A Foci Trükkök Lenyűgöző Világa: Cselek és Technikák Leírása
Nem cselezésből áll a foci, de valljuk be: mi is felszisszenünk, ha valami trükkös megoldást látunk egy közvetítésben. Fontos leszögezni: nem hiszünk abban, hogy trükkök és cselek elsajátításában rejlik a jó football-játékos titka. Helyezkedés, ütemérzék, önzetlenség - és még sorolhatnánk, de az már egy másik cikk lenne. Viszont van egy olyan érdekes jelenség, hogy aki tud focizni (de nem szeret villogni), az sosem szánta rá az időt, hogy ilyen cseleket gyakoroljon, aki meg egyáltalán nem tud, az természetesen rögtön ezekkel próbálkozik. Miért is ne, ugye.
Digitális korban élünk, na, és már nem csak úgy lehet tanulni, hogy a messziről jött új fiú mutat egy új trükköt a betonpályán. Ellenben korunk meghatározó videómegosztó portálján nagyon csinos kis trend alakult ki többek között foci-oktatás témakörben is, így arra gondoltunk, hogy szemezgetünk ezekből, és mutatunk egy szelekciót, amit tartalmaz hasznos és egyszerű, valamit felesleges és bonyolult trükköket is. Ezzel a fentebb említett két típusnak szeretnénk kedvezni, ezúttal kicsit célirányosabban, mintha csak simán megnéznénk egy újabb futsal-videót.
A Foci Cselek Célja és Története
A foci csel egy olyan végrehajtott mozdulatsor a focilabdával, amelynek célja az ellenfél csapat játékosának megtévesztése a focipályán. Foci cselekkel akár több játékost is meg lehet téveszteni egyszerre, vagy éppen egymás után. A foci cseleknek számos fajtája létezik, mint például a lövőcsel, vagy a biciklicsel.
Hogy mikortól datálható az első foci csel a világon azt nehéz megmondani, de az biztos, hogy először valakinek meg kellett botlania a labdában. Ez, ha focizás közben történik a pályán, akkor a szerencsétlen mozdulat sokszor az ellenfél játékosát is megtéveszti. Tehát ez máris egy csel! Az első feljegyzések időszámításunk utáni 200 körül keletkeztek, amikor szőrrel és tollal kitömött bőrlabdával játszottak. A gyalogos katonák kiképzésében használták, képességeik fejlesztésének céljából. Kínában elterjedt egy cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék, melynek fordítása "rúgni labda".
A labdarúgás történetében a cselek ugyanúgy fejlődtek, vagy változtak időről-időre, mint maga a játék. Ma már a szabályok sem ugyanazok, mint voltak korábban. A foci cselek is óriásit fejlődtek, a legjobb focisták szinte már zsonglőrködve cseleznek olykor, a szurkolók legnagyobb örömére. Továbbá divatba jött a freestyle foci is, amit akár két nagyon pici kapura is lehet játszani, egészen kis területen. Itt is fontos a gól elérése, de a hangsúly a trükkös cselezésen van. A kispályás fociban lélegzetelállító trükköket alkalmaznak a játékosok, de ezekből a cselekből sok visszaköszön a nagypályás fociban is.
A focicsapatoknak rendes játékidőben két félidő, vagyis 90 perc áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményt produkálják. Ez ugye a gólszerzés, és minél többet sikerül belőle elérni, annál nagyobb az esély a végső győzelemre. A foci cseleknek is nagy szerepük van ebben, hiszen a gól előtti pillanatokat sokszor egy-egy káprázatos csel előzi meg. Ugyanakkor a mezőnyben is nagy jelentőséggel bír akár egy egyszerűbb testcsel is, hiszen abból kialakulhat egy létszámfölény, amiből pedig támadást lehet vezetni. A legjobb foci csel mindig az a focipályán, ami az adott játékszituációban a legésszerűbb megoldáshoz vezet. Ez lehet az ellenfél labdarúgójának a kicselezése például egy biciklicsellel, vagy a kapus elfektetése egy lövőcsellel. Persze a közönség egy futballmeccs alatt mindig a leglátványosabb trükköket szeretné látni a focistáktól, de ez van, hogy csak ritkán valósul meg.
Klasszikus és Látványos Foci Cselek
Zidane-csel (Marseille Turn)
Ez az, amit talán egy magyarnak sem kell különösebben bemutatni. Jól begyakorolva az egyik leghatékonyabb mozdulat, amit ember focipályán előadhat. Ezt a cselt sok játékos nevével összekötötték már, láthattuk többek között Maradonától, Michael Laudruptól, Poborskytól, és természetesen Zidane-tól. Felesleges azon vitatkozni, hogy ez kinek a csele, viszont a Zizou-videót sok szeretettel ajánljuk megtekintésre, lehet belőlük tanulni.
