A labdarúgó-világbajnoki döntők története és a magyar Aranycsapat tragédiája

A labdarúgásban a világbajnoki aranyérem jelenti az elérhető legnagyobb sikert, ahol mindenkor a legjobbak küzdöttek. A foci hamar profi sportággá vált, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban évtizedekig igyekezett fenntartani a sport amatőr jellegének látszatát. A világbajnokságokon ez a probléma soha nem állt fenn.

A labdarúgás eredete és az első világbajnokságok

A futball a XIX. század második felében Angliában született. Innen - néhány évtized alatt - elsősorban az európai kontinens és Latin-Amerika irányába terjedt tovább. A többi kontinens csak az utóbbi évtizedekben zárkózott, zárkózik fel hozzájuk.

1930: Uruguay

Az első világbajnokságot Uruguay rendezte 1930-ban. A sportág itteni népszerűsége nem kis részben a nagyszámú olasz bevándorlónak köszönhető. Minden kezdet nehéz: mindössze 13 ország képviseltette magát: nyolcan Dél-Amerikából, alig négyen (Jugoszlávia, Románia, Franciaország, Belgium) Európából, valamint az Egyesült Államok. Magyarország nem nevezett. A mezőnyből a két dél-amerikai szomszédvár emelkedett ki: Uruguay és Argentína.

1934: Olaszország (Magyarország első vb-szereplése)

1934-ben Olaszország volt a házigazda. A torna egyértelműen az európaiak elsöprő fölényét hozta: a legjobb nyolc közé csak kontinensünk fiai kerültek. A második világbajnokság meghozta hazánk első VB-szereplését. Sikerrel indultunk: a legjobb nyolc közé jutásért 4:2-re legyőztük Egyiptomot (az első afrikai VB-szereplőt). Bár az egyiptomiak nyilván gyengébb játékerőt képviseltek a mieinknél, de nem szabad elfelejteni, hogy épp tíz évvel korábban, az 1924-es olimpián legyőztek bennünket. Az előző VB-t megismételve a döntőben ismét a házigazda diadalmaskodott: nagy küzdelemben, hosszabbítás után 2:1-re győzték le a csehszlovákokat.

1938: Franciaország (Magyarország ezüstérme)

Az 1938-as világbajnokságot ismét Európában - ezúttal Franciaországban - rendezték és megint egyenes kieséses rendszerben. Az évtized legjobb csapatával egyértelműen az olaszok rendelkeztek, akik simán meneteltek a döntőig, kiütve a házigazdákat és a brazilokat is. A mieink - ekkortájt nem lehetett kérdéses a részvételünk - a négy évvel korábbinál is fényesebben szerepeltek. Holland-Indiát (Indonéziát, az első ázsiai VB-indulót) 6:0-ra gázoltuk le, majd magabiztos játékkal 2:0-val túljutottunk Svájcon is. A döntőben nem volt esélyünk az olaszok ellen: a világ akkori legjobbjaitól 4:2-re kaptunk ki, lényegében igazságos eredmény született.

1950: Brazília

A világháború miatt a következő VB-t csak 1950-ben sikerült megtartani, mégpedig ismét Dél-Amerikában, Brazíliában. A visszalépések miatt végül csak 13 nemzet vett részt, köztük mindössze hat európai. A lebonyolítás rendje megint változott: a résztvevőket négy csoportra osztották, a csoportgyőztesek pedig körmérkőzésen döntötték el a kupa sorsát. A szó klasszikus értelmében döntőt így nem játszottak, de az eredmények úgy alakultak, hogy az utolsó meccsig két csapatnak is maradt esélye a végső sikerre: a házigazdáknak és az uruguayiaknak. Ráadásul pont kettőjük mérkőzése zárta le a küzdelemnsorozatot. Utolérhetetlen nézőszám-rekordot elérve, Rióban, a legendás Maracana-stadionban több, mint 200 ezer tomboló szurkoló előtt a vezetést megszerző brazilok végül 2:1-re alulmaradtak a kicsiny szomszéddal szemben.

