Jelentős Kézilabda Életutak és Erdélyi Kapcsolatok a Magyar Sportban

A magyar kézilabda sportja gazdag történelemmel, kiváló egyéniségekkel és emlékezetes sikerekkel büszkélkedhet. Az elmúlt évtizedek során számos sportember tette le névjegyét a sportágban, hozzájárulva annak fejlődéséhez és népszerűségéhez. Ezen életutak, a határon túli kapcsolatok, valamint a kiemelkedő csapatok eredményei egyaránt formálták a magyar kézilabdázás arculatát.

A Kézilabda Legendái: Életutak és Karrierek

A kézilabda nem csak a játékosok, hanem a játékvezetők és sportvezetők révén is folyamatosan fejlődik. Számos olyan személyiség van, akik egész életüket a sportágnak szentelték, jelentősen hozzájárulva annak sikereihez.

Nagy Tibor: A Játékvezető és Krónikás

Nagy Tibor 1931-ben született Budapesten. A kézilabdát 1945-ben kedvelte meg a Lónyai utcai Református Gimnáziumban, ahol Dombi Pál és Patai D. Zsigmond testnevelő tanárok szó szerint belenevelték a sportág szeretetét. Az iskola csapatában olyan nagy egyéniségekkel játszott egy csapatban, mint Kórocz Gyula, Som Ferenc, Elek Gyula, Madarász István, Horváth László. 1947-ben már az akkoriban jó nevű BEAC csapatában kézilabdázott, majd a Budapesti Vasasban védett nagypályás kapusként. Két év múlva sikeres játékvezetői vizsgát tett a fővárosban, és onnan kezdve felfelé ívelt pályafutása. 35 év alatt 364 NB I-es mérkőzést vezetett, ami nagyszerű teljesítmény. Fodor Aladár, Kiss László és Kocsis János volt a bírópárja ezeken a kiemelt mérkőzéseken. Nagy Tibornak megadatott, hogy számtalan nemzetközi meccset, televíziós találkozót, no és sok NB I-es rangadót vezethessen. 1984-ben búcsúzott az NB I-es bíráskodástól. Nagy Tibor 1955-től az Oroszlányi Bányászban volt aktív kézilabdás a bíráskodás mellett. Ekkor kapcsolódott be a megye sportéletébe. Nagy szerepe volt az első villanyvilágítású pálya megépítésénél, amit társadalmi munkában végeztek. Titya bácsi ott volt a megyei kézilabda-szövetség megalakulásának a bölcsőjénél. Az 1959-ben létrehozott testületben Haller Imre, Nagy Kálmánné, Pándi László, Reizer Ferenc és Niebling István mellett a játékvezetői bizottság ügyeit intézte. A megyei kézilabda minden rezdülésénél ott volt, mindig küzdött annak jobbulásáért. Az ötvenéves jubileum számára rengeteget jelent. Ezért is vetette papírra gondolatait, hogy az utókor ismerje meg a sportág hőskorszakát, majd annak rohamos fejlődését. Ha valaki, Nagy Tibor megérdemli a dicséretet. Nem csak a könyv megírására gondolunk, mivel Titya bácsi gyakorlott zsurnaliszta, aki a megyei napilapban rendszeresen írt a kézilabdáról, egy időben még megbízott sportszerkesztő is volt (külsősként) a Dolgozók Lapjánál. Vérében van, hogy szeretett sportágáról mindent papírra vessen. A „Kézilabda mindörökké” élete műve, ötven év történéseit írta le benne, amelynek aktív tagja volt.

Dr. Kiss István, a Magyar Kézilabda Szövetség tiszteletbeli elnöke így méltatta munkásságát: „Kezdő játékvezető voltam, kijártam a „nagyok” mérkőzéseire tanulni. Figyeltem Nagy Tibor határozott, ugyanakkor rendkívül természetes, könnyed stílusát. Mindenhol ott volt a pályán, mindent látott, mindent megítélt, mégis háttérben tudott maradni, nem róla szóltak a mérkőzések. Mai fejemmel biztosan állítom, erről szól a játékvezetés. Úgy lehetett tőle tanulni, hogy észrevétlenül tanított, csak figyelni kellett, mit és hogyan csinál. Ha Ő volt a pályán, az edzők nyugodtan hátra dőlhettek a kispadon „jó kezekben volt a mérkőzés”. Emlékszem azokra az időkre, amikor Tatán voltak az NB-s továbbképzések, elméleti és fizikai vizsgák. Izgultunk, már nem az előadásokon járt az eszünk, hanem mint a diákoknak a vizsgán. Az előadásaira nem lehetett nem odafigyelni, ismét tanított, majd jött, ellátott sokunkat atyai tanácsaival, nyugtatott, biztatott mindenkit. Példakép, igazi példakép! Sokan, nagyon sokan, sokat, nagyon sokat tanultunk tőle.”

