Erdei Zsolt Visszatérése, Pályafutása és A Bevonuló Zenék Mágikus Ereje

A profi sport és a zene összefonódása emlékeim szerint még nem volt téma a B-oldalon. Itt van hát ennek is az ideje. Mint küzdősportokat kedvelő ember, igyekszem figyelemmel kísérni a történéseket, box meccseket, a Eurosporton a Fight Club-ot, a hazai K-1 rendezvényeket, stb. Van egy olyan érzésem, hogy a rendezvényeken jelenlévők 95%-nak édes mindegy, hogy mi szól, miközben a bevonulási cirkusz / ceremónia megy, de persze a B-oldal szerkesztősége az 5%-hoz tartozik. Előítélet, de sokszor a zene alapján döntöm el, hogy melyik a szimpatikusabb harcos. Vegyük szép sorba a legtöbbször használt, illetve legjellemzőbb bevonuló zenéket, utána pedig azokat, amik legalább annyit hozzátehetnének a sikerhez, mint egy hét edzőtábor Rockyval valami havas ruszki hegység közepén, de sajna a sportolók ízlése vagy zenei látóköre megakadályozza ezt. Érthető, a napi két edzés mellett nincs idő lemezboltba járni vagy a netet bújni. És nem is tudok olyan DJ-ről, akiből profi boxoló lett.

Erdei Zsolt: A Madár Visszatér a Szorítóba

Augusztus 16-án Erdei Zsolt is ringbe lépett a Magyar Ökölvívók Szövetsége 100 éves születésnapi gáláján, ahol számos magyar és külföldi kiválóság nézett farkasszemet egymással. A Hősök terén megrendezett jubileumi ünnepségen baráti összecsapásokat láthattunk, december 20-án viszont már kíméletlen bunyót ígért Madár. Nem is volt kérdés, hogy a boksz ünnepén Madár is szorítóba lép. Az év végi meccset viszont alaposan át kellett gondolnia, hisz a nemzetközi versenyen már nem babra megy a játék.

Erdei Zsolt ötvenegy évesen hozott egy döntést, és nem tagadja, a hétköznapok szürkesége mellett ismét érezni akarta a közönség szeretetét, vissza akart kerülni a köztudatba, újra át szeretné élni, milyen az, amikor ezrek ünneplik egy győzelem után. Ezért úgy döntött, egy meccsre visszatér a ringbe a szlovák Végh Attila ellen, aki korábbi MMA-, és kempo-bajnok.

Felkészülés és Elvárások

„Az első gondolatom az volt, hogy isten ments, öreg vagyok én már a bunyózáshoz. Amióta abbahagytam a sportot, igencsak elengedtem magam, majdnem 100 kilóra híztam, de végül addig-addig győzködtek, míg beadtam a derekamat. Egy feltétellel - mondja Erdei Zsolt. - Egy kis időt kértem a szervezőktől.” Hamar kiderült, hogy a test bizony nem felejt, és bár van még mit javítani a reflexeimen, a gyorsaságomon és az állóképességemen, reméli, hogy 51 évesen sem fog szégyent vallani.

Madár tehát újfent belevetette magát az ökölvívásba, ami teljes életmódváltást követelt. „Ég és föld a különbség.” Madár a fokozatosság elvét betartva építette fel az edzéstervét. „Egyelőre heti négyszer-ötször edzek, viszont a meccs előtti utolsó három hónapban alaposan rákapcsolok, tízszer fogok lejárni a terembe. Most a felkészülés élvez prioritást az életemben, semmi nem mehet az edzések rovására. Persze közben dolgozom, és a családommal is szeretnék időt tölteni, hisz a gyerekeim is igény tartanak rám, a páromról, Rékáról nem is beszélve.” Az egykori profi ökölvívó családja tehát teljes vállszélességgel áll Madár mellett, igaz, személyesen nem lesznek ott a bokszoló visszatérő meccsén. „Legalábbis nem mindenki. Én sem feltétlen szeretném, hogy végignézzék a bunyót. A boksz nem gyerekjáték. A ringben a testi épségemet kockáztatom, benne van a pakliban, hogy balul sül el a dolog, de mindent meg fogok tenni, hogy ne így legyen.”

