, kérdezze meg Siófokon, nincs-e rám szükség - árulta el a negyvenkét évvel korábbi átigazolása történetét Tieber László. - Hozzátettem, harminchárom évesen nem levezetni akarok, céljaim vannak! A csapat akkor került fel az NB II-be, tudtam, mire vagyok képes, és azonnal láttam, nagyszerű társaságba kerültem. Amikor a kupában sorra vertük meg az ellenfeleket, én javasoltam a vezetőknek, hogy a döntő Székesfehérváron legyen. Bejött a számításom, hiszen a szurkolók többsége értünk szorított. Nem volt veszítenivalónk az ETO ellen, azt a futballt játszottuk, ami addig is jellemzett bennünket, nem remegtünk meg attól, hogy a Verebes József-féle Rába volt az ellenfelünk. Csodálatos élményeket kaptam a futballtól, 1976-ban az ezüstérmes Videoton volt az ország legjobb csapata, meghatározó játékosa lehettem, de érzelmileg egyértelműen a Siófokkal elért MNK-győzelem adta a legtöbbet.”
A hajókázást követően étteremben folytatódott a nosztalgiázás, a kivetítőn az 1984. június 9-én játszott meccs felvétele volt látható, amely alapjaiban változtatta meg a Siófoki Bányász labdarúgóinak életét. Legendák lettek és azok is maradnak.
„Igazi családot alkottunk, mindenkinek megvolt a maga hóbortja, de a pályán meg tudtunk halni egymásért - mondta a felvételt nézve a Rába ETO elleni egyenlítő gólt szerző Szabó József. - Bennem a Ferencváros legyőzése maradt meg leginkább abból a sorozatból, ám tény, a katarzist az ETO elleni döntő jelentette. Amikor a hálóba fejeltem a labdát, ki tudtam volna szaladni a világból, és bár a kapusunk, Horváth II László jól védett az első félidőben, a szünet után lefutballoztuk az ellenfelünket. Az ETO akkoriban többször öt-hat gólt rúgott, ellenünk is jól kezdett, de olyan érzésem volt, talán egy kicsit lebecsül bennünket. Nem voltunk olyan jó csapat, mint a Győr, de azért tudtunk futballozni, a pályafutásomban mindent visz, hogy megnyertük a kupát!”
Horváth Károly, az MNK-győztes Siófoki Bányász pályaedzője hozzátette: „Álmunkban sem gondoltuk, hogy eljuthatunk a döntőig, de amikor a Fradit megvertük négy-kettőre, már éreztük, bármi megtörténhet. A döntőben a kor legjobb csapata volt az ellenfelünk, de ennyi év távlatából is azt mondom, azon a napon azt a Siófokot nem lehetett megverni! Csodálatos éveket töltöttem el a klubnál, a szakmai csúcsot egyértelműen az MNK-győzelem jelentette. Ezek a játékosok legendák, és ami legalább ennyire fontos, csodálatos emberek.”
Sajnos a siófoki labdarúgás jelene nem ilyen fényes a Balaton partján, a Siófok pillanatnyilag a másodosztályú bennmaradásért küzd, esély sincs arra, hogy a gárda olyan népszerűségre tegyen szert, mint negyven évvel ezelőtt.
A Siófok KC női kézilabda EHF-kupa győzelme 2019-ben
Valóra vált az álom: története első nemzetközi kupatrófeáját szerezte meg a Siófok KC a dán Esbjerg elleni összecsapáson. Soha nem játszott még kézilabda EHF-kupa-döntőt és nem nyert EHF-kupát Balaton-parti csapat. A Siófok nyerte meg a női kézilabda EHF-kupát, miután végig vezetve, biztosan győzött a dán Esbjerg ellen, és mivel Dániában döntetlent játszott, összesítésben öt góllal kerekedett felül. Ezzel a Siófok az első nemzetközi kupatrófeáját szerezte. A Siófok KC a hetedik magyar klub, amely döntőbe jutott az EHF Kupában, ahol immár hét arany- és nyolc ezüstérem a magyar mérleg.
A csapat útja a csúcsra
A Siófok KC norvég edzője, Tor Odvar Moen egy nemzetközi csapatot kovácsolt össze egy év alatt közösséggé és ütőképes gárdává. A klub olyan nagy neveket igazolt, mint horvát gólkirálynő, átlövő Andrea (Penezic) Kobetic, Silje Solberg, a norvégok egyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok kapusa, a francia világbajnok irányító Estelle Nze Minko-t pedig valóban a szívébe zárta a siófoki közönség. Egy szurkoló azt mondta, hogy ez a csapat olyan színtű, mintha Siófoknak lenne egy Atlético Madridja.
Úgy harcolták ki az EHF-kupa-döntőt, hogy oda-vissza összesítésben győzedelmeskedtek a Vác, az orosz Togliatti, a dán Herning-Ikast, a német Metzingen, a svéd Savehof, a norvég Storhamar és a dán Viborg csapatával szemben, nem kis izgalmakat okozva a szurkolóknak. Az elmúlt héten Fehérváron biztosította be a Siófok KC csapata a bronzérmet a női kézilabda liga 25. fordulójában, ami a hatodik győzelem volt zsinórban, Estelle Nze Minko pedig pályafutása 500. gólját lőtte a találkozón SKC-mezben.
