A Ferencvárosi Torna Club legendás története: A kezdetektől a világra szóló sikerekig
Az 1899. május 3-án alapított Ferencvárosi Torna Club hazánk egyik legsikeresebb és legnépszerűbb sportegyesülete, akik csapat- és egyéni sportágakban egyaránt számos kiváló sportembert és nemzetközi sikert adtak Magyarország számára. A klub 1899. május 3-án a Ferencvárosi Polgári Kör dísztermében (IX. ker. Bakáts tér 14., II. emelet) alakult meg. Az egyesület elnökének Dr. Springer Ferenc ügyvédet választották. A klub alapításában tevékeny részt vállaló egykori kerületi diák, Gabrovitz Kornél menyasszonyáról úgy tartották, hogy a IX. kerületben nincs nála szebb teremtés. A Mester utca környékén „footballozó” fiatalok őt kérték fel arra, hogy válasszon színeket az egyelőre név nélkül játszó csapatnak, a hölgy pedig a halványzöld-lila összetételt választotta. A törzsszurkolók számára ma a lila színnek a gondolata is már egyfajta szentségtörésnek számít az Újpesttel való ősi rivalizálás okán. A csapat színeit a nemzeti trikolor ihlette; mivel a kor legnagyobb klubja, a BTC színe piros-fehér volt, a ferencvárosiak a maradék fehér-zöldet választották. Megszületett a jelmondat - az Erkölcs, Erő, Egyetértés - és hamarosan elkészült a klub mindmáig használatos címere is.
A Ferencvárosi Torna Club alapítása és első évei
A millenniumi ünnepségek környékén Budapesten egyre népszerűbbé vált a korabeli szaksajtóban foot-ball néven emlegetett játék, amely iránt az úttörőnek számító Budapest Torna Club (BTC) és a „szomszédból” 1897. Néhány éven belül több klub megalakult, ebbe a sorba álltak be a IX. kerület lelkes sportbarátai is, akik 1899. április 15-én először elhatározták az egyesület létrehozását, május 3-án pedig meg is tartották alakuló közgyűlésüket, ahol az alapszabály meghatározása mellett döntöttek a mai napig meghatározó jelszavakról (erkölcs, erő, egyetértés) is. Az egyesület elnökének Dr. Springer Ferenc ügyvédet választották, és a vezetőség tagja lett az alapszabály létrehozásában kiemelt szerepet játszó Weisz István, valamint a prágai egyesületi mintát „hazahozó” Gabrovitz Kornél is.
A labdarúgó szakosztály megalakulása és az első mérkőzések
Az FTC labdarúgócsapata már a szakosztály megalakulása előtt is játszott mérkőzéseket. Az újonnan elkészült Soroksári úti pályán a csapat az első nyilvános mérkőzését 1900. március 25-én játszotta, közel 1500 néző előtt az Óbudai TE ellen. Az FTC Nagy Béla kutatásai szerint ebben az összeállításban állt fel: Weisz István - Gabrovitz Emil, Gabrovitz Kornél - Taffel József, Békés Arthur, Békés Géza - Pápai Mihály, Horváth Ferenc, Malaky Mihály, Maros Ferenc, Malaky János. Más visszaemlékezések szerint az összeállításban Taffel József neve Taffe K. vagy éppen Horváth Ferenc helyett Barna Antal játszott. Utólag már szinte lehetetlen kideríteni az igazságot. Az viszont tény, hogy az óbudaiak 1:0 arányban diadalmaskodtak. Nem kellett azonban sokat várni az első győzelemre, március 31-én az FTC 4:1-re nyert a másik óbudai csapat, a III. kerületi TVE ellen. Sajnos ennél több adat az első győzelmükről nem maradt fent. Az FTC 1900-ban összesen tíznél is több barátságos meccset játszott és egyre jobb eredményeket ért el, aminek hatására nőtt az érdeklődés a csapat iránt. A klub alapítását követően a labdarúgók ugyan több alkalommal is pályára léptek Soroksári úti pályájukon, de a futballszakosztályt hivatalosan 1900 decemberében hozták létre.
