Az Aranycsapat felejthetetlen londoni győzelme: Emléknap és örökség
A magyar labdarúgás emléknapja csodacsapatunk 1953-as londoni győzelmének köszönhető. Az Aranycsapat 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat. November 25-én a Wembley stadionban a magyar labdarúgó válogatott kiváló játékkal fektette két vállra az angol oroszlánt. Csapatunk sporttörténelmet is írt, hiszen a hazai pályán 1872-től, vagyis 90 éve veretlen szigetországiakat 6:3-ra múlta felül. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította. Ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”, az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették.
A magyar labdarúgás fejlődése a kezdetektől az Aranycsapatig
Labdarúgásunk első emlékeit már az 1870-es évek végére datálhatjuk. Eleinte gimnáziumok, egyetemek hallgatói űzték ezt a labdajátékot, majd fokozatosan elterjedt a nagyobb városokban is. Legeredményesebb és legnépszerűbb klubcsapatunk, a Ferencváros 1899-ben alakult meg. A következő század első évében játsszák az első bajnoki összecsapást, rá egy évre az első hivatalos válogatott mérkőzésre is sor kerül Ausztria ellen. A futball tanítómestereivel, Angliával először 1908-ban Budapesten találkozunk. A leckét megkaptuk, 7:0-ra veszítettünk. Ezután a magyar labdarúgás is fejlődő pályára állt. Sorban alakultak a futballklubok, stadionok épültek, és az eredmények is szaporodtak.
A legnagyobb sikereket az ötvenes években értük el. Sebes Gusztáv irányításával Magyarország 22 egymást követő mérkőzésen maradt veretlen. Ebben a sorozatban Magyarország 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Közép-Európa bajnok lett. 1952-ben a Helsinki olimpián válogatottunk aranyérmes lett, két év múlva a svájci világbajnokságon ismét ezüstérmesek lettünk, bár a legjobb csapat itt már mi voltunk. Azóta egy EB bronzérem (1964), kettő olimpiai elsőség (1964, 1968), egy ezüst (1972), és egy bronz (1960) jutott. Korábban voltak, de vannak ma is - azonban jóval kisebb számban - világhírű magyar játékosok, akikre példaként nézhetünk fel.
Az 1952es olimpia magyar--(HaverBeszélj)
Az Aranycsapat felkészülése és a 90 éves veretlenség mítosza
A magyar válogatott tagjai az évszázad mérkőzésén (1953. Grosics Gyula - Buzánszky Jenő - Lóránt Gyula - Lantos Mihály - Bozsik József - Zakariás József - Budai II László - Kocsis Sándor - Hidegkuti Nándor - Puskás Ferenc - Czibor Zoltán) léptek pályára.
Sebes Gusztáv szerepe és a "magyaros stílus"
Pedig ez a mérkőzés nem volt előzmények nélküli! Sebes játékosként különösen megbízható jobbfedezet volt. Technikailag felkészült, gyors játékos volt, így nem csoda, hogy - megélhetési okokból - 1925 és 1927 között Franciaországban játszott, hazatérte után azonban 1927-től 1940-ig a Hungária FC játékosa volt! Ez a klub pedig igen fontos láncszeme a történetnek, hiszen Jimmy Hogan itt teremtette meg azt a labdarúgást, amit, mint magyaros stílust ismert meg a világ!
Politikai akadályok és a taktika kidolgozása
Az 1953-as londoni mérkőzést már az előző évi olimpián lekötötte a csapat, igaz Rákosi Mátyás és a pártvezetés nem akart hozzájárulni az utazáshoz, féltve a kudarctól a szocialista ország csapatát az imperializmus fellegvárában. Pedig Rákosi Mátyás - enyhén szólva - nem örült annak, hogy Sebes Gusztáv 1952-ben Svájcban „önfejűen” elfogadta Stanley Rous londoni meghívását. Nem is bízott semmit a véletlenre. A kiutazás előtt Sebes Gusztáv szövetségi kapitány Nagy Imrével is találkozott. A minisztertanács akkori elnöke megkérdezte: „Mi lesz a taktika, Sebes?” Erre a kapitány lerajzolta, hogy mire készülnek. Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág.
A "90 év veretlenség" valósága és az angol elbizakodottság
Az volt a mítosz, hogy a magyar válogatott 1953. november 25-én megtörte Anglia 90 éves otthoni veretlenségét. Ebből annyi igaz: az angol szövetséget 90 évvel korábban alapították, és olyan csapat, amely nem a Brit-szigetekről érkezett, nem nyert Angliában. A 90 év tehát valójában 30 volt 1953-ban, ez alatt az angolok 23 meccset vívtak hazai pályán kontinentális, illetve dél-amerikai vetélytárssal, továbbá az Európa-, valamint a világválogatottal, és a mérlegük valóban imponáló volt: 19 győzelmet és 4 döntetlent tartalmazott a leltár. Az angolok elbizakodottságát növelte az is, hogy előzőleg a svédekkel is csak döntetlent játszottunk, és a helyi sajtó, ami 2-3 gólos győzelmet vizionált. A csapat egy héttel a meccs előtt indult vonattal Párizsba, de aznap még edzőmérkőzést játszott a Kőbányai Dózsával (9-1), mégpedig úgy, hogy a népligeti játékteret pontosan akkorára bővítették, amekkora a Wembley bársonyos pályája volt. Honfitársaink 18-1-re győztek, ám az ellenfél gólszerzője is jó nevű játékos volt.