Az 1954-es berni döntő: A "berni tragédia"

Az ’50-es évek vitathatatlanul legjobb együttese a magyar Aranycsapat volt: négy év veretlenség, olimpiai arany 1952-ben, Helsinkiben. A magyar labdarúgó-válogatott kereken hetven éve - története során másodszor - lett világbajnoki ezüstérmes. 1954. július 4-e máig fájó pont és nap a magyar labdarúgás történetében. Az Aranycsapat ugyanis több mint 20 meccses veretlenségi sorozattal, nagy esélyesként bejutott a világbajnokság döntőjébe, ahol azonban nagy meglepetésre 3-2-es vereséget szenvedett a csapat az NSZK-tól.

A torna háttere és a résztvevők

Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság az 5. labdarúgó-világbajnokság volt, melyet Svájcban rendeztek június 16. és július 4. között. A rendezést ezúttal a kicsiny, ám jómódú Svájc vállalta. A lebonyolítás rendje évtizedekre megszilárdult: a 16 induló négy csoportot alkotott, a legjobb nyolc pedig ezek után egyenes kiesésben döntötte el a kupa sorsát.

Az Aranycsapat útja a döntőig

A Puskás Intézet beszámolója szerint Magyarország az 1954-es svájci világbajnokságon a 2. csoportban 9-0-ra ütötte ki Dél-Koreát (ez sokáig vb-rekordnak számított, 1982-ben Salvador 10-1-es legyőzésével épp a mieink döntötték meg), és 8-3-ra győzte le az NSZK-t. Így a magyar csapat két győzelemmel és négy ponttal, csoportgyőztesként jutott az egyenes kieséses szakaszba. A németek sajnos lerúgták Puskást, akinek két mérkőzést ki is kellett hagynia. A magyar válogatott a negyeddöntőben - Puskás Ferenc nélkül - 4-2-re győzött története első dél-amerikai ellenfelével, Brazíliával szemben. A legjobb négy között aztán együttesünk hasonló arányban a címvédő Uruguayt fektette két vállra hosszabbítás után. Az Aranycsapat az NSZK elleni berni döntőre veretlenül készülhetett (1952. május 27. óta egyébként is 24 mérkőzés óta veretlen volt a gárda).

Az NSZK útja a döntőig

Hazánk ellenfele az NSZK volt a fináléban. A nyugatnémet csapat Törökország 4-1-es legyőzésével kezdte a svájci tornát, majd a magyaroktól elszenvedett súlyos vereség miatt ismételten Törökországgal kellett játszania a csoport második helyéért. A „rájátszást” az NSZK nyerte meg fölényesen, 7-2-re. A németek a csoport másodikjai lettek és könnyű ágon „sétáltak” a döntőig (Jugoszlávián és Ausztrián át). A negyeddöntőben egy öngóllal és Helmut Rahn találatával 2-0-ra győzött Jugoszlávia ellen, az elődöntőben pedig magabiztosan, 6-1-re verte Ausztriát Fritz Walter és Ottmar Walter duplájával, valamint Hans Schäfer és Max Morlock góljainak köszönhetően.

A döntő mérkőzés

Sebes Gusztáv több helyen változtatott az elődöntőhöz képest, visszakerült Puskás Ferenc, aki kihagyta a brazilok és az uruguayiak elleni meccset. A csapatkapitány Palotás Péter helyett került be, míg Sebes kivette az Uruguay ellen remekül futballozó Budai II Lászlót és berakta Tóth Mihályt, így pedig Czibor Zoltán lett a jobbszélső. A döntőt ugyanaz az angol játékvezető, William Ling dirigálta, aki a csoportmeccset is.

A mérkőzés nagyszerűen kezdődött a magyaroknak: a 7. percben Kocsis Sándor lövése levágódott a védőről, a labda Puskás elé került, aki az ötös sarkáról ballal kilőtte a bal alsót (0-1). Pillanatok múlva a nyugatnémet kapus kiejtette a labdát a kezéből, arra Czibor Zoltán csapott le, majd öt méterről az üres kapuba gurított (0-2). A 11. percben Helmut Rahn baloldalról laposan érkező beadását Zakariás József nem tudta felszabadítani, így Morlock a kimozgó Grosics mellett a magyar kapuba pöccintett (1-2). A 19. percben aztán jött az egyenlítés: Fritz Walter jobb oldali szögleténél Grosicsot akadályozták, s nem bírt a labda közelébe jutni, a hosszún egyedül berobbanó Rahn pedig zavartalanul lőhetett a kapuba (2-2).

