A Diósgyőr Szíve az Esőben: Lakatos László Visszatérése és a DVTK Örökké Égő Szenvedélye
Milyen érdekes dolog ez nálam, erre gondoltam Görbeháza táján, a 35-ös úton, szombaton ebéd után. Ez a Diósgyőr-ügy mármint, ez a teljes bekattanás. Hogy haladok itt, küzdök a tereppel, mintha nem volna más dolgom, Miskolc felé, egy valószínűleg néma stoppossal az oldalamon. Hova futok, mit keresek, mit remélek, mit akarok, hülye vagyok egészen. Aztán Nagycsécs és Sajószöged közt az jutott eszembe, hogy ebben a szánalmas magyar futballvalóságban a Diósgyőr számomra régóta nem egyszerűen egy csapat neve, hanem metaforaként érdekes - erre a gondolatra inspirált a táj.
A DVTK: Több mint egy csapat, egy életérzés
A Diósgyőr Keletet jelent, megtört, ám időről időre feltámadó önérzetet, a másodosztályú létezés megaláztatását. A mindig elrabolt esélyt, és a remény érthetetlen, ciklikus önmegújulását. A vágyat jelenti, hogy lehessen itt is valamire büszke az, akit a végzete ide vetett, erre a szomorú, durva vidékre, ahol a stadiont kivéve a fű is ritkábban terem. Ha már amúgy sincs semmije, legyen egy csapata legalább. Lehessen tartozni valahová. Ilyen pont a Diósgyőr is, mint ez a köpködő, lepusztult démon, folytatódott a gondolat, miközben a barátom a bokrok felé kart karba öltve elosont vele. Semmiben sem különbözik a többitől, nincs extra, semmi meglepetés, legfeljebb egy kínkeservvel kicsiholt, kiszenvedett élvezet - és annyi ember holtbiztosan mégis rámutat, ő kell neki, senki más.
Egy legendás mérkőzés emléke
Lám csak, Nyékládházán, ahogy a zászlós, kereplős, tülkölő autókaraván összeáll, s a falvak felajzott népe a konvojjal egyesül, engem is felizgat, alig titkolhatom. Haladunk lépésben rá a nőre, az ablakokban minden kéz kettőt mutat; vár szerelmünk, lazít már, vetkőzik, hívogat, nagy coitus lesz, gruppenszex, orgia, nem vitás. Szemenszedett szotyolamag, jó meleg, ordított a kedvenc makukásom, mikor kilőtt tankként begördültem, mivel Mályinál az izgalomtól a komplett kipufogó leszakadt. Megjöttek a tévések is, vegyük fel gyorsan, mondom nekik, a részemet, mert kezdéstől nem tudok jótállni sajnálatos módon semmiért.
Előkészületek és a stadion hangulata
Nézem a sok kiéhezett arcot, négy éve van várva ez a nap, amikor a lidércnyomás, adja az Úr, végre megszakad, s kisüt a nap a Vasgyár felett. Egyelőre azonban még az eső szakadt, s úgy három órát kellett várni, hogy újra emberek legyünk. Két gól volt a feltétele, s a hit, hogy a túlerőtől a III. Ker. TVE majd megrogyik, a szent akarat előtt széttárt karral meghajol. E hitben forrt ott eggyé a lassan megtelő stadion, feltámadunk, borult rám egy könnyes, őszhajú arc meghatottan, ismeretlenül, szétkenve taknyát a vállamon. Nem kétséges, szólt az operatőr, Jézusnál az NB I. itt máma egy kicsivel fontosabb, de ez csak neki volt, a pestinek, új tapasztalat. Nem jött hiába legalább.