Az FTC-ben a sportolók - 1900-ban elsősorban a labdarúgók - több sportággal foglalkoztak, úsztak, atletizáltak, tornáztak, kerékpároztak. A vezetőség felismerte, hogy a sportágak szétválása segíti az egyesület további fejlődését, ezért úgy döntött, hogy önálló szakosztályokat hoz létre, elsőként - mondhatni, természetesen - megalakítja a futball-szakosztályt. Erre 1900. december 3-án került sor.
A Magyar Labdarúgó Szövetség megalakítása és az első bajnokság
Magyarországon 1900-ban egyre több football egyesület volt, akik egyre több mérkőzést játszottak, így természetesen kialakult az az igény, hogy létrejöjjön egy önálló labdarúgó-szövetség, amely a versengést felügyeli. Ennek egyik kezdeményezője, legnagyobb szószólója az FTC volt. Az FTC futballszakosztályának 1900 december 3-i megalakulása az egész magyar labdarúgás szempontjából nagy jelentőséggel bírt. A ferencvárosiak, élükön Kárpáti Bélával a futballszakosztály vezetőjével, az alakulást követően azonnal kezdeményezték a magyar futballbajnokág kiírását, illetve egy országos szakszövetség megalakítását. A kezdeményezéseket siker koronázta: 1901. januárban megalakult az MLSZ (Magyar Labdarúgók Szövetsége). A kezdeti egyeztetések után az alakuló közgyűlésre 1901. január 19-én, az István Főherceg Szálló különtermében került sor. A résztvevő 13 klub (FTC, BAK, BEAC, Bp. SC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, 33 FC, MAC, Magyar FC, MUE, Műegyetemi FC, Postás) képviselői megalakították a Magyar Labdarúgók Szövetségét. Első elnöke Jász Géza (MFC), főtitkára pedig a ferencvárosi Horváth Ferenc lett. A szövetség azonnal kiírta az első labdarúgó-bajnokságot, ahol az első osztályba öt együttes került: az FTC, a BTC, a MUE, a Bp. SC és a Műegyetemi FC. A második vonalba nyolc csapatot osztottak, köztük a később jelentkező UTE-t.
Az első hivatalos bajnoki mérkőzésre 1901. február 10-én került volna sor az FTC és a BTC csapatai között, azonban mivel a találkozót nem jelentették be, a szövetség nem ismerte el bajnoki meccsnek. Így egy héttel később került sor az első hivatalos bajnoki találkozóra, ezt a BTC a BSC ellen vívta. Az FTC az első hivatalos mérkőzését 1901. március 24-én játszotta, de nem a bajnokság keretein belül, hanem egy külföldi ellenféllel, az osztrák Cricketerrel. Pár nappal később, április 21-én kezdte meg a szereplését a csapat a bajnokságban, a MUE ellen játszott. A fiatal csapat 5:3-as vereséget szenvedett, az első bajnoki gólunk megszerzőjét sajnos a jótékony homály fedi, arról a korabeli sajtó nem tudósított. Az FTC krónikása, Nagy Béla ezt a gólt Borbás Gáspárnak írta, ám az általa is idézett újságcikkben ő nincs nevesítve, a második gól viszont teljesen részletezve van, azt Borbás szépen becenterezett labdájából Pokorny lőtte védhetetlenül az ellenfél kapujába. Ekkor még nem sikerült győzni, ám nem sokat kellett várni az első pontra és győzelmekre sem. Június elsején a bajnokságban a Műegyetem ellen 2:2-re végzett a csapat, megszerezve ezzel az első bajnoki pontját. Az első bajnoki győzelmet június 16-án aratták, ekkor a Bp. SC-t verték. Az első bajnokságot a BTC nyerte, az FTC bronzérmet szerzett, nyolc mérkőzésükből hármat megnyertek, négyet elveszítettek, egyen döntetlen eredmény született, a gólarányuk 20:28 volt, ami a harmadik helyet eredményezte. Azonban idény közben a Műegyetemi FC visszalépett a bajnokságtól, így ez a harmadik pozíció egyben az utolsó előtti helyet is jelentette, ami a kiírás szerint osztályozóra kényszerítette a csapatot. Az osztályozós ellenfél a másodosztály ezüstérmese, a Rákosszentmihály volt. 1901. december 1-jén játszott először egymással a két csapat. Az akkori szabályok szerint azon egyleteknek, amelyek felvételüket kérték a szövetségbe, meg kellett mérkőzniük egy másik csapattal.