A döntő mérkőzés: Siófok KC vs. Team Esbjerg
Elképesztő hangulat és telt ház volt a Kiss Szilárd Sportcsarnokban. 1500 ember szurkolta végig egy emberként a döntőt, amit oda-visszavágón játszanak az EHF-kupában. Nagyon sokat számított, hogy az odavágón 21-21-es döntetlent született a dán Team Esbjerg otthonában, így 15 tétmeccsel a lábukban és kezükben hatalmas izgalom, kemény helytállás, valamint nyitott mérkőzés várt a siófoki klub lányaira. A városban már nagyon készültek a találkozóra, minden drukker megpróbált hozzájutni az egyedi egyenpólóhoz és abban megjelenni, jegyet pedig már napokkal előtte sem lehetett szerezni.
A Siófok tulajdonképpen simán nyert. Csak az elején vezetett pár percig a dán csapat, utána szépen jöttek fel a hazaiak, és 14-10-es hazai előnnyel fordultak a félidőben a csapatok. A második félidőre kissé túlzottá is vált a siófoki akarás, úgyhogy mikor a 38. percre 16-14-re olvadt az előny, Nze Minko egyesével ment oda minden csapattárshoz egyszerre nyugtatni és biztatni, majd a következő akcióból két emberrel a nyakán szerzett góllal adott nyomatékot a szavainak, Kobetic meg a saját kihagyott hetese után tizenöt másodperccel lőtt remek átlövésgólt. Mire a 45. percben Estelle Nze Minko a pályát átdobva megszerezte a huszonegyedik siófoki találatot, miközben az Esbjerg még mindig 14-nél állt, már nem lehetett kérdés, mi lesz a vége: csupán ki kellett várni, hogy a siófokiak immár EHF-kupa-győztesként ölelhessék meg egymást újra. A végén még jött egy kis rohanás, de a Siófok 26-21-re nyert, és megszerezte a kupát.
A díjátadó ceremónián aranyaérem került a Siófok KC játékosainak nyakába. Pezsgő, konfetti és tánc a színpadon!
A Siófok KC - Team Esbjerg döntő visszavágója (26-21)
Íme a részletes eredmények a döntő visszavágójáról:
| Esemény / Játékos | Siófok KC | Team Esbjerg |
|---|---|---|
| Végeredmény | 26 | 21 |
| Félidő eredménye | 14 | 10 |
| Legjobb góllövő (Siófok) | Estelle Nze Minko (7 gól) | |
| Legjobb góllövő (Siófok) | Andrea Kobetic (6 gól) | |
| Legjobb góllövő (Esbjerg) | Estavana Polman (6 gól) | |
| Legjobb góllövő (Esbjerg) | Krisztina Liscsevics (6 gól) | |
| Kapus (Siófok) | Silje Solberg, Denisa Dedu | |
| Edző (Siófok) | Tor Odvar Moen | |
| Összesített eredmény | 47-42 | |
Edzői és játékos vélemények
Tor Odvar Moen, a Siófok KC edzője a győzelem után nyilatkozta: „A felkészülés tökéletesen sikerült, és a mérkőzésen is minden klappolt, talán az utolsó percekben akadtak csak problémáink, de most ez is belefért. Boldog és fáradt vagyok, olyan siker ez, amit nagyon akartunk. Az elemzés ideje később jön el, egyelőre annyi dolgunk van, hogy örüljünk, hogy sikerült ezt megadnunk a klubnak és a szurkolóknak - nagyon megérdemelték. Büszke vagyok a lányokra!”
Estelle Nze Minko, a csapat egyik húzóembere viccesen megjegyezte: „Vicces volt, hogy elsőre nem tudtam felemelni a trófeát.”
A lelátón ugyanazok az arcok doboltak az első sorban, akik nyolc-kilenc éve a Beszédes József Általános Iskola tornatermében ordibáltak maroknyian a kiesés elkerüléséért kaparó kiscsapat késhegyre menő meccsein Szekszárdok meg Újbudák ellen, csak közben felszaladt rájuk néhány kiló, még több ránc, és kinőtt a földből körülöttük egy sportcsarnok, benne ezerötszáz, immár velük ordító egyenpólós drukkerrel, meg egy közösség egy európai élcsapat mögött, amelyik most az EHF-kupa megnyeréséért küzdött a dán Team Esbjerg ellen. A Siófok, a magyar klubok közül ötödikként, elhódította a kisebbik európai klubtrófeát, méghozzá abszolút megérdemelten. Összekapaszkodva, vállt vállnak vetve, villogó szemekkel harcolva.
Siófok, mint az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, ezzel a két kupagyőzelemmel bebizonyította, hogy nem csak a nyári kikapcsolódás, hanem a kiemelkedő sportteljesítmények városa is.
tags: #ehf #kupa #gyoztes #siofok #eto