Dr. Mózer Ferenc: A Kézilabda Sportvezetője

Dr. Mózer Ferenc 1942.12.02-én született Kecskéden. Ő azon kevés sportemberek egyike, aki szinte egész életét a kézilabdában töltötte, és tölti a jövőben is. 13 évesen már aktív játékos volt, az akkor még nagypályás kézilabda-bajnokságban szerepelt. Hosszú sportolói pályafutása után is megmaradt kedvenc sportágánál. 1976-ban megalapította a Tatabányai Városi Kézilabda Szövetséget, egy évvel később már a megyei kézilabda-szövetség elnökségi tagja lett, majd a JB elnöki funkciója mellett a KEM KSZ elnökhelyettese, majd 1994-ig a Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség elnöke volt. Mózer Ferenc rengeteg elfoglaltsága mellett 1976-tól játékvezetőként is működött 1996-ig. Az NB I-es keret tagjaként 10 éven át a legjobbakkal együtt tartották számon. Sportvezetőként 40 éven keresztül töretlenül szolgálta a megye és a magyar kézilabda érdekeit, fejlődését. Kézilabda nélkül nem teljes az élete. Ő az ember, aki elismeréseket soha nem várt, a kézilabdázás ügyét önzetlenül, nagy szívvel szolgálta és szolgálja, amíg egészsége engedi.

Radnai Nándor: Az Utánpótlás Nevelés Motorja

Radnai Nándor 1948. 10. 22-én született Győrben. Életét meghatározza a sport szeretete, annak megalkuvás nélküli, lelkiismeretes kiszolgálása. 1985-ben került szoros kapcsolatba a kézilabdával, amikor a tatai Kőkúti Általános Iskola DSE-nek elnökségi tagja lett. Ez a DSE azóta is az ország egyik legjobb nevelő egyesülete, amely sok-sok hazai és nemzetközi siker letéteményese. Többek között diák-világbajnokságot nyertek többször is az olaszországi Teramóban. Két fiúgyermeke ebben az oktatási intézményben tanult. Egyik a Győri ETO, a másik a Tatai HAC erőssége lett a későbbiekben. Radnai Nándor 1991-től a Tatai HAC NB I. B-s kézilabda szakosztályának technikai vezetője, tevékenységét mindig társadalmi munkában végezte. 1996-tól látja el a Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség Igazolási és Átigazolási Bizottsága elnöki teendőit. E sokrétű, időigényes és kiemelkedő szakmai tapasztalatot megkívánó munkát szintén társadalmi munkában látja el. 2009. március 2-án a KEM KSZ ügyvezető elnökhelyettesének választották. Jellemző munkaszeretetére, megszállottságára, hogy új, és nem kevés elfoglaltsága ellenére az Igazolási és Átigazolási Bizottság elnöki teendőit továbbra is ellátja. 12 éve a KEM SZÖSZ mintaértékű nemzetközi utánpótlás kapcsolatainak ápolásában is tevékenyen közreműködik.

Erdélyi László: Egy Kézilabda Kapus Pályafutása

A Makai Máté kézilabda emléktorna kapcsán számos egykori játékos sorsa is felidéződött. Erdélyi László (kapus) az Olaj felnőtt csapatában évekig szerepelt, majd a Cegléd kapuját őrizte, jelenleg Kecskemét NB I/B-s csapatát erősíti. Nem mellesleg boldog családapa.

Erdélyi Kapcsolatok és Tehetséggondozás a Kézilabdában

A magyar kézilabda sportja nem csupán országhatárokon belül, hanem a Kárpát-medencei magyarság körében is élénk. Számos tehetség érkezik a történelmi régiókból, akik jelentősen hozzájárulnak a magyar kézilabda sikereihez.

