Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének résztvevői és a verseny dinamikája

Évente az Eurovízió vetélkedő számtalan néző szívét köti le, akik izgatottan várják a rangsort. A 2026. május 16-án, Bécsben, az idei, 70. Eurovíziós Dalfesztivál döntőjén majd kiderül, ki viheti el a győztesnek járó aranyserleget. Idén tavasszal Bécs, az Osztrák Köztársaság fővárosa, fogadja az Eurovíziós verseny 70. évadját. A fesztivál keretében minden résztvevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb dalát.

A Eurovíziós Dalfesztivál története és alapjai

Az Eurovíziós Dalfesztivál évente megtartott verseny, az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) aktív tagállamai között. Az 50-es években, amikor Európa még a háború pusztításait heverte ki, a svájci székhelyű European Broadcasting Union (EBU) előállt egy nemzetközi dalverseny ötletével, amelyben az országok az EBU országaiba egyszerre sugárzott televízió műsorban vettek volna részt. Az ötlet Marcel Bezençon francia EBU alkalmazottól származik, egy 1955-ös monacói találkozón merült fel. A verseny az akkor már létező, Olaszországban tartott sanremói dalfesztiválon alapult, és egyben az élő televíziós közvetítés technikai kísérleteként is tekintették.

Műholdas televízió sugárzás még nem volt, és az úgynevezett Eurovíziós Hálózat földi mikrohullámú adók hálózatából állt. Az első Dalfesztivált a svájci Luganóban tartották 1956. május 24-én. Hét ország vett részt; mindegyik 2 dalt küldve be, így összesen 14 dal hangzott el. A műsort legelőször „Eurovision Grand Prix” (Eurovíziós Nagy-díj) néven ismerték.

A fesztivált 1956-os kezdése óta minden évben megtartották, így egyike a leghosszabb ideig tartó televíziós műsoroknak a világon. Ez egyben a világ legnagyobb dalversenye a nézők számát tekintve, melyet az előző években 100 és 600 millió közé tettek. Az évek során a dalfesztivál kinőtte magát egyszerű televíziós kísérletből, és óriási méretű nemzetközi intézménnyé vált. Az Eurovíziós Dalfesztivál emblémájának fő eleme egy pillangó, amely a gazdag nemzeti sokszínűséget szimbolizálja. Emellett azt is jelképezi, hogy ha az emberek sokan gyűlnek össze - akárcsak a pillangók - bármit elérhetnek. Innen a verseny mottója is: We are one!

A Dalfesztivál formátuma az évek során sokat változott; az alaptételek azonban megmaradtak: a résztvevő országok dalokat küldenek be, amit élő televíziós műsorban előadnak és az EBU az Eurovíziós Hálózaton keresztül egyszerre az összes országban közvetíti. Egy országot, mint résztvevőt egy televíziós társaság képvisel az adott országból. A Dalfesztivál döntőjét általában tavasszal, májusban, szombat este tartják közép-európai nyári idő szerint 21:00 órakor.

Út a döntőbe: A résztvevők és a formátum

A 70. Eurovíziós Dalfesztiválra 35 válogatott versenyző érkezett, de sajnos közülük nem mindenki juthat be a fináléba. Az idei mezőnyből 30 országból érkező versenyzők a két félidei elődöntő során mérkőznek meg, melyeket május 12-én és 14-én rendeznek meg. Az első elődöntőben 15, a másodikban szintén 15 versenyző lép színpadra.

A két szakasz végén összesen 20 ország jut tovább a döntőbe, ahol csatlakoznak a „Big Four” - hagyományosan Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság -, valamint a rendező ország, amely a 70. évfordulón Bécs, Ausztria. Ez azt jelenti, hogy a döntőben összesen 25 ország versenyez az aranyserlegért.

Az idei mezőnyben is izgalmas dalok versengenek. A finn duó, amelyet Linda Lampenius és Pete Parkkonen alkotnak, a dán Søren Torpegaard Lund mellett, a svéd Felicia, a norvég Jonas Lovv, az észt Vanilla Ninja zenekar, a görög Akylas, a román Alexandra Căpitănescu, a moldáv Satoshi és nem utolsó sorban a francia Monroe is mind a versenyzők között szerepel.

Döntősök példái korábbi évekből

Az évek során számos tehetséges előadó jutott a döntőbe. Egy korábbi versenyen például a keddi elődöntőből a következő tíz ország előadója jutott tovább: Írország, Finnország, Albánia, Bulgária, Csehország, Izrael, Litvánia, Ciprus, Észtország és Ausztria. Emellett a kiemelt országok, azaz az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, és Spanyolország indulója is, akik automatikusan kerülnek a döntőbe, szintén ott voltak a fináléban. Magyarország képviseletében az AWS például Viszlát nyár című dalukkal jutottak be a szombati döntőbe. Édesapja elvesztéséről szól a dal - mondta el korábban az énekes. Az euronews csapatában, és a külföldi kollégáink anyaországaiban is vegyes a kép a magyar dalról, ami viszont egyértelmű: egy olyan produkció, amiről beszélnek.