Az FTC első nemzetközi mérkőzései és góljai
1901. április 13-án az FTC a svájci Servette együttesét fogadta a Soroksári úti pályán, ahol megszületett az első döntetlen eredmény, 4:4-re végződött a mérkőzés. Az első góllövőnk Malaky Mihály volt. Május 5-én a bécsi Old Cricketer volt a csapat vendége a Soroksári úton, ahol 5:0-ra nyertek a ferencvárosiak, így ez volt az FTC első nemzetközi diadala.
Az első magyar válogatott mérkőzések és az FTC hozzájárulása
1902. október 12-én Bécsben játszotta le a magyar válogatott az első hivatalos mérkőzését a szomszédos Ausztria ellen, bár ezt Bécs-Budapest néven hirdették meg, utóbb mindkét szövetség elismerte válogatott mérkőzésnek. Az FTC-t hárman képviselték, Berán József, Koltai József és Pokorny József. Magyarország 5:0-ra kikapott a sógoroktól, az első győzelemre és gólra még várni kellett egy keveset. A nemzeti tizenegy második hivatalos mérkőzésére nem egész fél év múlva került sor, 1903. április 5-én a Millenárison fogadta Budapest válogatottja Prága együttesét, amely ugyancsak hivatalos válogatott mérkőzésnek minősült. Ezen már öt FTC labdarúgó, Berán József, Koltai József, Gorszky Tivadar, Braun Ferenc és Borbás Gáspár lépett a pályára. Ebben az időszakban a csapat támadósorának balszárnyán sokaknak feltűnt egy rendkívül fiatal és gyorsléptű szélső, aki a labdával sem volt ügyetlen, bizonyos Borbás Gáspár. Borbás Gáspár nemcsak az FTC, hanem a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos góljának szerzője: egy 1903. április 5-i, Csehország ellen 2-1-re megnyert mérkőzés 16. percében talált a hálóba. „Az első félidő elején a magyar csapat intenzíven támad sokszor veszélybe sodorja a prágai kaput. Egy off side állásból lőtt goalt a bíró érvénytelenít, a prágai csapat egy-két támadása visszaveretik s a játék színhelyét a prágai kapu elé teszi a magyar csapat. Az első negyedóra után a prágai kapuhálójában a labda fennakadt. Károly rúgta a labdát bal felé s a résen álló Borbás menthetetlenül rendeltetési helyére juttatta.” - Részlet a Budapest-Prága találkozóról szóló egyik beszámolóból (Sport-Világ, 1903. április 12.).