Szintén futás / labdavezetés közben érdemes alkalmazni, és azért tud nagy eredményes lenni, mert ha kellően magabiztosan hajtjuk végre, akkor a velünk szemben álló tényleg elhiszi, hogy meg akarunk állni.
Zinedine Zidane Top 10 Best Ever Moves
Nutmeg vagy Panna (Alágyorsítás)
A Nutmeg vagy Panna kifejezést szokták használni azokra a trükkökre, melyeknek egy kifejezetten kellemetlen bebőrözés az eredménye. A variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, mi most egy igen egyszerűt választottunk, amit álló helyzetből lehet indítani.
A "CR7" Biciklicsel Variáns
Valamilyen oknál fogva a készítő CR7-nek nevezte el ezt a mozdulatot, mi nem értjük, de ha már úgyis annyi bicikli-cselt előad az a drága Cristiano, akkor adjuk meg ezt neki. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy fél mozdulattal hamarabb cselekszünk a bicikli csel esetében, és még a levegőben levő lábunkkal visszapattintjuk a labdát.
Elastico (Flip-Flap)
Na igen, a jó öreg Elastico. Könnyekkel teli szemekkel figyelhettük még pár éve, ahogy Ronaldo (nem, nem az, amelyik zselézi a haját) és Ronaldinho előadja ennek a cselnek különböző variánsait futva, állva, forogva. Okos kis mozdulat, ami több helyzetben is jól alkalmazható, és mint ahogyan a videó mutatja, akár álló helyzetből is.
Rabona: A Látványos, Mégis Kérdéses Mozaik
A Rabonával meg is érkeztünk az indokolatlanság területére. Bizonyosan mindenki már rengeteg videót és meccset látott, ahol ez a mozdulat előkerült, igazán a mai napig sem értjük, hogy miért. Kivitelezése kifejezetten nehézkes lehet, fájni fog az a támaszkodó láb, és valójában sokkal több energiát igényel a mozdulat, mint amennyire kifizetődő.
Nos erről viszont már el tudjuk képzelni, hogy lehet hasznos, ha például két elvetemült támadó kergeti minket hátulról, vagy esetleg két védő üldöz minket, és nem a kapu felé tartunk.
Rainbow (Átsarkazás a Fej Fölött) Variáns
Nekünk ez a kedvencünk. Leginkább azért, mert kifejezetten nem könnyű, és ugye nem is látjuk, hogy mit csinálunk. Ez annak a cselnek (Rainbow) egy variánsa, amitől be kellett szarni, ha valaki meg tudta csinálni a grundon (átsarkazás a fej fölött).
Hogyan Nézzünk Focit: Taktikai Észrevételek John Muller Szerint
Nemrég a The Athletic oldalán jelent meg John Muller cikke arról, hogy miként érdemes nézni egy focimeccset, ha többet akarunk észrevenni, mint egy szétfolyó embertömeget, ahogy 90 percig kerget egy labdát. Muller 11 pontban gyűjtötte össze azokat a fogódzókat és mentális mankókat, amelyekkel a játék érthetőbbé válhat.
1. Ne a labdát nézd!
A legtöbb szituációban csak néhány játékos küzd a labdáért, ezért ha a játéknak csak ezen részére koncentrálsz, nem látod, hogy mit csinál a pályán lévők maradék 90%-a. Lehet, hogy már láttad a videót, amelyben kosarasok egymással játszanak - és nem vetted észre a háttérben moonwalkingoló gorillát. Szinte minden, amit taktikának nevezünk, a labdától távol történik: a felállási formák, futások, forgások, letámadási sémák nem a labdánál, hanem annak környezetében történnek. A csapatok ekkor próbálnak területet nyitni vagy elvenni az ellenfél elől. Ez maga a gorilla.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a labdás játékos a különleges, mert ő az, aki eldönti, hogy mi fog történni a pályán. Valójában rajta kívül mindenki más dönti el, mi a lehetséges. Ha le tudod venni a szemed a labdáról, akkor a játékban nemcsak az eredményeket veheted észre, hanem a játékosok előtt nyíló lehetőségeket is.
2. Vedd észre az alakzatokat!
Gratulálok, most már nem figyeled a labdát. Most mit nézz? Ilyenkor érdemes alakzatokban gondolkodni. Az alakzatok itt szándékosan többet számban szerepel. Nem a felállási formáról van szó, amit a meccsek elején kivetítenek a képernyőre. Ahogy Pep Guardiola mentora, Juanma Lillo egyszer viccesen megjegyezte: „sosem fogod azokat a játékosokat azokon a posztokon látni, még akkor sem, amikor kijönnek a pályára.”
A csapatok különböző helyzetekre különböző felállásokat alkalmaznak: olykor magasan presszingelnek, védőblokkot formálnak, hátulról építkeznek vagy támadó alapállásba helyezkednek. Egy Manchester City nem ugyanúgy néz ki akkor, amikor kihozza a labdát a kapujától, vagy amikor az ellenfél kapujához ér. A foci egy folytonos játék, ahol a csapat néha úgy fest, mint egy amőba. Ha felismerjük, hogy egy csapat hogyan akar felállni a játék egy bizonyos szakaszában, akkor észrevehetjük a játékosok mozgása hogyan alakítja a teret.
