Híres olasz kapusok és edzők: A futballnemzet legendái
Az olasz labdarúgás története tele van ikonikus alakokkal, akik a kapuban vagy a kispadon írták be nevüket a sportág nagykönyvébe. A "Squadra Azzurra" a magasságokat és a mélységeket egyaránt megjárta az elmúlt évtizedekben, és ebben az utazásban kulcsszerepet játszottak a kiemelkedő képességű kapusok és az innovatív edzők.
Gianluigi Buffon: A páratlan karrier
A szóba kerülő jelöltek listáján az olasz Gianluigi Buffon mindenképpen előkelő helyen szerepel, amikor a világ legjobb futballkapusairól van szó. Buffon nem csupán azért minden idők egyik legjobb kapusa, mert jól véd. A kilencvenes évek második felétől (egyelőre) napjainkig szinte folyamatosan világklasszis teljesítményt nyújt. Gianluigi Buffon 1978. január 28-án született Carrarában.
A kezdetektől a világcsúcsig
A Buffon név már régóta ismerős az olasz labdarúgást ismerők számára, hiszen Lorenzo Buffon az 1950-60-as években a Serie A egyik legjobb futballkapusa volt. A kis Gigi, aki 1978. január 28-án született Carrarában, az ő hatására választotta a focit - közvetlen családi körében ugyanis más sportágak voltak népszerűek. Édesapja, Adriano diszkoszvető volt (1964-ben meg is nyerte az olasz bajnokságot), édesanyja, Maria Stella pedig szintén atletizált, ő súlylökésben tartotta sokáig az olasz rekordot.
Azt csak kevesen tudják róla, hogy eredetileg nem kapus, hanem középpályás, sőt, néha szélső volt, és csak tizenkét éves korától állt a háló elé. Hatévesen próbálkoztam először, de persze nem kapusként, hanem középpályásként. Bevallom, jobban szerettem gólokat lőni, mint kapuba állni. Tény, hogy 13 éves koromig csatárt játszottam, aztán egy nap megkértek, hogy álljak be a kapuba, és ott ragadtam - négy évvel később pedig bemutatkozhattam a Serie A-ban. Úgy látszik, így volt megírva a sors könyvében. Ez volt a pályafutásom két kulcspillanata: amikor először húztam fel a kapuskesztyűt, illetve az első bajnoki mérkőzésem, mégpedig az AC Milan ellen.
Fiatal focistaként egy igazi sztárcsapatban akartam játszani, de végül a Parmában kötöttem ki, és ez végül az előnyömre vált. Mindössze 14 esztendős volt, amikor az AC Parmához került, és ott faragtak belőle kapust, amihez alighanem a Buffon név is hozzájárult. Az AC Parma akkoriban élcsapatnak számított Olaszországban. Az 1978. január 28-án született kapus 17 évesen debütált a felnőttek között, az olasz bajnokságban akkoriban a jobb csapatok közé tartozó Parmában.
Buffon debütálása fantasztikusan sikerült: ugyan a meccs előtti csapatfotóról majdnem lemaradt, mert nem szokott hozzá, hogy a kezdés előtt össze kell állni egy képhez, és a térfélválasztás után rögtön a kapuhoz szaladt, a találkozón azonban lehúzta a rolót, és megúszta kapott gól nélkül első élvonalbeli meccsét. Mivel első meccsén Roberto Baggio, George Weah és Marco Simone sem tudott neki gólt lőni, így a bajnoki címvédő elleni 0-0 után mindenki őt éltette, na meg az őt csapatba jelölő Nevio Scalát.
Az 1996-1997-es bajnokságban már ő számított a pármai egyesület első számú kapusának, 27 találkozón szerepelt a csapatban. Az 1999-es esztendő egészen fantasztikusan sikerült a számára, hiszen klubjával megnyerte az UEFA-kupát (mégpedig úgy, hogy a sorozatban egyetlen mérkőzést sem hagyott ki), illetve az Olasz Kupát is, bekerült az Aranylabda 50 jelöltje közé, és ő kapta meg az év legjobb, utánpótlás-korú focistájának járó trófeát, a Bravo-díjat is - olyan focistákat megelőzve, mint Michael Owen, Nicolas Anelka vagy Dejan Sztankovics. A Parmával 1999-ben Olasz Kupát, Szuperkupát és UEFA-kupát nyert. Ez volt egyébként az utolsó idény, amit a pármai egyesületben töltött. Buffont több olasz egyesület is csábította, de végül 2001 nyarán a Juventusban kötött ki. Ezzel mai napig ő számít minden idők legdrágább kapusának.
Buffon a Juventusban és a válogatottban
A váltás mindkét félnek megérte, hiszen a Juve Buffonnal a kapuban a következő két évben egyaránt megnyerte a bajnokságot, 2003-ban pedig eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ám ott végül tizenegyesekkel vereséget szenvedett az AC Milan ellen. Pedig Buffonra nem lehetett panasz, hiszen nem csak a sorozat legjobb kapusának választották meg, hanem neki adták a BL 2002-2003-as szezonjának legjobb játékosának járó díjat is. Buffont akkor már kétségtelenül a világ legjobb kapusának tartották, a nemzetközi futballstatisztikákkal foglalkozó szervezet, az IFFHS 2003-ban és 2004-ben hivatalosan is őt választotta meg az év hálóőrének.
