Elek Gyula Kupa: A Ferencvárosi Női Kézilabda Legendás Története és Kupagyőzelmei

Sokszor, sok helyen szó esik arról, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata Európa legjobbjai közé tartozik, de ilyenkor legtöbbször csak a jelenre gondolunk. Pedig, ha hozzátesszük, hogy milyen tradíció és mennyi siker „rejtőzik” a szakosztály eddig megélt hetven évében, akkor még magasabb polcra helyezhetjük az FTC-t. Hiszen kevés klub tudhat magáénak a miénkhez hasonló történelmet, erre pedig igenis büszkének kell lennünk, és kötelességünk ápolni az emlékeket. Ennek a legendás történetnek egyik legkiemelkedőbb alakja Elek Gyula, akinek nevét ma már aréna őrzi, és akinek vezetésével a klub számos kupagyőzelmet aratott.

A Ferencvárosi Női Kézilabda Szakosztály Gyökerei és Elek Gyula Érája

A Ferencvárosi TC női kézilabda szakosztályát 1950-ben alapították, és politikai utasításra akkor még az ÉDOSZ nevet viselte a klub többi szakosztályához hasonlóan, melyet később újabb rendelettel Budapesti Kinizsire változtattak. Kezdetben kis- és nagypályán egyaránt zajlottak a mérkőzések, ám a Fradi az ötvenes években elsősorban a nagypályás játékra összpontosított, melyben jó bajnoki helyezéseket ért el (második: 1957; harmadik: 1955, 1958). Az elsőség megszerzése ugyan nem sikerült, de a Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) 1955-ös győztese a Ferencváros lett.

Az 1960-as évek elején megszűnő nagypályás játék után a kispályára összpontosított a nevét 1956 őszén visszakapó Ferencváros is. A folyamatos fejlődés (1960-ban 9., 1961-ben 7., 1962-ben 4. és 1963-ban 2. helyen végeztek) után már a bajnoki cím is elérhető célnak számított. Ennek ellenére kisebb visszaesés következett: 1964-ben 6., míg 1965-ben 5. lett a csapat.

Az 1932-ben született Elek Gyula hétévnyi kézilabdázás után 1962-ben ment el a Ferencvárostól. Az edzőképzőre járó fiatalember először a VM-Közért női csapatának trénere lett, majd három évvel később, a szezon végén már a Fradihoz hívták vissza. 1966-ban aztán sikerült megnyerni az első bajnoki aranyat. Edzősége első évében Elek Gyula bajnokságot nyert, amit további bajnoki címek és dobogós helyezések követtek. 1966-tól 1980-ig minden bajnoki évben a dobogón végzett a csapat. Négyszer bajnok (1966, 1968, 1969, 1971), hétszer második (1967, 1970, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978) és négyszer harmadik (1974, 1975, 1979, 1980) lett. A csapat kiemelkedő alakja a kapus Elekné Rothermel Anna volt, aki hazai és nemzetközi szinten egyaránt korának legjobb kapusának számított. A korszak nagyjai között megemlíthető Takácsné Giba Márta, Szőkéné Bognár Erzsébet és Csiha Magdolna is, akik gólerős játékosként vállaltak szerepet a sikerekben.

Bár a Fradi-kézi immár több mint hatvanéves múlttal büszkélkedhet, és egy-egy mérkőzésről elvétve még a világháború előtti időszakból is vannak feljegyzések, a klubon belül az FTC és az ÉDOSZ SE összeolvadásával született meg az új szakosztály 1950-ben. Az 1952-es kispályás bajnokságon - az újabb változásnak köszönhetően már Kinizsi néven - a budapesti csoportban, majd az országos nagydöntőben is a 4. helyen végzett a csapat.

1960-ban aztán az egységes kispályás bajnokság bevezetésével - amelyen a korábbi kispályás és nagypályás bajnokság 1-6. helyezettjei vettek részt - a 9. helyen végzett a csapat, majd évadról évadra fokozatosan javított helyezésén, 1963-ban pedig története során először a dobogón, annak is második fokán végzett.

Elek Gyula edzőként, még nem volt 34 esztendős, amikor 1965 végén visszahívták a Fradihoz. Visszahívták, mert játékosként is családjaként tekintett a klubra. És az ifjú edző csodát tett. Valódi közösséget teremtett a játékosaiból, olyan csapatot, amelynek játékosai nemcsak olvasták, értették is az Erkölcs, Erő, Egyetértés szavakat. A Fradi női kézilabdacsapata első aranykorát élte ekkoriban, amelyet Elek Gyula alapozott meg.