3. A tér és idő jelentősége
A játékosok és a labda követése könnyű feladat. Ahhoz, hogy lásd a játékot, észre kell venned, hogy hol nincsenek játékosok. Amennyire a játékosok maguk alakítják a játékot, a körülöttük lévő tér határozza meg, mi fog következni. "Ez az, amit én csinálok: keresem a tereket. Egész nap. Mindig keresem" - mondta Xavi annak idején, amikor Guardiola mellett középpályásként játszott. "Itt? Nem. Ott? Nem. Azok, akik nem játszottak, nem mindig tudják, milyen nehéz ez. Tér, tér, tér, tér."
Ami itt érdekes, az nem maga a terület, hanem a lehetőség, amit a terület jelent. A nagy terek lehetőséget adnak a játékosoknak, hogy a labdát a másik kapuja felé mozdítsák. Kis területen a jó játékosok át tudják venni a labdát, meg tudnak fordulni vele és átgondolni, mit csináljanak legközelebb. Egy jó csapatban a játékosok egymással kiegészülve dolgoznak. Figyeld meg például, ahogy az Inter csatárpárosa ellentétes mozdulatokkal helyet csinál egymással: Edin Dzeko például szereti, ha nála van a labda, ezért sokszor hátralép elkérni. Romelu Lukaku ugyanakkor inkább területbe szeret futni és a védőket dolgoztatja meg, hogy teret nyisson a másik csatárnak.
4. Nézz meg csak egy sort!
Ha a fentiek túl nagy falatnak tűnnek, szűkítsd le ezt kisebb részegységre. Ne csak a labdát nem szabad figyelned, de ne is nézz túl távolra se előre (a passzok 90%-a 20 méternél rövidebb utat tesz meg) se hátra (hátrafelé passzolni az idő 93%-ban szoktak). A legtöbb szaftos taktikai dráma egy sorral a labda előtt történik, ahol a labdát birtokló csapat egy szabad játékost akar megjátszani, aki meg tud fordulni, hogy a játékot továbbvigye előre. Erre a területre összpontosítsd a figyelmedet.
5. Figyeld a futásokat és a helycseréket!
Most már a pálya legizgalmasabb részét figyeled és nemcsak a játékosokra, hanem a mozgások időzítésére is fókuszálsz. Most nézd a labdát birtokló csapatot: merre futnak a játékosaik és hogyan cserélnek helyet egymással.
Sokféle mozgásfajtát nevezhetünk futásnak, de ebben az esetben azokat értjük, amivel egy játékos a szabad területbe fut, hogy passzolási lehetőséget teremtsen. Ilyenekből többféle van. Van a tipikus ékcsatár-mozgás, mint Erling Haaland, amikor visszalép labdát kérni, amivel a középpályán tud létszámfölényt teremteni. Létezik továbbá a klasszikus területbe indulós sprint, amikor egy játékos megindul az ellenfél védői mögötti területbe. Létezik emellett a mögé- és elékerülés. A mögékerülés az, amikor a szélre kitett labdát a játékos átvesz, majd a háta mögött beindul egy csapattársa. Az elékerülés ugyanez, csak a labdás előtt fut el területbe.
6. Figyeld a presszinget!
Amikor védekezésről vagy labda nélküli játékról beszélünk, nem kell mindig passzív, visszahúzódva sündisznózó csapatokra gondolni. A védekezés olykor: a támadás megtámadása. Ezt hívják presszingnek.
Érdemes emiatt a csapatok labda nélküli mozgását (angolul: off the ball, vagyis OTB) figyelni. Mivel már figyelsz az alakzatokra, már van egy halvány elképzelésed arról, hogy a csapatok hogyan néznek ki az ellenfél térfelén. Az első dolog, amit nézhetsz, hogy hogyan alakul az emberfogás: amikor a labdát birtokló csapat mozog, akkor az ellenfél követik a játékosaikat, vagy a helyükön maradnak?
A legtöbb modern edző szeret magasan letámadni, ami azt jelenti, hogy sokan már az ellenfél térfelén elkezd “zavarórepüléseket” végezni. Sokan erre a támadóikat használják, de előfordul, hogy néhány középpályást is feljebb tolnak, hogy összekerüljenek az ellenfél védőivel. Ha a csapat inkább területvédekezést használ, akkor érdemes a “letámadási jeleket” figyelni: ezek különböző kis jelzések lehetnek, úgymint amikor az ellenfél hátrafelé passzol vagy a védője rosszul vesz át a labdát - a védekező csapat ilyenkor ezt úgy fogja fel, hogy azokban a pillanatokban sebezhető az ellenfél, ezért rohamot indít.