„Teljes életmódváltáson mentem keresztül, megszabadultam 14-15 kilótól, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Nem tagadom, igencsak jólesik azt hallanom az emberektől, hogy kipattintottam magamat, legalább tíz évvel fiatalabbnak nézek ki a koromnál. Ám emellett én bunyózni is szeretnék, hiszen ezért vágtam bele az edzésekbe. Eddig a karbantartást végeztem el, a komoly meló most következik, mert az utolsó három hónapot megnyomom, heti nyolc-tíz edzéssel.”

„Sem az egyikkel, sem a másikkal nem vizsgáltattam meg magamat. A felkészülés alatt figyelembe veszem azt, hogy hány éves vagyok, pontosan tudom, ennyi idősen már kitolódik a regenerálódási idő, és sokkal jobban oda kell figyelni a pihenésre. Az edzések között sokkal több passzív pihenésre van szükségem.”

Amikor szárba szökkent a gondolat a visszatérésemről, úgy vállaltam, hogy először kipróbálhatom magamat, és ha pár hét után úgy látom, belevághatok, akkor írom alá a végleges szerződést. Három-négy hetet követően úgy éreztem, a gyorsaságom megmaradt, a reflexeim a régiek, és a szemem is elég éles még. Ráadásul a kesztyűzések folyamán is egyre több jött vissza a múltból, holott egy-két balos és jobbos meglepetés bizony ért, igaz, semmivel sem több, mint aktív koromban. Egyedül a kondim hagyott kívánnivalót maga után, de mivel ezt a legkönnyebb fejleszteni az edzésekkel, már ezzel is jól állok. Miután letelt a megbeszélt idő, igent mondtam a felkérésre.

„Az ember néha beleun a hétköznapok menetébe. Bevallom, már hiányzott a reflektorfény, hogy ismét ott legyek a köztudatban, ezrek ünnepeljenek, amikor a jól ismert bevonuló zenémre belépek a ringbe, és az emberek újra értem izguljanak a lelátókon, illetve a televízió képernyője előtt. Ezek az érzések hiányoztak. És most lehetőséget kaptam arra, hogy mindezt újra átéljem. Ezt ki kellett használnom! Mindenki biztos lehet abban, hogy aznap este Erdei Zsolttól valós teljesítményt fog kapni, olyat, ami mindig is jellemző volt rám.”

A "Szállj el, kismadár!" - Egy Bokszlegenda Himnusza

A Republic egyik legnagyobb slágere már összeforrt Erdei Zsolt nevével, aki évtizedeken át minden mérkőzésére a Szállj el, kismadár! című dalra vonult be. Lelkem rajta, hogy nagyon szeretem Erdei Zsoltot, nagyon szimpatikus ember, sportoló, tetszik az is, ahogy bokszol, szimpatikus a felesége is, de ezt a dal választást nem tudom megérteni. Végül is az a fontos, hogy ő fel tudja magát pörgetni a Republic egypálcás, búcsús rockzenéjére. Nem akarom Zsolt választását és zenei ízlését megbántani, de nagyon jól döntött, amikor lecserélte a kismadarat. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Erdei Zsolt Profi Pályafutása számokban és emlékeiben

Erdei Zsolt megpróbálta meghódítani Amerikát, Byron Mitchell ellen simán nyert 2011 június 4-én, Atlantic City-ben.

Az elmaradt Cloud elleni címegyesítést nem sajnálja, hisz ez hozta el számára a Fragomeni elleni nagy lehetőséget.

„Bármilyen hihetetlen, de nem érintett meg mélyen a címegyesítés elmaradása, ugyanis ennek köszönhetően jött a lehetőség, hogy cirkálósúlyban megmérkőzhessek a WBC vb-övéért a címvédő olasz Giacobbe Fragomeni ellen. Ugyanis, ha nyertem volna Cloud ellen, két nagy világszervezet veretlen bajnokaként 37-38 évesen már nem lettem volna igazán eladható. Életem egyik legnagyobb meccse volt a Fragomeni elleni, megnyertem, így a magyar ökölvívás történetében én vagyok az egyetlen, aki profiként két nagy világszervezetnél és két súlycsoportban is világbajnok tudott lenni. Higgye el, ez mindenért kárpótol.”