Az első félidő közepén Hidegkuti Nándor jobbal a jobb alsó kapufát találta telibe a tizenhatos vonaláról. Az 57. minutumban Tóth Mihály jobb oldali átadásából Kocsis fejelt és a labda a felső lécen csattant. A 84. percben a röviden kifejelt labda Rahnhoz került, a nyugatnémet játékos megcsinált egy cselt, ezt követően jobbal kilőtte a jobb alsót (3-2). Nem sokkal később Kocsis csúsztatását Puskás kiszorított helyzetből a kapus mellett a hálóba lőtte, de a gólt Griffiths partjelző jelzése alapján a játékvezető les miatt nem adta meg. Így a vb-döntőt az NSZK nyerte meg 3-2-re.

A döntő részletes adatai

A "berni tragédia" okai

Az NSZK váratlan világbajnoki győzelméhez, vagyis a magyar szemszögből a „berni tragédiához” több minden járulhatott hozzá (a németek „berni csodaként” emlegetik). Sokan Budai II László kihagyása és Tóth Mihály csatasorba állítása miatt kritizálták Sebes Gusztávot, valamint Puskás Ferenc még nem volt teljesen egészséges a döntőben - írta a Puskás Intézet. A magyar válogatott az Uruguay elleni hosszabbítás után lekéste a vonatot és csak későn jutott vissza taxikkal a szállására. Ráadásul a döntőt megelőző éjszaka a magyarok szállása mellett népünnepélyt rendeztek és a hangos zene miatt szinte alig tudtak aludni a játékosok.

Sőt a magyar együttes a Wankdorf Stadionba is késve érkezett meg, s csak nehezen tudott bejutni a szurkolóktól. Ugyancsak nem könnyítette meg a magyar csapat dolgát, hogy a mérkőzés előtt esett az eső, így a pálya állapota a modern futballcipőkben játszó nyugatnémeteknek kedvezett szemben Puskásék rosszabb minőségű lábbelijeivel. Ezen kívül sokan vádolták meg az ellenfelet, hogy doppingolt, miután nyugatnémet öltözőben injekciós tűket találtak. Apám, aki évekig nem volt hajlandó beszélni az emlékeiről szintén Puskás Öcsit hibáztatta, mert szerinte ráerőltette magát Sebesre, hogy játszhasson a döntőben. Pedig sérült volt, még a 8:3-ra megnyert meccsen rúgták le és ki is kellett hagynia az Brazilia és az Uruguay elleni meccseket. Persze azt a tüntetők és apám is elfelejtette, hogy az első gólt Puskás Öcsi szerezte, sőt ha a hajrában megadják a szabályos gólját (lest fújt be a bíró) akkor talán minden másképpen alakul. De Ling bíró érvénytelenítette a gólunkat.

A vereség következményei

A vereség után a labdarúgással kapcsolatban megváltoztak a dolgok Magyarországon. Az elveszített finálé miatt a II. világháború után és az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt először tört ki utcai zavargás Budapesten. A világbajnoki címet rengetegen biztosnak vették. Amikor lehiggadtak a kedélyek (ehhez kellett az ÁVH határozott közbelépése is) a szidalmazásokat különböző szakmai hibák feltárása és összeesküvés elméletek gyártása vette át. Farkas Mihály és Sebes Gusztáv pozíciója meggyengült, a szövetségi kapitányt 1956 nyarán menesztették is. A Népstadion építését sohasem fejezték be, illetve politikai bizottsági döntés született a pártban, hogy a játékosok „kiváltságait” megszüntetik, sztárallűröket visszaszorítják és szükséges a „szerény, szocialista sportemberek” nevelése. Grosics Gyulát 1954-ben letartoztatták csempészés vádja miatt, majd a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól és a Budapesti Honvédtól Tatabányára száműzték. Czibor Zoltán kocsmai verekedés miatt szintén letartóztatták.

A világbajnoki döntők története 1958-tól napjainkig

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) döntésének értelmében innentől kezdve négy évtizeden át Amerika és Európa felváltva rendezte a világbajnokságokat.