Ment a petting odakint, a szökdécselő ráhangolás az aktus előtt - akinemugrálfradista, akinemugrálfradista -; az öltözőben síri csend, sápadt, de kőkemény arcokat rejtő harci dísz, piros-fehér hajak, s csíkozás a fültől le az orrokig. Tizenegy mindenre elszánt indián, oroszlánt ettek, az tisztán látható. Azokért szállnak harcba ott kint, ők a tét, a bennük utolsó reményként, végső szalmaszálként bízó húszezer, plusz a fejenként egymillió. A Mester megfontolt, nyugodt, nem húzza túl a pillanatot, hibátlan törzsfőnök, a bölcs Csingacsguk maga. Mindent tudtok, ennyi a lényege, s hogy ne legyen mégse a perc túlzottan drámai, Latabárról mond el egy történetet, nem akart felülni a lanovkára, vagy mire, merthogy, úgy mond, leszakad. De művész úr, húsz éve nem szakadt le egyszer sem, mondták neki, ja, ha tegnap leszakadt volna, akkor felülnék. Áll körben a törzs, néznek lefelé, nem nagyon érti a tanulságot velem együtt senki, de induláskor összehajolva olyan Diósgyőrt ordítanak, hogy a klubház megremeg.
A mérkőzés és a győzelem eksztázisa
Aztán a harc, csúszva-mászva, az utolsó vérig, ahogyan kell. Érzem, hogy megköt bennem az izgalom, nem bírom némi, pásztázom inkább a tévésekkel szektorszám az arcokat, díjnyertes szociofotó lenne mindahány. Menekülünk aztán a petárdák elől, elborít mindent a füst, ledolgozta a hátrányt a csapat. S a valódi extázis aztán, a második gól után - ahogy az élet értelmet kap megint. Valaki mellettem felzokog, s összekulcsolt kézzel az égre néz. A nyakamba ugrik valahonnan fentről egy bugyogós cigánygyerek, meg akar csókolni mindenképp. Fut a stáb, menti a technikát, ez most itt közvetlen életveszély. Van még egy fél óra, nyom nagyon a Kerület, nem lehet kihúzni, nem lehet kibírni, én bemegyek, fel kell neveljek három gyereket. Egy szobor áll az öltöző folyosóján, homloka a falnak döntve - így nézi a jó szertáros gyerekkorom óta a fontosabb meccseket. Beállok mellé, hallgatjuk a morajt, vizsgáljuk szótlanul a repedéseket. Adjon ásványvizet, mondom neki aztán, hogy mégis valami legyen, két nap lesz ez a negyedóra így, betonba öntött rémület. Kint találtam aztán újra valahogy a testemet, a partvonalnál tartott egy hát, a Zsoldos security háta, fújd már le, mocsadék. Egy pillanat még, s aztán az őrület: Miskolc szombaton, 18 óra 19 perckor felszabadult. Minden egybefolyt, összekeveredett. Ki az ott, miért szalad egy Kiserről letépett gatyával, olyan ismerős. Jé, hiszen az én vagyok. Aztán megpróbálják a játékosok a kádba beledobni a szerepéből teljesen kiesett megfigyelőt; ki itt a beszélő, s ki a szereplő, tényleg őrület. Polgárig azt gondoltam rendületlenül: igen. Egy ilyen nap, az megmarad, az nem elvehető, s átélni egy ilyet, az nagy dolog. Boldoggá lett téve az a sok szerencsétlen, beleértve a krónikást. Hogy jönnek majd a kínos vereségek, de felállt most Kelet, kiegyenesedett, a sok sérelemért megfizetett. Hogy csak le lett itt most verve, ahogy a nép mondta, Budapest - vagy szerényebben szólva Óbuda, de az feltétlenül. És bár e szöveghez, bocsásd meg, Istenem, hálásabb téma lett volna az elbukás, miskolcinak lenni mégsem olyan rossz dolog. Így haladtam irtózatos hanggal, viszonylag ép önbizalommal a lebukó nap felé.
Lakatos László hihetetlen visszatérése
Lakatos László győztes gólokkal tért vissza a pályára a szörnyű betegség után. Győztes gólokkal tért vissza a pályára Lakatos László, a DVTK játékosa. A 17 éves focistánál tavaly diagnosztizáltak daganatot, ám már teljesen tünetmentes. A tehetséges támadó a Borsnak nyilatkozott betegségéről, és a visszatérésről.