Mátéfi Eszter: Erdélyből a Női Válogatott Élén

Erdélyi származású szövetségi kapitánya lett a magyar női kézilabda-válogatottnak: a Mezőbándon született Mátéfi Eszter az első nő, aki a sportág kispályás magyarországi történetében felnőtt női kapitány lett. A 43 éves, az elmúlt két évben a Békéscsabát irányító tréner megbízatása 2012. augusztus 31-éig szól, azzal a kitétellel, hogy minden évben július 1. és 15. között bármelyik fél jogkövetkezmény nélkül felbonthatja a szerződést. Mátéfi segítője Konkoly Csaba, a Győr trénere lesz. Elődje, Imre Vilmos július 2-án mondott le, mert csak a Dunaferr férficsapatánál akarta folytatni a munkát. A marosvásárhelyi sportiskolában nevelkedett Mátéfi Eszter játékosként a magyar válogatottal 1995-ben vb-ezüstérmes, 1996-ban pedig olimpiai harmadik lett. Magyarországon a Debrecen, a Győr és a Dunaferr kézilabdázója volt, a dunaújvárosiakkal BL-t és EHF-kupát nyert. Kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes. Edzőként szintén dolgozott a Dunaferrnél Kiss Szilárd segítőjeként, majd a női juniorválogatott kapitányaként tevékenykedett. Két évvel ezelőtt a Békéscsaba vezetőedzője lett, a csapattal először nyolcadik, az elmúlt bajnokságban pedig negyedik helyen végzett. Emellett elődje, Imre Vilmos segítőjeként is dolgozott a nagyválogatottnál. Mátéfi Esztert - aki Németh András, Hajdu János és Imre Vilmos után másfél év alatt a negyedik magyar női kapitány - utódként már közvetlenül Imre Vilmos július eleji lemondása után számításba vették, a távozó kapitány másik segítője, Konkoly Csabával együtt. Utóbbi klubcsapata, a Győri ETO KC vezetősége azonban rögtön jelezte, nem járul hozzá, hogy a nemrég a Bajnokok Ligája döntőjéig jutó együttes vezetőedzője, Konkoly Csaba kapitány is legyen. Ezután az egyetlen jelölt Mátéfi Eszter maradt, aki végül elfogadta a felkérést. „Már az megtiszteltetés volt, hogy egyáltalán szóba került a nevem lehetséges kapitányként. A válogatottat nagyon szeretik szerte az országban, viszont az elvárás is nagy. Szeretném a bizalmat meghálálni, és a csapatot a világ élmezőnyében tartani - mondta az MTI-nek Mátéfi Eszter. - Ígérem, egyszerre leszek megfelelően demokratikus és autokrata. A hitvallásom alapján rend a lelke mindennek, és az elvégzett munkában hiszek.” A jelenleg klubcsapatával a szerbiai Nagykikindán edzőtáborozó tréner hozzátette: augusztus 3. és 7. között Zalakaroson lesz összetartás a válogatott számára, ám ezen a külföldön játszók nem lesznek jelen. A 15 meghívott névsorát várhatóan a napokban hozza nyilvánosságra a frissen kinevezett kapitány, akinek az első nagy megmérettetése a decemberi kínai világbajnokság lesz, ahol a magyar válogatott a norvégokkal és a románokkal, valamint Japánnal, Tunéziával és Chilével szerepel majd egy csoportban.

Székelyudvarhelyi ISK: Az Utánpótlás Munkájának Fontossága

Nagybányán rendezték meg a hétvégén az ifjúsági 4-es korosztályú (U12) fiúkézilabda-csapatok országos bajnokságának döntőjét. A tizenhat együttest felvonultató mezőnyben a Bakó Lajos és Orbán Levente által felkészített Székelyudvarhelyi ISK is ott volt. A fiúk kiválóan indították a finálét, nyertek a Konstancai Dél-Dobrudzsa KC ellen. A jelenlévők közül nagyon sokan e párharc után úgy értékelték, hogy az udvarhelyiek ott lesznek a dobogóért folytatott csatában. Csakhogy a második összecsapáson becsúszott egy olyan vereség, amely döntően befolyásolta a további küzdelmeket. Mivel a csoport zárómeccsén döntetlen született, körbeverés történt, az ISK pedig egyetlen góllal lemaradt a felső ágról, így a 9-16. helyekért küzdhetett tovább. Itt három diadalt és egy vereséget könyvelhetett el, a végelszámolásnál a tizedik pozíciót szerezte meg. Ez a csoport az SZKC gondozásában indult el öt évvel ezelőtt, igazán jó korosztálynak számít, az egyetlen fiúegyüttes, amely idén eljutott az országos döntőig. Az edzők pozitívan értékeltek: „Egy cérnaszálon múlt, hogy a torna második felében ne az alsó ágon játsszunk. Mindenkinek játéklehetőséget adtunk, hiszen a fejlődésüket tartottuk szem előtt. Összességében jó mérleggel zártunk: négy győzelem, egy döntetlen és két vereség” - mondta Orbán Levente. „El kellene gondolkoznia a szakszövetségnél annak, aki a torna lebonyolítását kiírja, hogy három nap alatt hét mérkőzést kell játszaniuk a 11-12 éves gyerekeknek. Ez nagyon sok, nagyon megterhelő. Ennek tudható be, hogy hullámzóan szerepeltünk. Jó korosztályról van szól, fejlődőképesek a srácok. Az eredmény szempontjából nincs hiányérzetem- tette hozzá Bakó Lajos.