1958: Svédország

1958-ben rendezték a legészakibb világbajnokságot: Svédországban. Legendás Aranycsapatunk az 1956-os forradalom leverése miatt szétesett: a legnagyobb sztárok közül többen (pl. Puskás) külföldön maradtak. A selejtezőkön túljutottunk, a VB csoportmeccsein már vergődtünk. A világ persze nem a mi vergődésünkre figyelt, hanem egy hosszú nevű brazil fiatalemberre, aki - ottani szokásoknak megfelelően - becenevén lett a világ elsőszámú labdarúgója: Pelé. A dél-amerikai ország fiai mindenkin „átgázoltak”. A svédek a hazai pálya előnyét kihasználva a döntőig jutottak, és megszerezték történelmük egyetlen ezüstérmét.

1962: Chile

1962-ben Chile vállalta a feladatot. A mieink - olyan legendákkal sorainkban, mint Albert, Tichy, Fenyvesi, Göröcs, Mészöly és Grosics - kezdetben kiválóan meneteltek. Legyőztük Angliát, rúgtunk egy hatost a bolgároknak és döntetlen elérve kiejtettük Argentínát. Következett egy fájó történet: kikaptunk Csehszlovákiától 1:0-ra. A döntőt a brazilok játszották Csehszlovákia ellen és 3:1-re nyertek.

1966: Anglia

Az angolok kihasználták a hazai pálya előnyét és - igaz, kis különbségű győzelmekkel - történelmük során először bejutottak a döntőbe. Ott a második döntőjüket játszó, Uruguay-t és a Szovjetuniót búcsúztató nyugat-németekkel kerültek szembe. A rendes játékidő 2:2-es döntetlent hozott, így - másodszor a VB-történelemben - következhetett a hosszabbítás. Ennek során egy erős angol lövés a felső lécről a földre pattant, majd kifelé - ám a partjelző szerint a vonal mögött ért földet, így a bíró gólt ítélt. Végül a németek még egy gólt, így 4:2-vel Anglia megszerezte máig egyetlen aranyérmét.

1970: Mexikó

1970: világbajnokság Mexikóban (a két évvel korábbi olimpia színhelyén) - és két évtized után újra magyarok nélkül. A VB egyértelműen a brazilokról szólt: sokak szerint ez a csapat volt minden idők legjobb brazil válogatottja. Ismét Pelé vezette őket. Átgázoltak Csehszlovákián, Románián, a címvédő angolokon, Perun és a régi rivális Uruguay-on. A harmincas években csúcson lévő olaszok megint összeszedték magukat és némi szerencsével - történelmük során harmadszor - döntőbe jutottak.

1974: NSZK

Húsz évvel berni győzelme után az NSZK nagy esélyt kapott, hisz 1974-ben ők rendezték a VB-t. A lebonyolítás módját megváltoztatták: az első csoportkör után most nem egyenes kiesés következett, hanem a legjobb nyolcat két csoportra osztották és újra körmérkőzések következtek. Most először - Ausztrália révén - az ötödik kontinens is feliratkozott a résztvevők közé. A sorsolás furcsa fintaraként a két német államnak egymás ellen is játszania kellett. A nyugat-németek így a nem annyira erős Svédország, Jugoszlávia és Lengyelország legyőzésével a döntőig „sétálhattak”. Legnagyobb sztárjuk ekkor a „császárnak” nevezett bajor Franz Beckenbauer volt. A müncheni olimpiai stadionban lejátszott döntőben a most először idáig eljutó, első fénykorát élőt Hollandiával kerültek szembe, akiket Johann Cruyff vezetett. A németek 2:1-re győztek, második góljukat 11-esből szerezték.

1978: Argentína

1978-ban ismét Latin-Amerika következett. A magyarok végre újra kijutottak. Ott aztán összesorsoltak bennünket a házigazdákkal, mi pedig gólt rúgtunk nekik és vezettünk 1:0-ra. Aztán 2:1-re kikaptunk, ráadásul a végén ostoba hibák miatt kiállították a két legjobb magyart (Nyilasit és Törőcsiket). A bronzmeccs az 1970-es döntőt másolta le: a brazilok most is legyőzték az olaszokat (most 2:1-re). Hollandia immár másodszor jutott be a döntőbe - bizonyítva, hogy a ’70-es évek focija alapvetően róluk is szólt - ám megint az aktuális házigazda ellen kellett küzdeniük, és ez megint nem sikerült.