A kilenc éve rekordpontszámmal nyerő Alexander Rybak kellemes popdallal érkezett ismét, és nem hagyta ki a hegedűt a produkcióból. A dán Rasmussen, teljes nevén Jonas Flodager Rasmussen a nyolcvanas években a Hair Metal Heröes nevű feldolgozás zenekarban játszott és nem mellesleg színész is. Az orosz kerekesszékes Julija Szamojlova, aki korábban nem vehetett részt politikai okokból, később Portugáliában nem jutott be a döntőbe.

Híres előadók és versenyzői élmények

Az Eurovíziós Dalfesztivál számos világsztárt vonzott már a színpadra. Túl voltak a második próbán az Eurovíziós Dalfesztivál legnagyobb sztárjai. A brit Bonnie Tyler és a német Cascada szerdán sajtótájékoztatót is tartott a Malmö Arenában.

„Pokolian nehéz lesz! Kedden megnéztem az első elődöntőt, és azt kell mondanom, nagyon magas volt a színvonal. Leginkább a dán, az orosz és az ír produkció tetszett” - mondta újságírói kérdésre válaszolva Bonnie Tyler. „Nemcsak az a kihívás, hogy a hazámat képviselhetem, hanem a dalfesztivált is nagyon szeretem. Tavaly sajnos nem működött a brit dal, de most bízom a jó szereplésben” - fogalmazott a sztár. Elmesélte, hogy Believe in Me című versenydalát Nashville-ben vették fel, a szerző, Desmond Child pedig olyan sztároknak írt korábban slágereket, mint Steven Tyler, Ricky Martin vagy a Bon Jovi. „A dal címéről eszembe jut anyám, aki mindig azt mondta nekem, higgy magadban, akkor jutsz előre”. Bonnie Tyler negyven éve van a pályán, a nyolcvanas években olyan nagy sikerek fűződtek a nevéhez, mint a Total Eclipse of the Heart vagy a Holding Out For A Hero. Új albuma - amely nyolc évvel követi az előzőt - a napokban jelent meg Rocks and Honey címmel. A sajtótájékoztatón jelen volt férje, Robert Sullivan, akivel négy évtizeddel ezelőtt kötötte össze életét, és aki cselgáncsozóként részt vett az 1972-es müncheni olimpián.

Bonnie Tyler mellett az Eurovíziós Dalfesztivál másik nagy sztárja a német Cascada dance-pop csapat, amely milliós lemezeladásokkal a háta mögött érkezett Malmőbe. „Sok mindent elértünk már, de az eurovíziós döntőben szerepelni mégis a legnagyobb dolog eddigi karrierem során. Elmesélhetem majd a gyerekeimnek, az unokáimnak, hogy ott voltam a versenyen, ami óriási. A finálé kimenetele teljesen kiszámíthatatlan, mi igyekszünk mindent beleadni” - mondta Natalie Horler, a Magyarországon is népszerű csapat énekesnője. A Cascadában (spanyolul a szó jelentése vízesés) az énekesnő mellett DJ Manian és Yann Peifer tag, ők a dalszerzők, producerek, akik Malmőben nem is lépnek színpadra, a háttérből figyelik az eseményeket, a Glorious című dal előadását. „Olyan dal született, amely talán egy kicsit szélesebb közönséget is képes megszólítani” - mondta Natalie Horler. Bár a Cascada énekesnője brit szülőkkel rendelkezik, Németországban nőtt fel, és mint fogalmazott, teljesen kétnyelvű. „Ha a zenei karrier befuccsol, egy szállodában még mindig használható vagyok” - jegyezte meg nevetve az énekes.

Nehéz dolga van Robin Stjernbergnek: a 22 éves tehetséges énekesnek, a híres svéd nemzeti válogatóverseny, a Melodifestivalen győztesének a tavalyi győztes Loreen örökébe kellene lépnie. „Érzem egész Svédország támogatását, de nincs rajtam semmiféle nyomás, ami jó. Senki sem fogja rajtam számon kérni, mi lesz, ha esetleg nem sikerül az élmezőnybe kerülnöm szombaton. Versenydalom, a You a köszönetnyilvánításról szól. Elsősorban a családomnak vagyok hálás, hogy mindig támogattak” - mondta a házigazda ország indulója. Robin Stjernberg kérdésre válaszolva kitért arra, hogy az idei mezőnyből a holland énekesnő, Anouk a személyes kedvence, az Eurovízió után svédországi turnéra indul, és hamarosan megjelenik új albuma is.