Nemzetközi Kézilabdatáborok és Határon Túli Kapcsolatok

Az idei nyár elején immár kilencedik alkalommal rendeztük meg nemzetközi kézilabdabárunkbal Balatonbogláron. Már a vasárnap délutáni „gyülekező” alkalmával sok visszatérő kézilabdázót üdvözölhettünk nagy örömmel, közöttük a határon túlról érkező szlovákiai-magyar és az erdélyi-magyar lányokat is. A Kőrösi Kölyök Diáksport Egyesületet 22 játékos képviselte a serdülő, a FU13 és FU11 korosztályból. Kiemelkedően jó időjárási körülmények között tudtuk lebonyolítani programjainkat, sok esetben a rekkenő hőséggel kellett megküzdenünk. A tervezett programokat - az extrém hőmérséklet figyelembevételével - végrehajtottuk, hétfőn-kedden keményen edzettünk, a strandkézilabda technikáját tovább fejlesztettük, sokat játszottunk és strandoltunk. A szerda délelőtt a futásról szólt, hiszen a Platán-strand futópályályán váltófutó-versenyt bonyolítottunk le. A teremkézilabda edzéseket Rajnay-Firnicz Andrea tartotta, aki a rekkenő hőség ellenére is következetesen elvégeztette a tervezett edzésfeladatokat, amelyeket nagy lelkesedéssel hajtott végre majdnem mindenki. A táborbajnokságban a „nagylányoknál” négy csapat küzdött a győzelemért, amelyet a Naon finci, naon jó gárdája szerzett meg. A „kislányok-kisfiúk” versenyében szintén négy csapat vetélkedett, a tornagyőztes a Királyok együttese lett. A strandkézilabda edzéseket Joe bácsi vezette, aki az extrém meleg ellenére élvezetessé és elviselhetővé tette az edzéseket. Köszönjük a strandot üzemeltető társaságnak, hogy az idei évben is megvalósult a homok locsolásának lehetősége, mert anélkül a forró talaj lehetetlenné tette volna az edzések és mérkőzések lebonyolítását. A táborbajnokságban a „nagylányoknál” négy csapat harcolt a bajnoki címért, amelyet a Naon finci, naon jó gárdája szerzett meg. A „kislányok-kisfiúk” strandcsatájában szintén négy csapat vetélkedett, a tornagyőzelmet a Királyok együttese érdemelte ki.

Emlékezetes Események és Sikerek

A magyar kézilabda fejlődése számos kiemelkedő eseményhez és sportszervezethez kötődik, melyek alapjaiban határozták meg a sportág útját.

A Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség Fél Évszázada

Tatán, a Kőkúti Általános Iskola aulájában tartotta jubileumi díszközgyűlését a Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség. Az esemény apropója, hogy a KEM KSZ 2009-ben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. A hangulatos rendezvényen mintegy kétszázan vettek részt. Ott volt az ünnepségen dr. Völner Pál, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Kiss István, a Magyar Kézilabda Szövetség tiszteletbeli elnöke, Horváthy Lóránt, a megyei sportszövetségek szövetsége elnöke, Helmut Bündgen, a Rajna Pfalzi Kézilabda Szövetség elnöke, Prof. Lechner Ferenc, a Brassó Megyei Kézilabda Szövetség elnökhelyettese, Miskovics György, a Nyitra megyei Kézilabda Szövetség alelnöke és Nagy Tibor, a KEM KSZ tiszteletbeli elnöke. Sinka László, az MKSZ elnöke szeretett volna ott lenni az ünnepi közgyűlésen, de külföldi hivatalos útja miatt nem tudott megjelenni. „Ünnepelünk, ünnepeljünk! 50 évesek lettünk, büszkék lehetünk, hogy szövetségünk a fél évszázad minden nehézségét legyőzve talpon maradt, és szűkebb pátriánk kézilabdaéletének összetartó ereje, koordinátora tudott maradni.” Szappanos István kiemelte a megyei közgyűléssel, az MKSZ-szel, a megye önkormányzataival, a megyei sportszövetségek szövetségével való kiváló kapcsolatokat, és nem utolsó sorban a Rajna-pafalziakkal, a brassóiakkal és a nyitraiakkal fennálló gyümölcsöző együttműködési partnerkapcsolatokat. Megköszönte a szponzoroknak, hogy segítették a díszközgyűlés megrendezését, de köszönetet mondott a szövetség tagszervezetei vezetőinek, bizottságainak, a sportaktíváknak és természetesen a kézilabdázók népes táborának, hogy előre lendítették a sportág megyei fejlődését. „Történelmi időszak volt az elmúlt 50 év, hiszen több területen is nagy sikereket ért el a megyei szövetség. Az élet nem áll meg. Ünnepelünk, de közben már a jövőre is gondolunk. Jól tudjuk, nehéz esztendők várnak ránk, de igyekszünk megfelelni az egyre nagyobb feladatoknak. Felemelő érzés „50 évesnek” lenni.” Dr. Völner Pál, a megyei közgyűlés elnöke köszöntőjében utalt arra, hogy méltó helyen, az utánpótlás-nevelés egyik fellegvárában rendezték meg a közgyűlést. „Olyan esemény ez a mai, amire igazán büszkék lehetnek, amiből erőt meríthetnek a jövő feladataihoz, a célok megvalósításához. Büszke vagyok arra, hogy e szép hagyományokra visszatekinthető szervezett jubileumi ünnepségsorozatának fővédnöke lehetek. Örömmel vállaltam, mert tisztában vagyok a megyei kézilabda-szövetség erőfeszítéseivel, és méltányolom azokat a törekvéseket, amelyeket az utánpótlás, a fiatalság nevelésének területén tesznek” - méltatta az eseményt dr. Völner Pál. „Mai magyar valóságunkban - beleértve sportéletünket is - büszkeséggel töltheti el az alkotó közösség tagjait a hosszú, közös, eredményes együttmunkálkodás. Alkotó közösségről írok, mert a sport is alkotás. Kitartó munka, felkészülés a siker reményében.” A megyei kézilabda-szövetség 50 évvel ezelőtt a megyei tanács épületében kezdte meg működését. S bár elnevezések jöttek, mentek, változtak, a szövetség újra a Megyeházán talált otthonra. Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, mint mindig, ma is szívesen „vendégül” látja a tevékeny, jól működő sportszövetségeket. „Megtiszteltetésnek veszem, hogy itt lehetek e nagy jelentőségű eseményen, amely mérföldkő a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő szövetség életében. Nyugodt szívvel kijelenthetem: ennek a szervezetnek van múltja, jelene és van jövője is” - mondta Horváthy Lóránt. „Megtiszteltetés számomra az ünnepi alkalom méltatása. Sportvezetőként az öt évtizedből az utóbbi tíz esztendő közös élménye adatott meg számomra. A jó munkakapcsolat, a közös célok eléréséért tett együttes erőfeszítés.” Fél évszázad, amelynek legnagyobb értéke, hogy minden nehézséget (mert az is volt bőven, mint minden sportszervezet életében) legyőzve talpon maradt a megyei kézilabda-szövetség, sőt egyre izmosodva komoly tekintélyt vívott ki magának. Ezért is mondhatom, hogy a mai nap mérföldkő. Annak a sikerekben gazdag szép múltnak pillanatnyi lezárása, amelyre igazán büszkék lehetünk. Megyének ugyanis rengeteg sikert szerzett a sportágban az elmúlt ötven év során. Gondoljunk csak vissza arra az időszakra, amikor a Tatabányai Bányász volt a honi kézilabda meghatározója. Bajnoki címek, kupasikerek, világválogatottak és olyan egyéniségek sora, akiket nemcsak Magyarországon, de szerte a világon ismertek: Simó Lajos, Szabó László, Kaló Sándor, Kontra Zsolt, Tobak László, Marosi László, Hoffmann László, dr. Borsos Attila, Debre Viktor, Sibalin Jakab, Gubányi Ernő, Pál Árpád és még sorolhatnánk hosszasan azok nevét, akik ámulatba ejtették játékukkal a sportág kedvelőinek népes táborát. Helmut Bündgen, a Rajna-pfalziak elnöke már-már hazajár a megyébe. Szereti a magyarokat, és nagy jelentőségűnek tartja a két területi egység közötti partnerkapcsolatot. „Több mint 12 évvel ezelőtt a sajnos korán elhunyt Rajnai Sportszövetség akkori elnöke Hermann Höfer kérdezte tőlem, hogy érdekelne-e engem egy partnerkapcsolati lehetőség az Önök kézilabda szövetségével? Ezt a kérdést megvitattuk elnökségünkkel és az ifjúsági alelnökünket Peter Paulit megbíztuk azzal, hogy vegye fel Önökkel a kapcsolatot. Az első megbeszélések Metz-ben a Rajna-Pfalzi Sportszövetség megbízottján Daniel Mouret-n keresztül zajlottak. A Rajna-Pfalzi Sportszövetség egyik rendezvényén Trier-ben az Önök egykori elnöke Molnár László is részt vett, akit szívből szeretnék köszönteni, ezáltal 1999-ben Tatán megrendezésre kerülhetett ifjúsági válogatottjaink első találkozója. Az együttműködés csúcspontja az utolsó két találkozó volt. A 2007-ben Tarjánban és a 2008-ban hat nemzet részvételével zajló torna Bendorfban. Idén a találkozónk a gazdasági válság áldozatává vált. Remélem azonban, hogy nemsokára újra találkozhatunk. Találkozóink mindig a barátságos együttlét jegyében zajlottak. A fiatalok és a felnőttek számára is a sport mellett további társadalmi és kulturális programokat is kínált mind a két fél. Teljes joggal kijelenthetem, hogy barátságok alakultak ki.” A KEM KSZ és a brassóiak között már 19 éve van gyümölcsöző együttműködés. Az eddigi verbális kapcsolatot az ünnepi közgyűlésen szentesítették. Ezután került sor a kitüntetések, elismerések átadására, majd Nagy Tibor könyvének bemutatója következett. Nagy Tibor sírástól elcsukló hangon mondott köszönetet, hogy a könyve megszülethetett. Ez volt élete álma, és most teljesült. Az iskola tornacsarnokában szivacskézilabda bemutatóval és táncos aerobik-előadással zárult a közgyűlés ünnepi része. Ezután az állófogadáson kötetlenül beszélgettek a sportbarátok a szép múltról, a jelenről és a jövőről. Egyöntetű volt a vélemény: nagyszerű eseményen vehettek részt az 50. évforduló alkalmából.