Nemzetközi Porondon: A BEK-döntő és a KEK-győzelem

Az első nagy nemzetközi siker a Fradi női kéziseinek életében az 1971-es BEK-finálé volt, amelyben csak a korszak kiemelkedően eredményes és bivalyerős együttese, a Szpartak Kijev tudta megállítani a csapatot. Bár az FTC a nyolcaddöntőben - a korabeli népsportos megfogalmazás szerint - „Európa közismerten legerősebb klubcsapatát”, az SC Leipziget fektette két vállra, az nyilvánvaló volt már a mérkőzés előtt is, hogy a szovjet csapat lövőereje egyedülálló.

A zöld-fehérek vezettek is a döntőben, ám 3-1-es állásánál, a 16. percben (ekkor még 50 percig játszottak a felek) Igor Turcsin a pozsonyi döntőre látogató három autóbusznyi lelkes Fradi-szurkoló általános megdöbbenésére pályára küldte feleségét, ő pedig ellenállhatatlan játékkal rukkolt ki: remek átadásaival és góljaival a Szpartak már a szünetre fordított (7-4), és megnyerte a csatát (11-9). A tudósító visszapillantójában ugyan megjegyzi, hogy „összképében régen volt ilyen gyenge az FTC”, a drukkerek „Jó volt, lányok!” felkiáltással búcsúztatták a csapatot.

A Kupagyőztesek Európa Kupájában viszont sikert könyvelhetett el a csapat: az FTC megnyerte a sorozat 1977/1978-as kiírását. A döntőben a keletnémet SC Leipzig csapatát 18-17-re verte a Körcsarnokban.

Az 1978-as KEK-győzelem Mérkőzései és Hősei

A női kézilabdacsapatunk történelme során az első aranykorszakát az 1960-as, 1970-es évek fordulója környékén élte, amikor a gárda Elek Gyula irányításával hét év alatt négy bajnoki, illetve három Magyar Kupa-aranyat gyűjtött. Ekkor a története második kiírását élő Kupagyőztesek Európa-kupájában indulhatott női kézilabdacsapatunk, miután 1977 februárjában megnyerte a négyes körmérkőzéses rendszerben kiírt Magyar Kupát a Vasas előtt.

„Akkoriban a bajnokságban mindig ott volt a dobogón a csapat, de - amennyire emlékszem -, az aranyéremre nem igazán volt esélyünk, a Vasas nagyon erős volt” - mesélte a még ma is a Ferencváros utánpótlásában dolgozó korábbi kapusunk, Fiedler Adrienn, aki 1978-ban feltörekvő fiatalként már a felnőttekkel edzett.

A kezdet mindenesetre tükörsimára sikeredett, és ez kellően megadta az alaphangot - 1978. január 22-én a címlapján számolt be arról a Népsport, hogy „Biztos előnyt szerzett az FTC”. Az Admira Wien elleni összecsapás helyszínéül szolgáló Körcsarnok zsúfolásig telt, pedig előzetesen is sejthető volt, hogy a bécsiek legfeljebb az áldozat szerepét tölthetik be. Ennek ellenére a korabeli beszámoló szerint a hangulat remek volt, „még javában az öltözőben voltak a csapatok, amikor a közönség már nagyban énekelt, „szurkolt”. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az osztrákok első támadásuknál kiharcolt hetesét Berzsenyi kivédte, majd a társak komoly gólparádéba kezdtek. A tizenötödik percben már 9-0-ra vezetett a Fradi, a szünetben pedig 14-2-re. A 25-5-ös végeredmény garantálta, hogy az egy héttel később esedékes visszavágón a továbbjutás már nem foroghat veszélyben. Huszonnyolc gólos sikerrel ünnepelt Elek Gyula a 600. mérkőzésén.