Az évszázad mérkőzése: Részletek és gólok
A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Ilyen előzmények után vágtunk neki a ködös Albionnak, ahol százötezer hazai néző várta a hazaiak fölényes győzelmét. Angliában, míg el nem kezdődött a meccs, lenézték a mieinket. „Nézd azt a kövér kis fickót!” - mutattak Puskás Ferencre a kezdőrúgás előtt. Nem így lett! A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Klasszisaink (Bozsik, Kocsis, Hidegkuti, Grosics) és a szellemi vezér Puskás vezetésével az Aranycsapat által tökélyre vitt, eddig még mások által nem ismert 4-2-4-es rendszerrel léptek pályára.
A gólok sorrendje
- Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje.
- Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt.
- A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután.
- A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wrightot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba (1-3).
- Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához (1-4).
- A második félidőben, az 50. percben Puskás szedett össze egy felszabadító rúgást, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát (2-5).
- Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be (2-6).
A brit szakkommentátorok és szakírók azt írták/nyilatkozták, válogatottjuk azért vesztett, mert a magyarok össze-vissza futkároztak. A The Guardian hatvan percről cikkezett: „Egy óra leforgása alatt - hiszen a magyarok az utolsó harmadban engedtek a nyomásból - megmutatkozott az angol futball önelégültsége és elszigeteltsége. 1953. november 25. Nem tudta, hogyan kell fejelni, és soha nem használta a jobb lábát. Ezt leszámítva zseniális volt.”
Az 1952es olimpia magyar--(HaverBeszélj)
Az utóhatás és a visszavágó
Vittorio Pozzo, az olasz válogatottat kétszer is világbajnoki címhez segítő szakvezető „korszakalkotó eseménynek” nevezte a ma hetvenéves 6-3-at. Vittorio Pozzo, az 1934-ben és 1938-ban világbajnok olasz válogatott szakvezetője, aki a La Stampa című lapot tudósította Londonból, így lelkendezett: „E nagyszerű játék, a labdarúgás minden rajongójának, de a sport összes hívének is meg kell jegyeznie az 1953. november 25-ei dátumot. E nap felejthetetlen marad azok számára is, akik nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy jelen legyenek a Wembley stadionban.”
Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt, és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott, ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. Győzelmi sorozatunk négy évig tartott, sajnos pont az említett berni VB döntő vetett véget neki.
Elismerések és emlékezés
A mérkőzésen pályára lépő magyar játékosok, valamint Mándi Gyula edző munka érdemrendet, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a munka vörös zászló érdemrendjét, Titkos Pál az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Szepesi György rádióriporter a Szocialista Munkáért érdemérem kitüntetést vehette át.
Az emléklap és a média szerepe
1996-ban a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, kivéve, amikor néhány alkalommal az Aranycsapat még élő tagjai emlékeztek vissza. A mérkőzést műsorra tűzték 2006-ban is, az elhunyt Puskás Ferencre emlékezve. A hatvanadik évfordulón (2013-ban) a Kossuth Rádió leadta a teljes mérkőzést, a Duna csatorna pedig műsorra tűzte a BBC filmjét. 2015 januárjában még egyszer levetítették a teljes mérkőzést ismételten ezúttal Buzánszky Jenő búcsúztatása alkalmából. A brit közszolgálati műsorszolgáltató eredeti felvételét a legendás rádióriporter emlékére, Szepesi György halálának napján, 2018. július 25-én az M4 Sport sugározta, ezúttal végig a rádióközvetítés hangjával. A mérkőzésről - pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról - Tímár Péter készített vígjátékot 1999-ben azonos címen (6:3), melynek alcíme: Játszd újra, Tutti! Csak megjegyzésként; még ma sincs mindenki tisztában azzal, hogy mit hozott a futballba az Aranycsapat, ugyanis még mindig olvashatók olyan nyugati vélemények, miszerint a szocialista futball mintapéldája ez a magyar válogatott.
1953 Számozott emléklap A magyar labdarugó válogatott londoni győzelmének emlékére rajta Népstadion sor és Labdarugó 6:3 bélyeg az utóbbi elsőnapi és alkalmi bélyegzésével. Ritka!
tags: #emleklap #a #magyar #valogatott #londoni #gyozelmenek