Amikor a csapat feljebb lép védekezni, figyeld meg, milyen szögekben futnak az ellenfélre. Az okosabb csapatok úgy csinálják, hogy a játékosaik néha “csavartan” futnak, hogy két játékos közé álljon, ezzel elzárva egy passzlehetőséget. A jól védekező csapatok ésszel futnak.
7. Játssz a számokkal!
A taktika nem mindig a begyakorolt szitukról szól. A foci nagy része még mindig improvizatív, a játék sokszor abban merül ki, hogy a pálya valamelyik részén több játékos van, mint a másik csapatnak. Ilyenkor jön a fejszámolás.
Kezdjük azzal, hogy fejben elosztjuk a csapat egy első és egy hátsó ötösre. Ha mondjuk egy csapat 3-2-4-1 felállásban játszik, viszonylag könnyen szétválik egy védekezőbb és egy támadóbb ötfős egység. Amikor az ellenfél mondjuk ebben a helyzetben előreküld egy embert, számold meg gyorsan, hogy melyik csapatnál hány ember van a pálya két végében. Ez a játékosok első támpontja annak eldöntéséhez, hogy mikor kell felgyorsítani vagy lelassítani egy támadást.
A pálya bizonyos zónáiban pedig érdemes figyelni a túlterhelést is: azokat a kis csoportosulásokat, amikor a labda körül hirtelen sokkal több ember van, mint kéne. Ez általában két célt szolgál: az ellenfelet el lehet vinni a pálya bizonyos részeire és ezzel el is lehet cibálni a pálya más részeiről. Ha az üresen maradt részen marad egy szabadon megjátszható ember, akkor rés keletkezik a pajzson. "Minden csapatsportban az a titok, hogy a pálya egyik oldalát kell túlterhelni, hogy az ellenfélnek a saját védelme kibillenjen” - mondta erről Pep Guardiola. "Túlterheled az egyik oldalt, és úgy húzod be őket, hogy a másik oldalt üresen hagyják. És amikor mindezt megtettük, akkor támadunk és gólt lövünk a másik oldalról".
8. Gondolkozz a tizenhatoson belül!
A futballban kevés találat születik, és nem azért, mert nehéz a labdába rúgni, hanem mert rengeteg a játékos, akik összezsúfolva nagyon kevés területet hagynak a kapujuk előtt. Figyeld meg, hogy a támadók milyen apró trükkökkel próbálnak helyet csinálni maguknak, hogy gólt tudjanak lőni a tizenhatoson belül.
A csatárok néha kettős mozgásokkal próbálnak meg helyet csinálni maguknak. Erling Haaland például a világ egyik legjobbja abban, hogy az egyik irányba elindulva elvisz egy védőt, majd amint olyan helyre került, ahol a védője nem látja őt és a labdát, egy másik irányba robban be. Ahogy Shearer, a híres csatár mondta annak idején: “Egy futás a védőnek, egy másik futás nekem!”
Beadás előtt mindig figyeld, mi történik a kapu előtt! Amikor a labda kint van a szélen, a támadók összehangolt mozgásokat végeznek, ahol valaki a rövid, más a hosszú oldalra fut - mintha egy mini-rotációt végeznének egymás között. Sokszor ezek a kombinációk hozzák el azt, hogy ők érnek előbb a beadásra, és nem a védőik.
9. Szúrj ki egy játékost és csak őt kövesd!
Az alakzatok és minták figyelése segíthet abban, megértsd a játékot, de azért az egyént se téveszd szem elől. A focisták nem taktikai pöttyök egy mágnestáblán. Minden játékosnak megvan a maga egyénisége és tehetsége, amelyek segítenek alakítani a játékot.
Amikor már jobban átlátod a rendszerszintű mozgásokat, zoomolj kicsit közelebb a játékba. Szúrj ki egy játékost a mezőnyből és figyeld csak őt. Idén például John Stones különös szerzet volt a Manchester City játékában: a játékos labda nélkül belső védőt játszott, de labdával egészen magas pozíciót vett fel, néhol a középpályán, néhol még annál is magasabban, ahol aztán cselekbe bonyolódott és olyan mozgásokat csinált, amiket a támadóbb szemléletű középpályások is megirigyeltek.
10. Rögzítsd fejben, hogy mi történik!
A legnehezebben követhető pillanatok akkor zajlanak, amikor gazdát cserél a labda. Segíthet ilyenkor, ha az ember fejben elképzeli, ahogy videóra veszi a jelenetet és megfigyel mindent, ami akkor történik. Próbálj erősen emlékezni arra, hogy a labdaszerzést követően mi történt pontosan, mielőtt a kedélyek kicsit lecsillapodnak. Kicsit hülyén hangzik, mert az is, de segít több dologban is. Jobban meg fogod érteni, mi történik egy labdavesztéskor és észre fogod venni, hogy olyankor melyik csapat mennyi kockázatot vállal.
