A magyar rögbi világa: Az Exiles Ladies Rugby Club bemutatása
Magyarországon a 70-es évek óta működnek rögbi klubok. Szerte az országban alakultak és alakulnak klubok. Az ország legrégebbi, folyamatosan működő egyesülete az 1979-ben indult kecskeméti rögbi klub. Budapesten hat egyesület működik.
Érdekes színfoltja a magyar rögbinek a hazánkban dolgozó és élő külföldiekből álló Bp. Exiles. A férfiak és nők nyolc korosztályban űzik a sportot. A klubok a két fő játékmód /rögbi XV, olimpiai rögbi,/ űzők mellett touch rögbit és kerekesszékes rögbit is játszó csapatokat versenyeztetnek.
Talán nem sokan tudják, hogy a rögbit - azt a játékot, amit egy tojás alakú labdával játszanak, és ami a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy jelentős részben áll abból, hogy mindenki ráveti magát egy emberre, illetve ami még véletlenül sem összekeverendő az amerikai focival - nemcsak férfiak, de nők is űzik. Azzal pedig még kevesebben vannak tisztában, hogy Budapesten működik egy lányokból álló, nemzetközi rögbis csapat.
Mi a rögbi titka?
De mi vesz rá egy fiatal nőt arra, hogy épp ezt a sportot válassza? És mi a rögbi titka, amitől már egy meccsnézésnyi is elég, hogy az ember lánya örökre rajta maradjon? Erről beszélgettem az Exiles Ladies Rugby Club öt tagjával, a magyar Vikivel és Borkával, a venezuelai Monicával, a kazah Rauannal és az angol Alexszel.
Este fél kilenckor már csak résnyire tudom nyitva tartani a szemem, amikor megérkezem a Határ út melletti sportpályára. Két fok van, sötét és köd, kész szerencse, hogy alaposan felöltöztem. Lelki szemeim előtt már felsejlik az ágyam, amelybe nemsokára bekúszhatok, úgyhogy nagyon örülök, hogy mégis úgy döntöttem, nem csatlakozom a csapat közös edzéséhez, pedig nagyon kedvesen invitáltak.
Aztán hamar megkapom a választ. Csillogó szemekkel, széles mosollyal érkezik meg a hazai Exiles Ladies Rugby Club öt oszlopos tagja, hogy az edzés előtt elmeséljék, hogyan keveredtek a rögbipályára (illetve jó páran Magyarországra, a csapat ugyanis teljesen vegyes).
Nemzetközi csapattársak
Húsz perc után pedig abszolút átérzem, mi az, ami összetartja őket. Öt beszélgetőtársam közül Viki és Borka magyarok. Rauant Kazahsztánból sodorta Budapestre egy egyetemi ösztöndíj, itt matematikai pénzügyet tanult, de annyira megtetszett neki Európa, illetve azon belül Magyarország, és a hazai időjárás, hogy végül maradt az egyetemi tanulmányai után is. Az angol Alex sokat utazott korábban is, több helyen élt már a világban, mielőtt Budapestre költözött volna. A venezuelai Monica pedig szakmai gyakorlat keretében érkezett hozzánk, majd később munkát is itt vállalt, jelenleg egy gyógyszeripari cégnél dolgozik. Odahaza is éveken keresztül rögbizett, így amint megérkezett Magyarországra, azonnal megkereste a csapatot, ahol folytathatja a sportot.
Az Exilesra egy barátján keresztül talált rá, és azóta is lelkesen jár le minden edzésre. a legfontosabb dolog, amit neki a rögbi ad, az az elfogadás, a közösség, és az érzés, hogy tartozhat valahová. Itt senki nem tekint rá külföldiként. Mivel Monica kisebb termetű, törékeny alkat, eleinte aggódott, vajon van-e helye ebben a sportban, ám gyorsan kiderült, hogy ez nem is kérdés.
Mindenki helytállhat a pályán
Amikor azt firtatom, szerintük ki az, aki rögbisnek állhat, van-e ideális testalkat, mind az öten buzgón tiltakozni kezdenek. Semmi nem jelent kizáró okot, épp ellenkezőleg: mindenfajta formára szükség van a játékban, a nagyobb darab izomkolosszusoktól a fürge, kisebb termetű egyénekig mindenkit tudnak használni, és mindenki megtalálhatja a hozzá leginkább passzoló pozíciót. „Nálunk mindenki játszhat” - nyugtatnak meg, és hozzáteszik: sokan azt hiszik, a rögbisek mind nagydarabok és erőszakosak kell hogy legyenek, de ez egyáltalán nem igaz. Mindenki jó valamire a pályán, és mindenki tud magához képest fejlődni, új képességekre szert tenni.