Feljelentést tett a Balásy-ügyben Vona Gábor
Az első bajnoki címek és az aranykor kezdete
Az 1902-es bajnokságot is a címvédő BTC nyerte, ám az FTC eggyel előrébb lépett a tabellán, ezüstérmet szerzett. 1903-ban beérett a munka, ugyanis, ha kalandos úton is, de végül bajnok lett a Ferencvárosi Torna Club focicsapata. Abban a bajnokságban, ahol először rendeztek - később örökrangadóvá nemesedett - bajnoki FTC - MTK mérkőzést, amit az FTC 3:1-re nyert meg. Végül az év végén az FTC a BTC-t két ponttal megelőzve végzett az első helyen. Miért volt ez kalandos? Azért, mert az utolsó sípszó után óvások sorozata indult el, a 33 FC a zöld asztal mellett kezdte el gyűjtögetni a pontokat. A bajnoki cím mellé az FTC begyűjtötte az első magyar vándordíjat, az Ezüstlabdát is. Az 1903-ashoz hasonlóan az 1904-es és az 1905-ös bajnoki címek is a zöld asztal mellett dőltek el. Előbbit az MTK, utóbbit az FTC nyerte. 1904-ben az MTK óvott és a megítélt két pontnak köszönhetően előzte meg az FTC-t. A csapat az Ezüstlabda újbóli elhódításával kárpótolta a szurkolókat. Beérett az utánpótlásnevelő munka is, aminek egyértelmű jele volt, hogy a Szövetségi díjat (ekkor így hívták az utánpótlás bajnokságot) az FTC nyerte. Ennek a bajnok együttesnek a tagjai lettek később az alapjai az 1910-es évek aranycsapatának. 1905-ben a bajnoki táblázat első helyén álló Postástól vontak el pontokat játékos vesztegetések miatt, így jobb gólarányának köszönhetően ezúttal az FTC ölébe hullott a bajnoki cím.
1906. február 25-én a Postás ellen bemutatkozott egy alig 16 éves fiatalember, a karikalábú Schlosser Imre, becenevén Slózi, az FTC első világhírűvé lett játékosa. 1889. október 11-én született Budapesten. Testvérei az FTC-ben fociztak, ők hívták fel Malaky János figyelmét a későbbi sztárra, akit 1905-ben le is igazolt az FTC. Az első csapatba kerülése után szinte azonnal állandó és kihagyhatatlan tagja lett a kezdő tizenegynek. Tehetségére a válogatottnál is azonnal felfigyeltek, még 17 éves sem volt, amikor Csehország ellen bemutatkozott a nemzeti csapatban. A labdarúgás fanatikus szeretete jellemezte, balösszekötőt játszott, a közönség csodálta cseleit, hihetetlen gólerős játékát. Hat alkalommal volt gólkirály az FTC-ben. Az FTC futballtörténete több nagyszerű időszakot tart számon. Már az első évtizedben öt bajnoki címet nyertek a legendás sokszoros gólkirály Schlosser Imre vezérletével.
1905 végén az MLSZ úgy döntött, hogy átáll a őszi-tavaszi rendszerre, így 1906 tavaszán nem rendeztek bajnokságot. A következő, 1906/07-es pontvadászatot ismét az FTC nyerte, megvédve ezzel bajnoki címét. Ehhez az idényhez fűződik a mai napig fennálló legnagyobb arányú bajnoki győzelmünk: FTC - Typographia 15:0. Az igazi aranykor kezdete viszont 1908-tól datálódik. Az 1907/08-as bajnoki ezüstérem után az FTC zsinórban öt bajnokságot nyert, rendre Schlosser Imre volt a gólkirály. A Polónyi Géza által felajánlott Ezüstlabdát 1906 és 1909 között még háromszor nyerte el a Fradi, így az végleg az egyesület birtokába került. El lehet mondani ez a csapat mindent megnyert, ahol elindult. Az első bajnokságon kívüli torna a Húsvéti-serleg volt, amelynek megnyerésével jogot szerzett arra, hogy a Challenge Cup fináléjának egyik résztvevője legyen. Az FTC hatalmas sikert elérve, Bécsben 2:1-re győzött a Wiener SC ellen, így első külföldi csapatként megnyerte a Challenge Cup-ot, a későbbi Közép-európai Kupa ősét. 1909-ben tehát mindent begyűjtött a Fradi, amit lehetett: magyar bajnoki cím, Ezüstlabda, Challenge Cup, Corinthian-díj, Húsvéti Torna-győzelem. A Corinthian-díjról pár szó, aminek története 1904-re nyúlik vissza, amikor Budapesten vendégszerepelt a kor egyik neves - szokták mondani, legkiválóbb amatőr - angol csapata, a Corinthian FC. Már 1908-ban lehetősége volt a legjobb vidéki csapatnak, hogy megmérkőzzön az első osztály aranyérmesével az országos bajnoki címért. Akkor nem éltek vele, viszont 1909. október 3-án létrejött egy ilyen összecsapás a Kassai AC ellen a Millenárison. A két csapat között hatalmas volt a tudásbeli különbség, az FTC 11:0-ra nyert. Az 1900-as években nyolc labdarúgó-bajnokságot rendeztek, az FTC mindig a dobogón végzett: 4-szer bajnok, 3-szor ezüst-, 1-szer bronzérmes lett.
