Takács Orsolya: A magyar vízilabda ikonjától a sportmenedzsment és anyaság kihívásaiig

Takács Orsolya, a magyar női vízilabda-válogatott egykori meghatározó alakja, 2021-es visszavonulásáig 319 alkalommal játszott a nemzeti csapatban. Tagja volt az eddigi utolsó magyar világbajnok gárdának 2005-ben, Montrealban. A világ- és Európa-bajnok vízilabdázó nemcsak a medencében ért el kimagasló sikereket, hanem a sportpályafutása után is aktív és inspiráló életet él. Korábban sokszor szerepelt szakértőként az M4 Sport műsorában, mostanában azonban fontosabb elfoglaltsága van: gyermekeit, a hároméves Zétényt és a három hónapos Zentét neveli. Emellett a BVSC-Zugló létesítménymenedzsereként is dolgozik, ahol a sport és munka kapcsolatáról mesélt.

Pályafutásának kezdetei és az áttörés

Takács Orsolya Rózsavölgyben született, 39 éves. Orsi hatéves korában ismerkedett meg az úszással. Kiváló sportalkata és a családból eredő sportszeretete hajtotta őt, de szembesülnie kellett azzal, hogy az úszósportban nem fog tudni a legjobbakhoz tartozni. Nehéz döntés elé került, elengedje-e, amit eddig beletett a sportba? Végül esélyt adott egy másik sportágnak, és 16 évesen bekerült a vízilabdába. Sem a sportági alapokat, sem a meccsek hangulatát nem ismerte. Gyorsan fejlődött, megszerette a csapatmunkát, a harcosság sem riasztotta el, így hamarosan nemzetközi szintű mérkőzéseken játszott. A BVSC-ben kezdett vízilabdázni. 2003-ban mutatkozott be az OB I-ben, ahol ötödik lett. Faragó Tamás hívására 2005-től a magyar női vízilabda válogatott állandó tagja lett 2017-ig.

Az alábbi táblázat Takács Orsolya pályafutásának főbb mérföldköveit mutatja be:

A válogatott és a nemzetközi tapasztalatok

Takács Orsolya a 2005-ös junior vb-n is részt vett, majd ugyanebben az évben a felnőtt vb-n világbajnok lett. A világligában negyedik volt. Két szezont Olaszországban vízilabdázott, de mégis visszajött Magyarországra, Rózsavölgybe, ahol mai napig él a családjával. Elmondása szerint ki akarta próbálni magát egy külföldi bajnokságban. Rengeteget tapasztalt a felelősségről, amit a válogatottban is tudott kamatoztatni. Minden fiatalnak csak ajánlani tudja, hogy legyen bátorsága kipróbálni magát a megszokott helyzeteken kívül.

A válogatottságtól 2017-ben vonult vissza, de ekkor még a BVSC aktív sportolója maradt. Fájón gondol vissza az Olimpián elúszott érmekre, vagy elengedi az ember? Röviden válaszolva: soha. Kicsit hosszabban, az évek múlásával, a prioritások átalakulnak, és az emlékek megszépülnek. Nagy büszkeséggel tölti el, hogy ezeket az eredményeket magáénak tudhatja. Az élsporttal járó minden öröm, bánat, áldozat, siker és kudarc is benne van. Legfőképpen, hogy megtanulhatta, milyen a nehéz idők után újra felállni.

Átmenet a civil életbe: A BVSC és a sportmenedzsment

A 2017-es hazai vb után, amikor Takács Orsolya bejelentette, hogy a válogatottban nem játszik többet, az már egy olyan elhatározás volt, hogy szeretné a civil életét építeni. Már nagyon vágyott rá, hogy valami újdonság történjen vele a munka területén is. A Testnevelési Egyetemen sportmenedzser szakon végezte az alapképzést, még aktív sport mellett és az MSc-t akkor fejezte be, amikor a válogatottól már visszavonult. Úgy gondolta, ehhez a szintű képzéshez már szükség volt több időre és energiára. Kiderült, hogy ez egy nagyon jól összerakott képzés, mert amit a BVSC-nél a mindennapokban lát, azt az egyetemen elméleti szinten tanulta.

2017 tavaszán beszélgetett erről a BVSC vezetőségének tagjaival - Szentpáli Gáborral és Tóth Sándorral -, hogy tudnának-e ebben az elég komoly és nehéz változás során támogatni. Az irodában nyilván először meglepetés volt - ő meg úgy érezte, hogy egy kis fekete ló volt -, hogy hát most ő itt mit fog csinálni, mit szeretne? Aztán szépen lassan beépült, meg ők is elfogadták, hogy ott sürgölődik-forog közöttük, meg mellettük. Biztos furcsa volt az elején, hogy egyrészt a semmiből megjelenik valaki, másrészt azért a BVSC-ből tudták, hogy ki került fel. Barátságosan, kedvesen fogadták, mindenben segítettek, ha százszor kérdezett, akkor százszor válaszoltak, úgyhogy sok segítséget kapott.

Az uszoda működésével foglalkozik a mindennapokban. Igazából az a lényege a munkakörének, hogy a sportoló lemenjen az öltözőbe, a medencébe, beugorjon és eddzen és játsszon egy jót. Ennek feltételeit teremtik meg, akár műszaki oldalról, akár az emberi erőforrás oldaláról. Idetartozik az uszodamesterek, gépészek felügyelete, koordinálása, illetve a medencének, az uszodának az egyéb szintű hasznosítása. Legyen szó akár bérlőkről, akár mérkőzésekről vagy csapatok érkezéséről, az ő feladatuk, hogy ezt nyomon kövesse, szervezze és felügyelje. Az első év inkább csak megfigyelés volt, úgy gondolta, hogy ő ott semmi hasznosat nem csinál, nagyjából nélküle is működne az uszoda. Ez egy eléggé sikerorientált sportoló esetében nem túl jó érzés, de ezt kezdeti nehézségnek fogta fel. Azt tudja mondani mindenkinek, hogy nem lehet ugyanott elkezdeni egy új dolgot, mint ahol abbahagyott egy régit, úgyhogy az volt a tanuló év. Aztán a második évben már úgy érezte, hogy van haszna, értelme és látványa is annak, amit csinál.