Borkát egy kollégája csábította le, először csak egy pubba meccset nézni, őt pedig azonnal beszippantotta a légkör. „Úgy emlékszem, Anglia játszott Wales ellen, ami alapból egy elég feszült hangulatú meccs volt, mégis azt tapasztaltam, hogy mindenki nagyon kedves volt egymással a helyen. Meglepett, hogy a meccsnézés ilyen baráti hangulatú is lehet.” A Hat Nemzet Bajnoksága (ami egy évenként megrendezett rögbibajnokság Anglia, Franciaország, Írország, Olaszország, Skócia és Wales csapatai közt) időszaka alatt aztán többször is lejárt meccset nézni, Viki 2009-ben kezdett el rögbizni. Egy barátja ismertette meg a sporttal, előtte még csak nem is hallott arról, hogy ilyen is van. Alex, talán azért is, mert angol, egész életében a rögbi perifériáján mozgott, mindig voltak olyan ismerősei, barátai, akik játszottak, aztán egyszer neki is kedve szottyant kipróbálni, végül „rajta maradt”. Rauan is itt ismerte meg a rögbit, őt a csapattársain kívül a mozgás intenzitása, és az is vonzza benne nagyon, hogy ez egy olyan sport, ahol az agyadat is kell használni.
A rögbi, mint életre nevelő sport
„Mit szólnak mások, amikor megtudják, hogy rögbiztek?” - kérdezem, mire egymás szavába vágva mesélnek. „Van, aki meglepődik, hogy nők is rögbiznek!” - panaszolja Viki. „Ilyenkor a pasiktól megkapom, hogy akkor biztos irtó veszélyes vagyok, és okosabb lesz, ha vigyáznak velem” - árulja el Borka.
Míg a lányok nem tűnnek nekem különösebben veszélyesnek, azért azt is meg kell jegyezni, hogy a legtöbbjük már jó pár olyan sérülést beszerzett az idők során, aminek hallatán én kis híján leájulok a székről. Alexnek szintén az orra tört el, és jó párszor távozott hatalmas monoklival a pályáról - ami utólag, meccsen kívül persze alapot szolgáltatott néhány érdekes beszélgetésre.
Ezzel együtt állítják, ha az ember rendesen játszik, akkor nem érheti baleset, és a gyakorlásnak, edzésnek is ez a lényege részben: megtanulni nem megsérülni. „Idővel megtanulod, hogyan védd meg a testedet, és hogyan védheted meg a társaidat is - magyarázza Monica. De ez is jó a rögbiben: nagy tanítómester, az ember sokat megtudhat magáról.
„Alázatra tanít, nekem ez a legfontosabb - folytatja Monica. - Itt nincsenek sztárok, egy van mindenkiért. Az egész csapat együtt dolgozik. Hiába vagy te a leggyorsabb, a legerősebb, egyedül ezzel semmire sem mész. Az egész csapat együtt dolgozik a közös célért.
A lányok edzője a francia Baptiste, önkéntesen, a szabadidejében foglalkozik a csapattal, ahogy egyébként mindenki hobbiszinten űzi az Exilesban a rögbit, a saját pénzükből, a maguk idejéből. „Mindenki beleteszi a tehetségét és a tudását, a többiekért” - mondja. „Szeretnénk mindenkit bevonni, és nem lenne jó, ha ennek financiális akadálya lenne - mondja, majd hozzáteszi: - Ez egy nemzetközi csapat, ahol nagyon hasonlóak az értékek.
„Azt sosem éreztem, hogy ezt valamiért abba akarnám hagyni. De nagyon csalódott lennék magamban, ha nem nyújtanék száz százalékot” - mondja Borka. „Az embernek muszáj mennie, hiszen ott van az egész csapat, amely számít rá - egészíti ki mindezt Monica.
Transgender women athletes banned from competition in women's sports for 2028 L.A. Olympic Games
A címvédő Esztergomi Vitézek RAFC ezúttal is megmutatta erejét, és továbbra is magabiztosan menetel, mögöttük viszont kifejezetten izgalmas, fordulatos mérkőzéseket játszottak egymással a csapatok. A felnőtt női mérkőzések között az U14-es lányok is fontos lépést tettek előre: először gyakorolhatták a nagypályás játékot. A lányok nagyon színvonalas mérkőzéseket játszottak, amelyek ráadásul kiváló lehetőséget adtak az idei World Rugby Level 1 játékvezető-képzés résztvevőinek is: első alkalommal vezethettek teljes mérkőzést Mátrai Norbert mentorálásával. IV. Erős teljesítmények, új együttműködések, fejlődő utánpótlás és bíztató játékvezetői bemutatkozások. Ilyen volt a női forduló hétvégéje!