Szakosztályok fejlődése: Atlétika és Vízilabda
Ahogy arról már volt említés, nemcsak a labdarúgást űzték a sportolni vágyó fiatalok az FTC keretein belül, hanem más sportágakat is. Szükségszerű volt tehát az új szakosztályok indítása. Az első évtized elsősorban még azokról szólt, akikért az egyesületet létrehozták, a labdarúgókról. A saját sportágukon kívül ők kezdtek el egyéb sportágakkal is foglalkozni, az ő sikereik és példájuk jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban és sportágban jelentkeztek az FTC-be sportolni, ami mélyen megalapozta az eljövendő sikereit.
Az atlétika szakosztály kiemelkedő alakjai
A ferencvárosi szimpatizánsoknak a futballisták első bajnoki címei után nem kellett sokáig várni az első egyéni bajnoki címre sem. A labdarúgócsapat kitűnő hátvédje, Manglitz Ferenc nemcsak a futballpályákon jeleskedett, hanem egy másik sportágban is, méghozzá az atlétikában. Jól futott, már 1903-ban ezüstérmes lett az 1 mérföldes síkfutás magyar bajnokságán, ám az igazi sikereit gyaloglásban érte el. Itthon és külföldön sorra nyerte a 30 km-es gyalogló versenyeket, 1906. szeptember 8-án az országos bajnokságon is győzött, így ő lett az FTC első egyéni bajnoka. A labdarúgás mellett az első években az atlétika szakosztály szállította a Budapest IX. A teológiát tanuló, majd református segédlelkészként működő Kóczán Mór 1910-ben a BTC-t hagyta ott a ferencvárosi klubért. A magas- és távolugrásban is kiváló sportember Budapesten ismerkedett meg a gerely- és diszkoszhajítással, előbbiben pedig hamar látványos sikereket ért el. 1912-ben, a stockholmi olimpia évében a gerelyhajítás hivatalos technikáját is módosították, így a Kóczán által használt és kedvelt „végén fogás” helyett már „középen fogással” kellett a távolba lökni az eszközt.
A vízilabda szakosztály születése és Speisegger Ernő hatása
1904-ben alakult meg az úszó- és a vízilabda szakosztály is. Bajnoki versenyeiket a Magyar Atlétikai Szövetség szervezte, hiszen - bármily furcsa - ennek az alapsportágnak akkor még nem volt önálló szövetsége. A labdarúgáshoz hasonlóan az FTC vezetői itt is élharcosai voltak az önálló szövetség megalakulásának, ami végül 1907. december 12-én alakult meg. Váczi Imre neve máris átvisz a vízilabdához, hiszen vele kezdődött a pólócsapat összeállítása is, ő volt az első kapus a csapatban. Abban a csapatban, amely már az első, 1904-ben kiírt bajnokságba nevezett, ám ott négy csapat közül a negyedik lett. Egy évvel később ugyanez volt a helyzet, ami a szakosztály vezetését olyan döntésre késztette, hogy a jelen helyett, a jövő csapatát építik fel. Ebből a megfontolásból kiindulva az utánpótlásra, a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt olyannyira, hogy úgy döntöttek, amíg nem lesz versenyképesnek ítélt csapatuk, nem indulnak a bajnokságban. Ez az állapot három esztendeig tartott. Mások is így gondolhatták, mert 1906-ban csupán kettő (BUE és MUE), 1907-ben és 1908-ban pedig már csak egy csapat (MUE) maradt. Az FTC szorgalmas