Ami még ennél fontosabb, hogy meg fogod látni, hogyan viselkednek csapatok labdavesztéskor: Guardiola például már a Barcelonánál meghatározta a 6 másodperces szabályt, ami arról szólt, hogy a labda elvesztését követő 6 másodpercig az ellenfél még nem találta meg a kényelmes pozícióját, ezért érdemes még ekkora visszatámadni rá. A csapatai ilyenkor remekül lezárnak minden passzlehetőséget a labda közvetlen környezetében, hogy az ellenfélnek valóban ne legyen kényelmes tovább tartogatnia a labdát.
A képzeletbeli videófelvétel abban is segít, hogy megfigyeld, mit csinál az a csapat, amelyik megszerzi a labdát: gyorsan előrefelé játszik? Áttereli a játékot a másik oldalra, vagy hátrafelé passzolnak, hogy kényelmesen új alakzatba rendeződjenek? Az egész játék tempóját ez a néhány másodperc határozza meg. Használd ugyanezt bedobáskor és pontrúgáskor, majd figyeld meg, mi történik, miután játékba kerül a labda. Sokkal kevésbé fog véletlenszerűnek tűnni a játék.
11. Készíts előrejelzést!
A legjobb módja, hogy felmérd, mennyire érted a játékot, hogy megpróbálod megjósolni, mi fog történni. Ha igazad van, gratulálunk, egy taktikai zseni vagy! Ha nem, talán észreveszel egy részletet, ami miatt nem úgy alakult, ahogy elvártad volna. Gratulálunk, tanultál valamit!
A jóslás bármit jelenthet: olyan big picture-szerű dolgokat, mint a félidei cserék vagy pályán történő helycserék. De az is jó, ha néhány perccel előre próbálsz gondolkodni. Elképzelhetsz olyan dominószerű mozgásokat, ahol az egyik játékos mozgása hogyan hat az ellenfélre és a csapattársaira. Mondjuk ha a Liverpool kitesz a jobb szélre egy labdát Mohamed Salahnak, majd elindul befelé cselezve, akkor valaki fel fog bukkanni a szélen. Mondjuk Szoboszlai Dominik. Salah ilyenkor dönthet, hogy leadja neki, vagy megpróbálhat egy cselt, vagy visszateszi a jobbhátvédből előremerészkedő jobb középpályásnak, Trent Alexander-Arnoldnak, aki aztán a tizenhatos felé parittyáz egy labdát. Így fog ez történni idén? Nem tudjuk. A foci ilyen.
A Futball Kultúra és Irodalom Kitekintés
A labdarúgás nem csupán a pályán bemutatott cselek és taktikák összessége, hanem egy gazdag kulturális jelenség, amely mélyen gyökerezik a társadalomban és az irodalomban is. Számos szerző kereste már a labdarúgás lényegét, a szurkolói élményt vagy épp a sportág történetét.
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (2006)
Az Utazás a tizenhatos mélyére személyes tapasztalatokkal mutatja be a nagy közösségi alkotást a maga hideg gyakorlatiasságában és állandó jelenidejében. Esterházy Péter játékos volt, az is maradt, sosem vált nézővé. Belülről látja és mondja el, mi mindenért lehet szeretni és talán gyűlölni is a futballt, hogyan lehet elmerülni benne, ugyanakkor tisztázza, hogy hiba lenne ebben a játékban „túl széles metaforát látni”. Láttatja az egyedfejlődést: ahogy a testvérének, akinél ő tízéves korában jobb volt, tizenhat évesen elege lett a heti négy edzésből, késő este járt haza, dohányzott - aztán fél év alatt nagyot nőtt, nagyvonalú lett, gyors, és amikor legközelebb visszaállt a játékba, úgy mozgott, mint felnőtt az óvodások között. Meg lehet tudni, az öregedő futballista miért áll meg egyszerre a pályán, mitől lesz rest tovább futni labda nélkül; hogyan vált Puskás egylényegűvé a játékkal és a csapattal, szolgáló és kiszolgált; hogy a jó bíró tisztában van azzal, olykor tévedni fog, de ezt el tudja fogadtatni; s hogy mibe csöppen az egykori futballista apuka, amikor a gyereke iskolájában elvállalja egy meccs levezetését, és a felső lécről lefelé pattanó lövésről kellene eldöntenie, bent volt-e, két könnyező gyerekkel tárgyalva: a csatárral és a kapussal. A futballcsodák természete is megismerhető. Megtörténik, hogy az ember kiviszi a fiát a Népstadionba, hogy megmutassa nekik a brazilokat, akiket legalább egyszer az életben látni kell - és a gyerek azt látja, hogy ezeket a brazilokat a magyar válogatott tönkreveri a nagybátyja vezetésével.