Szabályok és viták az Eurovíziós Dalfesztiválon

Nyelvi szabályok fejlődése

Az anyanyelven éneklést megkövetelő szabályt az évek során többször megváltoztatták. 1956 és 1965 között nem vonatkozott szabály arra, milyen nyelven lehet énekelni. A nyelvi megkötések 1973-ig tartottak, amikor azokat megszüntették, és a fellépők újra szabadon énekelhettek bármelyik általuk választott nyelven. 1999-ben a szabályt újra módosították, és ismét engedélyezték a szabad nyelvválasztást. Ez a nyelvészeti szabadság vezetett odáig, hogy a 2003-as belga résztvevő, az Urban Trad egy teljesen kitalált nyelven énekelt. A 2006-os holland induló, a Treble, félig angolul, félig egy kitalált nyelven énekelt. 2008-ban a belga indulók ismét egy kitalált nyelven adták elő O Julissi Na Jalini című dalukat.

Szavazási rendszer és politikai befolyás

A műsor alatt, miután minden dalt elénekeltek, az országok leadják szavazataikat a többi ország előadásaira: a saját dalra nem szabad szavazni. A műsor végén kikiáltják a győztesnek a legtöbb pontot elnyert dalt. A szavazási rendszer az évek folyamán sokat változott. A modern rendszer, a Borda számolás adaptációja, 1975-től van érvényben. 1997-ben öt ország (Ausztria, Franciaország, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság) a telefonos szavazással kísérletezett, országaik közönségének megadva a lehetőséget, hogy tömegesen szavazzanak kedvenc dalaikra. A kísérlet sikeres volt, és 1998-tól minden országot arra biztatnak, hogy a telefonos szavazást alkalmazzák, ahol lehetséges. Tartalék zsűrit továbbra is készenlétben tart minden ország, arra az esetre, ha a telefonos szavazás sikertelen lenne (műszaki vagy egyéb problémák miatt). Napjainkban a telefonos szavazás mellett SMS-ben is lehet szavazni. Egyik ország sem szavazhat a saját dalára. 2008 után ismét nagy szerephez jutott a tartalék zsűri, mert mindkét elődöntőből a zsűri listája alapján dőlt el egy-egy továbbjutó kiléte. A szavazatokat 1980-tól növekvő sorrendben olvassák fel, a 12 ponttal zárva. Döntetlen esetén megszámolják, hány országtól kaptak pontokat az érdekelt országok, és az győz, amelyik a legtöbb országtól kapott pontot. Ha az eredmény még így is döntetlen, a maximális pontszámok (12 pont) elnyerésének a számát hasonlítják össze. Ha még mindig döntetlen lenne, akkor a 10 pont-ok számát, majd a 8-ét stb. hasonlítják össze.

A Dalfesztivált régóta politikai intézménynek tartják, ahol az országok a pontokat a más országokkal fennálló kapcsolataik alapján osztják ki, és nem a zsűri (vagy a telefonos szavazók) adott dalról alkotott véleménye alapján. A szavazási minták egyik elemzése azt mutatja, hogy bizonyos országok előnyben részesítenek meghatározott politikai szövetséges országokat. Erre példa volt 1978-ban, amikor a szavazás során nyilvánvalóvá vált Izrael győzelme, a jordán tévé reklámra váltott és virágok képét mutatta. A Dalfesztivál után a jordán sajtó nem volt hajlandó elismerni Izrael győzelmét, és Belgiumot jelentették ki győztesnek. 2005-ben Libanon szeretett volna részt venni, ám a libanoni törvények nem engedélyezik Izrael elismerését és így a libanoni tévé nem kívánta sugározni az izraeli dalt, így Libanon kénytelen volt visszalépni.

A Dalfesztivál védelmezői szerint egyes országok azért juttatnak aránytalanul magas pontszámokat másoknak, mert ezen országok lakóinak hasonló a zenei ízlésük és kultúrájuk, és így valószínűbb hogy élvezik egymás zenéjét: például Görögország és Ciprus azért ad egymásnak gyakran 12 pontot, mert a két országnak közös zenei ipara és nyelve van, és az egyik országban népszerű művészek a másikban is azok.

Részvétel és visszalépések

Minden országnak be kell küldenie egy dalt a részvétel évében. Egyetlen kivétel ez alól az első Dalfesztivál, amire mindegyik ország két dalt küldött be. Az országok saját belátásuk szerint választják ki a dalokat: lehet ez a televízió belső döntése vagy a televízió közönsége telefonos szavazáson választhat több dal közül. Az EBU ez utóbbit ajánlja, hiszen ez több nyilvánosságot hoz a Dalfesztiválnak. Az évek során azonban számos ország döntött úgy, hogy különböző okokból kifolyólag visszalép a versenytől.