A Fragomeni elleni küzdelem

„Ezért ez nem mindennapi párosítás volt, igazi Dávid és Góliát küzdelem, hiszen kettejük között minimum nyolc-tíz kiló különbség volt. Egyáltalán muszáj volt kiállnia az olasz ellen?” „Nem volt kötelező, az edzőm, Fritz Sdunek beszélt rá. Elsőre határozott nemet mondtam, amikor az Universum vezetői előálltak ezzel az ötlettel, ráadásul három vagy négy héttel a meccs előtt tudtam meg, hogy egy súlycsoporttal feljebb kell bokszolnom. Közöltem, menjenek a francba, nem vagyok hülye. Aztán Fritz meggyőzött arról, hogy márpedig van esélyem, csináljam végig. Hirtelen hülye lettem, és elvállaltam a meccset. Aztán a ringben rájöttem arra, mennyit számít a súlykülönbség és az ütőerő közötti differencia. Olyan volt az egész, mint amikor egy tank ellen egy ügyes géppuskás harcol.”

„Mindenképpen győzni akartam, de már a negyedik menetet követően egyszerűen elfogytam, Fragomeni felőrölt a testi erejével. Onnantól kezdve már nem volt erőm elugrálni előle, és nyolc meneten keresztül igazi ki-ki meccset vívtunk, ütve-verve egymást gongszótól gongszóig. Odaálltam elé, sokszor elsodort, de rengetegszer el tudtam hajolni a bombái elől, a végére pedig már mindkettőnk védekezése teljesen szétesett. Úgy a nyolcadik menet végén járhattunk, amikor eszembe jutott, mekkora szégyen lenne, ha kikapnék. Beleadtam apait-anyait, és a végén többségi döntéssel én nyertem.”

„Pedig a címvédőtől csak akkor szokták elvenni az övet, ha a kihívó tönkreveri.” „Itt szó nem volt arról, hogy agyonvertem Fragomenit, de a nagy fölénnyel megnyert első négy menet döntő volt, hiszen utána igencsak döntetlenszagú volt a többi három perc. Egy címvédőtől mindig nagy szó elvenni az övet, és tény, nagyon komoly teljesítményt tettem le az asztalra, hogy ez nekem sikerült. Vitt előre a szívem, a vereségtől való félelmem tett igazi harcossá. Ez egy velem született adottság, nem adom fel akkor sem, ha már beszögelték a koporsómat. Én még onnan is kivágtam, kivágom magamat. Nem vagyok túlságosan kreatív ember, de amit egyszer megtanultam ebből a sportágból, azt mindig is elég jó hatásfokkal tudtam alkalmazni. Jó katona vagyok, aki megkapja a feladatát, és azt teljesíti.”

Garay - Az Igazi Vadállat

„Nézzük a nemezisét, az argentin Hugo Hernán Garayt!” „Garay egy vadállat, életem legnehezebb két csatáját ellene vívtam. Az első összecsapásunkon klasszikus döntetlent bunyóztunk, ő volt az agilisabb, én pedig a pontosabb, és szerencsére a pontozók az utóbbit díjazták. Kár tagadni, világbajnokként némi védettséget élveztem. Ő pont ugyanolyan bunyós, mint én, és köztudott, hogy a legveszélyesebb ellenfél a ringben, akivel szemben állhatsz, az saját magad. A gyorsasága és a reflexe ugyanolyan volt, mint az enyém, ő kicsit erősebb, én kicsit technikásabb voltam. Sosem felejtem el, amikor megtudtam, hogy másodszor is bunyóznunk kell vele, felállt a szőr a hátamon. Csak vele szemben éreztem, hogy ha megütöm, még jobban jön rám. Többször is bevillant, hogy inkább nem ütöm meg, de végül mindkétszer az én kezem emelték a magasba.”

Padlón a Ringben

„Pályafutása során hányszor volt padlón?” „Amatőrben többször is megismerkedtem a ring padlójával. Sosem fogom elfelejteni az elsőt, amikor az 1988-as serdülő magyar bajnokságon az elődöntőben Tamás Péter jobbhorgától ugrottam egy hátraszaltót. Felpattantam, majd megnyertem a meccset. Ilyen a bunyó, szerintem nincs bokszoló, aki pályafutása során egyszer sem lett leütve.”