Peter Handke: A kapus félelme a tizenegyesnél (1970)
A fociról szóló könyvek között azok az igazán jók, amelyek valójában nem a fociról szólnak. Handke kisregényében is inkább egyfajta metafora a kapus és a büntetőrúgás, amely képet keretként alkalmaz az elbeszélő. Bloch valaha focikapus volt - innen a metafora, ami ezáltal egyáltalán nem lesz erőltetett, sem hajánál előrángatott. Talán minden azon múlt, hogy Bloch eleve azt gondolta, el fogják bocsátani - sosem derül ki, hogy valóban ez volt-e a helyzet. Mondhatjuk, ez volt a szabálytalanság, amit befújt a bíró. Innen pedig minden megy már a maga útján. Talán még a gyilkosság is erre a hibára vezethető vissza azzal a lényeges kiegészítéssel, hogy a gyilkosság maga action gratuite, sem az elkövető, sem az elbeszélő nem firtatja az okát, sőt meg sem kísérli megmagyarázni, kielemezni. A lődörgés a városban, az egyre inkább teret nyerő feszültség - ami egyszer uralhatatlan dührohamokban, másszor megmagyarázhatatlanul viccesnek gondolt helyzetekben mutatkozik meg - egyre közelebb vezet a végkifejlethez. Az sem segít, hogy Bloch elhagyja a várost, egy-egy félmondat erejéig megtudjuk, hogy a nyomozás folyik, jó nyomon vannak a rendőrök. A végkifejletig azonban nem jut el az elbeszélés. Csak addig a pontig, amikor a metafora szerint a tizenegyespontra teszik a labdát.
John King: A futball faktor (1997)
A mű eredeti címe - The Football Factory, azaz: futballgyár - nem egészen felel meg a magyarnak, de ez legfeljebb egy ernyedt hümmentést ér meg, lényegét tekintve nem csökkenti a mű élvezeti értékét a vicceskedő félrefordítás. A regény története szögegyszerű: megtudjuk, milyen egy átlagos, angol focidrukker élete. Nem árulok el meglepetést, ha azt mondom, nem Hume olvasásával telik el a nap. A főhős életében három fix pont van: a hétvégi forduló, a sör és az alkalmi nők. Hogy melyik fontosabb, nem teljesen egyértelmű, de talán a foci és a Chelsea. A kapcsolatok felszínesek, a célok, álmok nem lépik át a munkásosztály elvárásait, a szereplők meg valahogy elevickélnek ebben a környezetben. Nem véletlen, hogy a foci, a Csapat az, ami valami színt visz ebbe az egészbe, ami kitölti a felszínes beszélgetések és viszonyrendszerek repedéseit. A nagy fülű srác beceneve mi más lehetne, mint FA Harry, és mi más lehetne fontosabb az eredménynél, mint az, hogy el lehessen verni néhány trógert az ellenfél szurkolótáborából? A könyv jól körbejárja az angol focidrukkerséget, de nem igazán mutat többet annál, mint az a pár éve a Discoveryn futó sorozat, amely bemutatta az egyes csapatok szurkolóit, a keménymagot, az öltözködési szokásokat, a motivációt.
Nick Hornby: Fociláz (1992)
Ha létezik a nagybetűs „Fociregény” a kisbetűs szurkolóról, akkor ez az: szinte snassz említeni, de minden benne van, amit a szurkolói életformáról tudni érdemes, ráadásul éppen Hornby írói karrierjének csúcsán született. Egyetlen könyv sem visz olyan közel annak a megértéséhez, miért teszi fel valaki az életét - vagy legalább is annak egy részét - egy futballklubra, miért költi a fizetése nagy részét arra, hogy idegenbe is elkísérje kedvenc csapatát, és hogyan válik normálissá, hogy az ember élete fontos pillanatait egyes meccsekhez, esetleg szezonokhoz köti. Azóta változott egy-két dolog, britnek lenni talán egy kicsit menőbb, az Arsenal sem akkora lúzer, mint a regény megjelenésekor volt: Hornby nagyszerű humorral és mély empátiával mutatja be, mi van a hőse fejében - de ez nem is csoda, hiszen maga is „futballkárosultként” él -, miközben megelevenednek az angol foci katasztrófái és sikerei. A magyar olvasótól nem áll távol ez a könyv, hiszen ki ne tudna innen azonosulni egy gyenge csapat szurkolójának lelkivilágával? A könyvből 1997-ben film is készült Colin Firth főszereplésével, magyarul Egy férfi, egy nő és egy focicsapat a címe, de a könyvnek közelébe sem ér.