A rendezés kihívásai és előnyei

A rendezés előkészületei a Dalfesztiválon való győzelem után heteken belül megkezdődnek, miután a nyertes megerősíti az EBU-nak, hogy képesek megrendezni az eseményt. Megnevezik a rendező várost (általában a fővárosra esik a választás), és egy megfelelő koncert-helyszínt. A legnagyobb koncert helyszín egy koppenhágai futball stadion, a Parken volt, mely körülbelül 38 ezer nézőt fogadott be 2001-ben, mikor Dánia rendezte a fesztivált. A legkisebb település, ahol Dalfesztivált tartottak Millstreet volt, Írországban, 1993-ban.

A Dalfesztivál költségeinek nagy részét az esemény szponzorai és a többi résztvevő állam hozzájárulásai állják (a részvételi és közvetítési díjakkal). A rendezés költségeit, melyek 2007-ben elérték a 13 millió eurót, kiegészítheti állami támogatás és szponzorálás is. A műsor ideje alatt nincsen reklámszünet, bár volt olyan év, melyben a szavazások előtt ez engedélyezett volt. A Fesztivál költségeinek körülbelül fele, harmada terheli a rendező országot. Ugyanakkor, a rendezés még így is megterheli a rendező országokat, különösen a kisebbeket (bár a terheik a korábbi évekhez képest csökkentek).

A legtöbb rendező ország megpróbálja kihasználni a széles körű nemzetközi közönségre alapozva a show lehetőségeit az ország turisztikai reklámozására, így gyakran láthatunk videófelvételeket a rendező nemzet különböző tájairól az egyes előadások között. A dalok közt és a szavazásra való felhívás közt egy átvezető előadás van, ami a szórakoztatás bármilyen elképzelhető formája lehet.

Rekordok és legendák az Eurovízió történetében

A leghíresebb eurovíziós együttes, amely a győzelem után került reflektorfénybe, az ABBA volt: Waterloo című dalukkal 1974-ben, Svédország színeiben megnyerték a Dalfesztivált. Az ABBA korának egyik legsikeresebb zenekara lett. Nemzetközi hírnevet és sikert szerzett Céline Dion is, aki 1988-ban Svájc képviseletében nyerte meg a versenyt a Ne Partez Pas Sans Moi című dallal. Céline sikerét ugyanakkor nem kötik közvetlenül a Dalfesztivál megnyeréséhez, mert nemzetközi hírnevet csak pár évvel utána szerzett.

Írország tartja a legtöbb győzelem rekordját, a Dalfesztivált hétszer nyerték meg, a kilencvenes évek közepén zsinórban háromszor. A második helyen öt győzelemmel Franciaország, Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság áll. A Fesztivál kezdeti évei a „hagyományos” Eurovíziós országok - Franciaország, Hollandia, Luxemburg - győzelmét hozta. Azonban ezen országok sikere az utóbbi évtizedekben csökkent: Hollandia utoljára 1975-ben, Franciaország 1977-ben, Luxemburg 1983-ban nyert.

A 21. század első évei az addig nyeretlen országok győzelmét hozták. 2001 és 2008 között minden év egy addig nyerés nélküli ország győzelmét hozta. 2006-ban Finnország nyert, azután, hogy már negyvenöt éve részt vett a Dalfesztiválon, és az addigi legjobb eredménye mindössze egy 6. hely volt még 1973-ból. Ukrajnának nem kellett ennyit várnia, második szereplésükkel nyertek 2004-ben. Szerbia - független államként - első évében nyert, 2007-ben. Oroszország első győzelmét 2008-ban aratta, azután, hogy korábban már nagyon sokszor közel álltak ehhez: 2000-ben és 2006-ban a második, 2003-ban és 2007-ben a harmadik helyen végeztek korábban. Oroszország győzelme után Málta a legjobb eredményekkel rendelkező, de még győzelem nélküli ország: ők 2002-ben és 2005-ban lettek másodikok, 1992-ben és 1998-ban pedig harmadikak. Portugália vett részt a legtöbb Dalfesztiválon győzelem nélkül. 1964-ben szerepeltek először.

tags: #eurovizio #donto #hany #enekes

Népszerű bejegyzések:

• A magyar női kosárlabda sikertörténete
• Sport és orvostudomány találkozása Boda Péternél
• Alba Fehérvár–Budaörs összecsapás
• Atlético Madrid otthona
• Jurik Patrik kinevezése Pápán