„A profiknál mindössze egyszer ütötték le, de akkor a frászt hozta a Kisstadionban a magyar szurkolókra…” „Azt hiszem, talán pályafutásom ötödik profi meccsét vívtam a beugró ukrán Olekszandr Garascsenko ellen. Már a meccs előtt éreztem, hogy gond lehet, ugyanis amíg edzésen 16 unciás kesztyűkben gyakoroltam, addig a meccsen 10 unciásban kellett ringbe lépnem. Azonnal átfutott rajtam, amikor felvettem, hogy ezzel hatalmasat lehet ütni, ráadásul a védekezést is nehezíti, mert sokkal kisebb, mint az a kesztyű, amit edzésen használtam. Az első menetben hagytam egy kis rést a két kesztyű között, amit az ukrán rendesen átütött, jött is rögtön a hátrabukfenc. Nagyon pipa lettem, elkapott a hév, mindenképpen vissza akartam számoltatni. Ugyan leütnöm egyszer sem sikerült, de a csatát nagy fölénnyel nyertem. Valóban ez volt az egyetlen padlózásom a profik között, ugyanakkor megütve többször is voltam, volt, amikor számoltak rám, volt, amikor nem.”

Erdei Zsolt Statisztikái

A Sportág Átka: Az Elnöki Szék és A Barátságok

„Az ökölvívásban mindössze egyszer került nehéz helyzetbe, és ezt sokáig is nyögte: a szövetség elnöki székében. Feldolgozta már azokat az időket?” „A Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) elnöki szerepe vitathatatlanul életem kudarca, sötét folt a karrieremben. Sosem akartam elnök lenni, hiszen sem affinitásom, sem hozzáértésem nem volt hozzá, ám úgy éreztem, segítséggel képes leszek megoldani a feladatot. Ma már tudom, bőven kerültek mellém olyanok, akikre egyáltalán nem kellett volna hallgatnom. Voltak olyanok is, akik félrevezettek, kihasználták a tájékozatlanságomat. Szerencsére elmúlt az az időszak.”

„Legendás barátsága is majdnem ráment Kovács Kokó Istvánnal.” „Voltak köztünk különböző mosolyszünetek, és ugyan nem felejtettünk el mindent, a megbocsátás mindkettőnkben benne volt. Nem tagadom, sokszor hibáztam, emiatt elnézést is kértem. Megtárgyaltuk Kokóval négyszemközt a történteket. Nem tagadom, nehéz volt megtenni az első lépéseket, de van egy közös múltunk, ami örökre összekötött minket. Mindegy, melyikünk hívta fel a másikat, a lényeg, hogy megtette, leültünk, és tisztáztunk mindent. Nincs szerepem a MÖSZ mostani vezetésében, talán jobb is nekem így, de ha a sportágban valamilyen feladathoz kellek, rám mindenben lehet számítani.”

A Visszatérő Mérkőzés - Végh Attila ellen

Madár a Hell Boxing Kings rendezvénysorozat keretében méreti meg magát, és szombaton az is kiderült, hogy Zsolt december 20-án, a Papp László Budapest Sportarénában húz kesztyűt, riválisa pedig a 40 éves, korábbi Kempo és MMA bajnok Végh Attila lesz. Tizenegy évvel a profi bunyótól történő visszavonulása után ugyanis újra kesztyűt húzott az amatőrként világbajnok és olimpiai bronzérmes, profi világbajnok, Erdei Zsolt. A korábbi bajnok az MMA világában hírnevet szerzett Végh Attila ellen bokszolt végig hat menetet. A mindenki által csak „Madár”-ként ismert, 51 éves legenda ellenfele a tizenegy évvel fiatalabb tapasztalt küzdősportoló, az inkább a kevert harcművészetek, az MMA világában jártas Végh Attila volt. Végh Attila hatalmas megtiszteltetésnek élte meg, hogy egy bokszlegenda ellen léphet a szorítóba.

„Madár” utoljára 2014. március 9-én bokszolt hivatalos meccsen, amikor a kecskeméti Messzi István Sportcsarnokban 10 menetben egyhangú pontozással győzte le a georgiai Salva Jomardasvilit. Profi karrierje során megszerezte a WBO félnehélysúlyú világbajnoki övét, amit 11 alkalommal védett meg, mielőtt elhódította volna a WBC cirkálósúlyú bajnoki övét. Utolsó győzelmével a WBO üres félnehézsúlyú Európa-bajnoki trónjára ülhetett fel.