Veszprém Kézilabda Sportjának Triumfusai

Veszprém kézilabda sportja a hatvanas évek közepén indult hódító útjára, amikor a Veszprémi Vasas női együttese feljutott az NB I-be. Több bajnoki ezüst és bronzérem került a klub dicsőség vitrinjébe. Ezek közé tartozik az új aranygenerációs együttes Magyar Népköztársasági Kupa ismételt megnyerése a bajnoki ezüstérme, 1983-ban. Ritterné Lengyel Erzsébet világbajnok polgára Veszprémnek. Lakiné Tóth-Harsányi Katalin, Tóth-Harsányi Borbála olimpiai bronzérmes, világbajnoki bronzérmes játékosok. Közben a férfi szakág is bontogatta szárnyait. A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat 1977-ben megalapította a VÁÉV SE kézilabda klubját, amely VÁÉV Építők SE néven évenként nyert bajnoki aranyérmeket és lépett előbbre osztályról-osztályra a Nemzeti Bajnokságokban, míg 1981-ben már a legmagasabb osztályban, az NB I-ben játszhatott a csapat. Az elmúlt közel 50 évben példátlan sikersorozat kövezte útját a klubnak. A csapat hétszer volt részvevője a legrangosabb nemzetközi kupa, a Bajnokok Ligája négyes döntőjének, a Final Four-nak. Horváth Gábor és Gyurka János világbajnoki ezüstérmes játékosa Veszprémnek. Gyurka János, Fazekas Nándor, Iváncsik Gergő, Gulyás Péter olimpiai 4. helyezett sportolók. A sikerek hatására nagyon sok diák és fiatal kezdett el kézilabdázni nem csak Veszprémben, hanem a környező településeken is: Nemesvámoson, Zircen, Úrkúton Várpalotán, Balatonfüreden, Ajkán, Tapolcán. A világversenyeken szereplő játékosok közül többen példaképpé váltak. A nemzeti érték megnevezése: Veszprém kézilabda sportja. Szakterületi kategória: sport. Megyei Értéktárba felvéve: 2024. szeptember 26. Felvételre vonatkozó döntés: 26/2024. (IX.)

