Illyés Gyula pályája és költészetének poétikai típusai
Új pályaszakasza az ötvenes évek végétől számítható, az Új versek című kötetétől, mely néhány esztendős késéssel, 1961-ben jelent meg. Ez az évtized volt Illyés Gyula pályájának egyik legtermékenyebb időszaka, bámulatra méltó bőséggel ontotta a műveket; sőt, alkotói lendülete élete hetedik évtizedét átlépve sem tört meg. A hatvanas évek elejétől aztán egymás után hagyták el a sajtót verseskötetei (Dőlt vitorla, 1965; Az éden elvesztése, 1968; Fekete-fehér, 1968); esszéregényeinek, tanulmányainak, útirajzainak és versfordításainak társaságában.
A változást az Új versek tépelődőbb, személyesebb vallomásai indították el; a kötetnek azok a darabjai, melyek az élet szűkebb köreit világítják át. Megrendült, viaskodással és feszültséggel terhes élet vallomásait foglalják magukba az ötvenes évek végén írt versek. Visszavonulása az intimitásokba, kis témákba, táj szemléletbe épp azt jelzi, hogy ezeket a verseket a megrendülés, távlatvesztés szülte.
NKF-95. Illyés Gyula költészete
Az időrend fonalán haladva elérkeztünk oda, hogy most már megkülönböztethetjük Illyés Gyula költészetének világszemléleti sajátosságokban gyökerező három fő poétikai típusát:
- Élményversek: Ezekben a közvetlen élménykifejezés, az életképszerű rajz, a tájfestés, az elbeszélés és a jelenetszerű megelevenítés szabja meg a versképzés módjait. Költészetének ezt a rétegét, megkülönböztetve az elvont tárgyiasságtól, az érzékletes vagy konkrét tárgyiasság műkifejezéssel jelölhetjük.
- Gondolati versek: Illyés Gyula gondolati lírájának a célja is gondolati, fogalmi és erkölcsi természetű. A gondolat a modern költészetben sincs egyáltalán hátrányos helyzetben, csupán a versbeli szerepe változott meg.
- Önmegfigyelő versek: Ez a harmadik verstípus, amely nem a tárgyat, hanem a tárgy szemléletét, nem a reflexió lépcsőfokait, hanem magát a reflexiót ábrázolja.
A hatvanas-hetvenes évek hozták el költészete poétikai átalakulását. Párhuzamosan azzal, ahogyan Illyés Gyula mind súlyosabban, szorongatóbban érzékelte költői szerepének sarkallását és felelősségét s az idő múlását és hatalmát. Az említett pályafordulat poétikailag abban jelentkezett, hogy az érzelemvilág, a külső valóság elemeinek minél pontosabb, tisztább, követhetőbb leírása helyébe az ugyanerről a tárgykörről alkotott szemlélet kifejezése lépett.
A pátosz és az irónia mindkettőt a tudatos értékválasztás kifejezőjének tartjuk. Illyés Gyula saját költői egzisztenciáját mindig elválaszthatatlannak tartotta a közösségtől, a pátosz ezt az egybetartozást hangsúlyos formában, emelkedett stílusban fejezte ki. Az iróniának az a szerep jutott lírájában, hogy a választott tárgy többoldalú szemléltetését s főként értelmi ellenőrzését, gondolati fölülbírálatát lássa el.
| Verses típus | Jellemzője |
|---|---|
| Élményvers | Közvetlen élménykifejezés, életképszerűség |
| Gondolati vers | Fogalmi és erkölcsi célzat, érvelés |
| Önmegfigyelő vers | Reflexió, önvizsgálat, elmélkedés |
Az irodalom történetileg változó, sokszínű, élő valóság, nem alkalmazkodik a róla alkotott fogalmakhoz, elméletekhez. Illyés Gyula alkotói lendülete élete hetedik évtizedét átlépve sem tört meg, művei a magyar líra meghatározó pilléreivé váltak.
tags: #eloitelet #menet #valogatott #versei