Végh Attila 44 MMA-meccsen 33 győzelmet aratott, 23-at idő előtti befejezéssel, a Bellator szervezetnél 2012-ben világbajnoki övet szerzett a félnehézsúlyúak között. Végh Attila az Ismerős Arcok zenekar, a magyar fociválogatott meccseiről jól ismert Nélküled című dalára vonult be, míg Erdei Zsolt - természetesen - a Republic zenekar Szállj el kismadár című klasszikusára lépett a szorítóba.

Amikor szemtől szemben felálltak a bunyósok, jól látszott, hogy Végh Attila legalább egy „számmal” nagyobb, jóval magasabb és nehezebb, mint Erdei. Az is látszott, hogy a magyar bajnok sokat készült a meccsre, rendben volt a fizikuma és a legendás gyorsasága is. Az első menetben egy csúszás után Végh került a földre, míg a második menetben Erdei térde érintette egy pillanatra a vásznat. A harmadik menetet nagyon aktívan kezdte Végh, és több pontos találatával el is vitte a két percet. A negyedik menetben Erdei lépett fel támadólag, és több jó kombinációval is meglepte a fiatalabb ellenfelét. Az utolsó előtti, ötödik menet végén egy kőkemény felütéssel Végh majdnem „elkapta” Erdeit, de jókor szólalt meg a gong.

Szombat este tartották meg a Hell Boxing Kings gálát a Papp László Sportarénában, ahol 11 év kihagyás után Erdei „Madár” Zsolt is visszatért a ringbe. Az 51 éves bokszoló az MMA- és kempóvilágbajnok Végh Attilával csapott össze hat menetben, a mérkőzés többségi döntetlennel zárult. „Örülök, hogy túléltem ezt a hat menetet, nem volt egyszerű” - mondta Erdei a mérkőzés után.

A Bevonuló Zenék Világa a Küzdősportban

Vegyük szép sorba a legtöbbször használt, illetve legjellemzőbb bevonuló zenéket, utána pedig azokat, amik legalább annyit hozzátehetnének a sikerhez, mint egy hét edzőtábor Rockyval valami havas ruszki hegység közepén, de sajna a sportolók ízlése vagy zenei látóköre megakadályozza ezt. Érthető, a napi két edzés mellett nincs idő lemezboltba járni vagy a netet bújni. És nem is tudok olyan DJ-ről, akiből profi boxoló lett.

Elcsépelt Klasszikusok

• Carmina Burana: „Ha ezt hallja az ember, tudhatja, hogy nem egy egybenyakú darálógép fog kijönni, az arzenál nem csak a jól megborított parasztlengőkből fog állni. Komolyzene, itt tuti valami Nők Lapjára is címlapképes, csibészesen intelligens harcos lép a szorítóba. Henry Maske és Kokó is erre a zenére esküdött, már úgy értem, szerettek erre bevonulni. Ebbe a kategóriába tartozik még a Tűzszekerek témája és bármelyik Vangelis "dal".”
• Tina Turner: Simply the Best: „Ha a rock nagymama dala szól, biztosak lehetünk benne, hogy a szokásosnál is nagyobb egóval van dolgunk. Aki azt mondja magáról, hogy egyszerűen a legjobb, az nagy magabiztosságra utal, vagy csak azt akarja elhitetni. Mindkettő addig tart, amíg el nem picsázzák. Ez a bevonuló szám akkor a legviccesebb, amikor boxzsák funkciót ellátó, felhozó ellenfelek jönnek be rá. Muhaha. Ilyenkor kell kimenni sörér és felhívni az asszonyt, hogy vegye ki a tékából a Sárkány közbelépet, mert addig nem alszol el, amíg jó bunyót nem látsz. Chris Eubank arcoskodott be mindig erre a számra a legnagyobb és legflegmább arccal, nagyjából volt is mire.”
• Survivor: Eye of the Tiger: „Ez akkora klasszik a szorítók környékén, mint az I Will Survive a melegbárokban. Rocky is erre szívta fel magát Mr. T ellen. Ha én ezt hallom felcsendülni mielőtt feltűnik az öltöző kijáratnál a selyem köntösben árnyékboxoló faszi és kísérete, szinte biztosra veszem, hogy egy középszerű macskajancsi lesz. Ennek a dalnak a választása a kreativitás teljes hiányáról tesz tanúbizonyosságot. És mivel a harcban is nagy kincs a kreativitás, borítékolt a zakó.”
• Ini Kamoze: Here Come the Hotstepper: „Annál azért többet várnék bármelyik ökölművésztől, hogy erre a számra vonuljon be. Lennox Lewis ebben csalódást okozott, rontva ezzel az összképet. Egyszerűen gagyi, legalább is egy ilyen célra. Lehet, hogy egy szórakozóhelyen jól lehet rá rázni a saját és a kiszemelted csípőjét, na de egy durva harc előtt komolytalannak tartom.”