Jonathan Wilson: Kívülállók - A focikapusok története (2012)
Ha azt gondoljuk, kapusok mindig is voltak, sőt, hogy nélkülük elképzelhetetlen a futball, akkor alaposan melléfogtunk. A labdarúgás hőskorában kapusok egész egyszerűen nem léteztek, olyannyira, hogy az angol szövetség szabályai szerint rendezett első focimeccsen (Barnes-Richmond 0-0, 1863) mindkét csapat két hátvéddel és kilenc csatárral állt fel. Hogy hogyan alakult ki aztán a kapusposzt és hogyan fejlődött, jutott el innen a magányos hősnek tartott kapusokon át napjaink kiemelkedő hálóőr-egyéniségeiig, arról a brit sportújságíró és író, Jonathan Wilson írt tudományos igényű kiváló könyvet. A közel négyszáz oldalas kötetből kiderül, miként gondolkodtak a kapusokról a különböző történelmi korszakokban és országokban, hogyan tekintettek rájuk és minek tartották őket (szerencsétlen hülyének, aki semmire sem jó, ezért beállították a kapuba, mondván, ott nem sok vizet zavar; különcnek, vagy a már említett magányos hősnek), egyáltalán: hogyan alakult a kapusokról folytatott diskurzus a labdarúgásban és a különböző társadalmakban. A könyv ezzel elég meggyőző történeti és filozófiai hátteret, kitekintést ad a kapusokról alkotott felfogáshoz.
De ami mégiscsak a legizgalmasabb, az a futballtörténelem legkiválóbb kapusainak bemutatása, pályafutásuk, sorsuk, legemlékezetesebb mérkőzéseik felidézése. Ki volt a szerző szerint a valaha élt legjobb kapus? (Az orosz Lev Jasin.) Hogyan forradalmasította a kapusjátékot Grosics Gyula? (Ő volt az első, aki a kapujából rendszeresen kifutva gyakorlatilag söprögetőként is játszott.) És megannyi más, érdekes történet, bravúr, kudarc, meccs, ami a kapusokhoz fűződik a Chelsea-hez 1905-ben igazolt, 160 kilós William „Fatty” Foulke-tól kezdve Gordon Banksen, Dino Zoffon, Oliver Kahnon át Casillasig és Buffonig, afrikai és dél-amerikai kapuslegendákig.
Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík (2015)
„Lila csík, fehér csík, világsztár a Törőcsik” - skandálták az 1970-es, 80-as évek Újpest-szurkolói, és ennek a rigmusnak a kezdő sorait választotta címéül az ugyancsak Újpest-szurkoló szerző, aki a focista iránti rajongását, személyes élményeit, emlékeit írta meg ebben a könyvben. A fociról egy csomó irodalmi mű született, de egy-egy kiemelkedő képességű, híres focistánkról azért kevesebb. Törőcsik András, aki 19 évesen, 1974-ben lett az Újpesti Dózsa labdarúgója és 1985-ig játszott a lila-fehéreknél, tulajdonképpen a magyar foci egyik, mondhatni, legszerencsétlenebb, legszomorúbb sorsú játékosa volt - dacára annak, hogy háromszor nyert magyar bajnokságot és ugyanennyiszer magyar kupát. Pályafutása egy súlyos sérülés után 34 évesen véget ért, korábban az 1978-as vb-kudarc egyik bűnbakjának tették meg. Ha Törőcsikről van szó, a legtöbb embernek - beleértve az Újpest szurkolóit is - a fantasztikus gólok, gólpasszok és cselek mellett leginkább a játékos botrányos életmódja, alkoholizmusa, aktív pályafutása utáni lecsúszása kerül szóba. Ez a valahol igazságtalan és keserű sors hatja át a könyvet is, meg persze a szerző által huszonévesként látott Törőcsik parádés megmozdulásai, zseniális meccsei: a Fradi elleni 8-3-as győzelem ’75-ből, a Bilbaónak rúgott felejthetetlen gól, a norvégok elleni 4-1-es győztes válogatott meccs ’81-ben, amikor a szövetségi kapitány Mészöly Kálmán „odafordul Mezey Györgyhöz, aki akkor másodedző, le akartam cserélni, képzeld el, bazdmeg, Törőcsik marad, ad még egy gólpasszt, meg még egyet”. Az emlékek felnőttkorban is előjönnek: a könyv utolsó lapjain olvasható, amint „nagy hóesésben nyerjük meg az Újpest Családi Kupát (…), amikor megkapom a trófeát, ő jut eszembe”. A Lila csík, fehér csík 229 oldal Törőcsik Andrásról, akinek a nevét ezzel beírták a kortárs magyar irodalomba.