Buffon immár rendszeresen pályára lépett az olasz U21-es válogatottban, majd 1997 októberében a nagyválogatottba is meghívót kapott. A squadra azzura Oroszországgal játszott világbajnoki pótselejtezőt, és a még mindig tinédzser kapus a kispadon kezdte a meccset, ám Pagliuca sérülése miatt már a 32. percben be kellett állnia. A franciaországi tornát követően még egy ideig versengett Peruzzival a squadra azzurra egyes számú mezéért, ám miután a Parmában hétről hétre kiválóan védett, ő lett a válogatott első számú kapusa.
2006-ban óriási részt vállalt abból, hogy az olasz válogatott világbajnok lett. Hét világbajnoki meccs alatt egyszer sem hibázott. Nemcsak hogy ő fogta ki a legtöbb kapura tartó labdát (27-et), de legnagyobb bravúrjait éppen a legkritikusabb pillanatokban mutatta be. A tornán Buffon kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és mindössze két gólt kapott. A döntőben Zinédine Zidane tizenegyesből járt túl az eszén, ám a két találat között 453 percen keresztül érintetlen maradt a hálója. Egy álom vált valóra számára a világbajnoki címmel, de ezzel alighanem minden futballista így lenne. Még mindig nagyon szerencsésnek érzem magam miatta. A 2008-as Európa Bajnokságon az Olasz-válogatott már nem brillírozott annyira, de Buffon újra a csapat legjobbja volt.
Every Gianluigi Buffon Save vs Germany | 2006 World Cup Semifinal Wall 🧤🇮🇹
Közben kirobbant a calciopoli-botrány, amelynek során a Juventustól elvették a 2005-ös és a 2006-os bajnoki címet is, a klubot pedig a másodosztályba száműzték. Sokakat meglepett azzal, hogy a Juventusban maradt, amikor a klubot száműzték a másodosztályba. Igen, könnyen elképzelhető, hogy ha nincs a másodosztály, akkor a milánóiaknál folytatom, mert új motivációra volt szükségem. A Serie B azonban elég nagy kihívásnak tűnt, és úgy éreztem, akkor cselekszem helyesen, ha maradok. Lehet, hogy sokaknak nem ez volt a természetes, de számomra nem volt kérdés, hogy ha a Juve a másodosztályban folytatja, akkor nekem is a csapattal kell tartanom. A kapus vezérletével a Zebrák azonnal visszajutottak a legjobbak közé, majd újoncként bronzérmesek lettek a Serie A-ban.
A 2006-os Golden Foot (Aranyláb) díjat Gianlugi Buffon kapta meg, első kapusként. A Golden Foot-díjat olyan 28 évesnél idősebb labdarúgók kapják, akik a pályán és azon kívül is maradandót alkottak, személyiségük alkalmassá teszi őket a példakép szerepére. Buffon minden kritériumnak megfelel. A 2021-ben visszatért első profi klubjához, a Parmához, ahol 1995-től 2001-ig védett. A másodosztályú olasz labdarúgóbajnokság, a Serie B 36. fordulójában a Parma 2-1-re kikapott Perugiában, a vereségben pedig főszerepet játszott a vendégek legendás kapusa, Gianluigi Buffon.
Buffon játéka és személyisége
Gianlugi Buffon szinte mindig uralja a tizenhatoson belüli területet. Buffon leginkább a következő négy összetevőnek köszönhetően az, aki: helyezkedő képessége, reflexei, koncentráció és személyisége. Buffon sohasem tartozott a minden labdára elvetődő kapusok közé, amikor ő elvetődik, akkor már nagy a baj. Persze ez még nem jelenti azt, hogy gól lesz, hiszen Buffon általában véd. Buffon egyrészt bátran hagyatkozhat reflexeire, másrészt 191 centiméteres magassága szinte fel sem tűnik, mert oly sokszor viszi le a súlypontját, rogyasztja térdét, hajol le, hogy minél kisebb utat kelljen megtennie a labdáért, szinte kirobbanásra készen várja a lövéseket. Buffon reflexeinek is köszönhetően nagy tizenegyesölőnek számít.
Buffon koncentrációja elképesztő, szinte megbabonázza a labdát. Elmondása szerint is sokszor inkább a labdát figyeli, mint a játékost, mert a játékos cselezhet, a labda nem, maximum irányt változtat. Személyiségének köszönhetően nem választott, hanem született vezér. Úgy tudja irányítani az előtte játszó (elsősorban) védőket, középpályásokat, ahogy szinte egyik másik jelenkori kapus sem. Folyamatosan beszél, ha kell kiabál, ha arra van szükség, ordít. Ez a pozitív oldalra is működik, biztató (ököl)pacsikkal, vállveregetésekkel, olykor mosollyal, viccel oldja védői feszültségét, de attól sem riad vissza, hogy felrázza az éppen elalvó társat.