Az 1998-as Férfi Kézilabda Európa-bajnokság: Hősies Küzdelmek

Január 16-án Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítünk fel olyan nagy meccseket, amelyeket a magyar válogatott játszott. Az első részben az 1998-as olaszországi férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat a 6. helyen végzett, s amelyen az olimpiai bajnokot is legyőzte. A zseniálisan játszó Pásztor István 12 gólt dobott az olimpiai bajnoknak. A két izlandi bíró tevékenysége nehezen feledhető. Negyven másodperccel a befejezés előtt Magyarország 28-27-re vezetett. Mi támadtunk azért, hogy újabb gólt dobjunk, s ezzel lezárjuk a meccset. A két izlandi bíró ekkor lépéshibát vett észre Bartók Csabánál, aki annyira kiborult az ítélettől, hogy kiállították. Ekkor 20 másodperc volt hátra. A horvát csapat edzője lehozta a kapust, így a kettős emberhátrányban védekező magyarok (tudniillik Bartók kiállítása előtt Kertészt is lezavarták) ellen heten támadtak. Azaz négy mezőnyjátékos védekezett hét olimpiai bajnok ellen. A döntetlen a horvátok csoportharmadik helyét jelentette volna. Hét másodperccel a vége előtt az ezen a meccsen csodálatosan játszó és tizenkét gólt dobó Pásztor István ki kapott egy kétpercest. Hárman maradtunk. A sípszó után a horvátok az üresen álló szélső, Cavar felé dobták a labdát, de ekkor - ki tudja, honnan? - felbukkant Csoknyai István, aki lesodorta Cavar kezéről a labdát. Piros mezes Csoknyai István nélkül aligha sikerül legyőzni az olimpiai bajnokot. Normális esetben ezért hétméterest szoktak adni, de a két, addigra teljesen megzavarodott izlandi bíró sarokdobást mutatott a horvátok javára, miközben az óra pergett. Mire az ellenfél elvégezte volna a sarokdobást, az idő lejárt, Magyarország pedig 28-27-re legyőzte az olimpiai bajnokot. Hihetetlen diadal volt ez, amely után sokan a könnyeikkel küzdöttek. Nem véletlen, mert hősies küzdelemben nyertünk a nagy ellenféllel szemben. Ezzel a magyarok a csoport harmadik helyén végeztek és a szabályok szerint a másik hatos harmadikjával, azaz a jugoszlávokkal kellett megküzdeni az ötödik helyért. A meccsnek óriási volt a tétje, mert a győztes automatikusan kijutott az 1999-es egyiptomi vb-re. A jugoszlávok vért ittak ellenünk. De mielőtt ebbe belemennénk, idézzük fel azt, mi történt az Eb-t megelőző utolsó felkészülési találkozón. 1998. május 22-én Marcaliban éppen a jugoszlávok ellen játszott Vass Sándor csapata. Békebeli meccsnek indult ez, de majdnem súlyos botrány lett belőle. A jugoszlávok edzője, Zoran Zsivkovics annyira kiborult egy bírói ítéleten, hogy lehívta a pályáról a csapatát. Már-már úgy tűnt, hogy a mérkőzés félbeszakadt, amikor hosszas győzködés után visszatértek a plávik és ki is kaptak 26-23-ra. Ám azt Bolzanóban mindenki tudta, hogy ezt a sérelmet aligha felejtik el. Nem is felejtették: a kiváló magyar kezdés (3-0 ide) után a csapat fokozatosan esett szét és vissza. A vége nagyon súlyos, 32-24-es vereség és hatodik hely lett. Ezzel elúszott annak a lehetősége, hogy Magyarország kijutson az 1999-es vb-re, más kérdés, hogy később a vb-selejtezőn ezt sikerült elérni. Ugyanakkor azt sem gondolta volna senki sem, hogy ez az 1998-as Eb-hatodik hely egészen 2024-ig felülmúlhatatlan lesz. Márpedig ez a szomorú valóság: 1998 után egészen a két évvel ezelőtti németországi Eb-ig egyszer sem sikerült ezt a hatodik helyet jobbra cserélni. Két éve azonban a magyarok az ötödik helyen zárták az Európa-bajnokságot, amely minden idők legjobb magyar Eb-szereplése volt ennek a sportágnak a férfi szakágában. Semmi ünnep, semmi hozsanna. Visszatérve 1998-ra: a magyar sportsajtó nem ünnepelte ezt a hatodik helyet, a csúnya befejezés és a jugoszlávoktól elszenvedett nagy vereség miatt csendes letargia övezte a történteket. Különösen azok után, hogy az egy évvel korábbi világbajnokságon elért negyedik hely mindenkit édes álomba ringatott. Pedig az a magyar csapat - a sérült Éles József nélkül - reális eredményt ért el.

