Falu Tamás válogatott versei: A gyöngéd lélek örök üzenete
Még a legádázabb, mérgezett tollheggyel operáló irodalmi kritikusok sem tudtak rosszat írni az 1881. november 10-én Balassa Lajos néven született Falu Tamás közjegyzőről, költőről. „Falu egy élettől elvonatkozott szorgos tollforgató, a jó lelkek, a finom gyöngédségek dalnoka”, szólt róla a legélesebb bírálat. Azért foglalkozunk részletesen munkásságával, mert a második világháború után is tudott úgy publikálni, hogy nem kereste a kommunista hatalom kegyeit, megmaradt katolikus költőnek. Falu Tamás más hatás befolyásolt, mint kortársai többségét. Költészete, amely a magyar líra egyik halk, mégis mély hangja, ma is aktuális üzeneteket hordoz a szeretetről, megértésről és az emberi lélek finom rezdüléseiről.
Élete és pályafutása
Korai évek és irodalmi kibontakozás
Falu Tamás, polgári nevén Balassa Lajos, Kiskunfélegyházán született 1881. november 10-én. Gyermekéveit a Monor mellett lévő Vasad pusztán töltötte, az elemi iskoláit Monoron végezte, majd Kecskeméten a Református Gimnáziumban érettségizett. Először orvos szeretett volna lenni, de elájult az első kis operáció láttán, így hát nem lett az. Az idő tájt is nagyon divatos volt a jogi pálya, ezért került Budapestre. Felsőfokú tanulmányait 1900-ban kezdte meg a budapesti egyetem jogtudományi karán, és 1907-ben ügyvédi vizsgát tett.
Már jogász hallgató korában érdekelte az irodalom; humoristának indult, harmadéves jogász kora óta munkatársa volt az Üstökös és a Borsszem Jankó című lapnak. Első verseskötete, a Költemények 1900-ban, első regénye, a Hajnali mise 1905-ben jelent meg, mindkettő még Balassa Lajos néven. Kiss József fedezte fel Balassa írói tehetségét, s verseit gyakran közölte A Hét című lapban. Ettől kezdve a Hétben változtatta nevét Falu Tamásra, s a továbbiakban szépirodalmi műveit ezen a néven jegyezte.
1907. augusztus 18-án megnősült. Felesége Bér Jolán pedagógus, akivel szeretetben, megbecsülésben éltek együtt 1953-ig. 1911-ben jelent meg Ősz című verse a Hét-ben és ezután már az irodalmi közvélemény felfigyelt a Falu Tamás névre. Lassan bekerült az akkori irodalmi élet elitjébe. 1914-1940-ig az Új Időkben is publikált, 1920 és 1935 között állandó munkatársa volt a Nyugat c. folyóiratnak. Napilapokba is publikált, például tárcáit a Pesti Hírlap közölte vasárnaponként. Rendes tagja lett előbb a Petőfi- Társaságnak, majd 1933-ban pedig a Kisfaludy Társaságnak.
Közjegyzői tevékenysége és történelmi viharok
Monoron kapott közjegyző-helyettesi állást, majd 1918-tól Nagyrőcén lett a közjegyző. A vesztes háború után a csehszlovák hatóságok, mert nem esküdött fel az új Csehszlovákiára, 1922-ben kiutasították Nagyrőcéről. A csonka ország határain belül 1924-től az ócsai járásban nyerte el a közjegyzői állást, nyugdíjba vonulásáig ezt az állást töltötte be.
Dabasra közjegyzőként az 1950-es évek közigazgatási változása folytán került, amikor még a Halász Zsigmond kúriában működött a járásbíróság. Nyolcvan éves korában vonult nyugdíjba, addig minden munkanapon vonattal járt át Ócsáról Dabasra. Az állomáson rendesen Hevesi bácsi hintója várta, és a délutáni visszaút is ugyanígy történt. Jó megfigyelő volt és sok apróságot észrevett, amit verseiben örökített meg. A dabasi időszakhoz már prózai alkotás nem fűződik.
Az életút lezárása és emlékezete
Falu Tamás utolsó hónapjáig termékeny maradt, törékeny formákban írt, kis költeményeiben őrzött meg valamit számunkra a századvég létérzéséből, s hirdette a mai kor emberének is, hogy „Szeretni érdemes”. Ócsán, 1977. július 13-án, 96 éves korában tért meg Teremtőjéhez, ugyanitt július 15-én temették el. Több újság, köztük a Katolikus Szemle is nekrológban búcsúzott halála alkalmával.
Emlékét Ócsán példamutatóan ápolják. Nyugdíjba vonulásáig az ócsai járás közjegyzője volt, 90. születésnapján Ócsa nagyközség díszpolgárává választotta. Dabason a rendszerváltást követően utcát neveztek el róla, méltányolva a városhoz fűződő tevékenységét. Munkássága túlmutat a térségen, helye van a megye legjobbjai között, de a javaslat tétel joga méltányossági, erkölcsi okokból Ócsa városáé. Ugyanakkor a dabasi vonatkozások miatt irodalmi tevékenységét célszerű Dabas város helyi értéktárában számon tartani. A Kiskun Múzeumban Kiskunfélegyházán emlékkiállítás tartottak tiszteletére 1981. október 11-től 1982. január 31-ig.
Költészetének jellemzői és témái
A vallásos líra megújulása és Prohászka Ottokár hatása
Falu Tamás irodalmi pályája az ezerkilencszázas évek elején, a századforduló költői kibontakozásával egy időben indult, amikor a hazai vallásos közgondolkodás reneszánsza is megkezdődött. Ennek kezdeményezését mindenekelőtt Prohászka Ottokár nevéhez köthetjük, aki élénken érdeklődött a modern művészetek iránt, rendszeresen részt vett például a Vasárnap Társaság előadásain és vitáin. Pályája kezdetén fogékony volt a szociális kérdések iránt, s az egyetemes katolikus egyház ilyen jellegű tanításait követve azt hirdette, hogy az egyháznak magának is tevékenyen kell közreműködnie a világban tapasztalható anyagi gondok megoldásában.