Korábbi és jelenlegi csapattársai szerint személyiségének két meghatározó része van, leginkább egy szeretett, tisztelt édesapához hasonlítják: egyrészt erélyes megszólalásokat, biztató beszédeket és okos tanácsokat hallhatnak tőle, másrészt pedig minden gyerekes csínyben benne van, ami nem bántó a társra nézve. Szóval ő az, aki a bemelegítő cicázásnál még hangosan röhög (családnevének jelentése: bohóc), és cukkol, ha valaki belelép egy-egy köténybe, de ha az edzés érdemi része elkezdődik, akkor a koncentrációé a főszerep, és ezt a többiektől is elvárja.
„Buffonnak az az igazi erénye, hogy egyszerűen nincsen gyenge pontja. Ha tényleg valami rosszat kellene mondani róla, azt mondanám, hogy talán a combjai nem elég erősek, de ettől még mindenhova odaér, mert jó magas. Egyébként pedig kiváló az ütemérzéke, jól jön ki az alacsony labdákra, bátor a csatárokkal szembeni fizikai harcban, egyszóval a világ egyik legjobb kapusa” - Gianluca Pagliuca, 2003.
Buffon eredményei és statisztikái
Gianluigi Buffon minden idők legtöbbszörös olasz válogatottja, és a 2006-os világbajnoki címben is hatalmas szerepe volt. Az UEFA-kupát, az Olasz Kupát és a Szuperkupát is megnyerte a Parmával, mielőtt 2001-ben 53 millió euróért a Juventushoz szerződött. A torinói Öreg Hölgy játékosaként eddig eltöltött tizenöt év alatt hétszer nyerte meg az olasz bajnokságot (a Juventus-szurkolók szerint 9-szer, a 2006-os bundabotrány miatt elvetteket is beleszámolják), kétszeres Olasz Kupa-győztes, ötszörös Olasz Szuperkupa-győztes, és kétszer játszott Bajnokok Ligája-döntőt, 2003-ban és 2015-ben.
| Klub/Válogatott | Trófea | Évek |
|---|---|---|
| Parma | Olasz Kupa | 1999 |
| Parma | Olasz Szuperkupa | 1999 |
| Parma | UEFA-kupa | 1999 |
| Juventus | Serie A | 7x (hivatalos, 2 elvett címmel 9x) |
| Juventus | Olasz Kupa | 2x |
| Juventus | Olasz Szuperkupa | 5x |
| Olasz válogatott | Világbajnokság | 2006 |
Az olasz labdarúgás más kiemelkedő kapusai
Az olasz futball gazdag történetében Buffon mellett számos más legendás kapus is megfordult. Lorenzo Buffon az 1950-60-as években a Serie A egyik legjobb futballkapusa volt. Megfordult az FC Internazionaléban és az AC Milanban is, utóbbival négy bajnoki címet nyert, és 16 alkalommal játszott az olasz válogatottban is, ott volt például az 1962-es világbajnokságon is.
Legendás olasz edzők és játékosok, akik edzővé váltak
Az olasz labdarúgás nemcsak kiváló játékosairól, hanem kiemelkedő edzőiről is híres. Sokan a pályafutásuk befejezése után a kispadra ültek, hogy tapasztalatukat átadják a következő generációknak.
Giuseppe Meazza: Játékos-edző és válogatott kapitány
Saját szövetsége szerint minden idők legprímább olasz labdarúgója nem más, mint az 1910-ben született Giuseppe Meazza. Karrierje vége felé játékos-edzőként tevékenykedett, később vezette többek között az Intert és a Besiktast is. 1952-től egy évig szövetségi kapitány (ezen a poszton egyébként Czeizler Lajos követte). Az Inter és a Milan által használt közös stadion, az egykori San Siro az ő nevét viseli.
Daniele De Rossi: Az AS Roma új korszaka
A karakteres középpályás tizenkilenc évig volt az AS Roma játékosa, amellyel a 2006-os németországi vb-n is aranyat akasztottak a nyakában. A római ikon 2024 januárjában José Mourinhót váltotta a Farkasok kispadján, és egyelőre biztatóak az eredményei.
További ikonikus edzők és játékosok
Cesare Maldini, Paolo Maldini édesapja, szintén jelentős szerepet játszott az olasz futballban. Ő vezette ki a válogatottat az 1998-as világbajnokságra, ahol Roberto Baggio fontos góljaival jelezte, kár még őt leírni. Vittorio Pozzo, aki Meazza egykori kapitánya volt, zseniálisan átlátta a játékot és a szituációkat, pontosan passzolt és kiválóan dobta támadásba társait.
Enzo Bearzot kapitány kivitte Paolo Rossit az 1982-es világbajnokságra, ahol Rossi egyedülálló módon a torna aranyérmese, aranycipőse és legjobb játékosa lett. Marco Tardelli, a kérlelhetetlen védekező középpályás, visszavonulása után azonnal felcsapott szövetségi kapitánynak: az olasz U-válogatottakkal nagy sikereket ért el, majd átpártolt a klubfutballba, vezetve a Comót, a Cesenát, az Intert, a Barit és az Arezzót. 2008-tól Írországban asszisztenskedik Giovanni Trapattoni kapitány mellett.