A Makai Máté Kézilabda Emléktorna és az Egykori Csapatok Sorsa

Óriási közönségsikert aratott Abonyban a Makai Máté kézilabda emléktorna, melynek gálameccseként az Olaj-Sasok a Nosztalgia válogatottal találkoztak. Négy gárda küzdelméből a Csuti Gyula által edzett osztrák Feldkirch került ki győztesen, mögötte Martfű, Abony és Ercsi sorrend alakult ki. Tulajdonképpen a Sasok gárdája a Szolnoki Olajbányász 1992-94 között szereplő ifjúsági csapatára épült, amely ebben az időszakban siker-sikerre halmozott, többek között két-két bajnoki és kupagyőzelmet szerzett. Nem kevesebb, mint 86 mérkőzésen át tartott a piros-feketék veretlenségi sorozata, amelyre alig akad példa a sporttörténelemben. A Nosztalgia válogatottat pedig az 1994-es ifjúsági Eb-n szerepelt játékosok egy része alkotta. Mindkét félből voltak hiányzók: a nosztalgiások közül a kapus Fazekas Nándor és a szövetségi kapitány Skaliczki László klub, illetve válogatottbeli elfoglaltsága miatt nem lehetett ott Abonyban. A Olaj egykori kiválóságai közül Makai Máté és Bagdi Gábor sajnos fiatalon elhunytak. Az egykori gólkirály, magyar bajnok és kupagyőztes, sokszoros válogatott Bendó Csaba a Pick Szeged csapatával egy franciaországi tornán lépett pályára a napokban. A Németországban profiskodó Szép Kiss Róbert pedig sérülése miatt nem lehetett társai között a gálameccsen. Kíváncsiak voltunk, hogy akik pályára léptek az abonyi mérkőzésen, mi lett velük mostanság? Néhány példa: Bánfi Krisztián, a népszerű Vitamin becenevű játékos a Martfű legénység soraiban szórja gólokat, civilben építőipari cégnél főmérnökként teszi a dolgát. Berkó Lajos a Szolnok után többek között Cegléden, Tiszaföldváron és Gyöngyösön lőtte gólokat, az NB I/B gólkirálya volt, ma egy fővárosi bank alkalmazottja. Dengi Zoltán jelenleg a Kecskemét NB I/B-és együttesének a játékosa, és fiatalokkal akar majd foglalkozni. Faragó Attila a Martfű NB II-es gárdájában szerepel, civilben hentes-mesterként dolgozik. Golovin Vlagyimir az orosz származású irányító megkapta a magyar állampolgárságot, ma Dabason szerepel a másodosztályban és a fiatalokkal is foglalkozik. Lengyel Zoltán Cegléden véd az NB I/B osztályban, emellett biztonsági őrként dolgozik. Molnár János jó néhány magyar és külföldi klubban is megfordult, most Dabason ontja a gólokat. Nagy Károly vezetőedző a Szolnok után Cegléden edzősködött, majd a Pestszentlőrinc-Elektromos mestere lett. Nigrinyi Tibor a Gyöngyös NB I-es gárdáját erősíti, sportmenedzseri és edzői képzéseken vesz részt. Oláh László technikai vezető több, mint 25 évet töltött el az Olajnál, ma vendéglátóipari vállalkozásban tevékenykedik. Petrezselyem Attila ma már csak az öregfiúk között szerepel, egy gyógyszertári vállalkozásban érdekelt. Récsi József kapus Martfűn és Mezőtúron is védett, jelenleg az abonyiakat erősíti. Szigeti Sándor edzőként a Szolnok után Abonyban is sikeresen dolgozott, jelenleg a Szolnoki MÁV női tekecsapatának egyik edzője. Szloska Krisztián a Szolnok, a TSE és Tiszaföldvár csapatának volt meghatározó játékosa, a következő idényben Törökszentmiklóson lesz játékosedző. Szörnyi Attila pedig az egyik legjelentősebb játékosmenedzser iroda tulajdonosa lett.

tags: #erdelyi #sandor #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Városgazda Utánpótlás Akadémia kosárlabda programjai
• Spalletti tervei a Juventus kapusposztján
• Foci fogadási piacok
• Fontos pillanatok a DVSC Shop életéből
• Diósgyőri labdarúgás korai évei