A BVSC kezdeményezése, miszerint még aktív játékosokat integrál be a civil életbe és a munkavállalók körébe, országos szinten is jó példa lehet. Mint mondja, az új medence megvilágítását például ő tanulta meg kezelni. Az egy új, izgalmas dolog volt, hogy ilyen szinten is bővül a BVSC és ezzel olyan színvonalú meccseket tudnak rendezni, hogy az nézőket vonz. Szeretnék, hogy a vízilabda közönségszórakoztató legyen azon kívül, hogy a sportértéke évtizedek óta megvan. Most volt az évfordulója, hogy 120 éve játszották le az első vízilabda mérkőzést Magyarországon, vagyis a sportszakmai sikerek megvannak, de haladni kell a korral és érdekessé kell tenni, érdekesen kell eladni, ez ennek a része volt, ami egy nagyon jó újítás.

Visszatérés a vízbe és a családi élet

A napi beosztások előkészítése a feladata - ugyanis több szakosztály működik párhuzamosan -, valamint a kommunikáció az uszodamesterekkel, azokkal, akik közreműködnek abban, hogy gördülékeny legyen az átállás. Amikor ennek vége van, akkor öltözik, köpeny, fürdőruha és akkor egy másik főnök dirigál. Egy évre írt alá megint, úgy érezte a tavalyi év alapján, hogy ez még belefér, akár fizikálisan, akár mentálisan. Amíg szereti, addig fogja csinálni és egyelőre jövőre még ez van, ugyanis nagyon sok pluszt ad. Most már ugye másképp, hogy nemcsak ez az élete. Egyrészt felüdülés, amikor délután visszaformálódik sportolóvá, másrészt azért ez a hobbija, a munkája és a kedvenc sportága, úgyhogy mindig jó érzés, amikor meccs van! Az edzés az nehezebb, tehát amikor egy végig dolgozott nap után le kell mennie és azt mondja Matyi, hogy úszóedzés van, akkor azt annyira nem szereti, de a meccsek azok jók. Örüljünk ennek és reméljük még sokáig látjuk a vízben itt a BVSC-ben.

Gyermekei sokszor követik a szülők példáját. Irányozza majd a gyermekét az úszás, a vízilabda vagy a sport felé, nagy titkos tervekkel a szívében? Férje a kosárlabda világából érkezett, a gyermek sportkarrierje ügyében örök ellentét marad köztük. Viccet félretéve, először is felelős szülőként az a legfontosabb, hogy úszni megtanuljon. Minden más azon fog múlni, hogy mi lesz az, amiben az örömét leli. Nem muszáj, hogy ez a sport legyen. Talán még annyi, hogy amikor kosárlabda, vagy vízilabda közvetítés lesz a TV-ben akkor Anyáé és Apáé a távirányító.

A magyar vízilabda jelene Takács Orsolya szemével

Takács Orsolya szakértőként korábban sokszor szerepelt az M4 Sport műsorában. - Mielőtt bármiféle szakmai fejtegetésbe belemennénk, hadd szögezzem le gyorsan: rengeteg munka van ebben a két ezüstéremben, a férfiak belgrádi és a lányok funchali Eb-második helyezésében - mondta lapunknak Takács Orsolya. - Sanyi nagyon tervszerűen fiatalítja ezt a régóta összeszokottan muzsikáló csapatot. A legutóbbi három világversenyen három ezüstérem a termés, ez azt mutatja, hogy a mi válogatottunk nyújtja a leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt.

Külön kiemelte Keszthelyi Rita teljesítményét. - Ha már Keszthelyinél tartunk, nemcsak hogy sokadszor is bekerült a torna válogatottjába, hanem a hollandok elleni döntőben volt egy úgynevezett cápázása is, amikor a víz alatt úszva ellopta a labdát ellenfelétől, és meg sem állt a kapuig, ahol beverte a gólt. - Most mondjam azt, hogy nem lepett meg? Ez egy magyar specialitás, a londoni olimpián Antal Dóra is megcsinálta. Keszi extraklasszis, képzeljék csak el, hogy valakinek egy meccs közben, oxigénhiányos állapotban eszébe jusson egy ilyen trükk, és meg is valósítsa! - A hihetetlen győzni akarás. Saját személyét és a csapatot illetően is, mert képes magával ragadni a többieket. És hát olyan technikai repertoárja van, mint nagyon keveseknek a világon.

Magyari Alda és Leimeter Dóra is szóba került. - Bogiról régóta tudtuk, hogy mekkora tehetség, már a korosztályos válogatottakban is csillogott. Az okos kapus prototípusa. Mindig tudja, hová jön a labda, az ejtéseket is szemtelen könnyedséggel húzza le. Pedig nem egy óriás, nincsenek olyan fizikai adottságai, mint az amerikai Ashleigh Johnsonnak, de az eszével mindent megold. Szonja pedig úgy robbant be Madeirán, mint a szélvész, a görögök ellen kivédett két ötméteressel.

tags: #takacs #orsolya #vizilabda

Népszerű bejegyzések:

• Orosz Pálok és Fenyvesi Máté öröksége
• Nemzetközi és bajnoki jégkorong összecsapások
• A békéscsabai legenda
• Emlékezetes és jövőbeli válogatott meccsek
• A Puskás Aréna környékének gasztronómiája