edzéseinek 1909-re érett be a gyümölcse, ekkor tudott kiállítani egy olyan csapatot, amely nyugodtan kihívhatta az egyeduralkodó MUE együttesét, amely meg is történt. Így az 1909-es magyar bajnokságot eldöntő mérkőzés egy MUE-FTC párharc volt. Azon az egyetlen meccsen az FTC a „Speisegger Ernő - Abonyi Árpád, Ádám Aladár - Ott Mihály - Wenk János, Domonkos Pál, Olasz Endre” összeállításban ugrott a vízbe és egy végig élvezetes, izgalmas összecsapáson 7:5 arányban vereséget szenvedett. Ez a vereség mégis más volt, mint az évekkel azelőttiek, ebben benne volt a remény. A remény, hogy vízilabdában is valós versengés alakulhat ki az egyesületek között, amely emelheti a sportág hazai színvonalát. Aztán az élet úgy hozta, hogy még évekig nem volt valós versengés a magyar csapatok között, ám a magyar vízilabdázás színvonala mégis emelkedett, sőt világszinten is tényező lett. Hogyan? Fradista szívvel büszkén jelenthető ki, a Ferencvárosi Torna Clubnak köszönhetően. A városi legendák szerint az egész történet egy szép őszi napon, 1909. október 10-én kezdődött, amikor a már idézett bajnoki mérkőzés volt a MUE ellen. Az addig egyeduralkodó MUE csapatánál is látták, hogy az addigi előnyük odalett, a jövő záloga az ellenfélnél van. Fel is vetettek egy érdekes ötletet, fuzionáljon a két pólós egylet, így jöjjön létre egy nemzetközileg is eredményes csapat. Az FTC vezetői hajlottak volna erre, ám volt egy kikötésük, a fúzió csak az FTC neve alatt jöhet létre, amibe viszont a MUE nem ment bele. Belement viszont két játékosa, a nagy nevű és hírű, osztrák állampolgárságú Freund Jacques és az ifjú, nagy tehetségnek tartott Fazekas Tibor, akik az FTC-hez igazoltak, tovább erősítve az amúgy is jó csapatot. Az FTC vezetői komoly fantáziát láttak az ígéretes fiatalokból álló együttesben, ezért a továbblépés érdekében merész döntést hoztak, kinevezték a csapat élére az akkor 26 esztendős kapust, Speisegger Ernőt. Ez a kinevezés azt jelentette, hogy innentől kezdve Speisegger lett a csapat mindenese, vezetője, intézője és edzője egy személyben. Feladatai olyannyira megsokasodtak, hogy játékos karrierjével fel is hagyott.
Kocsis Antal: Az első olimpiai bajnok
Az FTC sportolóinak következő olimpiai mérföldköve egy kispesti születésű bokszolóhoz, Kocsis Antalhoz köthető, aki 1925-ben lett a zöld-fehérek igazolt sportolója. Az 1928-as amszterdami olimpián a legkisebb súlycsoportban, légsúlyban versenyzett és írt végül történelmet: egy spanyol, egy német és az elődöntőben egy olasz versenyzőt legyőzve jutott el a fináléig, ahol egy francia ökölvívó várt rá. A döntőben a beszámolók szerint vetélytársa kezdett jobban, és fizikailag is erősebbnek tűnt a magyarnál, de Kocsis a második menettől kezdve átvette az irányítást, és ő diktálta a tempót. A Nemzeti Sport főszerkesztőjének, Vadas Gyulának a helyszíni írása szerint Kocsis első gondolata a győzelem utána hazája volt, könnyáztatta szemmel ezt írta az elé rakott papírfecnire: „A trianoni békeszerződésért.”