A legjobb nyolc között a sorsolást február 1-jén tartották, a mieinkhez a francia kupagyőztes Bordeaux-t húzták ki. Az odavágóra február 26-án került sor, és a játékosaink az első körhöz hasonlóan a negyeddöntőben is már az első meccsen lezárták a párharc legfontosabb kérdését. A kezdődobást kisebb ünnepség előzte meg, ugyanis a hatszázadik bajnoki és kupameccsén dirigálta a csapatot a vezetőedző, Elek Gyula. A játékosok igyekeztek is kiszolgálni trénerüket, akinek nem sok izgulnivalója maradt: már az első félidőben tizenhárom gólos előnyt épített a Ferencváros, a fordulás után pedig még nagyobbra hízott a különbség. A huszonnyolc gólos sikerből (39-11) Takácsné tizenegy, míg Csulikné kilenc góllal vette ki a részét. A Fradi története során ezt megelőzően sohasem dobott még ilyen sok gólt hivatalos mérkőzésen.

Az elődöntő aztán már hozott izgalmakat! Az összecsapás előtt Elek Gyula egy ízben saját szemével mérte fel az ellenfelet, az Inter Bratislavát, és a tapasztalatai alapján úgy nyilatkozott, hogy a két meccs alapján továbbjutást vár csapatától. Az odavágón a hatékony támadójáték ellenére a gyenge védekezésünk miatt az első félidő után a hazaiak álltak jobban egy góllal, de ez megteremtette az előrelépés esélyét. A visszavágóra csordultig megtelt a Körcsarnok, és fergeteges „FTC! FTC!” buzdítás fogadta a csapatokat. A Pozsonyban hat kísérletéből hatszor eredményes játékmestert, Lelkesnét külön emberfogással próbálta kikapcsolni ellenfelünk, de ez nem lepte meg a mieinket. Az előnyünk meg tovább nőtt - a második játékrész elején végérvényesen eldőlt a továbbjutás kérdése. A 40. percben volt először tíz gól a két csapat között, a pozsonyiak lélekben feladták a küzdelmet és 21-11-nél ért véget az összecsapás.

A fináléra 1978. április 23-án került sor, méghozzá Budapesten. „Jobban ver, mint szokott - mutatott a szívére a pálya szélén. - Nem akármilyen 50 perc áll előttünk.” A beszámoló szerint a mondatot nem is fejezte be a legendás mester, bezzeg kollégája, Klaus Franke szemrebbenés nélkül kijelentette: „Mi győzünk.” Elképesztően izgalmas mérkőzést hozott a finálé. A mieink első támadásánál rögtön kiderült, hogy a németek az egyik legjobbunkat, Lelkesnét külön emberfogóval próbálják semlegesíteni. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, de rendre vendég előnnyel, mígnem a második játékrészben a közönség még rátett egy lapáttal a szurkolásra. A 35. percig kellett várniuk arra, hogy a második perc után újra ferencvárosi vezetésnek örülhessenek (14-13). Ezt követően egyszer még egyenlített riválisunk, de a 41., a 43. és a 46. percben is már nálunk volt az előny. Drámai percek jöttek így a végére egészen addig, mígnem 20 másodperccel a lefújás előtt Tavaszi ügyes és mindent eldöntő gólt ért el, a Lipcse időntúli hetessel már csak kozmetikázni tudott.

„Sokat jelentett a hazai pálya. Ha a Vasas nem jut el a BEK-döntőig, lehet, mi sem játszhattunk volna itthon” - mondta a boldog szakember. „A Ferencváros kevesebb nagy játékosegyéniséggel rendelkezik, és - mit tagadjuk - valamivel gyengébb, mint a Leipzig, mégis megszerezte a győzelmet” - írta a sportlap a sorozatot százszázalékos teljesítménnyel nyerő együttesről.

Az 1978-as KEK-győztes csapat tagjai és statisztikái

Az alábbi táblázatban részletesen bemutatjuk a KEK-győztes csapat tagjait és legfontosabb statisztikáikat:

A játékosok statisztikáihoz forrás: a Fradi újság Zöld "saslányok" című melléklete (1994).

Elek Gyula Öröksége és a Ferencváros Újabb Sikerei

Elhunyt Elek Gyula. Hogy lehet egyszerű halandóknak méltatni egy halhatatlan géniuszt? Mert Elek Gyula a kézilabda géniusza volt. Játékosként is komolyan jegyezték, de a halhatatlanságot edzőként érte el. Valódi közösséget teremtett a játékosaiból, olyan csapatot, amelynek játékosai nemcsak olvasták, értették is az Erkölcs, Erő, Egyetértés szavakat.