Jonathan Wilson: A magyar futball aranykora (2019)
Hajlamosak vagyunk alábecsülni, mekkora hatással volt Magyarország a világ futballjára, és mivel az átkosban a történelmet vagy elhallgatták, vagy meghamisították, igazi fontosságunk pillanata is csupa félreértés tárgya. A nemzeti hagyomány úgy tartja, hogy az Aranycsapat a magyar futball kreatív csúcspontja volt, hiszen a válogatott és az azt kiszolgáló Budapesti Honvéd klubcsapata elképesztő sikereket ért el, varázslatos eredményeket hozott. De lelkes, többnyire hazai sporttörténészeknek hála lassan feltárult egy elveszett világ is: a két világháború közti magyar futballé. Erről az időszakról írt az angolok egyik legismertebb futballteoretikusa, több nagy hatású könyv szerzője, Jonathan Wilson, aki egyenesen azt állítja, hogy a magyar futballban rejlő kreativitásnak valójában az Aranycsapat már „csak” az utolsó kisülése, ami állami noszogatásra jöhetett létre (játékosok terelése a megfelelő klubba, a fókusz áthelyezése a klubokról a válogatottra). Igazán nagy hatást a Duna menti futballiskola tett a világra.
Wilson történetek sorával igazolja tézisét: a Ferencváros és az MTK rivalizálásáról, a skót Jimmy Hogan magyarországi munkásságáról, a taktikáról a budapesti kávéházakban értekező polgárságról. Annyira meggyőző, hogy a végén csak elhisszük neki. A könyv legnagyobb erénye, hogy az is megtalálja vele számítását, akit nem annyira érdekel a sport (a stratégiai elemzések rajongóinak inkább a Futballforradalmak című könyvet javaslom a szerzőtől), hiszen a monográfia a háború előtti magyar társadalom mesés leírása is egyben. A magyarok akaratukon kívül termékenyítették meg a világot a maga fociszakértelemmel: magyar származású edzők (többnyire emigrációra kényszerült zsidók) tanították meg focizni Uruguay-t, Argentínát és Olaszországot. Nemcsak az rajzolódik ki, hogy mennyi mindent vesztett ez az ország azokban az időkben, hanem az is tisztává válik, hogy a magyar futball sikerei nem azoknak köszönhető, akik a leginkább verték miatta a mellüket.
Pető Péter: Lesgól - Az Orbán-rendszer sportpolitikája (2020)
A 24.hu főszerkesztője négy éve írta meg a NER egyik alapját jelentő sportpolitika részleteit, de azóta sem kopott semmit, sőt, a rendszer megszilárdulása után még tisztább leírásnak tűnik. Nemcsak fociról van benne szó, ám mivel Orbán Viktor szürkeállományában nagyobb részt foglal el ez a sport, mint a többi, mégis inkább a fociról szól. Pető nagy és ritka képessége a magyar sajtóban, hogy képes úgy írni kritikusan a magyar sport köré felépített rendszerről, hogy nem kérdőjelezi meg a jó, vagy legalább is az elmúlt 40 évhez képest jobb minőségű futballra való társadalmi igényt, így azt sem, hogy a rendszer szereplői tényleg javítani akartak a tao-rendszer bevezetésével. Ahhoz, hogy megértsük az egész jelenséget, abba kell hagyni a hülye okvetetlenkedést: „Kit érdekel 22 labdát hajkurászó férfi, és miért nem a kajak-kenusokat ünnepeljük?”
Csillag Péter (szerk.): Ady stoplisban (2019)
A Nemzeti Sport újságírója egészen a futball kezdeti kibontakozásáig tekeri vissza az idő kerekét, hogy feltárja, hogyan viszonyultak a sportághoz klasszikus íróink: nem árulok el zsákbamacskát, jócskán akadt, aki kifejezetten ellenezte, és bizonyára megütné a guta, ha szembesülne kortárs viszonyainkkal - akár a piszkos anyagiakat, akár a botló spondeuszokat tekintve. Móricz Zsigmond, Szabó Dezső és Márai Sándor például futballellenző volt, utóbbi vitriolos sajtótámadásokat indított ellene. Mások viszont annál nagyobb drukkerek voltak. Zelk Zoltán verset írt a 6:3-ról, Krúdy Gyula hamar felfedezte a foci értékét a nemzetközi diplomáciában, Rejtő Jenő a nászútját szakította meg egy meccs kedvéért, Kormos István pedig így ment be a templomba:
- „Kimentem az oltárhoz - noha nem voltam megátalkodott gyerek -, keresztet vetettem és elkezdtem: Háda, Polgár, Korányi, Laki, Móré, Lázár, Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény. Tudod, ez volt abban az időben a Ferencváros összeállítása. Keresztet vetettem, s elkezdtem: Szabó, Mándi, Bíró, Sebes, Turay, Dudás, Sas, Müller, Cseh, Kardos, Titkos, ez volt az MTK összeállítása. Elmondtam a magyar futballbajnokságot miatyánként és üdvözlégyként.”
Ha maga a miniszterelnök is olvasná ezeket a focirajongó írókat, tudhatná azt is, amit Herczeg Ferenc már jó régen leírt: „Ahol virágzik a kultúra, ott él a sport is, ahol nincs kifejlett sportélet, ott a kultúra is gyerekcipőben jár.” Ezek után csak azt kéne tisztázni, miben is áll a kultúra és a sport tényleges virágzása!
tags: #elkepeszto #foci #trukk