Éber figyelemmel követte a megújuló magyar irodalom szociális törekvéseit. Beszédeivel, műveivel, a kor katolikus folyóirataiban és hetilapjaiban közölt cikkeivel óriási hatása volt a középosztályra, s a „diadalmas világnézet” hirdetésével a korszak egyik legfontosabb személyisége lett. Minden energiáját a lelki élet megújításának szentelte, majd a hazai jobboldali mozgalmak egyik vezéregyénisége lett. A tízes évek legelején indult költőnemzedék, mely kimondva- kimondatlanul Prohászka Ottokárt tekintette példaképének, legalább annyit tanult tőle, mint egyik legnagyobb ellenfelétől, Adytól. Ez utóbbi hatása azonban elsősorban stiláris vonatkozású: a megújuló vallásos lírának meghatározó élménye lett a szimbolizmus, szembenállt viszont Ady radikalizmusával és forradalmi szellemével.
A halkszavú poéta hangja és a világháború árnyékában
Rubinyi Mózes 1914-ben így írt Falu Tamás verseiről: „Halkszavú, csendesdalú poéta. Költészetében egy aggastyán sír s egy árva gyermek énekel.” Valójában a világháború idején figyeltünk fel a szavára. „Az ágyúk ostobán bömböltek s egyszerre csak felsivít egy tilinkó bánatos dala.” Az első világháborús lázak idején furcsa volt, de jaj, hamar megértettük.
Életbölcseletében van valami abból, amit Bourget a hitetlen hit bágyadt költészetének nevez. „Azt mondja, az élet egy kis szárnyvonal csak a semmiből a semmibe. A nemlét csipkeköntöse szebb a valóságnál.” Ám ezt a világháború idején dalolta s benne a gyöngéd lélek Quos ego-ja hördült fel a vandalizmus tömegképeinek láttára. Mert a költő nem bánt, hanem segít s valójában költészete a szeretettel teljes hitnek költészete. „Az ököl is, az ütés fájdalma is mulandó, de a simogató kéz érintésén az örök szeretet melege érzik.”
Falu Tamás: Anyád
Az apró élettények és az egyetemes üzenet
Falu Tamás szívesen idézte lírájában az apró élettényeket, ezekből igyekezett általános érvényű tanítást elvonatkoztatni. Főművének, költészete legteljesebb foglalatának ezt a címet adta: Évek illata. Élete: „nem az évek, hanem csak az, ami szublimált, ami nem bomlik, ami finom: az illatuk.” Az igazi boldogság nem a boldogság, hanem a közeledés feléje.
A vidék poétája, azé a vidéké, amely még nem hervadt a nagyvárosba, de a kultúrás vidéké, mely a pipacsos mezőn az egyetemes emberinek örök szép eszméin andalog. „A hunyorogva néző zsaluk, ablakok mögül kandi szemek néznek a karcsú sürgönypózna felé, amely beleszalutál a lila esti ködbe. De végtelen drótjain az élet száll a házak felett.” A költőt gyakran emlegették „kesztyűs emberként”. „Nem csak a kezén, a gondolatán is kesztyűt hord. Vállával megtámasztja a képet, hogy ne húzza olyan nagyon azt a szegény szöget, amelyre akasztva van.” Ez a gyöngédség és figyelmesség áthatja költészetét: „A marcangoló korban simogat. A gyűlölködés idején szeret.”
Stílus és művészi hitvallás
Mintha bölcselkedő hajlamú, morális elkötelezettségű vidéki tanárember, Kosztolányi valamelyik tanárhőse írná naplószerű feljegyzéseit verseiben. Nem ismeri az érzelmi szélsőségeket, de verseinek gyakori témája a szeretet, a megértés, a másik ember megbecsülése. „Filozofálok, az élet szépségeit örökítem meg versekben - mondta a költő egy rádióbeszélgetés során -, gondolok életre és halálra vegyesen."
Valóban rendkívüli figyelemmel követte nyomon az élet apró rezdüléseit. Minden jelenség költői témát kínált neki, s az élet maga is olyan volt számára, mint a nagy kaland, melyet azonban szükségszerűen követ majd az elmúlás. A leheletnyi versek, a kétszer négysoros vagy négyszer kétsoros versei épek voltak. Egyszerűen beszélt, szabadon, szeretettel, bölcsen. Törékeny volt, de erős is, mert hitében és költészetében mindvégig kitartott. Noha kortársa volt Ady nemzedékének, mégis inkább a konzervatív líra egyszerűségére törekedett. A látványból és a hétköznapi bölcselkedésből józan, kicsit ironikus költészetet teremtett. Válogatott verseinek gyűjteménye már 1944-ben készen állt, a háborús események miatt azonban kéziratban maradt; a Téli kikötő (1967) részben e válogatás alapján készült. Mintegy kilenc verskötete és tíz regénykötete került nyomdába még életében.
A „Pesti Hírlap” 1930 nyarán meghirdetett revíziós dalpályázatának nyertese Falu Tamás három strófából álló „Magyar visszhang” című verse. A pályázat célja volt, hogy a győztesen kikerült költemény „a magyar igazságharc” himnusza legyen. Költészetét a kezdetektől fogva a halk, szerény tónus, ugyanakkor a magyar nép jövőjébe vetett hit, múltjához való ragaszkodás jellemezte.
tags: #falu #tamas #valogatott #versek