A diagnózis és a küzdelem
Lakatos László elmondása szerint nem fájt. Egyszer csak elkezdett fogyni, és visszaesett a teljesítménye. Ezután egy dudort észlelt a felkarján. A klub elvitte kivizsgáltatni, és daganatot találtak a bicepszében. Hirtelen fel sem fogta, mit is jelent ez. Amikor leültek az orvossal beszélgetni, akkor értette meg, hogy akár meg is halhat. Anyukája nagyon sokat sírt, apukája viszont erős volt. Egyszer érzékenyült csak el, amikor az orvos kimondta, hogy teljesen tünetmentes. A családja és a barátnője volt a lelki támasza - emlékezett vissza Lakatos. Az utánpótlás-válogatott játékos hosszú heteket feküdt egy budapesti kórházban, egy alapítvány és a DVTK is 100-100 ezer forinttal járult hozzá, hogy szülei erre az időre kivegyenek egy lakást a fővárosban, és ott lehessenek a fiuk mellett.
Kivették a bicepsze felét a daganattal együtt, és két napig kínzó fájdalmai voltak. Azt mondták, ez a sebbel jár. Utána kiderült, nem volt ott a cső, ami kivezette volna a vért, és trombózis keletkezett a karjában, ezért újra meg kellett műteni. Azt hitte, a műtéttel vége, de csak ezután jött a szövettan és a kemoterápiás kezelés. Koman Vladimir, a csapat nevében elmondta, hogy nagyon örülnek annak, hogy az első nagy harcot sikerrel megvívta. Hozzátette: "Én belegondolni sem merek abba, hogy valakinek ilyen fiatalon ilyen betegséggel kell megküzdenie, de ahogy látom Lacit, ő egy nagyon nagy harcos, pozitívan áll hozzá a dolgokhoz. Szeretne ebből is győztesen kikerülni. Mindig nagy segítség, amikor valaki száz százalékosan a gyógyulásra tud koncentrálni. A csapat nevében szeretnék neki nagyon jó egészséget kívánni, mert most ez a legfontosabb. Ha valamire szüksége lesz, akkor ránk számíthat. Sanyi bácsi is elmondta, hogy egy nagyon tehetséges srácról van szó. Remélem, hogy Laci minél hamarabb el tud kezdeni edzeni, és újra azt csinálhatja, amit a legjobban szeret."
A felépülés útja és a csapat támogatása
Az előző hónapok megpróbáltatásai után most már nagyon jól van, a betegség nagy részét már letudta. Fantasztikus érzés, hogy a családja, a barátai, a csapat és a klub is mellette áll ezekben a nehéz időkben, ami nagyon nagy segítség számára. Nagyon jól érzi magát, főleg azok után, amin keresztül ment. Nagyon jól fogadott hál' Istennek mindenki. Mind a társak, mind az edzők várták vissza, ami nagyon jólesett. A klub is rengeteget segített neki a betegsége során, amit ezúton is köszön. Mostanra teljesen tünetmentes lett, elkezdhette újra edzeni. Az orvosoktól megkapta az engedélyeket arra, hogy elkezdje az edzéseket és folytathassa a pályafutását. A kezelőorvosa, Dr. Kelemen Ágnes szerint minimális az esélye annak, hogy kiújuljon a betegsége. Eszterrel és Attila bácsival (Fuhrmann Eszter fizioterapeuta és Egri Attila erőnléti edző - a szerk.) kezdte el a munkát, akiknek segítségével egy teljes rehabilitációs programon vesz részt. Most még stabilizációs gyakorlatokat végeznek, amivel visszaállítanak mindent, ami a futásokhoz és az ütközésekhez szükséges. Ezután Attila bácsival az erőnléti feladatokat végzik majd el.