A B-oldal TOP 5 Javaslata

Csak kritizálni könnyű, úgyhogy most javasolnék 5 olyan zenét, amit még nem hallottam bevonulásnál, de ott lenne a helyük, vagy hallottam és nagyon jó választásnak tartottam. A B-oldal TOP 5 bevonuló zenéje:

• Red Hot Chili Peppers: Can't Stop: „ezt már hallottam, Vitali Klitschko vonul be erre mostanában. Szerintem ez egy tökös, pattogós, jó nóta a bevonuláshoz. Nem ezt gondolja Phil Anselmo (Down, Pantera), aki szerint a dal maga oké, de egyáltalán nem Vitali box stílusához való, nem elég rámenős. Fel is ajánlotta, hogy megírja a megfelelő bevonuló zenét neki, sőt a legjobb bevonuló zenét. Ha legközelebb találkozom Phillel, igyekszem ezt a kérdést rövidre zárni.”
• Dog Eat Dog: Who's the King?: „Szerintem ez lenne az igazi egós, arcoskodós bevonuló dal. Na, ki a király? Nem mellesleg a zenei alap a szaxofonnal még az ellenfél híveit is lázba hozná, a meccs maga csak formalitássá változna. Mennyivel hatásosabb az, ha megkérdezed, hogy akkor most ki is a faszagyerek, mintha azt mondanád, hogy figyelj, én vagyok a faszagyerek. Adrenalin bomba, egyetlen gond van vele, a himnusz tuti nem tudja tartani azt a fordulatszámot, amire felpörgeti a harcost.”
• Biohazard: Punishment: „Elképzeléseim szerint a klasszikus visszavágó meccs bevonuló zenéje ez, ha előzőleg nyertél, akkor azért fogsz büntetni, hogy volt pofája a vesztes meccs után is még próbálkozni, ha pedig vesztettél az előző meccsen, akkor persze most lesz a nagy vendetta. Lassú, súlyos kezdés, az ellenfél és tábora tuti meg fog szeppenni: "basszátok, ez nem Vangelis, itt ez betonozni fog". Ezzel a számmal az a gond, hogy annyira lehúzza a lila ködöt, hogy félő, hogy minden mozgó élőlényt legépel a csávó, beleértve a bírót, a saját edzőjét és szórító segédeit.”
• Rage Against The Machine: Bulls on Parade: „Ezt csak azoknak ajánlom, akik a középtempós lüktetésre esküsznek, az igazi Rocky-szerű, mindig felkelő, betonállú úthengereknek. Akik nem teljes erőből nyomják a meneteket, de a szünetben is jár kicsit kezük-lábuk, elhajolgatnak a törlés elől is. De azért annyira kapkodják a lábukat, hogy az öltözőtől a ringig elérjenek, mire a hülye gitárszólóhoz ér a szám, mert a hangosító csávó azt hiheti, hogy akadozik a lemez és lekeveri.”
• Slipknot: sic: „Ez szó szerint a legbetegebb cucc. Aki ezt választja, az dupla vagy semmit játszik. Egy ilyen bevonuló után gyakorlatilag ölni kell az első menetben, ha nem, a köznevetség tárgya lesz a bunyós. Ha jól sül el a dolog, mindenki félni fog az arénában, de legalább is, a komfortérzetét elveszti pár percre. Ilyenkor lehet befolyásolni, elhitetni, hogy elméletben már van nyertes. Sajnos az ezt követő mérkőzésen ezt gyorsan be is kell bizonyítani. Fight! És végezetül jőjjön a legnagypofájúbb bevonulás EVÖR. Érdemes 7:02-ig várni!”