Nehéz idők és újjászületés: a kommunista éra és a VVK-győzelem
A második világháborút követően a kommunista vezetés megkezdte a sportegyesületek sajátos megreformálását, aminek keretében az FTC nem kerülhette el a szakszervezeti irányítás alá való bekerülést, aminek nyilvánvaló okai közé sorolhatjuk, hogy a hatalom számára veszélyesnek tűnhetett egy alapvetően keresztény-polgári rendelkező, németek lakta kerületből származó egyesület sikeressége. Ezért a klubot nevétől és színeitől is megfosztották, 1950 és 1956 között előbb ÉDOSZ SE-ként, majd Budapesti Kinizsiként piros-fehér színekben versenyeztek a IX. kerületi egyesület versenyzői. A negyvenes évek végén kezdődött átszervezési folyamat a jégkorongcsapatot sem kerülhette el, aminek köszönhetően több kulcsjátékos távozott, és fiatalokkal kellett feltölteni a keretet. A jeget 1951-ben sikerült a szó szoros értelmében megtörni: a Háray Béla játékos-edző által vezetett csapat 100%-os eredménnyel megszerezte első magyar bajnoki címét.
Az 1965-ös Vásárvárosok Kupája győzelem
Az FTC labdarúgócsapata nemcsak Magyarországon népszerű, de világviszonylatban is komoly hírnevet szerzett. A Ferencvárosi Torna Club az egyetlen magyar csapat, amely a világháború után is nagy európai kupát tudott nyerni; a zöld-fehérek 1965-ben a Manchester United kiverését követően Torinóban a Juventus legyőzésével nyerték meg a Vásárvárosok Kupáját. A mai Európa Liga (és a korábbi UEFA kupa) elődjének számító, de nem a szövetség által kiírt Vásárvárosok Kupájába nem bajnoki helyezés, hanem nevezés alapján lehetett indulni. A döntő itthoni főpróbája nem sikerült túl jól a zöld-fehéreknek: 4-2-es vereséget szenvedtek az MTK-tól, és tovább nehezítette a csapat dolgát a júniusi torinói hőség és szokatlanul kései, este fél 10-es kezdés. A sokáig gól nélküli mérkőzés egyetlen találata a mérkőzés 74. percében született: Novák Dezső jobbról érkező beadását követően a torinói védők szorításában Albert Flórián nem fért a labdához, de a mögötte érkező dr. Fenyvesi Máté közvetlen közelről a kapuba fejelt. A VVK-győztes csapat meghatározó tagja, Albert Flórián két évvel később, 1967-ben megkapta az európai klubfutball legrangosabb egyéni díját, a France Football által alapított Aranylabdát. Csak néhány név a voksoláson a „Császár” mögött végzők listájáról: Sir Bobby Charlton, Eusébio, Gerd Müller, Franz Beckenbauer. Ebben az időben az elismerést nem a napjainkban megszokott rangos gálán adták át, hanem rendre “hazai pályán” egy mérkőzés előtt kapták meg a nyertesek. Három évvel később a VVK-ban az ezüstéremig, 1972-ben az UEFA-kupában elődöntőig jutott a csapat.
A Ferencváros ikonjai és modern sikerei
Az 1960-as évek ferencvárosi aranycsapatát az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián neve fémjelezte, a hetvenes évekét az ezüstcipős Nyilasi Tibor. A Fradi magyar csúcstartó; összesen 36 bajnoki címmel, illetve 24 magyar kupagyőzelemmel büszkélkedhet, elsőségei közül az 1931/32. A Ferencváros története során közel kétszáz játékost adott a magyar labdarúgó válogatottnak, akik közül többen olimpiai bajnoksághoz, illetve világbajnoki ezüstéremhez segítették a nemzeti csapatot. Több mint száz évig az FTC volt az egyedüli csapat, amely az 1901. évi indulás óta az összes első osztályú bajnoki idényben szerepelt.