Fuhrmann Eszter, a DVTK fizioterapeutája elmondta: "Lacit visszaérkezésekor rendkívül jó állapotban találtuk mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Nem vesztett testsúlyából és az izomtömege is megfelelő. Nagyon nagy akaraterővel tért vissza Diósgyőrbe, de úgy gondolom, aki ismerte Lacit, azt nem lepi meg ez a tény. Ez is azt mutatja, hogy egy profi futballistáról beszélünk." Az erőnléti edzőkkel leültek beszélni Laci állapotáról, akinek egy teljes rehabilitációs programot írtak ki. Ez minden olyan fontos elemet tartalmaz - mobilizációs részeket, technikai és taktikai feladatokat - ami Laci mihamarabbi visszatérését elősegíti.
Visszatérés a pályára és jövőbeli tervek
Lakatos négy találkozón lépett pályára tavasszal, a legutóbbi, Békéscsaba elleni bajnokin egy remek egyéni akció végén gólt szerzett. Nagy volt az öröm, az egész csapat őt ünnepelte. Lakatos László a bajnokság 23. fordulójában a Békéscsaba ellen megszerezte első találatát visszatérése óta. Tökéletesen. Egy ilyen betegség után felemelő érzés, hogy itt lehet, egyáltalán az, hogy él. Megmondja őszintén, rosszabbra számított, de fizikálisan teljesen rendben van. Úgy érzi, 45-50 percet már képes lenne teljes erőbedobással a pályán lenni. Ugyanakkor nem szabad semmit sem elkapkodni. A rehabilitációs munkát is végigcsinálták lépésről lépésre, és most sem szabad türelmetlennek lenni. Nem is az. Csodálatos gesztus volt és nagyon jól esett a játékostársaktól, hogy mindenki tapsolt. Ez is azt mutatja, mennyire egyben van a csapat, és jó közösség van itt Diósgyőrben. Újra megerősítette abban, hogy szeretik, és mennyire várták vissza a társak a zöld gyepre. Úgy tervezi 3-4 hónap múlva már bajnoki mérkőzésen is pályára léphet. Lakatos László az első csapatnál tett látogatása során egy mezt kapott ajándékba a saját nevével ellátva, szám nélkül. Mindezt azzal a motiváló szándékkal, hogy felépülése után ő maga választhat mezszámot magának.
Szeretne gratulálni azoknak is, akik már debütáltak az első osztályban, és mindenképpen plusz motivációt jelent számára is, hogy kövesse a példájukat, és ő is magára húzhassa a felnőtt csapat mezét. Egyelőre csak csereként, 20-25 perceket kapott az U19-es bajnokságban.
A DVTK utánpótlás-nevelése: A jövő ígéretei
A DVTK nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre, aminek Lakatos László karrierje is ékes példája. Lakatos László az 2014/2015-ös idényben a DVTK U17-es csapatában 25 meccsen 14, illetve az U16-osok között 4 találkozón 5, míg a tavalyi esztendőben az U19-es csapatban 19 mérkőzésen 6 gólt szerzett. 2015 nyarán megkapta élete első profi szerződését a DVTK-ban.
| Évad | Csapat | Mérkőzések száma | Gólok száma |
|---|---|---|---|
| 2014/2015 | U17 | 25 | 14 |
| 2014/2015 | U16 | 4 | 5 |
| Tavalyi év | U19 | 19 | 6 |
A klub utánpótlás-csapatai is folyamatosan küzdenek és fejlődnek, gyakran szokatlan körülmények között. Kundrák apuka így foglalta össze a meccsen látottakat: "Csapatunk a bajnoki szezont a műfű egyhangúsága után szokatlan, eső áztatta füves pályán kezdte meg." A téli szünetben két posztra is érkezett erősítés, a kapus Kocsi Levente KBSC-től, a középpályás Czár Máté a Sajóvölgyétől érkezett. Az U13-as csapatunk is a Felsőtárkány együttesével nézett farkasszemet a tavaszi nyitányon. A fiatal tehetségek, mint például Dunai Zsolt, aki újabb 3 góljának köszönhetően immár 25 gólos a bajnokságban és a góllövőlista 3. helyén áll, biztosítják a Diósgyőr jövőjét.
tags: #enek #az #esoben #lakatos #laszlo #dvtk