A Visszatérés Sportértéke és A „Cirkusz”

Sokan már-már újabb címmeccseket vizionálnak önnel kapcsolatban. „Ez reális cél lehet, vagy csak a szurkolók álma?” „Konkrétan erre az egy meccsre szól a szerződésem, ráadásul egy bizonyos ellenféllel szemben. Konkrét nevet még nem mondhatok, de annyit igen, hogy mindenki megnyugodhat, nem egy hurkagyurka lesz majd a ring másik sarkában. Természetesen jó teljesítményt nyújtva győzni szeretnék. Elárulom, jelenleg nincs bennem a folytatás vágya, de ugyanakkor tartom magam ahhoz a mondáshoz, miszerint sose mondd azt, hogy soha. Egy biztos, erre a meccsre viszont nagyon összekapom magamat.”

Sokan már-már újabb címmeccseket vizionálnak önnel kapcsolatban. „Sokan már-már újabb címmeccseket vizionálnak önnel kapcsolatban. Ez reális cél lehet, vagy csak a szurkolók álma?” „Nem tartom magamat olyan világszerte ismert bokszolónak, akivel Jake Paulnak érdemes lenne bunyóznia. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Mike Tyson és Julio Chavez Junior után az én nevem is ott van az „étlapon”. Túl nagy veszélyforrás lennék a számára ahhoz képest, amennyit velem kaszálhatna anyagilag.”

Az amerikai nyugdíjas boksz sztárok a nevüket adták a bohóckodáshoz és ez felbátorította a pénzkeresetre vágyó ex-bokszolókat szerte a világon. Lassan több ilyen meccset szerveznek, mint profi gálát. Ja és a legtöbb nem is éles meccs, hanem előre megírt forgatókönyv szerint zajlik. Félreértés ne essék, éles se lenne jó. Hát most erre mit lehet mondani? Cirkusz kell a népnek. Sajnos... Kicsit olyan mint a kiöregedett rocksztárok a 100. búcsúkoncerten... Fú de kemény... ja nem. Nem a sportszakmai vélemény a mérvadó, és hogy ehhez a "sajnálatos" vagy "tényszerű" jelző párosul, egyéni döntés. Az is kérdés, hogy a szervezők, PR munkások közül bárki is elhiszi-e mindazt, amit majd mondanak erről a meccsről... És a legnagyobb talány, hogy maga Madár mit gondol az egész projektről, úgy istenigazából őszintén. Nagy tisztelője és rajongója vagyok Zsoltinak, meg is értem, hogy ezt komoly meccsnek el kell adni a népnek, de egy boksz oldalon azért ezt egy "cseppet" nehéz komolyan venni.

Egy ilyen történetet sokféleképpen lehet olvasni... Minden a viszonyítási rendszertől függ, mi a célja az egész sztorinak. A legnyilvánvalóbb mozgatórugó és keret itt a pénz és a médiapiaci, illetve valós gazdasági piaci jelenlét a HELL számára. Felépítenek egy eseményt, amit nagyon jól el lehet adni a közösségi és a hivatalos médiában, az emberek beszélnek róla. Ehhez húzónevek is kellenek, Erdei a magyar bokszélet emblematikus figurája. Sportérték felől viszonyítva azonban nyilvánvalóan nem lehetnek illúzióink. Aki itt Madártól igazi nagy győzelmet és a régi universumos profi karrierjéhez szervesen illeszkedő, mintegy azt folytató dicső küzdelmet, címmeccset vár, és ilyen értelmű kommentekben drukkol Erdeinek, nos, szíve joga, de... De az ellenfél sosem volt profi bokszoló, jó 10 kilóval, évvel és centivel nagyobb, fiatalabb Madárnál. Oké, ez látszólag elsőre épp kiegyenlíti az erőviszonyokat, pro vagy kontra nézve, mindkét fél irányából, nemde?! De ezt az összecsapást a helyén kell kezelni, legalább nekünk, ha már ezt pl. a küzdő felek és a PR média nem fogja megtenni, nem tehetik meg... Koko egy podcastben: "Nem értem a külföldi legendákat akik mindent elértek, hogy miért kell erőltetni, és miért nem lehet elengedni valamit ami szép volt jó volt, de már nem ugyanaz."

tags: #erdei #zsolt #merkozes #bevonulo

Népszerű bejegyzések:

• Békéscsaba és a Siófoki Bányász kupagyőzelme
• az Újpest labdarúgásának friss hírei
• Vizilabda piktogram és szabálymódosítások
• A PMFC és a Kaposvári Rákóczi meccseinek összefoglalói
• Az első röplabda mérkőzés