Női kézilabda sikerek
Napjainkban az FTC szakosztályai közül a labdarúgás mellett a női kézilabda számít az egyik legnépszerűbbnek. Az 1950-es években még ÉDOSZ néven, és a régi szabályok szerint nagypályán játszó női csapat 1960-ban csatlakozott be a már kispályán zajló női bajnokságba, ahol több biztató szezont követően 1966 lett az első aranyos év.
Csányi Béla: A tekevilágbajnok
A 2023-ban elhunyt egykori sportolót és edzőt minden túlzás nélkül nevezhetjük a sportág korszakos legendájának, hiszen az eredményei alapján minden idők legsikeresebb tekézőjének számít. 2000-ben bekerült a Nemzeti Sport által összeállított „XX. század legjobb magyar tekézője” listájára.
A legendás szurkoló: Kalap
Az FTC-ről világszerte ismert, hogy fanatikus szurkolótábor támogatja a hazai és sokszor az idegenbeli mérkőzéseken is, legyen szó labdarúgásról, kézilabdáról vagy akár jégkorongról. A szegény munkáscsaládból származó Kalap gyermekkorában kis híján tragikus kimenetelű villamos balesetet szenvedett, de így sem adta fel az álmát, hogy bokszoló legyen. „Olykor a lelátón is akadnak showmanok. Zöllei Jánosa „Kalap” névre hallgató cukorkaárus kiérdemelné a szurkolókirály méltán elnevezést. Óriási érzéke van ahhoz, hol lehet jó sportprogramot kifogni. El is megy oda és sajátságos módon tudja tűzbe-lázba hozni a közönséget. Egy népstadionbeli magyar-angol mérkőzés előtt hatalmas nemzetiszínű zászlót lengetve körbefutotta a salakos futópályát, találta ki a ma már országszerte meghonosodott bíztatást: Ki a jobb? Mire a kórus: Magyarok!” (Sportvezető, 1983. október 1.) Az 1970-es évektől kezdve nem volt sem Fradi-meccs, sem Népstadion-beli kettősrangadó Kalap nélkül, Kaposváron külön pavilonja is állt.
Az Örökrangadó, mint közös örökség
Március közepéig a 2-es, a 3-as és a 4-es metró közönsége is találkozhat az FTC-MTK párharcok legendáival. Az FTC és az MTK Budapest vezetősége, valamint a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közös akaratának köszönhetően 2020 februárjától szélesebb közönség is találkozhat a 119 évre visszatekintő Örökrangadók történetével. - A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vezetői és az egyesületben közreműködő sporttörténészek ötlete volt a kiállítás. Attól a pillanattól kezdve, hogy az ötlet megfogalmazódott, mindenki számára természetes volt, hogy meg kell szervezni - mondta a tárlatról beszámoló pénteki sajtótájékoztatón a házigazda MTK elnöke, Deutsch Tamás. - A magyar labdarúgás két legsikeresebb klubjáról van szó, a két együttes összesen 53 bajnoki címet nyert. Azért is jó, hogy éppen 2020-ban valósul meg a kiállítás, mert az idei az egész Európát érintő futballünnep, a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság éve. Örömteli egy ilyen csodálatos kiállítással hangolódni erre. A 36 plakátból álló, a 2-es, a 3-as és a 4-es metró vonalán látható MetróArt-kiállítás darabjain megelevenednek a mindkét csapatot szolgáló edzők és játékosok, így például Garami József, Zavadszky Gábor és Schlosser Imre történetei is. - Szegedi Péter és Dénes Tamás, a két kiváló sporttörténész keresett meg minket a kiállítás ötletével, amelyhez a Fradi Múzeum történetekkel, sztorikkal és fényképekkel járult hozzá. A Ferencváros és az MTK történelme az elmúlt 120 évben összefonódott, rengeteg közös edző, játékos szolgálta a klubokat, így nem volt nehéz feladatunk, amikor történeteket kerestünk - nyilatkozta Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője. - A két klub között rengeteg kapcsolódási pont van, gondolok itt akár a korábban mindkét csapatot erősítő játékosokra és edzőkre - jelentette ki Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója.