1982: Spanyolország

1982-ben 24-re emelték a résztvevő országok számát. A mieink megint kivívták a részvétel jogát és első mérkőzésükön világrekordot értek el: 10:1-re legyőzték a szegény, polgárháború sújtotta országból érkező salvadoriakat! Rajtunk kívül soha, senki nem rúgott még tíz gólt világbajnokságon! (Egyébként ebben a gól-rangsorban a másodikak is mi vagyunk az 1954-es Dél-Korea elleni 9:0-val.) Második meccsünket a címvédő argentínok ellen kellett vívnunk - és megint kikaptunk (4:1-re). A továbbjutáshoz le kellett volna győzni a belgákat. A középdöntőben a sorsolás szeszélye folytán egy csoportba került Brazília, Argentína és Olaszország. Hármójuk gyilkos küzdelméből - nem kis részben egy Paolo Rossi nevű fiatalembernek köszönhetően - az olaszok kerültek ki győztesen. A döntőben nem lehetett megállítani az olaszokat: 3:1-re verték az NSZK-t. Ők lettek a történelem második háromszoros világbajnok csapata.

1986: Mexikó (Utolsó magyar részvétel)

Mivel a gazdasági nehézségekkel küszködő kolumbiaiak lemondtak az 1986-os labdarúgó-világbajnokság rendezési jogáról, 1970 után újra Mexikó adott otthont a világ legjobbjait felvonultató tornának. A mexikói vb-re nagy reményekkel utazott a Mezey György vezette magyar válogatott, de végül kudarcot vallott. A szovjetek elleni 6-0-ás vereség okait azóta sem sikerült megfejteni. Ezután a kanadaiak 2-0-ás legyőzése következett, de az erősebb franciáktól az együttes 3-0-ra kikapott, így kiesett.

1990: Olaszország

A magyar válogatott az 1990-es labdarúgó-világbajnokság selejtezői során nem jutott tovább. Nagy meglepetésre Franciaország, Dánia és Portugália sem kvalifikálta magát a vb-re. Az olaszországi torna bombameglepetéssel kezdődött, az esélytelennek tartott kameruniak Omam Biyik fejesgóljával 1-0-ra legyőzték a címvédő argentinokat. A németek 1954 és 1974 után megszerezték harmadik vb-címüket. A döntőben az NSZK 1-0-ra győzött Argentína ellen.

1994: Egyesült Államok (Puhl Sándor a döntőben)

Jugoszlávia kizárása miatt viszonylag könnyű selejtezőcsoportból juthatott volna ki az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a magyar válogatott, de csak öt pontot szerzett, így kiesett. A válogatott távollétében Puhl Sándor játékvezető képviselte a magyar labdarúgást, osztatlan sikerrel. Ezt jelzi, hogy a vb utolsó meccsét, a döntőt az egri sportember dirigálta, remekül. Brazília negyedik világbajnoki címét szerezte meg, a döntőben Olaszországot verte büntetőkkel, 0-0-s rendes játékidő és hosszabbítás után. Ez volt az első eset, hogy a vb-döntő 11-esekkel dőlt el. Magyar játékvezető először dirigált vb-finálét.

1998: Franciaország (Ronaldo rosszulléte)

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a címvédő brazilok, s a házigazda franciák mellett 172 ország nevezett. A magyar együttes az 1986 óta tartó rossz sorozat folytatásaként ezúttal sem jutott az elitmezőnybe. A világbajnokság történetében először 32-es volt a mezőny, s számtalan meglepetés született. A toronymagas esélyes brazilok a döntőben 3-0-ra kaptak ki a franciáktól, ehhez alaposan hozzájárult a Ronaldót övező hisztéria. A világ akkori legjobb csatára rosszul lett a finálé előtt, először nem is nevezték, majd mégis játszott, de kiábrándítóan futballozott. Franciaország lett a világbajnok.

2002: Koreai Köztársaság és Japán (Vitatott bírói ítéletek)

A 2002-es labdarúgó-világbajnokságot a torna történetében először két ország, a Koreai Köztársaság és Japán közösen rendezte. A magyar együttes ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. Az ázsiai torna bővelkedett szenzációkban, sztárokban és tragikus hősökben, de sokaknak elsősorban a téves bírói ítéletek sorozata juthat róla először eszébe. A társrendező dél-koreaiak váratlanul egészen az elődöntőig meneteltek, bár a nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben is játékvezetői segítség kellett a sikerükhöz az olaszok és a spanyolok ellen. A favoritnak tartott brazilok mind a hét találkozójukat megnyerték, a döntőben a gólkirály Ronaldo két találatával 2-0-ra verték a németeket, s ezzel történetük ötödik vb-diadalát aratták. A finálé tragikus hőse az addig hibátlanul védő kapus, Oliver Kahn volt, aki az első gólnál hibázott.