Egészen 1985-ig a csapat élén állt, majd 1990-ben újabb két évig állt a csapat mellett. Ő fedezte fel és emelte maga mellé Németh Andrást, akit ugyancsak nem kell bemutatnunk, hiszen a vezetésével kezdődött a második aranykor. Németh András 2007-ben állt fel a csapat mellől, majd egy év átmeneti időszak után újra Elek irányította a Fradit, ezúttal azonban nem Gyula, hanem Gábor, a fia.

Elek Gábor ötven esztendeje beleszületett ama különleges mikrovilágba, és bár az elmúlt öt évtizedben tágabb környezete többször is fenekestül felfordult, ami igazán fontos, az a csodával határos módon még mindig áll. Elek Gyula óvó atyai szemekkel vigyázta Gábor szárnypróbálgatásait, megnézte az összes edzést és mérkőzést, bele azonban nem szólt a munkába. Az élete volt a kézilabda, nyugdíjas éveiben is alig volt olyan nap, amikor nem találkoztak vele a népligeti csarnok falai között.

Az 1971-es bajnoki cím után a következő bajnoki elsőségre huszonhárom évet kellett várni, de ez egyszersmind a második aranykor első fejezetének is tekinthető. 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is első helyen zárt a Németh András vezette együttes, de 2000-ben és 2002-ben is vele ért a csúcsra.

A nemzetközi porondon sem maradtak el az eredmények, és 1994-ben ismét KEK-döntőt játszhatott a Fradi. Ezt a sorozatot mintha a ferencvárosiaknak találták volna ki, ugyanis a jelenleg futó idényt is figyelembe véve, hatszor indult el a KEK-ben az FTC és ebből négyszer volt döntős.

2008-tól a korábbi sikeredző, Elek Gyula fia, Elek Gábor vette át a csapat irányítását. A megfiatalított csapat első sikere a 2008/2009-es évad ezüstérme, illetve a 2010-es kupa-ezüstje lett. Ezt újabb dobogós helyezés követte a bajnokságban, ugyanis 2010/2011-es szezonban 3. lett a Ferencváros.

A 2020-2021-es szezont megelőzően távozott a klubtól a Győrbe igazoló Faluvégi, és Pena sem volt már a csapat tagja, érkezett viszont négy, a későbbiekben meghatározó teljesítménnyel előálló légiós, Emily Bölk, Alicia Stolle, Julia Behnke és Angela Malestein. A Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben a montenegrói Buducnost Podgorica jelentette a csapatnak a végállomást, és a Magyar Kupában sem sikerült döntőbe jutni, azonban a bajnokságban hat év után újból aranyérmet ünnepelhetett a Ferencváros, története során 13. alkalommal.

Aztán, ha mégsem, alkalmazkodunk ahhoz is. Elek Gábornál a kézilabda és a Ferencváros életforma. Egyszer ugyan, 2013-ban, a BL-ből kiesést követően azonmód a tett helyszínén, Podgoricában felajánlotta a lemondását, de a szakosztály vezetősége ezt nem fogadta el. Amikor azt firtattam, mégis, mihez kezdett volna, egyedi hangulatú választ adott: „Amikor erre a pályára szántam el magam, azért felfogtam, előfordulhat, hogy a Fradin kívül máshol is leszek edző. Erről képzelgni nyilván nem akartam, de tudom, hogy ez benne van. Csak az nincs benne, hogy ne legyek fradista. Hozhat nekem bármit a jövő, elkergethet a ferencvárosi publikum, dolgozhatok bárhol a világban, de én ide fogok tartozni. Legalábbis ide tartozónak vallom magam.”

A Ferencváros női kézilabda csapata a Népligeti Sporttelepen található Elek Gyula Arénában rendezi hazai bajnoki mérkőzéseit. A csarnok befogadóképessége 1300 fő. Bajnokok Ligája meccseit pedig az Érden található Érd Arénában rendezi.

KORSZAKOS FERENCVÁROSI EDZŐK ÉS EREDMÉNYEK ELEK GYULA (1966-1985, 1990-1992): 4x magyar bajnok (1966, 1968, 1969, 1971), 4x MNK-győztes (1967, 1970, 1972, 1977), Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntős (1971), KEK-győztes (1978).

tags: #elek #gyula #kupa #dontot #jatszo

Népszerű bejegyzések:

• A "Miért beteg a magyar futball?" öröksége
• Útmutató a napraforgóhoz
• Tudjon meg többet az EAA-ról és a webes megfelelésről
• Kiberbűnözés jogi megközelítése a Pázmány BTK-n
• A katari kézilabda története