2006: Németország (Zidane fejese)

A legutóbbi, 2006-os világbajnokságra 198 csapat próbált kijutni. A magyar együttes folytatva 1986 óta tartó rossz szériáját ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. A négy közé csupa esélyes gárda jutott: Portugália, a címvédő brazilokat a negyeddöntőben búcsúztató Franciaország, a házigazda Németország és a végül győztes Olaszország révén. Maga a finálé elsősorban nem az izgalmas, de nem túl látványos csatáról marad emlékezetes, hanem Zinedine Zidane-ról. A torna legjobbjának választott játékmester pályafutásának utolsó meccse volt a finálé, amelyen ő szerezte büntetőből a franciák vezető gólját, azonban a hosszabbításban összeszólalkozott az egyenlítő találatot szerző Marco Materazzival, akit nagy erővel mellkason fejelt, s ezért kiállították. Olaszország negyedik vb-diadalát aratta, ezzel a legeredményesebb európai gárda lett.

Vitatott és emlékezetes pillanatok a világbajnokságok történetében

A futball-világbajnokságok történetében számos olyan esemény történt, amely vitákat váltott ki, vagy örökre beírta magát a sporttörténelembe.

1. Nem az a gond, hogy a győzelemért megpróbálta, és nem is az, hogy megadta Bin Nasszer tunéziai bíra, hisz’ élőben olyan gyorsan történt, hanem hogy ráült a szurkolók állandó messiásért kiáltó lelkülete, amelynél már nem a tettek ítéltetnek meg.
2. Manapság már nem katonai vagy politikai vezetők igyekeznek beleszólni a futball négy évente megrendezett ünnepébe. A fogadási csalásokra szakosodott szervezetek sokkal alamuszibbak, mintsem hogy a végső győztes kiléte mozgassa a szálakat a háttérben.
3. Az eredendő bűn. Az első vébé óta tart a rendező ország válogatottját megillető külön bánásmód, elég felidézni Neymarék nyitómeccsét 2014-ből.
4. Miként nyilatkozhatja egy akkora edzőfejedelem, mint Capello, hogy „kettő kettőig jól játszottunk”, amikor a német csapat 4-1-es verést mért Angliára.
5. Az első össznépi rugdosódás már a nyitóvébén megtörtént, jó tíz percre még a szurkolók is beszálltak a már román lábat is törő peruiak és argentinok csatájába.
6. A nacionalista junta valamiféle imázsigazítás kicsikarására törekedett és sajátos észjárással nyerő ötletnek találta, hogy leplezetlen eszközökkel igyekszik biztosítani fiai vb-győzelmét.
7. NSZK-ék amúgy is alulról verdesték a népszerűségi listát, miután az osztrákokkal a gijóni csatában szégyenben kigolyózták a csoportból az algériaiakat - ez volt az a meccs, amelyről az egyik spanyol lapnál a bűnügyi rovatban számoltak be.
8. Mussolini új szintre emelete, hogy mi illeti meg a hazai csapatot. Megalomániája őrült súllyal nyomta rá bélyegét a tornára.
9. Egy órával a franciák elleni finálé kezdőrúgása előtt robbant a bomba, a világ legjobbja nincs a brazil kezdőben. Húsz perc múlva már benne volt.
10. Összetörten feküdt a földön, miután a házigazda USA elleni mentése a saját hálójába vágódott. Jelképként fonta körül az előzetesen magasabbra taksált csapat kiesését, mégsem tűnt halálos bűnnek, mégis tíz nappal később, a medellíni éjszakában elnyújtott „góóól” kiáltással kísért tucatnyi golyót eresztett belé gyilkosa.

tags: #ez #csak #egy #vilagbajnoki #donto

Népszerű bejegyzések:

• Tevékenységek a sokoldalú fejlesztésért
• Nauru futballálmának újjáéledése
• Fradi név eredete
• Francia női kézilabda kapuskeret a VB-re
• a foci fogadás alapjai